Olvass!

KönyvesBlog

Kalászkirály - A hatalomért folyó harcban nincsenek szabályok

2017. február 27. .konyvesblog.

Gerencsér János fantasyjében a koldussá vált királyfi, az igazságos uralkodó mítoszát teremti újra, ármánnyal és szerelemmel átszőtt meséjét a történelmi regények rajongói is örömmel forgathatják. A Kalászkirály igazi tanulságos olvasmány minden korosztály számára.

Gerencsér János: Kósza utak legendája - Kalászkirály

Athenaeum Kiadó, 2017, 352 oldal, 3499 HUF

 

Az Úr 1151. évében, egy képzeletbeli világban két királyi sarj, egy fiatal hercegnő és egy ifjú lovagkirály menekül üldözői elől. Eime, Ektíria birodalmának volt úrnője a testőrével bujdosik, míg a trónról őt letaszító Aceras király, aki immár maga is trónfosztott lett, koldusgúnyában vegyül el alattvalói között. Ellenségek ők, sorsuk mégis összefonódik, miközben földönfutóként a szabadságukért küzdve, lassan felnőtté válva nemcsak saját magukat ismerik meg egyre jobban, hanem népük akaratát is. Ám ezalatt a kegyetlen háborúskodások, öldöklő hatalmi harcok világát éppúgy át kell vészelniük: vérgőzös csatákon, halálélményeken keresztül tanulják meg a túlélés könyörtelen törvényeit. Márpedig azokat még a bukott uralkodóknak is tudniuk kell, főként, ha vissza akarják szerezni koronájukat. És vajon mi csábít jobban: a szerelem vagy a hatalom? (X)

Olvass bele a könyvbe:

Gerencser_Kalaszkiraly_57–67.pdf by konyvesblog on Scribd

 

Könyvesblokk: Neil Gaiman, Takács Zsuzsa és Carrie Fisher

Ha hétfő, akkor Könyvesblokk, benne friss és ropogós könyvekkel. Ez alkalommal Gaiman skandináv átiratát, Takács Zsuzsa álmok és víziók közt bolyongó hősét, és Carrie Fisher memoárját hoztuk el nektek.

Neil Gaiman: Északi mitológia

Neil Gaiman: Északi mitológia

Fordította: Ballai Mária, Galamb Zoltán, Gálla Nóra, Juhász Viktor, Orosz Anna, Pék Zoltán, Török Krisztina, Agave Könyvek, 2017, 208 oldal, 3280 HUF

 

Ritka esemény, amikor a világpremierrel egy időben jelenik meg magyarul egy nemzetközileg elismert szerző könyve. Ilyen könyv Neil Gaiman Északi mitológiája is. Gaiman talán az Amerikai istenekkel futott a legnagyobbat, amit csak azért említek most, mert újra a mitológiák világába kirándult, ezúttal a skandináv mondakörbe. A helyzet speciális, hiszen meglévő mítoszokat dolgozott fel és írt át, új keretet és ívet adva a teremtéstől az Istenek Alkonyáig tartó történetfolyamnak. Thor, Loki és Odin karaktereit elsősorban nem a Marvel-képregényekből illik ismerni, még ha Gaiman be is vallja, őt Stan Lee vezette be a világukba. A szerző már a Sandman-képregényekben is szerepelteti a mitológiai karaktereket, ilyen értelemben rendszeresen visszatér műveiben a skandináv mondavilág, amit most végre újraírhatott. Bár az Északi mítoszokban nem egy eredeti Gaiman-történetet kapunk, attól még izgalmas játékra hívja olvasóit, hiszen ez nemcsak újraírás, hanem újraolvasás is. Amikor megkérdezték tőle, mi volt a legkorábbi vágya íróként, annyi válaszolt: ő akart lenni az a szerző, aki megírta A Gyűrűk Urát. A skandináv mitológia újraírásával egészen jó úton jár.

Takács Zsuzsa: A sóbálvány

Takács Zsuzsa: A sóbálvány

Magvető, 2017, 88 oldal, 2490 HUF

 

Z., a fővárosi értelmiségi, akinek élete több ponton is bizonytalanul rímel megalkotója életére, Gregor Samsa hálószobája helyett a huszadik században, a kommunista Havannában és a magyar egészségügy helyzetében ébred, Weöres Sándor-arcú kiskamaszok, dilettáns takarítónők és hajdani KISZ-vezetők között. Takács Zsuzsa hőse álmok és víziók (sőt: hallucinációk) közt bolyongva reflektál kortárs jelenre és nem is olyan távoli múltra, az Élet és Irodalom hasábjai helyett ezúttal önálló kötetben. A sóbálvány az egészségügyi határérték alatt maradva adagolja az iróniát, elmerészkedik a groteszk határáig, és rávesz arra is, hogy átgondoljuk a nagybetűs, vagy épp a közzel súlyosbított életet.
 
Carrie Fisher: A hercegnő naplója - Találkozás önmagammal

Carrie Fisher: A hercegnő naplója - Találkozás önmagammal

Libri, 2017, 244 oldal, 3999 HUF

 

Karinthy Frigyesnek és Carrie Fishernek sokkal több köze van egymáshoz, mint azt elsőre gondolnánk. Majdnem azonos a monogramjuk, kortalanul viccesek, és egyszer mindketten szembetalálkoztak fiatalkori önmagukkal. A hatvanéves Fishernek nem kellett a Duna-parton sétálgatnia, elég volt elővennie a 19 éves korában, vagyis a Csillagok háborúja forgatása idején írt naplóját. Mindannyiunk Leia hercegnője, akiből még a halála után is mémet, sőt feminista ikont varázsoltak, emlékeztetve a patriarchátust, hogy a nők helye nem a konyhában, hanem az ellenállásban van, kendőzetlenül, de nagyon szórakoztatóan mesél függőségről, sikerről és Harrison Ford meztelen testéről, és közben egyáltalán nem törődik azzal, hogy mit gondolnak róla mások.

Éreznünk kell a Szörny valóságos jelenlétét

A héten mutatják be a magyar mozik a Szólít a szörnyet, melynek forgatókönyvét Patrick Ness írta saját, azonos című regénye nyomán. Az amerikai származású, de Londonban élő Ness az MTI-nak nyilatkozott a film születéséről; utóbbit amúgy a spanyol Juan Antonio Bayona (Árvaház, A lehetetlen) rendezte, a főbb szerepekben Liam Neeson (ő a Szörny), Lewis MacDougall, Felicity Jones, Sigourney Weaver, Toby Kebbel és Geraldine Chaplin látható. Az interjúban Ness kiemelte: valójában sohasem gondol arra, hogy amiről ír, az pont egy probléma lenne: „Éppen csak olyan őszintén akarok elmesélni egy történetet, ahogy tudom. (...) Úgy érzem, csalás lenne, ha félrenéznék, vagy finomítanám a körülményeket, mivel vannak olyan gyerekek, akik mindezeken keresztülmennek. Ha hitelesen látjuk őket egy könyvben, azt üzeni nekik, hogy nincsenek egyedül, és ennél nagyobb dolgot egy könyv nem is tehet”.

Patrick Ness: A fiatalok sokkal sötétebb dolgokat írnak meg

Bayonát hihetetlenül együttműködőnek nevezte („ami nagyszerű élmény egy író számára”). A rendezőnek szerinte az volt az alapállása, hogy „az ötleteknek nincs egója, lehetnek jók vagy rosszak és bárhonnan érkezhetnek. Ezért mindent meg tudtunk beszélni, és megnéztük, hogyan működhet”. A forgatókönyvnek a regényhez képest talán legnagyobb változtatása, hogy a film egy kicsit később fejeződik be, mint a könyv, de ez Ness szerint elkerülhetetlen volt. „Egy film teljesen más élmény, mint egy könyv, a nézőnek hagyni kell egy kis időt, hogy levegőhöz jusson. Különösen büszke vagyok a film befejezésére”. Az író a szereplőválogatásba is bekapcsolódott. „Nagyon mulatságos folyamat, amelyben sok a véletlen. Az ember összeállít egy listát, ami lehetetlennek tűnik. A Szörny szerepére mindenki Liam Neesont szemelte ki az első helyen, nemcsak én. Arra azonban senki sem gondolt, hogy tényleg sikerül megnyerni. Aztán elolvasta a forgatókönyvet, és igent mondott! Hátborzongató. De csodálatos” – idézte fel.

Tovább

Ennek a tíz könyvnek van esélye megnyerni idén a Libri irodalmi díjat!

konyvesblog_lead.jpg

Első alkalommal tavaly adták át a Libri irodalmi díjat, amellyel az előző év legjobb szép- és tényirodalmi könyveit ismerik el (2016-ban az irodalmi díjat Rakovszky Zsuzsa, az irodalmi közönségdíjat Bartis Attila kapta). A 2016-ban megjelent, a díj követelményeinek megfelelt 132 tény- és szépirodalmi könyvből 88 neves közéleti személyiség szavazata alapján alakult ki a 10-es lista, erre már a zsűri és a közönség is szavaz.

Számok:

- A Libri irodalmi díj nevezési kritériumainak 2017-ben összesen 35 kiadó 46 tényirodalmi és 86 szépirodalmi könyve felelt meg.

- Erre a 132 címből álló listára szavazott a Libri által felkért szakmai bizottság.

- 2017 februárjában 88 neves közéleti személyiség voksolt 5-5 olyan könyvre, melynek jó szívvel adná át idén a Libri irodalmi díjat.

- Az így létrejött tízes listából a tavasz folyamán az 5 tagú zsűri és a közönség választja ki azt a két könyvet, mely májusban megkapja meg a nívós elismeréseket, a Libri irodalmi díjat és a Libri irodalmi közönségdíjat.

Tehát a közönség és a zsűri a következő 10 könyvből választhatja ki azokat, melyek 2017-ban elnyerik a Libri irodalmi díjat és a Libri irodalmi közönségdíjat:

JÁSZBERÉNYI SÁNDOR: A lélek legszebb éjszakája
KEPES ANDRÁS: Világkép
KRASZNAHORKAI LÁSZLÓ: Báró Wenckheim hazatér
NÁDAS PÉTER: Az élet sója
NÉMETH GÁBOR: Egy mormota nyara
TÉREY JÁNOS: Őszi hadjárat
SZABÓ T. ANNA: Törésteszt
VARRÓ DÁNIEL: Mi lett hova?
ZÁVADA PÁL: Egy piaci nap
ZOLTÁN GÁBOR: Orgia

A zsűri tagjai: Bálint András, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, Beck Zoltán, dalszerző, a 30Y énekesgitárosa, a pécsi tudományegyetem adjunktusa, a zenélő egyetem szakmai igazgatója, Fullajtár Andrea, Jászai Mari-díjas színész, a Katona József Színház tagja, Károlyi Csaba irodalomkritikus, az Élet és Irodalom főszerkesztő-helyettese, egyetemi oktató, Szilágyi Zsófia, Balassa Péter-díjas irodalomtörténész, kritikus, a Szegedi Tudományegyetem egyetemi tanára, a Móricz Zsigmond Társaság elnöke

A közönség március elejétől szavazhat, tehát több mint két hónapja van, hogy kiválassza kedvencét a http://www.libri.hu/irodalmi_dij oldalon. A szavazók között 100 darab ajándék könyvcsomagot sorsolnak ki a szervezők, ami a Libri irodalmi díj 10 döntős könyvéből áll össze. A Libri irodalmi díj és a Libri irodalmi közönségdíj ünnepélyes díjátadója május közepén lesz (a tavalyi gáláról készült beszámolónkat ITT olvashatod).

Még több infóért katt ide!

Az Oscar-díjas Mindenkiben Nemes Nagyot énekelnek

Deák Kristóf Oscar-díjas rövidfilmjének, a Mindenkinek egyik legkatartikusabb pillanata, amikor a gyerekek a végén eléneklik Balázs Árpád Bodzavirág című kórusművét. Utóbbi Nemes Nagy Ágnes Tavaszi felhők című versét dolgozza fel; a költemény megtalálható abban a a Nemes Nagy-összesben is, mely tavaly év végén jelent meg a Jelenkor gondozásában.

Íme, a vers:

Nemes Nagy Ágnes: Tavaszi felhők

Bodzavirágból, bodzavirágból
hullik a, hullik a sárga virágpor.

Fönt meg a felhők szállnak az égen,
bodzafehéren, bodzafehéren.

Szállj, szállj, felhő,
pamacsos,
hullj le, te zápor,
aranyos,
hullj le, te zápor,
égi virágpor,
égen nyíló bodzavirágból.

A növényevő kieszi magát a társadalomból

Jonghje pontosan az a típusú ember, akinek az átlagosság a legfőbb ismertetőjele. A nő még a saját rokonai és a hozzá legközelebb állók életében sem játszik markáns szerepet, egészen addig a napig, amíg úgy nem dönt, hogy felhagy a húsevéssel. A döntését nem egészségügyi megfontolások motiválják, vegetarianizmusa végeredményben egy olyan természetes folyamat eredménye, amit a körülötte élők megrökönyödése és tiltakozása sem tud megakasztani. A növényevés nála lázadás, melynek végcélja nem más, mint a teljes átváltozás, még azon az áron is, ha azzal saját testét pusztítja el. Han Kang a Növényevővel 2016-ban elnyerte a Nemzetközi Man Booker-díjat – könyve egyszerre megrázó és lírai átváltozás-történet, hőse pedig egy olyan nő, akinek más eszköze nem lévén a testével protestál a családi, társadalmi korlátok, az erőszak, és az emberi formában való létezés ellen. A Növényevő a hét könyve.

Természetes volt a döntés, hogy „a világ legátlagosabbnak tűnő nőjét vegyem feleségül” – adja meg az alaphangot a regény legelején Jonghje férje, az ellenszenves, állandó kisebbségi érzésekkel küszködő, a dolgok mélyére ásni képtelen Csong, az első narrátor. A kafkai utat bejáró Jonghje történetét Han Kang három mesélő, a férj, a sógor és a lánytestvér szemszögéből ismerteti, így történhet aztán, hogy az ő elbeszélésüknek köszönhetően az eleve passzivitásba menekülő fiatal nő inkább tárgya, mint alanya a saját élettörténetének.

Han Kang: Növényevő

Fordította: Kim Bogook és Németh Nikoletta, Jelenkor Kiadó, 2017, 184 oldal, 2999 HUF

 

Utóbbi az átlagosnál is szürkébbnek tűnik egészen addig a napig, amíg a férj legnagyobb megrökönyödésére úgy nem dönt, hogy felhagy a húsevéssel, és megszabadul minden állati eredetű ételtől, ami csak a konyhában található:

„Fekete és szürke zacskók tömkelege hevert a konyhapadlón, azt sem tudtam, hova lépjek. (…) Feleségem a recsegő, zizegő csomagokat egyenként egy hatalmas szemeteszsákba dobálta.
– Mi a francot művelsz? – kiáltottam rá türelmetlenül.
De ő csakúgy, mint az éjjel, egyáltalán nem foglalkozott velem, és csak dobálta a szemeteszsákba a húsokat. A marha- és a disznóhús, a feldolgozott csirke és a vagy kétszázezer von értékű tengeri angolna is ott végezte.
– Drágám, megőrültél? Miért dobod ki ezeket?”

A változás oka az a brutális, véres, nyomasztó rémálom-sorozat, melynek következtében Jonghje úgy dönt, ezek után csak növényi ételt vesz magához. Az álom-motívum amúgy is nagyon erős az egész történetben: a főszereplő Jonghje kevés kivétellel szinte kizárólag csak az álomtörténetek révén szólalhat meg a saját hangján („Valaki eltakarta a jelenetet, és amikor felébredtem, már nem tudtam, hogy ki is voltam én. A gyilkos vagy az áldozat?”), de nagyon plasztikusak azok a képek is, amelyek a nővére, Inhje álmaiban jelennek meg. Jonghje növényevését mindenesetre először csak valamiféle női hóbortnak, kellemetlen közjátéknak tekinti a család, akárcsak azt az új szokását, hogy nem vesz fel melltartót a ruhája alá. Jonghje fokozatosan szabadul meg minden olyan szokástól, amely érzése szerint gúzsba köti őt. Tiltakozása ugyanakkor nem szimplán a társadalmi kötöttségek, hanem az emberi lét és forma ellen irányul. Környezete ebből keveset sejt, a család csak annyit lát, hogy a nő egyre fogy, és türelmük egy családi összejövetelen ér véget, amikor is a család feje, Jonghje apja erőszakkal akarja megetetni a lányát.

Tovább

Jean Mattern: A müncheni mészárlás még mindig tabunak számít

14731125_1391861057509152_4810377783432259867_n.jpgFotó: Valuska Gábor

1972. szeptember 5-én a Fekete Szeptember nevű palesztin terroristacsoport behatolt a müncheni olimpiai faluba, és túszul ejtette az izraeli küldöttség tizenegy tagját. A boldog olimpiaként definiált sportünnep pillanatok alatt rémálommá változott, a németek mentőakciója a túszok halálával végződött. Bár Jean Mattern negyedik regénye a túszdráma pillanataiban jut el a katarzisig, a francia szerző nem a terrorszálra, hanem két férfi hirtelen kibontakozó, szenvedélyes kapcsolatára fókuszál. A Szeptember egy brit és egy amerikai újságíró személyes drámája, miközben körülöttük kifordul magából a világ.

A könyv ötletét egy gyerekkori emlék adta: édesapja nem tudta, hogyan magyarázza meg önnek, mi történik Münchenben. Emlékszik, hogy pontosan milyen szavakat használt, hogyan próbálkozott?

Állandóan azt motyogta, hogy nem tudja megmagyarázni, mert az túl nehéz lenne, ahogy megérteni is az lett volna. Ez nagyon frusztrált. Még mindig emlékszem az érzésre, nem tartottam fairnek, hogy nem tud magyarázatot adni sem arra, miért ölték meg a tizenegy túszt, sem az érzéseire. Hiszen én arra is kíváncsi voltam, miért olyan feldúlt és elkeseredett. Annyira megrendítették a történtek, hogy sosem találta meg a szavakat hozzá. A frusztráció, a kielégületlenség érzése, ha nem is a felszínen, de hosszú évekre velem maradt, és amikor a londoni olimpián a családtagok nem emlékezhettek egy perc csenddel az áldozatokra, újra érezni kezdtem. Lenyűgöző, hogy működik az ihlet, valami, ami mélyen benned van, hirtelen előbukkan, és arra kényszerít, hogy írj egy regényt.

Hétévesen mit gondolt, mi történik Münchenben?

Tudtam, hogy valami nagyon rossz. Engem korán ágyba dugtak, édesapám sem maradt fel éjfélig, de másnap reggel hallotta a rádióban, hogy egyetlen túsz sem élte túl. Nagyon feldúlt volt, mert hitt benne, hogy a németek kiszabadítják őket. Korábban még sosem láttam sírni; ez nagyot változtat az apádról alkotott képeden gyerekként.

Az édesanyja hogyan reagált?

Nem emlékszem az édesanyámra ebben a pillanatban, csak apámról vannak emlékeim. Érdekes, hogy a memória mennyire szelektív.

Jean Mattern: Szeptember

Fordította: Tótfalusi Ágnes, Jelenkor, 2016, 141 oldal, 2999 HUF

Első mondat: „Vannak, akik abban a biztos tudatban élik le az életüket, hogy a végén mind megbűnhődünk a tetteinkért, megfizetünk mindenért: kisebb-nagyobb titkainkért, erkölcsi botlásainkért, árulásainkért és hűtlenségeinkért, a sok gyöngeségért, amelyek óhatatlanul is végigkísérik életünket."

 

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) a hivatalos indoklás szerint 2012-ben azért nem engedélyezte az egyperces főhajtást az egyik áldozat, Andrea Spitzer vívóedző özvegyének, mert nem szoktak személyes megemlékezéseknek helyet adni. Ankie Spitzer később azt nyilatkozta, neki az mondták, huszonegy arab küldöttség fenyegette bojkottal és hazautazással a londoni olimpiát, amennyiben helyet adnak a kérelmének. Ön szerint mi lehet a valódi oka a bizottság döntésének?

A bizottság is bűnösnek érzi magát. Ahogy írom is a könyvben, a NOB akkori elnöke, Avery Brundage olyan gyorsan túl akart lenni az egészen, amilyen gyorsan csak lehet, és azt sürgette, hogy vigyék ki a túszokat az olimpiai faluból. Ha a túszok a faluban maradnak, a németeknek talán több idejük lett volna, hogy megoldják a válságot.

Tovább

Horváth Benji kapja az idei Dunajcsik Mátyás Lehetőséget

hb_foto_andras_i_gabor.jpgFotó: András I. Gábor

Horvát Benji (vagyis Horváth Előd Benjámin) kapja idén a Dunajcsik Mátyás Lehetőséget. Az 1988-as születésű költő, slammer a kolozsvári Helikon folyóirat szerkesztője, eseményszervezéssel és tehetséggondozással is foglalkozik. Tagja a Bruthalia Alkotókörnek, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának, a Fiatal Írók Szövetségének és a József Attila Körnek. 2006 óta publikál verset, ír publicisztikát és újabban prózával is próbálkozik. Versei  arab és román nyelven is megjelentek. Kötetei: A cseplini díva (Koinónia, Kolozsvár, 2009); Beatcore (Erdélyi Híradó Kiadó – Fiatal Írók Szövetsége, Kolozsvár–Budapest, 2015); Az amnézia útja (József Attila Kör – Prae.hu, Budapest, 2016).

HORVÁTH BENJI

Magyar átiratok: Játék

(Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani)

A játszótársad nem akarok lenni,

unom, hogy mindig kell az áldozat,

nem akarok veled sötétbe menni,

oda, ahol a gyermekszív rohad,

nem akarok én asztalfőre ülni,

és ürüljön ki a te poharad.

 

A gyöngy is tud a semminek örülni,

sóhaj nem vált meg vért és rongyokat.

Én egyáltalán nem akarok mindent,

elit telet vagy propaganda-őszt,

igyon a kutyád némán teát véled,

mi falkában üvöltjük ki a gőzt.

 

Nem lehet teljes, tiszta szívvel élni,

de semmiképp nem fogok tőled félni,

mikor talpig fegyverben menetel

nyolcbillió elfogyasztott ember,

iszonyt iszik a tó partján a vad,

és vér folyik a szőnyegek alatt.

 

Tartsd meg magadnak azt a sok-sok jót,

privát karácsonyt, aranyléghajót,

vidd innen sok elhasznált szeretőd,

és művirágod, cifra temetőd.

Nem akartam soha élni a gyilkos

játékodban, amely valóra vált.

 

A föld nem árul soha semmi titkot,

és nem felejt el semmilyen halált.

A 2014-ben alapított irodalmi díjat, melynek díjazottját minden évben Mátyás-napon hozzák nyilvánosságra, olyan fiatal, pályakezdő író kapja, akinek következő könyvét a Libri Kiadó egykori szépirodalmi főszerkesztője ajánlására jelenteti meg. Korábban Dékány Dávidot (Darwin Motel, 2015) és Sepsi Lászlót (Pinky, 2016) díjazták. 

Dunajcsik Mátyás idei indoklása: 

„Horváth Benji szaturnuszi költő, abban az értelemben, ahogyan Verlaine beszélt róluk – és magáról – első kötetének nyitóversében (Térey János fordításában): »Akik SZATURNUSZI csillagjegyben születtek […] / Azoknak jól kijut a haragból és a gondból. / Képzeletük csupa nyugtalan, gyönge hóbort, / Az Ész erejének rajtuk hatalma nincs. / Finom méreg a vér, mely erükben kering, / Páratlan ritka, és úgy perzsel, mint a láva, / Sodrában süllyed el szívük zord Ideálja.«

De szaturnuszi abból a szempontból is, amilyen intenzív kapcsolatot ápol az éggel, legyen szó asztrológiáról vagy asztronómiáról. Mert, ha nem épp egy homályos kocsmavécé tükrében nézi önmagát, akkor leginkább a Hubble űrtávcső optikáján keresztül. Verseinek beszélgetőpartnerei ugyanilyen széles körből kerülnek ki: ugyanolyan magától értetődő természetességgel fordulnak elő köztük az istenek, a démonok és a holtak, mint az élők – bár az előbbieket, úgy tűnik, előnyben részesíti. És azt is tudja, hogy a legtávolabbi csillagokra csak a legsötétebb éjszakák nyújtanak rálátást. Horváth Benji nem tesz úgy, mint ha az (erdélyi) magyar irodalomban otthon lenni azt jelentené, hogy valaki alkotóként vagy olvasóként erre és csakis erre a nyelvre és kultúrára kellene, hogy korlátozza a saját mozgásterét. Szövegeibe a román és az angol nyelvnek, kultúrának szabad ki- és bejárása van, sőt néha át is veszik a szót a magyartól. És ez így van jól, mert ez által mind a három csak még szabadabbá válik – bár az is igaz, hogy a három közül talán épp a magyarnak van a legnagyobb szüksége erre a szabadságra.”

Roald Dahl boszorkányai utálkozó utálattal utálják a gyerekeket

Az IGAZI BOSZORKÁNYOK hétköznapi ruhát hordanak, és szakasztott úgy néznek ki, mint a hétköznapi nők. Hétköznapi házakban élnek, és RENDES ÁLLÁSUK van. Ezért is olyan nehéz őket nyakon csípni.

Egy IGAZI BOSZORKÁNY olyan utálkozó utálattal utálja a gyerekeket, hogy olyan utálkozó utálatot elképzelni sem tudsz.

Roald Dahl: Boszorkányok

Fordította: Pék Zoltán, Kolibri Gyerekkönyvkiadó, 2017, 237 oldal, 2999 HUF

 

Egy IGAZI BOSZORKÁNY folyton-folyvást terveket sző, hogy megszabaduljon a felségterületén lakó gyerekektől. Az a szenvedély élteti, hogy egymás után sorra elbánjon velük. Egész álló nap csak ezen jár az esze.

Ez a könyv nem mese. Ez a könyv IGAZI BOSZORKÁNYOKRÓL szól, akik a legveszélyesebb élőlények a föld kerekén. Ráadásul attól lesznek kétszeresen veszélyesek, hogy nem látszanak veszélyesnek.

Ezért is mesél el Nagymama az unokájának mindent, amit hosszú élete során sikerült a boszorkányokról kinyomoznia. Pedig akkor még nem is sejti, milyen veszedelmes kalandba keveredik a fiú hamarosan, amikor egy szállodában váratlanul az angliai Boszorkányok Titkos Társaságának éves ülésén találja magát.

A Boszorkányok egyike Roald Dahl leginkább megosztó műveinek: helyet kapott az Amerikai Könyvtárosok Egyesülete által összeállított, a leggyakrabban kifogásolt könyveket összegyűjtő listáján, miközben szerzőjét 2012-ben az amerikai tanárok a kedvencüknek választották. A hátborzongatóan szórakoztató történet most Pék Zoltán új fordításában jelent meg a Kolibri Kiadó Roald Dahl-életműsorozatában Quentin Blake eredeti illusztrációival.

Olvassatok bele a kötetbe:

Dahl_Boszorkanyok_reszlet01.pdf by konyvesblog on Scribd

Japánban megindult a roham Murakami új regényéért

(Kép forrása)

Óriási várakozás előzte meg Japánban Murakami Haruki új, kétkötetes regényének megjelenését. A legelszántabb rajongók már csütörtök éjszaka megjelentek a könyvesboltoknál, amelyek különféle rendezvényekkel készültek a hivatalos éjféli megjelenésre. Az angolul Killing Commendatore (~ A parancsnok meggyilkolása) címet viselő regény tartalmáról korábban semmit sem árult el az író és kiadója.

Az AFP-nek a kiadó szóvivője most azt mondta: a szerző kifejezett kérése volt, hogy az olvasók maguk fedezzék fel a könyvet, anélkül, hogy bármi előzetes tudásuk lenne róla. Hozzátette, hogy a kiadón belül is nagyon kevés embernek volt hozzáférése a kézirathoz.

Az AFP megszólaltatott egy japán rajongót is, aki az elsők között szerezte meg a könyvet, és aki azt tervezte, minél többet elolvas belőle éjszaka, a hazafelé tartó vonatúton, és amíg csak ébren tud maradni. Volt, aki azt tervezte, hogy éjszaka végigolvassa a könyvet, hogy a közösségi oldalakra már reggel megírhassa a véleményét.

Murakami Haruki kétkötetes regénnyel jelentkezik februárban

Hogy mekkora az érdeklődés, azt jól mutatja, hogy a japán kiadó 1,3 millió példánnyal (!) készült a rohamra. Hokkaido szigetén ugyanakkor a rajongóknak még egy kicsit várniuk kell a kötetre, a könyvet szállító tehervonat ugyanis kisiklott csütörtökön, emiatt pedig az ottani könyvesboltok egy nappal később kezdik meg az árusítást.

Murakami legutóbbi regénye A színtelen Tazaki Cukuru és zarándokévei volt 2013-ban (ITT írtunk róla), rá egy évvel pedig novelláskötettel jelentkezett (a Férfiak nők nélkül nálunk 2015-ben jelent meg).

Forrás: Asahi, straitstimes

Ljudmila Ulickaja: A levelek nélkül nem lett volna regény

Fotó: Valuska Gábor

A társadalomra káros, a szovjet lágerekbe száműzöttek történetei generációkon átívelő traumákat okoznak. A vád sokszor ki sem derül, a vádló személyéről és motivációjáról sem tudunk meg semmit. Jákob lajtorjája az árulás könyve, az árulásé, amit nem lehet elhallgatni, de elmesélni sem. Helyette csak az ártatlanul elítéltek története marad. Hogy lehet az igazságtalanság ellenére megőrizni a méltóságot? Hogy lehet szembenézni az árulással? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Ljudmila Ulickaja legújabb regénye.

A Jákob lajtorjáját eddigi legőszintébb könyvének nevezte, miért?

Számomra ez határkérdés volt, és ebben a könyvben, úgy érzem, elmentem a végső határig. Száz évvel ezelőtt a meztelen térd ábrázolása számított merésznek, ma ez már nem sokkoló. Ibsen Nórájában azt látjuk, hogy a férj évtizedeken keresztül gondolkodik azon, hogy el kéne válnia a feleségétől, de reggel, az asztalnál, amikor megvillanni látja a felesége bokáját a szoknyája alól, rájön, hogy nem tudja megtenni. Ez az intimitás. Vannak, akik minden részletet képesek elmesélni a magánéletükről, én ebben a könyvben arról írok, hogy az apám hogyan lett áruló. Ennél intimebb témáról nem tudok beszélni. És ehhez az kellett, hogy egy korábbi meggyőződésemet arról, hogy mi megengedett, át kellett értékelnem.

Ljudmila Ulickaja: Jákob lajtorjája

Fordította: Goretity József, Magvető Könyvkiadó, 2016, 720 oldal, 5490 Ft

 

Maruszja és a férje, Jákob levelezését is közzéteszi a regényben. Miért volt fontos, hogy ezeket a leveleket beemelje?  

Ez egy igazi szerelmi vallomás volt. Ami annyira őszinte volt, amilyet én soha nem tudtam volna kitalálni. Remélem, hogy a nagyapám megengedte volna a levelek közzétételét. Egyébként nem vagyok benne biztos. De ezek nélkül a levelek nélkül nem lett volna regény.

A levelek révén betekintést nyerünk abba is, hogy a távolság hogyan teremti meg a vágy nyelvét. Azt is látjuk, hogy az unoka, Nóra hogyan éli meg ugyanezt, hogyan keresi meg a vágy az útját a nyelvben és a regényben. A különböző korok vágy- és testábrázolásának lehetőségeit is figyelembe vette?

Fontos volt számomra érzékeltetni a generációs különbségeket a testi tapasztalatok ábrázolásában. Ilyen értelemben is a határok kitapogatása foglalkoztatott, mert közel szeretnék lépni ahhoz, ami még megengedett. Az anyaság tapasztalata, a szoptatás intimitása az irodalomban most kezd artikulálódni. A Médea és gyermekei kapcsán egy matematikus férfiismerősöm felhívott és megköszönte, hogy rálátást nyert olyasmire, amiről eddig azt hitte, mindent tud. Manapság, amikor kiéleződik a női és férfi szerepek közötti harc, akkor nagy öröm a partnerség kiépítésének az erősítése, ami a jobb megértést jelenti.

Tovább

Han Kang kafkai hősnője növényevéssel lázad a konvenciók ellen

Jonghje álmában vér, nyers hús és a halál kísért. Másnap az asszony, akinek élete és házassága is átlagos, kitakarít minden állati eredetűt az otthonukból. És az életükből eltűnik az íz.

Han Kang: Növényevő

Fordította: Kim Bogook és Németh Nikoletta, Jelenkor Kiadó, 2017, 184 oldal, 2999 HUF

 

A férje elkeseredett részletességgel beszéli el, hogy a növényevés feldúlja a házasságukat, és egyre abszurdabb események láncolatát indítja el. A szűkebb család mindent megtesz ez ellen, először a nő lelkét, majd a testét veszik célba, de Jonghje megszállottan halad a maga választotta úton az elidegenedés felé. Közben a történet társadalmi szokások, nemi szerepek és legális hétköznapi bántások mélyén gyökerező organikus emlékművet emel egy szabadulni vágyó életnek: egy nő életének ezen a világon.

A Nemzetközi Man Booker-díjjal kitüntetett Növényevő világszerte átütő irodalmi sikert aratott. A koreai Han Kang csodálatos és felkavaró regénye tabukról és lázadásról, erőszakról és erotikáról, a lélek metamorfózisáról szól; igazi kafkai történet.

Olvassatok bele:

HangKang_Novenyevo_beleolvaso_konyvesblog.pdf by konyvesblog on Scribd