Olvass!

KönyvesBlog

Az auschwitzi tetováló élete szerelmét találta meg a haláltáborban

2018. június 15. forgáchkinga

az_auschwitzi_tetovalo3.jpg

Lale Sokolov évtizedeken át hallgatott arról, hogy mi történt vele és szerelmével a második világháború alatt. Sem ő, sem a felesége, Gita nem beszéltek arról, hogyan kerültek Auschwitzba és mi mindenen mentek keresztül, még saját fiúk is csak érintőlegesen tudott a családi múltról. Pedig Lale Auschwitz-Birkenau tetoválójaként több borzalmat látott, mint bárki: találkozott minden táborba érkezővel, látta ahogy Mengele dönt a sorsokról, és maga karcolta társai bőrébe a név helyett funkcionáló számsorokat. Ő volt az egyetlen fogoly, aki bement egy gázkamrába, és élve jött ki onnan. És azon kevesek közé tartozott, akik a koncentrációs táborban találták meg életük szerelmét. Heather Morris megrázó könyve, Az auschwitzi tetováló Lale és Gita túlélésének történetét meséli el. Az ausztrál író három éven át hallgatta Lale emlékeit a fájdalmas pillanatokról, kockázatos döntésekről és szerencséről, amikből először forgatókönyvet, majd regényt írt. Morris a napokban a Margó Irodalmi Fesztiválon járt, mi a könyv keletkezéséről, valamint Lale és Gita szerelmének történetéről beszélgettünk vele.

Amikor Heather Morris 2003-ban megismerkedett Lale Sokolovval, még nem sejtette, hogy a találkozás milyen hatással lesz az életére, ahogy azt sem, hogy három évet fog eltölteni a nyolcvanas évei végén járó férfi társaságában. Mint forgatókönyvíró ment el hozzá, mert Lale meg akarta törni a több évtizedes hallgatást, és beszélni szeretett volna valakivel az Auschwitzban töltött idejéről, és a Gita iránt érzett szerelméről. Az idős férfi akkor még csak pár hete veszítette el feleségét, akihez mielőbb csatlakozni akart, de előtte még el akarta mesélni a világnak a történetüket, abban a reményben, hogy a borzalmak többé nem fognak megismétlődni.

Heather Morris: Az auschwitzi tetováló

Fordította: Moldova Júlia, Animus Kiadó, 2018, 303 oldal, 3690 HUF

 

A bizalom Heather és Lale között lassan alakult ki, időbe telt, mire a férfi meg tudta osztani az emlékeit. „Jó ideig csak kis történetszilánkokat mondott el, ezért hónapokig tartott, mire az események időrendje összeállt bennem. Az egyik percben még angolul beszélt hozzám, elmondott valamit Auschwitzról, aztán Melbourne-ről mondott valamit, majd szlovákul kezdett beszélni” – mesélte Morris, aki szerint ettől függetlenül Lale nagyon el akarta mondani mindazt, ami Auschwitzban történt vele, csak rengeteg olyan dolgot látott ott, ami évtizedekkel később is fájdalmas volt számára.

„Ezekről több hónapig nem is beszélt igazán. Például csak később mesélte el, hogy együtt kellett dolgoznia Mengelével, Auschwitz rettegett orvosával, aki kísérletezett a fiatalokon. Gitáról viszont bármikor tudott mesélni.”

Három-négy hónapba is beletelt, mire Lale megnyílt, és elkezdte rábízni múltjának legfájóbb részleteit is Heatherre, aki kitartóan látogatta őt hétről-hétre. Az áttörést az hozta meg, hogy a kutyái elkezdték megkedvelni a vendégét. „Ez erősítette meg abban, hogy a megfelelő ember vagyok arra, hogy elmondjam a történetét” – idézte fel Morris, aki a találkozás előtt szinte alig tudott valamit a holokausztról, hiszen egy új-zélandi apró faluban járt iskolába, ahol a tananyag csak érintőlegesen szólt a második világháborúról. Lalét azonban ez nem zavarta, sőt, épp olyan krónikást szeretett volna, aki nem teszi hozzá a saját „csomagját” a történetéhez.

Lale és későbbi felesége a koncentrációs táborban ismerkedtek meg. A Tätowiererként dolgozó férfi akkor figyelt fel először Gitára, amikor a bőrébe tetoválta a végzetes számokat. A nevét még sokáig nem tudta, de a számát megjegyezte, és amint alkalma volt rá, megpróbált megismerkedni vele. Szinte pillanatok alatt alakult ki köztük az a nagyon erős szerelem és kötődés, ami mindvégig segítette őket a túlélésben. Az Auschwitzban töltött három év alatt egymás támaszai voltak, noha sokszor nem is tudták, hogy életben van-e még a másik. Végül mindkettőjüknek sikerült megmenekülni. Ausztráliába költöztek és összeházasodtak, de a múltjukról sosem beszéltek. Főként Gita nem akarta megosztani senkivel a traumáit, Lale pedig ezt tiszteletben tartotta, ezért ő sem beszélt róla.

„Nem tudom mi lett volna, ha Lale hal meg előbb, és nem Gita. Akkor valószínű, hogy a történetüket soha nem ismerte volna meg senki” – vélekedett Morris, hozzátéve, hogy még a fiúk, Gary is alig tudott valamit a szülei múltjáról. „Tisztában volt vele, hogy az apja volt a Tätowierer.  Azt is tudta, hogy mindketten voltak Auschwitz-Birkenauban. De pontosan nem tudta, hogy mi mindent éltek át. Ha én lettem volna az édesanyja, valószínűleg én sem lettem volna képes elmondani ennyi szörnyűséget. Megértem, hogy hallgattak.”

Tovább

Könyves Magazin - Itt a Tompa-Bödőcs szám!

magazin.jpg

Megjelent a Könyves Magazin nyári száma, melynek fókuszában a Libri irodalmi díj nyertesei, Tompa Andrea és Bödőcs Tibor állnak. A velük készült nagyinterjú mellett beszélgettünk még a Szólíts a neveden! írójával, André Acimannal és az introvertált személyiségtípus szakértőjével, Sylvia Löhkennel is. Emellett utánajártunk annak, hogyan változtak a gyerekek olvasási szokásai az elmúlt húsz évben, és mi rejtőzik a legújabb irodalmi divat, a Girl power hátterében. 

Bödőcs Tiborral és Tompa Andreával, a Libri irodalmi díj győzteseivel több körben találkoztunk a díjátadó hetében, hogy kudarcról, sikerről, humorról vagy Erdélyről beszélgessünk velük.

Az elmúlt húsz évben nem volt olyan könyv vagy sorozat, amely annyira megváltoztatta volna a gyerekek olvasási szokásait, mint a Harry Potter. Kíváncsiak voltunk, hogy az elmúlt években mennyire olvasnak mást és másként a magyar gyerekek: milyen szerzőket szeretnek, mennyire hat rájuk az iskola, és vannak-e új szereplők a kedvenclistáikon? 

Könyves Magazin 2018/2.

LIBRI-BOOKLINE ZRT, 2018, 72 oldal, 15 pont+100 Ft 

 

Girl power - A varázsvilág, a vámpírok meg a disztópiák után új trend hódít az ifjúsági irodalomban, melynek hőseit – bármilyen sablonosnak hangozzék is – az élet adja. Pedig az Esti mesék lázadó lányoknak kiötlői, Elena Favilli és Francesca Cavallo annak idején nem gondolták túl a dolgot, egyszerűen csak sorra vették, kik azok a lányok, asszonyok, akik a történelemben, a tudományos és művészeti életben vagy a politika területén nagyot alkottak. Az idei Ünnepi Könyvhétre több olyan kötet is megjelent, amely a maga területén áttörést elérő és sikeres magyar nőket mutatja be.

Sylvia Löhken A csend öröme című könyvében a zárkózott, introvertált emberek számára nyújt megoldásokat a szakmai, valamint a magánéletben való érvényesüléshez. Milyen sztereotípiákkal kell megküzdeniük az introvertáltaknak, és miért lenne jó végre elfelejteni a komfortzóna fogalmát.

A legjobb forgatókönyv Oscar-díját elnyerő Szólíts a neveden! szerzőjével, André Acimannal interjúztunk, aki elmondta, miért tartja kimeríthetetlenül izgalmasnak a vágy témáját, miért hagyta benne a könyvben a sokakat megbotránkoztató barack-jelenetet, és azt is elárulta, hogy mennyi igaz a folytatással kapcsolatos hírekből.

A Tárgyalásban Csukás István íróasztalát mutatjuk meg.

Így készült: Mán-Várhegyi Réka és a Mágneshegy.

Egy kiállítás képe: Fehér Renátó Türk Péter életműkiállítására látogatott el.

20 kérdés rovatunkban Barabás Zsófi mesél olvasmányélményeiről.

 

Meghalt Márványi Judit

marvanyi.jpg

Kilencvenegy éves korában elhunyt Márványi Judit, a Magvető és a Szépirodalmi Kiadó egykori szerkesztője – közölte Facebook oldalán a Magvető Kiadó. Márványi Judit nagy idők nagy tanúja volt, hiszen olyan írók könyveit szerkesztette, mint Eörsi István, Füst Milán, Mándy Iván, Mészöly Miklós, Nádas Péter vagy Polcz Alaine. De nemcsak munkája, élete is tanúság: még csak kamasz volt, amikor a szüleit 1944-ben meggyilkolták; életútja az újrakezdés és az értelmes élet keresésének története volt. 

Orvoscsaládból származott, apja szülész-nőgyógyász, a zsidókórház főorvosa, édesanyja pedig ideggyógyász és pszichoanalitikus volt. Családja őt is orvosnak szánta, de inkább az irodalom érdekelte, ezért tizenöt éves korában elkezdett járni a Vajda János Társaságba, ahol a magyar költészetről hallgatott előadásokat, és megismerkedett a fiatal költőgenerációval is. 

Terveit a második világháború törte össze, 1944-ben családjával egy svájci védettségű házba kellett költözniük. Sajnos azonban ez nem jelentett igazi menedéket, a nyilasok rendszeresen hurcoltak el embereket onnan is. Húgával együtt elszakadt a szüleitől, akiket többé nem látott viszont. Hogy pontosan mi történt velük, miután elvitték őket, sosem tudta meg. 

Egy könyvszerkesztő emlékei a kommunista Magyarországról

Márványi Judit a Magvető, majd a Szépirodalmi Kiadó szerkesztőjeként nagy idők nagy tanúja volt. Szerkesztette többek között Eörsi István, Füst Milán, Mándy Iván, Mészöly Miklós, Nádas Péter, Polcz Alaine könyveit. De nemcsak munkája, élete is tanúság: még kamasz, amikor a szüleit 1944-ben meggyilkolják; életútja az újrakezdés és az értelmes élet keresésének nagy története.

Élettörténetét a Tények és Tanúk sorozatban tavaly megjelent Kapaszkodók – Egy szerkesztő emlékei című kötetben mesélte el, amelyben egy vele készült megrázó interjú mellett esszéi és visszaemlékezései is olvashatók.

„Semmit sem akartam annyira, mint egy olyan világot, ahol nem érhet bántás senkit, amiért más vallású, más fajú, ahol nincsen áldozat és nincsen hóhér; éhesek, rongyosok, szegények és gazdagok sincsenek."

Az élet legfontosabb kérdései - Szabó Benedek

szabo_benedek.jpg

Új rovatunkban irodalmon kívülről érkező művészek olvasmányélményeire kérdezünk rá, 15+5 kérdésben. Elsőként Szabó Benedek énekes-dalszerző, a Galaxisok frontembere mesélt sanyarú sorsú osztrigákról és a legszomorúbb vidám könyvről. A zenekar legközelebb a holnap este fog fellépni a Kolorádó fesztiválon

1. Könyv, amit bárcsak én írtam volna

A képzeletemben létező monumentális nagyregény, ami egyszerre Súlyszivárvány, Keménykalap és krumpliorr és Raymond Chandler. Évek óta gondolkodom rajta, illetve inkább csak gondolok rá. Feltehetőleg soha nem készül el, de jó, hogy van.  Mások írásait nem irigylem, inkább csodálom. Bár ha én írtam volna például A Foucault-ingát, akkor nagyon okos lennék, az nem lenne rossz.

foucault_inga.jpg

2. Kedvenc könyvszereplőm

Yossarian. Remélem, sosem kerülök olyan helyzetbe, mint ő, de ha mégis, szeretnék úgy viselkedni, hogy méltó legyek hozzá.  Ő a legbátrabb gyáva ember, akit ismerek. Annak, amit a világról gondolok, Yossarian az egyik eredője.

3. Könyv, amit legutóbb ajándékba adtam

Azt hiszem, a Trainspotting Irvine Welsh-től. Illetve a Hockney’s Pictures, amit a Museumsquartier könyvesboltjában vettünk a barátnőmmel februárban; az egy hatalmas ajándék volt magunknak, mert két éve kerülgettük.

4. A következő könyv, amit elolvasok

Van egy nagy keresztem: 2016 nyarán félbehagytam az Against the Day-t, utána kaotikus időszak következett, ami oda vezetett, hogy – példátlan módon – tavaly szinte alig olvastam. Idén januárban újrakezdtem, nemsokára befejezem. Sorban állnak a polcon a könyvek, amikre utána rávetem magam. Szuper lesz.

against_the_day_thomas_pynchon_unabridged.jpg

5, A könyv, amin a legtöbbet nevettem

Valószínűleg A 22-es csapdája. Kétévente újraolvasom, de még mindig felröhögök rajta. Csodálatos, hogy közben a világ egyik legszomorúbb regénye is. De azokon a gigantikus Rejtő-gyűjteményeken és a Wodehouse-regényeken is rengeteget nevettem.

6. A könyv, amin utoljára sírtam el magam

Ez ciki lesz, de a Rozmár és az Ács történetén vigasztalhatatlanul zokogtam az Alice Tükörországban olvasása közben, mert nagyon sajnáltam az osztrigákat. Persze ez gyerekkoromban volt. Nem szoktam könyveken sírni, inkább rossz filmeken.

Tovább

Egymondatos regénnyel nyert 100 ezer eurót Mike McCormack

mike.jpg

Forrás

Mike McCormack ötödik könyve, a Solar Bones nyerte el a Dublin Literary Awardot, amely az egyik legnagyobb pénzjutalommal és hírveréssel járó nemzetközi irodalmi díj. A kísérleti jellegű regénynek egy szellem az elbeszélője, és mindössze egyetlen 270 oldalas mondatból áll. A könyv kiadását egyébként korábban több nagy kiadó is visszautasította, mert nem találták elég eladhatónak. 

Viszonylag ritkán fordul elő olyan, hogy egy méltánytalanul elhanyagoltnak minősített szerző egyszer csak elnyer egy százezer eurós pénzjutalommal járó irodalmi díjat. Az ír származású Mike McCormackkel viszont épp ez történt, tegnap ugyanis bejelentették, hogy idén ő kapja a Dublin Literary Awardot Solar Bones című regényéért. Az író az elismerésnek nagyon örült, de meg is lepődött. 

„Le voltam döbbenve. Már teljesen feladtam a reményt, hogy megnyerhetem. De mostmár túl vagyok a sokkon és nagyon jól érzem magam" – reagált a hírre, hozzátéve, hogy talán itt az ideje, hogy frissítsék a Wikipédia oldalán az elhanyagolt jelzőt.

Az International Dublin Literary Award longlistjén általában nagyon sok könyv szerepel, mivel közkönyvtárak jelölhetnek könyveket. Az idén például 37 ország 111 városából érkeztek jelölések. Az elismerés nem csak a pénzjutalom miatt jelentős, hanem azért is, mert valamelyest a Nobel-díj előszobájának számít. A korábbi években olyan írók nyerték el, mint Orhan Pamuk, Herta Müller vagy Michel Houellebecq, tavaly pedig a porugál José Eduardo Agualusa kapta meg a jutalmat. 

solar.jpg

A Solar Bones formailag és stilisztikai szempontból és kísérletező regény. Egyetlen több száz oldalas mondatból áll és egy nap alatt játszódik: mindenszentekkor, amikor a babona szerint a halottak visszatérhetnek az élők világába. A történet narrátora Marcus Convay, aki férj, édesapa és mérnök, nem utolsósorban pedig szellem. 

Forrás: The Guardian

 

A magyar költészet lesz a Modern Poetry of Translation fókuszában

mpt1.png

A Modern Poetry of Translation őszi kiadványának középpontjában a magyar líra lesz. Az Egyesült Királyság kortárs költészettel foglalkozó magazinja és kiadója az egykori társalapító, Ted Hughes halálának huszadik évfordulója alkalmából fog a magyar versek fordításaival foglalkozni.

Az őszi szám tehát Hughes emlékére és tiszteletére készül, aki rajongott Pilinszky Jánosért és Juhász Ferencért. A 2018-as magazinban klasszikus és kortárs magyar versek új fordításait szeretnék megjelentetni, hogy népszerűsítsék a költészetünket.

mpt.jpg

A pályázatra eddig kiadatlan munkákat várnak. A lefordított vers bármely korból származhat, de a kortárs műveket előnyben részesítik. Egy pályázó maximum hat verset küldhet.

Jelentkezési határidő: 2018. augusztus 10.

A jelentkezésről és a feltételekről bővebb információ: ITT. 

A halálról írt Szántó Péter, de a kötet megjelenését már nem érhette meg

szanto_peter_2016.jpg

Kép forrása

A főhős meghal a végén címmel jelent meg Szántó Péter elbeszéléskötete a Kalligramnál, de a szerző a szöveg leadása után 2018. április 12-én 67 éves korában elhunyt. Az író, újságíró, kommunikációs szakember Szántó írt a Népszavának, az Élet és Irodalomnak, 1996-ban alapította meg a Noguchit, 2007-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki. Az Angyalbőrben és a Família Kft. társírója volt.A megjelenéshez kapcsolódóan közlünk egy novellát a kötetből (Sajtos szendvics és más veszélyes dolgok egy derűs délután), illetve megkértük Tóth-Czifra Júlia szerkesztőt, hogy mutassa be a könyvet. 

Szántó Péter hosszú évek alatt készült, többször újraírt, átcsiszolt és átszerkesztett novelláskötetének a keletkezéstörténete legalább olyan rendkívüli, mint maguk az elbeszélt történetek.

A szerző, aki 1952-ben született, többszörös pályaelhagyó volt: jogászként végzett, de sosem praktizált. Újságíró lett, de a kilencvenes évek elején, ahogy mindig fogalmazott, „átállt a sötét oldalra”, és kommunikációs szakemberként dolgozott. Mint forgatókönyvíró, rádió- és tévéjátékok alkotója is sikeres volt. 2016-tól azonban, minden mást félretéve, csak prózaírói terveire, A főhős meghal a végén munkacímű szövegegyüttesre koncentrált.

Szántó Péter: A főhös meghal a végén

Pesti Kalligram Kft., 2018, 328 oldal, 3500 HUF

 

A könyv gyanútlan elbeszélőjének egy nap alkut kínál a Halál a Hollywood Forever temetőben: életben maradhat, míg mesél. Kezdetét veszi az egyre rejtélyesebb játszma az időért, hol pergő ritmusú, hol meditatív szövegeken át, melyekben nemcsak rég kihunyt mozicsillagok elevenednek meg, de a leghétköznapibb alakok történeteiben is érvényesül a szerző sajátos, filmszerű látásmódja. A novellák a Szántó Péter szőtte impozáns kultúrtörténeti díszletek közt groteszk és szarkasztikus bravúrral viszik színre a szereplők emberi gyarlóságát és enyészetre ítélt voltát. A kötet főhőse mégsem a halál, hanem az, ami az embert mindezek ellenére halhatatlanná teheti.

A főhős meghal a végén történetei közt a legmegdöbbentőbb mégis magáé a köteté lett: az ezen a címen leadott, majd megszerkesztett kézirat megjelenését a 2018 áprilisában szívszorító hirtelenséggel elhunyt szerző már nem érhette meg.

Mesék életről és halálról – életre-halálra.

 

Szanto-p a Fohos Book (1) (1) 009 by konyvesblog on Scribd

 

Olvass és írj! - A Könyvesblog szerzőket keres

A szerkesztőségben megint rengeteg könyv halmozódott fel, amiket most jó szokásunknak megfelelően egy listában közzéteszünk, hogy ti is aktív szerzői legyetek a blognak. Sokszor csináltuk már, jól sikerült, ezért az akció keretében szeretnénk találni 5-7 szerzőt, akikkel hosszabb távon is együtt tudunk dolgozni, mert rengeteg a könyv és a feladat, de nagyon kevesen vagyunk. A kritikákat szokás szerint az olvasói rovatban lehozzuk, de ha valaki rendszeres szerző szeretne lenni és érzi magában az erőt, akkor ezen a kérdőíven tud jelentkezni külön. Ez utóbbira tényleg azok jelentkezzenek, akik képesnek érzik magukat, hogy rendszeresen olvassanak és írjanak nekünk, mint külsős szerzők, feladatként, pénzért. (Ha elfogytak a listából a könyvek, akkor csak töltsd ki a kérdőívet, töltsd fel egy cikkedet és megnézzük!

Mit kell tenned?

Kiválasztani ERRŐL A LISTÁRÓL egy könyvet, amiről írnál, majd gyorsan eljönni érte, elolvasni és megírni. Tényleg megírod, nem csak felveszed a könyvet, mert az annyira kiábrándító, ne rontsd el a játékot! 

Hol veheted át a könyvet?
2. kerület, Keleti Károly utca 15/c., 4. em. 16. (43-as kapucsengő)

Mikor?
2018. június 13-22. között lehet átvenni, kizárólag hétköznapokon 10-17 óra között 

Mennyit kell írni?
4 ezer leütést maximum

Mit várunk el?
A cikkedből derüljön ki:
1. mit kell tudni az íróról, a könyvről előzetesen 
2. miről szól a könyv, néhány mondatban érdemes bemutatni, kifejezetten spoilermentesen
3. milyen lett a végeredmény? 

Nagyon fontos, hogy a recenziód tartalmazza a következő információkat
1. könyv szerzője, címe, fordítója, kiadója, oldalszám, első mondat
2. milyen névvel jelenjen meg a recenziód

Határidő: a recenziókat 2018. július 12-ig küldjétek el.

FONTOS: ha már valaki gyorsabb volt nálad, akkor ne írd át az excelben, illetve figyelj oda, ne barmold össze a táblázatot!

Kérlek, igyekezz betartani a vállalt dátumot. Nagyon várjuk az írásod ide "olvass és írj" subjecttel: konyvesblogKUKACgmailPONTcom! (ha valaki rendszeres szerzőnek jelentkezik, akkor a formanyomtatványt töltse ki)

A kertben egy törpehadsereg őrzi az elhódított területet

rakovszky-tortenesek.jpg

A költőként induló Rakovszky Zsuzsa az elmúlt években a próza után és mellett visszatért a lírához is. Néhány évvel ezelőtti kötete, a Fortepan páratlan érzékenységgel és láttató erővel hívta elő a közös emlékezetből elmúlt életvilágunk egyedi fényképeit.

Rakovszky Zsuzsa: Történések

Magvető Könyvkiadó, 2018, 72 oldal, 2499 HUF

 

A Történések epikus költészete inkább jelenünket pásztázza végig. Monológok, balladák, lírai elbeszélések és egy sűrű verses regény, az Állapotváltozások álmainkról és félelmeinkről, lehetőségeinkről és korlátainkról. A zárt ajtókról és a párhuzamosan megnyitott ablakokról.

Rakovszky Tortenesek Reszlet 4 Konyves by konyvesblog on Scribd

Pierce Brown: Nekünk, amerikaiaknak nincs saját mitológiánk

pierce_brown.jpeg

Fotó: Joyce Downing

Az elmúlt pár évben egyre több külföldi írót sikerült a hazai kiadóknak a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra csábítani, de ezzel együtt is ritkán látni errefelé amerikai sztárírókat (ha nem épp díszvendégnek hívják meg őket, mint 2015-ben Jonathan Franzent). Ezek után nem is volt meglepő, hogy az idei könyvfesztivál egyik teltházas könyvbemutatóját Pierce Brown tartotta, aki négy évvel ezelőtt robbant be Vörös lázadás című sci-fi fantasy trilógiájával, amelynek azonnal elkeltek a filmes jogai, és 2014-ben, majd 2015-ben is Goodreads-díjat nyert. Az alig harmincéves amerikai író az egyik legprofibb könyvbemutatót tartotta a fesztiválon, profi showmanként másfél órán keresztül szórakoztatta a közönséget (igen, ezt a műfajt lehet szórakoztatóan is csinálni), minden rajongói kérdésre válaszolva, majd a rendezvény egyik leghosszabb dedikálása következett ‒ ötszáz rajongó várakozott türelmesen, volt, aki közel három órán át, hogy közös fotót készíthessen kedvencével.

A rajongóktól és a kritikusoktól is egybehangzóan remek kritikákat kapott bestseller trilógia, a Vörös lázadás sztorija nagyon leegyszerűsítve olyan, mint a római mitológia találkozása a Trónok harcával, Az éhezők viadalával és a Harry Potterrel, mindez a jövőben, a Marson, egy színkódos kasztrendszerben. A szépirodalmi igénnyel megírt, fordulatos fejlődéstörténet főhőse a társadalom legalján robotoló tizenhat éves Vörös, Darrow, akinek feleségét megöletik a piramis csúcsán álló Aranyak, ezért bosszút esküszik, beépül közéjük és lázadást szít a kizsákmányoló rendszer ellen. Brown rengeteg szereplőt mozgat a történetben, amelyben annyi cselszövés és váratlan fordulat van, amennyi talán még a Trónok harcában sincs. Az író még nem akart elszakadni a Vörös lázadás univerzumától, ezért a rajongók legnagyobb örömére újabb trilógiával folytatta Darrow felemelkedésének epikus történetét, amelynek első kötete, A káosz évei a napokban jelent meg. Brownnal könyvbemutatója előtt interjúztunk, arról, hogy mi ihlette Darrow történetét, hogyan tudja észben tartani ezt a rengeteg szereplőt és cselekményszálat, és miért akart még egy ideig ebben a világban maradni.

Többször is beszéltél már korábbi interjúidban arról, hogy a Vörös lázadás előtt (olvass bele ITT) hat regényt is írtál, de egyiket sem adták ki. Miről szóltak?

Hát, leginkább arról, hogyan ne írjunk regényt. De tényleg, iszonyúan terjengős, se füle, se farka történetek voltak. Az első regényem egy 750 oldalas epikus fantasy volt, amit két hónap alatt írtam. Akkoriban jelent meg egy nagyon népszerű regény, amit elolvastam, és arra gondoltam, ha ezt kiadják, akkor nekem is meg kéne próbálnom. Aztán rájöttem, hogy annyira nem is egyszerű regényt írni. Nem találtam még meg a saját írói hangomat, és egy főhős sem ejtette igazán rabul a szívem, márpedig ha téged nem érdekel, hogy mi lesz a főszereplővel, akkor az olvasót se fogja. Egyébként a Vörös lázadással sem volt sokkal könnyebb a dolgom, 25-30 ügynök is visszadobta, aztán hirtelen négy ügynök is visszajelzett egy héten belül, hogy érdekelné a regényem. Akivel végül leszerződtem, huszonnégy éves volt, nagyjából velem egykorú, akárcsak a szerkesztőm. Még egy-két hónapot eltöltöttünk a szerkesztéssel, aztán kiküldte az ügynököm, és viszonylag hamar, pár héten belül érkezett is rá visszajelzés, de nagyrészt young adult kiadóktól, akik viszont elég komoly változtatásokat akartak. Azt szerették volna, hogy ne legyen olyan erőszakos a sztori, én viszont ezt nem akartam. Mindenképpen olyan kiadót akartam, amelyik felnőtteknek szóló könyveket ad ki, amilyen a regényem. Örülök, hogy kitartottam az elhatározásom mellett, mert végül a Random House-nál kötöttem ki és egy szavam sem lehet rájuk.

Pierce Brown: Vörös lázadás

Fordította: Török Krisztina, Agave, 2014, 432 oldal, 3380 HUF

 

Kezdettől fogva tudtad, hogy trilógiát akarsz írni?

Igen, kezdettől fogva. Az Antigoné ihlette a történetet; szeretem a görög drámák narratív struktúráját, és biztos voltam abban, hogy ez passzol a legjobban a regényemhez. Az első részben megismerjük a szereplőket, a konfliktus gyökerét. A másodikban minden összekuszálódik, a harmadikban pedig bekövetkezik a katarzis.

Tovább

Zadie Smith: Philip Roth a medencében sem volt másmilyen, mint az íróasztalánál

roth.jpg

Május végén elhunyt Philip Roth, a kortárs amerikai irodalom egyik legmeghatározóbb képviselője, Zadie Smith pedig a New Yorkerben idézte meg alakját. Az esszét magyarul most M. Nagy Miklós fordításában olvashatjátok.

Mindenestül író volt - mondja, pontosabban írja Zadie Smith a 85 éves korában elhunyt Philip Roth-ról a New Yorkerben megjelent esszéjében. Smith a cikkben felidézi, hogy mindketten mennyire szerettek uszodába járni, és hogy Roth még az olyan hétköznapi tevékenység közben sem hazudtolta meg önmagát, mint amilyen az úszás. "Szerette az irodalom felelőtlenségét, a komédiázását, a közönségességét és az isteni függetlenségét" - mondja róla most Smith, aki személyesen akkor ismerte meg az írót, amikor az már visszavonult: nem írt, csak olvasott.

Búcsúznak az utolsó Nagy Nárcisztikus Férfitól

Ma az egész világ a A Portnoy-kór, az Isten veled, Columbus és az Amerikai pasztorál világhírű szerzőjére emlékezik. Így búcsúznak az írók a nyolcvanöt évesen elhunyt Philp Roth-tól:„Philip Roth ma este olyan barátok körében halt meg, akik egész életében mellette voltak és nagyon szerették. Egy...

Philip Roth életműsorozatának darabjait a Helikon Kiadó adja ki, ennek első darabja a Leláncolt Zuckerman május végén jelent meg (olvass bele). A Helikon a tervek szerint 2019 tavaszán jelenteti meg Zadie Smith Swing Time című új regényét, valamint újra kiadja az írónő első regényét, a nagysikerű Fehér fogakat is.

Olvassátok el Zadie Smith esszéjét M. Nagy Miklós fordításában:

Zadie_j.doc by konyvesblog on Scribd

Copyright © Zadie Smith 2018 First published by The New Yorker Reproduced by permission of the author c/o Rogers, Coleridge & White Ltd., powis Mews, London W11 1JN, UK

Kép-más – Maros Krisztina

mk_onarckep.jpg

A Könyves Magazin új rovatában illusztrátorokat mutatunk be, akiket arra kértünk, fejezzenek be öt mondatot, és persze rajzolják meg hozzá saját magukat. Elsőként Maros Krisztina válaszolt, aki nagyon sokszor illusztrálja, de időnként írja is a meséket. A Könyvfesztiválra az ő rajzaival jelent meg Háy János meseábécéje, az Alfabéta és a negyvennégy rabló.

Azért kezdtem el rajzolni, amiért mindenki más is elkezd gyerekkorában, aztán jóval később rájöttem, hogy folyamatosan szükségem van kellő mennyiségű kreatív feladatra – így a rajzolás ismét előtérbe került.

A legjobban akkor megy a munka, amikor nincs otthon senki, és már megittam az első (két, három...) kávémat.

A leggyakrabban használt munkaeszközöm a ceruza és (jelenleg) egy digitális rajztábla.

A legnagyszerűbb ötleteim akkor támadnak, amikor már hetek óta, reggeltől estig, meglehetősen erős fejtörést igénylő megbízásaim vannak (lehetőleg többfélék párhuzamosan), és este fáradtan elmegyek zuhanyozni. Ilyenkor, a zuhany alatt garantáltan záporozni kezdenek az ötletek.

Saját kedvencem, amit szívesen újraillusztrálnék az Alice Csodaországban, a Családom és egyéb állatfajták vagy bármelyik Grimm-mese.

Maros Krisztina (1971)

  • rajzolt könyvet Varró Dániel (Akinek a lába hatos, Akinek a foga kijött), Both Gabi (A hintarabló) és Gróh Ilona (Ringató — Ölbéli játékok, mondókák, dalok) könyveihez
  • önálló kötetei: Tücsök a Holdon, Egy pöttyös nap, Az Illatok és Hangok Őrzője
  • Milyen színű a boldogság? című kötete döntős volt a csendes képeskönyvek nemzetközi versenyén
  • honlap, instagram, facebook, béhance

A cikk eredetileg a Könyves Magazin 2018/1. számában jelent meg.