Olvass!

KönyvesBlog

Hévíz-díjat ért A leghosszabb éjszaka

2015. május 28. .konyvesblog.

szantotg.jpgSzántó T. Gábor a Hévíz folyóirat díjával

Szántó T. Gábor író, költő, a Szombat című folyóirat főszerkesztője vehette át a Hévíz irodalmi folyóirat idei díját A leghosszabb éjszaka című novellájáért. A díjra érdemes alkotást, a korábbi évek gyakorlatának megfelelően, ezúttal is az előző évfolyam lapszámaiban publikált írásokból választotta ki a bíráló bizottság. Cserna-Szabó András, a lap szerkesztője felidézte, hogy Szántó T. Gábor A leghosszabb éjszaka című novellája a történelem "sűrítése", egyetlen napban benne van Közép-Európa 20. századi története. Szálinger Balázs ugyanakkor arról beszélt, hogy a díjazott novella "nem beszél, hanem ábrázolja" a történelmet az irodalom eszközeivel - írja az MTI.

A novellában egy felvidéki magyar házaspár szerepel, akiket a második világháború utáni Magyarországra telepítenek ki. Amikor új lakóhelyükre viszik őket, a vályogházban ott találják még azt a kitelepítésre váró sváb családot, amelynek tagjaiért csak másnap jönnek, hogy elszállítsák őket Németországba, így kénytelenek egy fedél alatt tölteni az éjszakát.

Olvassátok el a novellát:

Szántó a Leghosszabb Éjszaka HÉVÍZ Nyílt Víz 1401 Szerk by konyvesblog

Egy gyereket biztosan elraboltak, a többi rossz időben volt rossz helyen

A magyar ifjúsági irodalom eddigi leghíresebb (és – tegyük hozzá – legviccesebb) gyerekrablós sztoriját Nógrádi Gábor írta, amelyből Gyerekrablás a Palánk utcában címmel 1985-ben Mihályfy Sándor forgatott filmet. A nyolcvanas években nagyon népszerű volt a film, a regény pedig már a sokadik újrakiadásánál tart, de hogy 2015-ben ugyanúgy működik-e az önrablós sztorira épülő, közben egy komplett családi drámát bemutató, majd feloldó könyv és a film, azt csak egy mostani tizenéves tudná megmondani. Hozzá képest Varga Bálint könyve úgy hat, mintha a Dallas után levetítenénk a Breaking Badet, ami korántsem jelenti azt, hogy a Dallas rosszabb lenne, csak azt, hogy nagyon más.

Vargának és kortársainak ugyanis már egy olyan korosztálynak kell írnia, akik vizuálisan és dramaturgiailag is rendkívül erős amerikai sorozatokon szocializálódtak, nem könnyű őket lenyűgözni, ráadásul olyan multimédiás kultúrával rendelkeznek, amelynek egyes szegmenseivel a szüleik sok esetben még csak most ismerkednek. Utóbbi buktatóit Varga Bálint viszonylag könnyen kivédte azzal, hogy Váltságdíj nélkül című regényének kamaszhőseit a kezdőjelenetben egészen egyszerűen bedugta egy pincébe, ahol nincs se telefon, se internet, se GPS, csak a nagy büdös sötétség. A négy kamasznak – három fiúnak és egy lánynak, akik a szünidő előtti utolsó buliból indultak haza, majd rejtélyes körülmények között kerültek az említett sötét lyukba – ebből a helyzetből kell valahogy kievickélniük.

Varga Bálint: Váltságdíj nélkül

Kolibri Gyerekkönyvkiadó, 2015, 348 oldal, 2542 HUF

 

Az nagyon hamar kiderül, hogy nem véletlenül kerültek oda: első hangzásra orosz vagy szerb nyelven beszélő férfiak rabolták el őket, a srácok közül azonban hárman rosszkor voltak rossz helyen, és elrablóik igazából egyetlen emberre utaztak. Ők maguk sem tudják azonban ki lehetett a célpont: Max, akinek ügyvéd apja állítólag maffiózókat véd mindenféle sötét perekben, vagy Zsófi, aki visszaeső bátyja helyett magára vállalt egy betörést? Esélyes lehet még Zoli, aki eddig gondosan titkolta az osztálytársak elől, hogy zavaros pénzügyekbe keveredett bróker apja Dél-Amerikába szökött, vagy Doma, akinél magánnyomozó anyja bármikor beletenyerelhet egy-egy zűrösebb-kényesebb esetbe.

Talán nem lövök le nagy poént (elég a borítóra pillantani), hogy a kamaszok végül kitörnek a pincéből, és ezzel kezdődik az igazi kaland: le kell rázniuk a nyomukban loholó maffiózókat, vissza kell térniük Magyarországra, és lehetőleg ki kell deríteniük, hogy ki és miért rabolta el őket. Ebből is látszik, hogy a Váltságdíj nélkül nem klasszikus krimi, inkább egy műfaji hibrid: ha akarom, kalandregény, ha akarom thriller, ha akarom magánnyomozós sztori, ha akarom, road-regény. Varga Bálint szerzőként dicséretes önmegtartóztatást mutatott, így kamasz hőseiből nem csinált kelet-európai szupermeneket, végig megmaradtak azoknak a fiúknak és lányoknak, akik egyrészt nagyon (nagyon!) öntudatosak és tényleg talpra esettek, viszont a hétköznapok gyakorlati dolgaiban sokszor teljesen fogalmatlanok és bénák. A köztük kialakult vonzások és taszítások azok, amik a kalandszál mellett megadják a cselekmény igazi dinamikáját.

Tovább

Igaz történet a családról, amely a náciknak gyártott krematóriumot

gazeta-pl-czarne_nowe_duze.jpg


A lengyel tényirodalom az irodalom és az újságírás határán mozog, valós eseményeket tárgyal, de technikailag sokat merít a szépirodalomból. Népszerűségét és társadalmi reflexióját tekintve akadnak, akik egyenesen azt állítják, hogy a lengyel riport az új skandináv krimi. Az idei Margó Irodalmi Fesztivál mindenesetre a lengyel tényírók nyomába ered, ahol a lengyel riport három jeles művelője, a már számos kötettel rendelkező Lidia Ostałowska, valamint a Gazeta Wyborcza újságíró-riporterei, Bartosz Wieliński és Grzegorz Szymanik mesélnek arról, mitől olyan izgalmas ez a műfaj.

Lengyel tényirodalom a Margón:

2015. június 3. - BEZ FIKCJI: A lengyel riportirodalom nyomában (Wieliński, Szymanik, Ostałowska)

2015. június 5 - BEZ FIKCJI: Lidia Ostałowska Akvarellek című könyvének bemutatója

Katarzyna Brejwo a Gazeta Wyborcza és a Duży Format szerzője. Riportjai számos szakmai elismerést érdemeltek ki, köztük az Amnesty International, és az EU Health Prize for Journalists díjait. Kétszer jelölték Grand Press díjra, és egyszer Ryszard Kapuściński-díjra. Varsóban él. A Gazeta Wyborczában megjelent cikkében a Topf család történetét mutatja be, akik a második világháború idején a koncentrációs táborokba terveztek és gyártottak krematóriumokat. Leszármazottjuk, Hartmut a család ellenkezésével dacolva igyekszik feltárni mindent, amit az apák, nagyapák, nagybácsik együttműködéséről tudni lehet. Olvassátok el a cikket:

Riport 4 - A Topf Család Szégyene by konyvesblog

A szöveget a Gazeta Wyborcza napilap hozzájárulásával közöljük. Az eredeti lengyel cikk az alábbi linken olvasható.

Neil Gaiman egy számára tökéletes világban újra- és újraolvastatná a Sandmant

Az ötödik – és a tervek szerint az utolsó előtti – Nyitány-kötet is megjelent a héten: Neil Gaiman 2013-ban jelentette be, hogy Morpheus vissza fog térni a Sandman Overture című minisorozatban. A Vulture most nem csak képeket mutatott az új részből, de Gaiman interjút is adott a lapnak, amelyben egyebek között arról beszélt, hogy a címe ellenére az Overture-t (Nyitányt) nem feltétlenül a Sandman előtt kell elolvasni, de javasolja, hogy a Sandman újraolvasása előtt olvassák el a rajongók. Egy szerinte tökéletes világban az emberek először a Sandmant olvasnák el, majd a Sandman: Endless Nights, majd a Sandman: Overture köteteket. Ezt követően pedig visszatérnének a Sandmanhez, és újraolvasnák az egész szériát, ami más világításba helyezne olyan dolgokat, melyeket korábban olvastak.

Neil Gaiman az interjúban kicsit mesélt arról is, hogyan látja fiatalkori önmagát. Azt mondja, ma már sokkal lassabb és zsémbesebb író, és sokkal inkább aggódik azon, hogy amit ír, az vajon működik-e. Annak idején nagyon felszabadítólag hatott rá, hogy azt hitte, a Sandman csak átmenetileg lesz jelen az életében. Mindössze annyit tudott, hogy minden hónappal ki kell jönnie egy olyan képregénnyel, ami elég jó ahhoz, hogy az emberek tovább olvassák, ráadásul annak olyan képregénynek kellett lennie, amelyet ő is szívesen olvasott volna.

26 éves volt, amikor elkezdte a Sandmant, és visszatekintve a legjobb dolognak azt tartja, hogy nem tudta, mit csinál. Ebben pedig az volt a legjobb, hogy senki nem volt – saját magát is beleértve –, aki lebeszélte volna bizonyos dolgokról. Miután nem tudta, hogy esetleg hibát követ el, ez a tény lehetővé tette, hogy megtegye azt. A lehetetlen nem ismerése ugyanígy lehetővé teszi, hogy megtegyük azt. Most már persze teljes mértékben tisztában van azzal, mi az, ami lehetséges, és ha visszatekint arra, amit akkor véghezvitt, csak annyit kérdez magától: „Hogy a francba történt mindez?”

Itt a David Foster Wallace-film trailere!

 

Végre megérkezett az első előzetes a The End of the Tour című filmhez, amiben Jason Segel, az Így jártam anyátokkal, és néhány erősen b-kategóriás vígjáték sztárja alakítja a fiatalon öngyilkosságot elkövető írót, Franzen jó barátját, az Infinite Jest szerzőjét, David Foster Walace-t. David Lipskyt, a újságírót, aki elkísérte DFW-t az ötnapos könyvturnéra, Jesse Eisenberg alakítja. A túráról mesél Lipsky Although of Course You End Up Becoming Yourself című kötete, amin a film is alapul. 

Forrás: Vulture

Bartók meztelenül komponálta A kékszakállú herceg várát

9780300148770.jpgBartók Béla aszketizmusát, titokzatosságát leplezi el egy új Bartók-életrajz, amit David Cooper jegyez. Cooper munkája egyszerre életrajz és műelemzés, és többek közt az is kiderül belőle, hogy Bartók egy nudista kempingben komponálta A kékszakállú herceg vára című operájának jelentős részét. Mindössze egy napszemüveget viselt közben. Cooper megemlíti azt az elméletet is, miszerint Bartók Asperger-szindrómában szenvedett. Az Asperger-szálnak nem jár utána, de kiderül a könyvből például ez: 

  • Egy New Yorkban élő magyar emigráns, Agatha Fassett szerint - aki elég jól ismerte az utolsó éveiben járó Bartókot - a zeneszerző csak akkor tűnt élettel telinek, ha játszott. Amint befejezte a zenélést, láthatatlanná vált valamilyen csendes, privát térben.
  • Bartók vette magát körül túl sok emberrel: azokhoz a magyar zenészekhez vonzódott, akik versengtek vele, és azokhoz a magyar írókhoz, költőkhöz, akik hozzá hasonlóan megszállottan kutatták az igazi nemzeti identitást.
  • Ateista volt, és ragaszkodott hozzá, hogy csak a testet alkotó atomok halhatatlanok.
  • Korai évében  Richard Strausst tartotta a legnagyobb hősének, zenéje is gazdag, vérbő volt, ám saját hangját a közép-európai népdalok által találta meg. Órák ezreit töltötte Románia, Magyarország és Szlovákia eldugott falvaiban az igazi, romlatlan népzenét kutatva. A helybéli parasztok nem mindig könnyítették meg a helyzetét.
  • Bár zeneszerzőként és népdalkutatóként is jelentős sikereket ért el, ennyivel nem elégedett meg, és világjáró koncertzongoristaként is a csúcsra jutott.
  • Szűkös anyagiak, és a nőkhöz fűződő bonyolult viszony jellemezte életét, és a 20. század első felének viharos politikai változásai: az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásától a szovjet-típusú, majd végül a fasiszta, nácibarát rezsimig. Bartók a változások után a rossz oldalon találta magát.
  • Fiatalkorában a magyar nacionalizmust támogatta, ám a harmincas években, amikor a kormány egyre harsányabban hirdette a nacionalista eszméket, más irányba fordult. Esszéjével, amiben arról írt, hogy a faji szempontból tisztátalannak minősített emberek által a népzenei kultúra egészségesebbé és változatossá válik, nem lopta be magát a vezetés szívébe. Bartók Amerikába emigrált, ahol a Columbia Egyetem néprajzi gyűjteményében dolgozott. Egy zeneileg kreatív időszak után 1945-ben hunyt el leukémiában.

Forrás: Telegraph

Igazmondó Aegon-nyertesek, lengyel tényriport és a hét főbűn a Margón

unnamed_6.jpg
Valóban létezik a mulatozás és a művészet között szoros kapcsolat? Mi köze Mengelének Hófehérkéhez? Egyszeri, rendhagyó felolvasó- és szerzői estek, könyvbemutatók, koncertek, slam poetry és több tucatnyi más, kihagyhatatlan program során  - egyebek mellett - ezekre is választ kapunk a Margó Irodalmi Fesztiválon június 3-7. között.

Tizedik alkalommal adták át az Aegon-díjat tavasszal, ennek örömére a Margón ünnepelnek a díjazottak: az idei győztes, Péterfy Gergely szerzői esten vezeti be az olvasókat a Kitömött barbár titkaiba, A Dumaszínházban A sántakutya - Igazmondó monológok keretében öt nyertes, Barnás Ferenc, Csaplár Vilmos, Esterházy Péter, Péterfy Gergely és Spiró György mesél alkotásról, válságról és sikerről, fordulópontokról, döntésekről és választásokról. A Margón mutatják be a 10 nyertesről készült szubjektív portréfilm-füzért Kortárs körsvenk címmel.

A legnépszerűbb lengyel irodalmi műfaj, a tényirodalom legjava érkezik a fesztiválra a Lengyel Intézettel közös szervezésben. A Margó vendége a tényirodalom két fiatal képviselője, a Gazeta Wyborcza újságíró-riporterei, Katarzyna Brejwo, Grzegorz Szymanik és Lidia Ostałowska, akinek ekkor mutajták be Akvarellek című megrázó holokauszttörténetét, amiből megtudhatjuk, mi köze Mengelének Hófehérkéhez.

Szcenírozott irodalmi estek

Dékány Dávid a Darwin Motelbe kalauzol, Hevesi Judittal végigkönnyezhetjük a Hálátlanok búcsúját, Sirokai Mátyás pedig a beat tanúi után ezúttal A káprázatbeliekhez írt verseket. A dél-kaliforniai kisvárosokat, a nyomorultak erdejét és a végtelen űrt Hencz Péter zenéje idézi meg.

A versen kívül nincsen életem: a vers vagyok” - írta a tizenöt éve elhunyt nagy ká-európai költőnk, Petri György. Az est kísérletet tesz az életmű kiemelt verseinek újraértelmezésére és továbbgondolására egy nagyszabású zenés költői eseményen, Erdős Virág, Győrffy Kata, Horváth Kristóf, Kemény István, Kemény Lili, Kukorelly Endre, Simon Márton, Závada Péter valamint a Bob és Bobék Orchestra közreműködésével.

A hét főbűn nyomába ered hét író a József Attila Körrel közös szervezésben megvalósuló Hetedik című programban. A főbűnöket Babiczky Tibor, Baráth Katalin, Farkas Tiborc, Kiss Noémi, Kolozsi László, Mán-Várhegyi Réka és Totth Benedek írják meg.

Az Irodalom Éjszakáján 22 író lép fel a város különböző pontjain, többek között D. Tóth Kriszta, Kollár-Klemencz László, Kötter Tamás, Nádasdy Ádám és Ugron Zsolna.

Szerzői estek: Bodor, Dragomán, Spiró, Térey, Totth

Dragomán György zenenovelláiból kapunk ízelítőt, Térey János az ősszel megjelenő, A legkisebb jégkorszak című könyvéből olvas fel, Bodor Ádámmal képzelt és valóságos helyekről beszélget Szegő János. Spiró György Diavolina című új regényéről pedig Nyáry Krisztián beszélget az íróval. Totth Benedek Holtverseny című sikerkönyvéről és az abból készülő filmforgatókönyvről is mesél. A Karafiáth Orsolya él című műsorban költészet, zene és tánc találkozik a Takáts Eszter Beat Band és Góbi Rita közreműködésével.

Rendhagyó együttműködések: Palya Bea, Harcsa Veronika, Rájátszás

Bennem a nő címmel egyszeri verses koncerttel jelentkezik zenekarával Palya Bea, dalaival ezúttal három slammer, Horváth Kristóf, Kemény Zsófi és Simon Márton felesel.

A Margóról 5 éve indult Rájátszás új felállásban lép színpadra: Korbucz Sonya, Nagy István, Szabó Benedek és Vitáris Iván a zenészeket, Áfra János, Fehér Renátó és Kemény Zsófi a költőket erősítik.  

A Wonderland című regény főhőse, Ádám gyerekként arról álmodozott, hogy egyszer híres rocksztár lesz: könyvbemutató, koncert, slam. A fesztivált a Bin Jip énekese, Harcsa Veronika zárja, aki 20. századi magyar költők verseit adja elő jazz kísérettel és Térey János vendégszereplésével.

A napi bontást itt találjátok:

A világ, amit terhes nők uralnak

b1357558.JPGEgy birodalomban, ahol a föld oda köti az embert, ahová megszületett, csak azoknak van reménye a vándorlásra, a kereskedelemre és a hatalomra, akik várandósak. Ebben a nők uralta, különös mágiával átitatott világrendben három rendkívüli személy keresi a kitörés lehetőségét.

A könyvtárhajójához kötött Vazil titokban az egyenjogúság eszméjét hirdeti és a nők vándorlásának okait kutatja, hogy egy napon mindenki szabad lehessen. Lánya, Helga azonban szabadulna a hajótól, ahová születése óta kötődik, ezt pedig csak egyféleképpen teheti meg: ha teherbe esik, minél előbb. Lars a föld férfiak számára tiltott mágiáját űzi, ami által különleges hatalomra tesz szert – ez pedig az egész világukat felforgathatja.

Moskát Anita: Horgonyhely

Gabo, 2015, 448 oldal, 3490 HUF

 


Moskát Anita merész témát feszegető, lenyűgöző regénye felülbírálja az előítéleteket, és egy sötét és kíméletlen történeten belül keresi a választ a kérdésre, hogy mi a szabadság és a mások feletti uralom ára. Arról, hogy hogyan engedte el a Horgonyhely kéziratát, a blogján olvashattok

Olvass bele a regénybe!

Krasznahorkai: Ha nem érzékelik a humort a műveimben, akkor vesztettem

 

Magyarország első Nemzetközi Man Booker nyertese, "akire éppen olyan büszkék lehetünk, mint Kertész Imrére 13 évvel ezelőtt", elsőként Friderikusz Sándornak nyilatkozott. "Létezik most olyan mondat, amivel sem az álszerénység, sem a gőg bűnébe nem esik?" - indította Friderikusz a majd 50 perces beszélgetést, amiben szóba került többek közt a nagyon zárt angolszász irodalom, a Krasznahorkai-angol, az utazásokra sarkalló kíváncsiság, Tarr Béla, a kívülállás, a közéletről alkotott privát vélemény, a Krasznahorkai művek humora, a létezés szomorúsága és a pénz irgalmatlan ereje is.

 

A lengyel riport az új skandináv krimi?

lidia_ostalowska.jpgLidia Ostałowska

A lengyelek rácsavarodtak a valóságra, az igaz történetekre, és az utóbbi években óriási sikere lett az úgynevezett riport- vagy tényirodalomnak, amelyet népszerűségben és olvasottságban sokan egyenesen már a skandináv krimihez hasonlítanak. De mi is az a lengyel riport?

A rendszerváltás nagy fordulatot hozott a lengyel tényirodalomban, az írott szó addig ugyanis az igazság elfedését szolgálta. Ha egy tehetséges riporter meg akart osztani valamit az olvasókkal, mindenféle ravasz metódusokat kellett kitalálnia, hiszen nem írhatta le egy az egyben amit látott, tapasztalt.  „Azt mondtuk a riportról, hogy olyan művészet, amely lehetővé teszi, hogy az ember egy vízcseppben meglássa az egész tengert” – definiálta a műfajt Adam Michnik, a Gazeta Wyborcza című vezető lengyel napilap főszerkesztője.  A rendszerváltás pillanatával azonban mindez szükségtelenné vált, az internetes médiumok korában pedig egyenesen érdektelen lett, hogy valaki napokkal később részletesen taglaljon egy eseményt. Úgy tűnt, ez akár a műfaj végét is jelentheti, de szerencsére csak az átalakulását jelentette: a sajtóriportok ideje lejárt, a mikroblogokat és az internetes újságokat nem lehet beelőzni. A mai lengyel riport az események mögé néz, a felszín alatt kutakodik, oda igyekszik eljutni, ahova nem jutnak el a tudósítók mikrofonjai és kamerái. A Gazeta Wyborczának igen nagy szerepe van a felívelésében, hiszen szombati mellékletében, a Nagy formátumban rengeteg riport lát napvilágot. Itt dolgozik a  manapság legjobb és leghíresebb riporterek nagy része, így Lidia Ostałowska, Grzegorz Szymanik és Marcin Wójcik, utóbbi kettőnek most megjelenő művei is ebben a lapban jöttek le először.  

Lengyel tényirodalom a Margón!

 A lengyelek az utóbbi időben elkezdtek saját magukra, saját lengyelségükre reflektálni, és igyekeznek szembenézni múltjukkal, történelmükkel. A tényírók is jó pár könyvet szenteltek a témának, a holokauszttól kezdve az Európai Unióba való belépésig. Az óriási népszerűség egyik oka az lehet, hogy ugyanaz érdekli az írót, mint az „utca emberét”, illetve, hogy mindez úgy van megírva, hogy stílusában is közel álljon bárkihez – nem bonyolult, patetikus körmondatokban, de nem is száraz tényekként.  Júniusban Magyarországra, a Margó Irodalmi Fesztiválra érkezik a műfaj három jeles képviselője, a már számos kötettel rendelkező Lidia Ostałowska, valamint a Gazeta Wyborcza újságíró-riporterei, Bartosz Wieliński és Grzegorz Szymanik.

2015. június 3. - BEZ FIKCJI: A lengyel riportirodalom nyomában (Wieliński, Szymanik, Ostałowska)

Facebook-eseménylink

2015. június 5 - BEZ FIKCJI: Lidia Ostałowska Akvarellek című könyvének bemutatója

Facebook-eseménylink

Nem egyszerű feladat meghatározni a lengyel tény- vagy riportirodalmat, főleg Magyarországon, ahol még a kifejezéssel is óvatosnak kell lenni. Noha riportnak nevezzük, semmi köze a bulvárhoz, ami nálunk valamiért összefonódott a műfajjal. Annak ellenére, hogy egyes művek az újságok hasábjain is napvilágot látnak, itt leginkább teljes könyvekről, riportkötetekről beszélünk. A lengyel tényirodalom az irodalom és az újságírás határán mozog, valós eseményeket tárgyal, de sokszor szépirodalmi színezetet ad, állítja a magyarul is megjelent Egy lépéssel az Úristen előtt című könyv szerzője, Hanna Krall. Az egyik lengyel értelmező szótár azt emeli ki, hogy megtörtént események alapján íródik, létező helyeken és társadalmi körülmények között játszódik, ugyanakkor technikailag sokat merít a szépirodalomból, főleg a regényből. Ez utóbbi alatt leginkább a stílust, a mondatszerkesztést kell érteni, sokszor a költőiség sem áll távol tőle, sőt, időnként párbeszédekkel is találkozhat az olvasó. Az újságírás bibliája szerint, ami a lengyel újságírószakos hallgatók számára készült, valamiféle érzelmet kell kiváltania, a benne megidézett világnak pedig ízei, színei, illatai vannak. A riport rendkívül személyes, privát, szinte intim műfajjá vált. Jacek Hugo-Bader egyik magyarul is olvasható könyvében, a Fehér lázban van egy jelenet, ami jól példázza a tény-és szépirodalmi kettősséget, és egyúttal a költőiséget is. Hugo-Bader a tajgában felvesz egy stoppoló fiút, aki már napok óta nem aludt, és rendes kabátja sincsen. A fiú az autóban végre elalszik, de eljön a pillanat, amikor ki kellene szállnia. A szerző így fogalmazza ezt meg: „Odaérünk Szkovorogyinóba, itt északra fordulok, Tinda felé, Igornak keletre kell továbbmennie. Megállok az autóval a napon, hagyom, hogy a fiú aludjon még egy órát a melegben. Álmában végre kivette a kezét a zsebéből. Nagy, vörös, repedezett a bőre. Nincs rajta kesztyű.”

Tovább

Mad Nemere: Lövöldözz Grecsóra és Nyáryra!

madnemere1.png

Nemere egy időutazó hős, titkosügynökök és bérgyilkosok célpontja - ez nem az alternatív valóság, hanem a hetvenéves Nemere István fiktív önéletrajza, amely a napokban jelent meg az Athenaeumnál. Az Őrült regény mellé a kiadó egy ingyenesen (androidra és ios-re) letölthető mobiljátékot is kifejlesztett, mutatunk egy képet belőle itt:

madnemere2.png

A Mad Nemerében kortárs irodalmi szereplők, például Nyáry Krisztián, Grecsó Krisztián, vagy Viola Szandra bújtak Nemere ellenségeinek bőrébe, a játékosnak pedig annyi a feladata, hogy az elmeklinikán bujkáló Nemerét megvédje az ellenségtől.

madnemere3.png

A mobilalkalmazás élő prezentációját június 4-én tartják a Kolorban, bővebb infóért katt ide! Az alkalmazás innen tölthető le.

Dashiell Hammett leveleit, fotóit és sólymát is megszerezte a dél-karolinai egyetem

Humphrey Bogart és a sólyom

Dashiell Hammett levelei, fényképei és kéziratai találhatók abban a gyűjteményben, amely most a dél-karolinai egyetem birtokában került, és amelyet az egyetem jövőre elérhetővé tesz a kutatók és a hallgatók számára. Dashiell Hammettre a hard-boiled egyik alapító atyjaként szokás emlékezni, korábbi összeállításunkban így írtunk róla:

A Peter Collinst álnevet is használó író első kézből származó tapasztalatait hasznosíthatta novelláiban, és később regényeiben (ez utóbbiból nem volt túl sok, mindösszesen öt). Az 1910-es évek végén a Pinkerton detektívügynökségnél dolgozott, ahol egy James Wright nevű fickótól tanulta a legtöbbet (állítólag róla mintázta később a Kontinentális Detektívügynökség névtelen nyomozójának az alakját), például azt is, hogy az eredmények felmutatása érdekében a nyomozó időről időre át- meg áthághatja a törvény adta kereteket.

Az őt körülvevő romlott és korrupt világban a detektívnek ugyanis saját személyes erkölcsi normáit kell követnie, amelyek nem feltétlenül egyeztek a hagyományos törvényi előírásokkal, ez utóbbiak ugyanis munka közben gyakran béklyóba is köthették a nyomozót. Hammett életrajzírója, Richard Layman szerint így – ezen felfogás szellemében – a detektív hazudhatott, csalhatott, bizonyítékot lophatott, megszeghette az ígéreteit, zsarolhatott és manipulálhatta az embereket annak érdekében, hogy az igazságszolgáltatás elé állítsa a rosszfiúkat. Mindemellett rendkívül fontos volt, hogy mind az ügyfél, mind pedig a bűnöző felé megőrizze objektivitását, máskülönben képtelen lett volna józan és logikus döntéseket hozni.

A dél-karolinai egyetem Hammett-gyűjteménye több száz családi levelet, fotót, személyes dokumentumot tartalmaz, de a kutatók olyan könyveket is lapozgathatnak (ebből mintegy háromszáz példány került az egyetem birtokába), melyek korábban az író tulajdonában voltak; utóbbiak között amúgy több ritka elsőkiadás is található.

A gyűjtemény egyik érdekessége mér annak a fekete sólyomfigurának a másolata, amely A máltai sólyom 1941-es forgatásáról származik. Ez Dashiell Hammett mindmáig leghíresebb regénye, és az egyetlen olyan regénye, amelyben a legendás detektív, Sam Spade nyomoz (ezenkívül csak novellákban bukkant fel, például a Túl sokan éltek, A férfi, akit Spade-nek hívtak vagy a Csak egyszer akaszthatják fel címűekben). A filmben Humphrey Bogart alakította Spade-et.

Forrás: Guardian