Olvass!

KönyvesBlog

Kemény Zsófi egyik versét, Péterfy kéziratot, Závada személyes tárgyait ajánlotta fel

2017. március 23. .konyvesblog.

A galéria megnyitásához kattints a képre!

Szépen gyűlnek a felajánlások a Szépírók Társasága és az Utcáról Lakásba Egyesület közös áprilisi árverésére, melynek bevételét az egyesület Mobilház-programjának javára fordítják. A kezdeményezésről korábban már mi is beszámoltunk, azóta viszont még több személyes tárgyat és kéziratot ajánlottak fel az írók-költők.

Dragomán György például egy kartonlapra ragasztott tulipán-márciuskát („ (…) mert a Máglyában szerepel a márciuska, a Fehér királyban a tulipánok”), Simon Márton pedig legújabb, Derítő című verse kéziratát ajánlotta fel a szervezőknek. A jótékonysági aukción az érdeklődők lecsaphatnak Závada Pál néhány személyes tárgyára is. Az író a projekt Facebook-oldala szerint az alábbiakat mondta erről:

„Régebbi (azaz tényleg kézzel írt) kéziratokat szerettem volna előkeresni – és persze kiderült, hogy 1991-et követően (amikor emlékeim szerint végleg teljessé vált a számítógépre való átállásom) már nemigen írtam összefüggőnek tekinthető szövegeket kézzel, legföljebb jegyzeteltem. Végül két szociográfiám néhány kéziratos lapját találtam meg (a »Hazátlanok, sorakozó!« az 1988/4-es Medvetáncban, az »Anyánk hív – megyünk!« pedig a 2000 c. folyóirat 1991/3-as számában jelent meg).

Fölajánlom továbbá az árverésre – hátha valakit érdekelnének – néhány személyes tárgyamat ugyanezekből az évekből: Egy rézből készült, fedeles úti-hamutartót (akkoriban még dohányoztam), egy évtizedeken át használt bőr-tolltokot és a kilencvenes években hordott szemüvegemet.”

Péterfy Gergely a Kitömött barbár első kéziratának egy részletét, Kemény Zsófi pedig egyik versének kéziratát ajánlotta fel. Ő a következőket mondta:

„A városban járva folyamatosan lelkiismeret-furdalásom van, amiért nekem van hova hazamennem, nem az utca az otthonom. Semmi olyat nem tettem, amivel ezt kiérdemeltem volna. Annyira viszont nem vagyok szerencsés, hogy meg tudjam oldani azoknak a sorsát, akik rászorulnának, hogy megoldja valaki a sorsukat. De talán így, az árverésen, valamivel több pénz fog összejönni, mint amennyit egy-két hónap alatt különböző kalapokba százasonként bedobálnánk.”

Kemény Zsófi hosszabban ebben a videóban beszél arról, hogy miért állt a kezdeményezés mögé (Nádasdy Ádám és Várady Szabolcs videóit itt lehet megtekinteni).

A felajánlott tárgyakat, kéziratokat ITT lehet böngészni. Az árverést 2017. április 9-én tartják a Gödörben. Még több infóért katt IDE!

Mutatjuk az új le Carré-borítót!

john-le-carre-galambok-alagutja-b1.jpgA Könyves Magazinnak van egy Három kívánság című rovata: ebben mindig felsoroljuk, hogy a külföldi friss megjelenések közül miket olvasnánk szívesen magyarul is. A tavaly őszi számban az egyik kívánságunk épp az volt, hogy jelenjen meg magyarul John le Carré önéletrajzi könyve, a Pigeon Tunnel.

Utóbbi tavaly szeptemberben jelent meg angolul, akkor ezt írtuk róla:

"Az író a könyvben felidézi találkozásait olyan befolyásos döntéshozókkal, mint Margaret Thatcher, Jasszer Arafat vagy éppen Rupert Murdoch, akivel 1991-ben találkozott. A médiamágnás találkozásukkor gorombán aziránt érdeklődött, hogy vajon ki ölhette meg Robert Maxwell médiacézárt, aki 1991-ben a jachtjáról rejtélyes körülmények között vízbe esett és a tengerbe fulladt. Le Carrénak fogalma sem volt, de bedobta az izraeli titkosszolgálatot. Murdochnak ezek után elég sietős lett, és közös ebédjük mindössze 25 percig tartott."

A kötet Galambok alagútja címmel tavasszal megjelenik az Agave gondozásában. A kiadó ígérete szerint az életrajzi könyvben John le Carré olyan eseményeket mutat be, amelyeknek részese volt, azzal a morális kétértelműséggel, ami a regényeit is áthatja.

Többek közt olvashatunk egy bejrúti szálloda papagájáról, ami a gépfegyverropogást és Beethoven V. szimfóniáját tökéletesen utánozza; a temetetlen holtak ruandai múzeumáról, ahol a szerző az országban lezajlott vérengzés után járt; 1982 szilveszteréről, amit együtt ünnepelt Jasszer Arafattal és parancsnoki karának tagjaival; egy német terrorista nővel létrejött találkozójáról a Negev-sivatag börtönében; a Nobel-díjas Andrej Szaharovról, a nagy atomfizikusról, szovjet ellenzékiről; két korábbi KGB-főnökkel folytatott beszélgetéséről. De olvashatunk arról is, hogyan készült Alec Guinness George Smiley szerepére, amit a Suszter, szabó, baka, kém és a Csapda című regényekből a BBC által készített legendás tévéfilmekben játszott, vagy arról a női segélyszervezeti munkásról, akiről a szerző az Elszánt diplomata főhősét mintázta.

A borítót először a Könyvesblogon láthatjátok, a kötet várhatóan május elején fog megjelenni.

Emma Watson továbbra is falja a könyveket

Híres karaktereihez, Hermione Grangerhez és a Szépség és a szörnyeteg Belle-jéhez hasonlóan Emma Watson is szeret olvasni, olyannyira, hogy Our Shared Shelf címen jó egy éve olvasóklubot alapított; választott könyveinek fontos témája az egyenlőség és a feminizmus, olvasmányélményeiről gyakran beszámol. Jelenleg a Women Who Run With the Wolves: Myths and Stories of the Wild Woman Archetype című kötet van nála soron, mely azt kutatja, mi az oka annak, hogy a nők már nem kapcsolódnak olyan mélyen a bennük élő Vad Nőhöz, azaz saját természeti, ösztönös lényükhöz.

A Harper’s Bazaar mindenesetre most kiválasztott vagy kéttucatnyi könyvet Emma Watson kedvencei közül, melyeket szerintük mindenkinek el kellene olvasnia (ezek részben az olvasóklub listáján szerepelnek, részben pedig az interjúiban mesélt róluk).

Az összeállításban olyan címek szerepelnek, mint a Vagina monológok (Eve Ensler), a Kedves Jóisten (Alice Walker), a néhány éve magyarul is megjelent Hogyan legyünk tökös csajok (Caitlin Moran), a Csillagainkban a hiba (John Green), az Ezeregy tündöklő nap (Khaled Hosseini), a Napok romjai (Kazuo Ishiguro), A barátságos óriás (Roald Dahl) vagy a Persepolis képregény (Marjane Satrapi).

Emma Watson kedvencei közül természetesen nem maradhat ki a Harry Potter-széria sem, melynek mindegyik részét legalább háromszor-négyszer elolvasta.

Forrás: Harper’s Bazaar

Krasznahorkai László kapta az Aegon Művészeti Díjat!

img_1151.JPGFotó: Valuska Gábor

Krasznahorkai László kapta idén az Aegon Művészeti Díjat a Báró Wenckheim hazatér című regényéért. A kötetet tavaly szeptemberben vaksötétben mutatták be a Pesti Színházban:

A vaksötét esztétikája - Krasznahorkai új regényének bemutatója

Unoka Zsolt, Nyáry Krisztián, Víg Mihály, Eszenyi Enikő, Szemerédi Endre, az autóipar egyik ismeretlen szereplője, Krasznahorkai László (és Kazimir Malevics) Annak, hogy Krasznahorkai László új regényét nem egy teszkóparkoló óriásplakátján, pogácsaszagú kérdezz-felelekkel, újságírókat megtévesztő gerillakampánnyal vagy kulturális műsorok előtt levetített kisfilmekkel reklámozzák, Nyáry Krisztián szerint az az oka, hogy Krasznahorkai László egy marketingzseni, meg egy kicsit az is, hogy nincsenek többé kulturális műsorok.

 Krasznahorkai megtudja, hogy ő az idei díjazott

Októberben a hét könyve volt nálunk, a regényt akkor „hazatérésnek neveztük”

A magyarok még Krasznahorkai új regényében is a csodát várják

Harmincegy éve, 1985-ben jelent meg a című regénye mellett. rel az olvasó is visszatér az ismert kisvárosi világba, hogy közben a két időpont közé kifeszítse a magyar rendszerváltás történetét. A két regény helyszíne könnyen azonosítható (Gyula), így a magyar társadalom változásait szinte mesterséges környezetben vizsgálhatjuk, mondjuk egy apokalipszis felé tartó karnevál keretei között, amelyen néha keresztül robognak a goj motorosok.

és ezt írtuk róla:

Az új regény mottója a Sátántangóhoz képest is irtózatosan hideg, kegyetlen, lemondóan őszinte: "Örökre; tart, ameddig tart". A mottót nem tudom máshogy értelmezni a regény elolvasása után, mint a feladás gesztusaként: örökké várakozunk, a rendszerváltás sem hozott változást abban, hogy a paternalista világlátásunkkal szakítsunk, a reménnyel, hogy egyszer jön valaki, aki hipp-hopp megváltoztatja az életünket, vagyis a rendszerváltással semmiféle új tapasztalatot nem szereztünk.

(…) A Báró Wenckheim hazatér egy csodás regény az időről, ami telik, de nem múlik, hogy klasszikust idézzek. Olvasóként ebbe a várakozói pozícióba kényszerülünk, csak várjuk, hogy végre történjen valami (a nem-történés is történés), pedig nem fog, karaktereket és eseményeket ismerünk meg, amikkel a várakozás absztrakcióját tudjuk kitölteni, ezért pont olyanok leszünk, mint a szereplők többsége a könyvben.

(…) Összetett, nagyszerű, ráadásul szórakoztató regényt írt Krasznahorkai László, aki kivételesen érzékeli szereplői motivációit, nagyravágyásukban rejlő kicsinyességüket, vagy a magyar társadalom jelenlegi állapotát. Nyelvezete, stílusa elemelt, mégis minden szereplőjét igyekszik megérteni, nem akar moralizálni döntéseikről vagy karakterjegyeikről. Régóta olvasok Krasznahorkait, örömteli ez a “hazatérése”. (vl)

A zsűri elnöke idén Bazsányi Sándor volt, aki Máté Gáborral, Nagy Gabriellával, Porogi Andrással, Radics Viktóriával, Szirák Péterrel és Thímár Attilával együtt hozta meg a döntést a díjazottról.

Az Aegon-díjátadó gáláját április 5-én 19 órától tartják a Katona József Színházban.

Egy kommunista zsidó a határon túli magyarság szolgálatában: 50 éve halt meg Sinkó Ervin

Sinkó Ervin (kép forrása)

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége és az Eötvös Loránd Tudományegyetem közösen szervez konferenciát a vajdasági magyar felsőoktatás megteremtőjéről, a magyar Tanácsköztársaságról írt legfontosabb regény szerzőjéről, aki első kézből számolt be a koncepciós perek Szovjetuniójáról kicsempészett naplófeljegyzéseiben.

Kicsoda Sinkó Ervin?

A Vajdaságban születik a 19. század legvégén, zsidó kisfiúként elszenvedett sérelmei vezetik az egyetemes felszabadítást ígérő szociáldemokrácia felé még kamaszkorában. Az első világháború kitörésekor szakít velük, mert úgy érzi, a háborús uszítás támogatásával a szociáldemokraták elárulták az ügyet, amelyre felesküdtek, és a gyilkos sovinizmus szolgálatába álltak: úgy érzi, egyetlen hangnak maradt csak hitele és az Ady Endréé, akiről egész életében szép és fontos, alig ismert esszéket ír: egész szellemi fejlődésének legmeghatározóbb figurája marad.

Megjárja a frontot és már az októberi forradalom kitörését követően érkezik Budapestre már kommunistaként, itt tölti el élete legmeghatározóbb évét: megismerkedik Lukács Györggyel, a fiatal Révai József közeli barátja lesz, a kommün tisztségviselője, aki ugyanakkor határozottan ellenzi a vörösterrort: a „monitorlázadás” ludovikás résztvevői – köztük tizenévesek – érdekében közbenjár, hogy büntetés helyett az ő szemináriumait kelljen látogatniuk: le akarta beszélni őket az ellenforradalmiságról. Lukács ekkori gondolataitól ihletve sűrűn visszatér még a kommunizmus és az erőszak problémájára.

A ’19 utáni évtizedeket hontalanként tölti el feleségével Jugoszláviában, Bécsben, Párizsban, ahol szert tesz André Malraux barátságára és Romain Rolland jóindulatára és Moszkvában, ahol Iszaak Babel lakótársa lesz, de sehol sem sikerül kiadatnia az Optimistákat, a Tanácsköztársaság regényét. Életműve jelentős része egészen addig kéziratban marad, amíg otthonra és fontos szerepre nem lel a háború utáni Jugoszláviában Miroslav Krleza barátjaként. A sztálinizmusban nem tud és nem akar hinni, de Jugoszlávia egy alternatív, a nemzetiségeknek egyforma jogokat biztosító szocialista állammodellt ígér számára, ezért újra elszánja rá magát, hogy higgyen, ahogy az Optimisták írójához illik. A Rákosi-diktatúrát, benne egykori barátja, Révai József ténykedését viszont szívből megveti.

Tovább

Krasznahorkai László Melville nyomában jár Amerikában

(Kép forrása)

Csodálatos fekete-fehér képsorozat jelent meg Krasznahorkai Lászlóról a Guardianban. A fotós Ornan Rotem volt, aki még Berlinben ismerte meg a magyar írót. Egy vacsorán találkoztak, és Krasznahorkai akkor mesélte el neki, hogy egy ösztöndíjprogram keretében egy évre New Yorkba költözik, Herman Melville-nek, a Moby Dick írójának életét kutatja, róla ír könyvet. Utóbbi a híres regény megírása utáni időszakra fog koncentrálni, és persze nyilván nagy szerepet kap benne New York is, melyhez Melville sok szálon kötődött. A fotós elkísérte Krasznahorkait, amikor felkereste például Melville vidéki házát, vagy amikor egy másik író, a korábban ugyancsak Melville-t kutató Malcolm Lowry nyomában járt.

Krasznahorkai és Rotem együttműködéséből könyv is született, mely a The Manhattan Project címmel jelent meg.

A fotókért kattintsatok IDE!

Ahogy anyám képzeli a szexit

b291762.JPG

Lizzie sohasem volt elégedett a külsejével, még akkor sem, ha a legjobb barátnője szerint ő a csinosabb kettőjük közül. Nyomifalván él, és az a dilije, hogy kövér. Online ismerkedik férfiakkal, de fotót már nem mer küldeni magáról. Azt hiszi, senkinek sem fog kellene, ha felfedi, hogy is néz ki, ezért úgy dönt, le fog fogyni.

Mona Awad: Antilányregény

Fordította: Diószegi Dorottya, Athenaeum, 2017, 400 oldal, 3499 HUF

 

A kilók olvadásával egyetlen nyitott kérdés marad: bármit is lát a tükörben és bármit is mondanak neki a barátai, az édesanyja vagy a későbbi férje, vajon tudja-e még másnak látni magát, mint egy kövér lánynak?

Olvass bele a könyvbe:

Mona Awad_Antilányregény_részletby konyvesblog on Scribd

Derítsd ki, hogy elég jól alszol-e!

Ariana Huffington "2010-ben a TED-en beszélt arról, hogy az embernek ki kell hoznia a legtöbbet az alvásból, és mindezt úgy tette, hogy véletlenül se az jusson az eszünkbe, hogy a lustálkodás mellett kampányol. Egy interjúban azt mondta, hogy ez az életünk központi része és kapu az álmainkhoz. Vagyis ha eleget és jó minőségben alszunk, akkor hatékonyabbak, stresszmentesebbek leszünk, így megvalósíthatjuk az álmainkat. Ő saját egészségi állapota miatt kénytelen volt változtatni, és ezt most az egész világon gyakorolja.

Arianna Huffington: Az alvás forradalma - Változtasd meg az életet akár egyetlen éjszaka alatt, Geopen Kiadó, Budapest, 2016, 344 oldal, 3990 HUF

 

Pedig tényleg marha egyszerűen hangzik, hogy az alvás nemcsak az agyműködésünkre, hanem hangulatunkra és érzelmi intelligenciánkra is hat." A témában megjelent könyve, Az alvás forradalma tavaly óta magyarul is olvasható. Legfontosabb tippje: ne vidd ágyba a mobilod!

Olvass bele a kötetbe

Arianna Huffington mindenkit alvásra biztat

Az álmatlanság korunk egyik legsúlyosabb problémája. Milliók forgolódnak esténként kialvatlanul ágyukban, reménytelenül várva a jótékony pihenést. Sokan gyógyszerekkel, terápiás kezelésekkel próbálnak enyhíteni a helyzeten, ám többnyire eredménytelenül. A kialvatlanság drámai következményekkel járhat. Nemcsak rányomja rosszkedvű bélyegét mindennapjainkra, de számtalan betegség kiinduló forrása is.

és olvasd el a könyvről szóló cikkünket

Ne vidd ágyba a mobilod!

Valamikor éjfél és egy között lefekszem aludni, még csipog a telefonon a csetüzenet, még ránézek az éjszakai kosáreredményekre, pár tweeten átszalad a szemem, végül még egyszer ránézek az emailjeimre. Ez nemcsak számomra, hanem sokunk számára egy átlagos lefekvés: a munka...

majd töltsd ki egy igazi alvásszakértő kérdőívét, hogy megtudd, kell-e változtatnod az alvási szokásaidon. 

Tovább

Az anyák mindig a lányaik álmait követik

Nem tudhatjuk, mi történik egy otthon falai között, miután a család mögött becsukódott az ajtó – nagyjából ez volt a kiindulópontja azoknak a regényeknek, melyek domestic noir gyűjtőnév alatt elég nagyot futottak az elmúlt néhány évben, és amelyek közül a legnagyobb kritikai és/vagy közönségsikert a Holtodiglan és A lány a vonaton aratta. Az ő mamuszukba bújt bele Megan Abbott is, Majd megismersz című könyve ugyanakkor túllép a férfi-nő reláción, és ebbe a feszült, belső körbe kiszámíthatatlan új ismeretlenként berántja a gyereket is.

Megan Abbott: Majd megismersz

Fordította: Nagy Mónika, Agave Könyvek, 2017, 304 oldal, 3280 HUF

 

Egy látszólag ideális családdal indítunk: Mr. Tökély és felesége (a könyvben Katie és Eric Knox) boldog házasságban él, és vállvetve próbálnak megtenni mindent szupertehetséges lányuk, Devon sikereiért. A kamaszlány ügyes tornász, kortársai legjobbja, irigység és csodálat tárgya egyszerre. A család mindent, de szó szerint mindent alárendel a lánynak: jelzálogot vesznek fel a házra (akár többet is), minden szabad percüket a lelátókon töltik, hétvégenként pedig hosszú-hosszú mérföldeket vezetnek a versenyekre. A szünet nélküli mókuskerékben persze sok minden elvész, például a figyelem egymás és a kisebbik gyerek, Drew iránt, az együttlétek, az önfeledtség. Minden egyes percüket áthatja a görcsös akarás, az a presszió, amit a külvilág és ők pakolnak saját magukra. Itt már nem egy-egy verseny, hanem a nagybetűs jövő a tét. Kívülről ebből kevés látszik, és egészen addig minden halad a maga kis megszokott unalmas kerékvágásban, amíg egy cserbenhagyásos gázolás darabjaira nem töri ezt az idillt. Valaki ugyanis a kihalt úton elütötte a jóképű Ryant, akinek edző barátnője ugyancsak a tornászok mellett dolgozott.

Persze mindenki az okokat keresi, szóbeszédek kapnak lábra, furcsa összefüggésekre derül fény, Katie pedig megdöbbenve konstatálja, mennyire kevéssé ismeri azokat, akikkel egy fedél alatt él. A gyanú beférkőzik a tudatába, és lassan teljesen más szemmel tekint nemcsak a férjére, hanem a saját gyerekére is. A Majd megismersz története Katie nézőpontjából bomlik ki előttünk, és nem nagy spoiler annyit elárulni, hogy a végén természetesen a kirakós minden darabja a helyére kerül, ám a sztorinak ezzel közel sincs vége. Katie-nek ugyanis ekkor valószínűleg élete egyik legnehezebb döntését kell meghoznia, ami szűkebb és tágabb környezetének a jövőjét is markánsan befolyásolja majd.

Tovább

Műfordítói oldalát villantja meg új könyvében Murakami

004967.jpgAlig néhány hete írtuk meg, hogy Japánban megindult a roham Murakami Haruki új regényéért, amiről egyelőre csak annyit lehet tudni, hogy kétkötetes, és a magyar címe szabadfordításban nagyjából A parancsnok meggyilkolása. Murakami maga kérte, hogy semmit ne áruljanak el előre a könyvről, hogy az olvasók maguk fedezhessék fel, most pedig egy újabb meglepetéssel készült számukra. Megjelentette Murakami Haruki Honyaku Hotondo Zenshigoto (村上春樹 翻訳(ほとんど)全仕事), vagyis Murakami Haruki műfordításai című könyvét.

A fotókkal felturbózott kötetben a közel 70 fordításának nagy részéről sztorizik, és az elismert műfordítóval, Shibata Motoyukival is párbeszédbe keveredik. A kötet angol (esetleg magyar) fordításáról egyelőre nincs szó, de ha tippelnünk kéne, magyarul az lesz majd a címe, hogy Miről beszélek, amikor a műfordításról beszélek.

Murakami olyan amerikai szerzőket fordított japánra, mint Raymond Carver, John Iring, JD Salinger és F. Scott Fitzgerald. Hallgasd ​a szél dalát! című kisregényének nyitóoldalait angolul írta meg, majd abból fordította japánra, mert kíváncsi volt, hogy hangzanak egy idegen nyelven.

Forrás: Literary Saloon

Párizs árnyai elől Londonban sincs menekvés

b291869.JPGPárizs, hatvanas évek. A történet narrátora egy húsz év körüli fiatalember, aki régi könyvekkel házal, eseménytelen, sivár hétköznapjait éli a borongós, téli Quartier Latinben. Egy nap furcsa párral hozza össze a véletlen. Van Beverék Párizs környéki kaszinókban játszanak kis tétekben, és a nyereményekből élnek. Lepusztult, olcsó szállodákban laknak, vendéglőkbe, bárokba járnak játékgépezni, a lány, Jacquline étert szív. A narrátor úgy érzi, valamiféle rejtély lengi körül újdonsült ismerőseit: hol napokra nyomuk vész, hol újra felbukkannak,  mintha mindenáron igyekeznének észrevétlenek maradni, beleolvadni a diáknegyedben nyüzsgő névtelen, arctalan tömegbe.

Patrick Modiano: Felejtett álom

Fordította: Gulyás Adrienn, Tarandus, 2017, 176 oldal, 2790 HUF

 

A fiú beleszeret Jacquline-be, és a kedvéért még arra is hajlandó, hogy pénzt lopjon a lány egy másik, alkalmi szeretőjétől. A két fiatal Londonba szökik, hogy ott új életet kezdjenek, ami azonban nem sokban különbözik a hátrahagyott párizsi életüktől. Jacquline egy nap búcsú nélkül eltűnik, hogy majd húsz év múlva bukkanjon fel újra, már egy másik férfi feleségeként, új névvel, új külsővel. 

Olvass bele a könyvbe:

Patrick Modiano_Felejtett álom_részlet by konyvesblog on Scribd

Szamárfejű nő varázsolta el a gyerekeket a Nemzeti Galériában

Képek forrása: Budapest Bábszínház/Éder Vera

Berg Judit, Kertész Erzsi, Dániel András, Tasnádi István és Jeli Viktória meséi kelnek életre szombatonként a Nemzeti Galériában: a kortárs gyerekkönyvszerzők saját történeteket kerekítettek négy festmény köré, a minielőadások után pedig a gyerekek kalandos képvadászatra indulhatnak a múzeum falai között.

A néhány éve futó Textúra-programok mintájára idén elindult a gyerekváltozat: a Mini Textúra egyszerre ötvözi az irodalmat, a színházat és a képzőművészetet, miközben mindhárom művészeti ág művelőit kimozdítja komfortzónájukból – és ugyanazzal a lendülettel viszi magával a befogadót is.

Aki vitt már múzeumba gyereket, az tisztában van azzal, hogy egy festészeti kiállításon egy gyerek nagyjából az ötödik képnél veszíti el minden érdeklődését. Hiszen egy múzeumban általában csendben kell lenni, nem lehet nyúlni semmihez, ráadásul ömlik ránk a vizuális inger, amit a gyerek egy idő után egyáltalán nem tud befogadni. Miközben a múzeumok tele vannak klassz műalkotásokkal, amiket jó lenne megmutatni neki is. A Magyar Nemzeti Galéria, a Budapest Bábszínház és a Pozsonyi Pagony úgy döntöttek, hogy képletesen összedobják, amijük van, és a szépirodalom, a festészet és a színház keresztezésével tető alá hoznak egy mash-up-ot, egy olyan 3 az 1-ben művészeti alkotást, ami amellett, hogy szórakoztat, még akár a kedvet is meghozhatja a további olvasgatáshoz, képnézegetéshez, színházba járáshoz.

A Mini Textúra koncepciója tulajdonképpen nagyon egyszerű: kiválasztottak négy festményt, melyekre négy kortárs írónk (egészen pontosan 3+2, a keretesből egészen pontosan kiderül) írt egy-egy történetet; utóbbit aztán a Budapest Bábszínház művészei adták elő. A programon a gyerekeket négy csoportba osztották (mi például a pirosak voltunk), és meghatározott útvonalon elindulva nézték meg mind a négy mini-előadást. Lényegében tehát mindenki lát mindent, legfeljebb más sorrendben, de ennek igazán túl nagy jelentősége nincs. Az idei Mini Textúrán a következő párosítások jöttek létre (zárójelben a választott festmények):

Tasnádi István és Jeli Viktória: A varázsló kertje (Bogdány Jakab: Gyümölcsök madarakkal és tengerimalaccal 1710.)
Kertész Erzsi: Zöld szamár (Bortnyik Sándor: Zöld szamár, 1924.)
Berg Judit: Az őrzők (Gadányi Jenő: Fantasztikus táj, 1948.)
Dániel András: A tengernél hűvös az ősz (Bernáth Aurél: Riviéra, 1926-27.)

A fenti képek vitán felül egytől egyig remekművek, viszont nem biztos, hogy egy múzeumban járva, a vizuális tobzódásban felfigyeltünk volna mindegyikre. Az előadások viszont kiemelték és kontextusba helyezték a képeket, ami még akkor is igaz, ha ez a kontextus teljes mértékben kitalált, fiktív. Így történt aztán, hogy az írók interpretációjában a 18. századi Bogdány-festmény elemei egy varázskert díszletei váltak, Bernáth Aurél tengerpartján egy idős, zsörtölődő házaspár várta a csodát, Bortnyik a szemünk előtt skiccelte fel a zöld szamarat, a Gadányi-kép pedig egy álcázott kincsőrzés színhelye lett.

Tovább