Olvass!

KönyvesBlog

[Toldi] Szabó T. Anna: Vadak

2017. augusztus 23. .konyvesblog.

18740336_1680443128650942_4922168410201784056_n_1.jpg

Toldi Miklós 170 éve kapta fel a malomkövet. A magyar irodalom zord, magányos, sértett, de roppant erejű hősét hívta vendégül egy estére a nyári Margó Fesztiválon Dunajcsik Mátyás, Karafiáth Orsolya, Kiss Tibor Noé, Maros András, Péterfy Gergely és Szabó T. Anna. A Kedvencek temetője a Vadakkal zárul. 

Szabó T. Anna: Vadak

Aki gyáva, fusson, hogy félelme múljon,

kit űznek, kutyaként a földre lapuljon,

aki depressziós, szedjen pirulákat,

egyre többet s többet, ha már egyszer rákap,

aki sötéten lát, s unja a borongást,

szedatív szerekkel csökkentsen szorongást,

 

benzodiezepin- s barbiturátokkal,

vagy alkohollal meg mindenféle droggal,

szédüljön el hamis orvosi recepttől,

hadd izzék az a sok endorfinreceptor,

ha az élet sötét, fájdalmas, konfúzus,

nem segít meg, csak a bevált szer-abúzus,

 

ha előre nincs út, gyerünk, vissza-élni,

aki paranoiás, az se fog már félni,

aki megalázott, aki felesleges,

narkotizált aggyal az is gyönyört keres,

üsd ki magad, és az egész világ tiéd,

úgy felvillansz, mint a lámpa, mikor kiég.

Tovább

Mindannyian lehetnénk Manson-lányok

olvasojegy_2.jpg

Tegye fel a kezét, aki vett már meg egy könyvet csak azért, mert egy számára fontos író ajánlotta interjúban, könyvbemutatón. Az összes kezünk a levegőben, ezért arra gondoltunk, hogy új rovatot indítunk, amelyben kéthetente írók, költők ajánlják a legemlékezetesebb (viszonylag friss) olvasmányukat. Totth Benedek és Kemény Zsófi után ezúttal Moskát Anita választott könyvet. 

Emma Cline: A lányok

Fordította: Tóth Attila, Libri Könyvkiadó, 2017, 346 oldal, 3499 HUF

 

Tizenkét éves koromban, egy gólyatáborban pillantottam meg a lányt. A csuklójától a könyökéig színes karkötőket viselt, és ahogy észrevette, mennyire sóvárog utánuk mindenki, szétosztogatta őket. A mi karjainkon már nem mutattak úgy. Kétségbeesetten próbáltunk ellesni a titkát, ha szteppelni járt, mi is szteppeltünk, ha franciát tanult, mi is nekikezdtünk – a kézírásom a mai napig őriz néhány tőle átvett betűt. De valójában a szabadságot akartuk eltanulni tőle. Azt a természetes, öntörvényű, könnyed magabiztosságot, amit ő már tizenkét éves korára megtalált.

Valahogy így kezdődik Emma Cline regénye is, a helyét kereső Evie Boyddal, aki a parkban megpillantja az idősebb Suzanne-t: egy olyan lányt, amilyenné ő szeretne válni. Csak Suzanne éppenséggel annak a Charles Manson szektájának tagja, amelynek lányai hamarosan brutális gyilkosságokat követnek el, és többek között lemészárolják Roman Polanski terhes feleségét. Annyira harsány, önmagában is elborzasztó téma ez, hogy féltem a hatásvadász eszköztártól, hogy nem is a szövegben rejlik majd az erő, hanem a valós háttérben. De Emma Cline ügyesebb ennél, jóval finomabb, intim hangulatot teremt azzal, hogy a szekta belső élete helyett egy félig külsős lány szemszögéből mesél. Tudjuk, hogy szörnyűségek történnek majd, rohanunk az elkerülhetetlen felé, de nem ez az elsődleges.

Manson itt nem lehet több mellékszereplőnél, akinek még csak különösebb karizmája sincs. Egyedül Evie és Suzanne számít, kettőjük egyenlőtlen kapcsolati dinamikája, az imádó és az imádott: hogyan lop Evie pénzt az anyjától a kommuna számára, hogyan tör be mások házába, hogyan adja oda a testét a közösségnek anélkül, hogy a tagok ezt nyíltan kérnék tőle. Nem körmönfont manipulációval veszik rá minderre, elég néhány kedves szó, egy kis figyelem, a különlegesség érzése, vagyis pont az, amire egy elhanyagolt lány vágyik: a szeretet illúziója. Ettől olyan kellemetlenül ismerős a regény. Hiába veszi alapul az egyik legnagyobb döbbenetet keltő amerikai gyilkosságot, mégsincs benne semmi harsány, csak az, amin bármelyik kamasz keresztülmehet.

Evie Boyd mi is lehettünk volna. (Moskát Anita)

A lányok korábban a hét könyve volt nálunk:

Egy lány Charles Manson vákuumában

A Manson-gyilkosságokon közel ötven éve borzong Amerika és a világ. A jelenleg is börtönbüntetését töltő Charles Manson és az őt vakon követő - ma már hetven év körüli - nők minden megmozdulása azonnal figyelmet vált ki, legyen szó akár egy újabb feltételes...

Egy nő nem könyvet ír, hanem csak szöveget

Nincs bosszantóbb a mansplainingnél, vagyis annál, amikor egy férfi kioktat egy nőt valamiről, nagyjából azért, nehogy már a nőnek legyen igaza, nehogy az övé legyen az utolsó szó. De szórakoztatóbb sem nagyon. Az interneten (is) különösen erős példákba lehet belefutni, például amikor egy férfi magyarázza egy nőnek, hogyan is tartsa a melleit, esetleg azt, milyen is igazából megszoptatni egy gyereket.

Amikor Laura Kalbag kitvittelte, hogy írt egy könyvet, ami hamarosan a boltokba kerül, megjelent egy férfi, hogy kioktassa. Egy Erik Spiekermann nevű felhasználó megjegyezte, hogy Kalbag valójában csak egy szöveget írt, ahhoz, hogy könyv legyen belőle, más emberek hozzáértése szükséges.  

dhm4nd2xkaamkfr.jpg

Az elsőkönyves Kalbag kedvesen csak annyit reagált, hogy még új a szakmában, tanulja a megfelelő nyelvet, és az, amit írt, mások nélkül természetesen semmit sem érne, ám a Twitter felrobbant Spiekermann hülyeségének láttán.

Roxane Gay (Bad Feminist, Hunger, Difficult Women) azonnal gratulált Kalbag teljesítményéhez, és persze JK Rowling is megjelent, aki megerősítette újdonsült kollégáját, hogy igenis könyvet írt. Más emberek megszerkesztették, lektorálták, kinyomtatták, bekötötték, de írni egyedül Kalbag írta, úgyhogy legyen büszke rá. A slusszpoén a történetben, hogy Laura Kalbag könyvének címe: Accessibility for Everyone. Még a nőknek is.

Ajánlott olvasmány: Rebecca Solnit: Men Explain Things to Me

Forrás: Mashable

[Toldi] Péterfy Gergely: Pusztai fű

Toldi Miklós 170 éve kapta fel a malomkövet. A magyar irodalom zord, magányos, sértett, de roppant erejű hősét hívta vendégül egy estére a nyári Margó Fesztiválon Dunajcsik Mátyás, Karafiáth Orsolya, Kiss Tibor Noé, Maros András, Péterfy Gergely és Szabó T. Anna. A Kedvencek temetőjében ezúttal Péterfy Gergely versét olvashatjátok.

Péterfy Gergely: Pusztai fű

hogy lesz ez most Miklós, hogy mi itten ketten

összefutottunk egy alkalmi szövegben

párosak a rímek, tizenkét a szótag

keresgélem a mondanivalónkat


előttem a laptop, ülök kint a kertben,

előbb a napra is kicsit kihevertem,

zsivaj van a házban, rengeteg a vendég,

felállítottam a kerti medencét

 

telenyomtam klórral, algaölővel

ölöm az algát, de végül mindig ő nyer

pancsoljatok, bazmeg, mondom a családnak,

mert én készülök a Margó fesztiválra.

 

megnézem a postát, felhívom a Csejdyt

kérdem, hogy mit írjak, azt mondja, hogy semmit

csak amiket szoktam, unalmasan, hosszan,

eljött hát az idő, hogy lassan borozzam.

 

szép a nyári alkony, megvagyok a rímmel

sógornőm mobilján bepittyen a tinder,

Szóval akkor Miklós, mi legyen az irány?

A budai partról minket néz egy király.

 

A cseh veri magát, oltogat itt minket

túltolta Kispesten az energydrinket

mind elhülyül végül, aki sokat kokszol

megmondta Sacher a Péterfy-detoxból.

Tovább

Rowling magándetektíve hamarosan már a tévében nyomoz

Tényleg csak idő kérdése volt, hogy film vagy sorozat készüljön J.K. Rowling álneves krimijéből, a Kakukkszóból. Ez volt az a könyv, melyet 2013-ban még Robert Galbraith név alatt jelentetett meg, és amely viszonylag jó kritikákat kapott, de egészen addig szerény eladásokat produkált, míg egy ügyvédi iroda ki nem szivárogtatta, hogy a háborús veteránként beállított férfi szerző mögött tulajdonképpen a Harry Potterrel világhírű vált Rowling állt.

Rowling álneves krimivel feledteti Harry Pottert

Robert Galbraith: KakukkszóGabo Kiadó, 2014, 548 oldal, 3192 FtCormoran Strike irodája„A világ tele van nyilvánvaló dolgokkal, amelyeket soha senki nem vesz észre" - írta Sir Arthur Conan Doyle A sátán kutyájában. Nem volt igaza, mert még a legnyilvánvalóbb dolgok is...

A könyv persze egy nap alatt bestseller lett, a BBC pedig most háromrészes minisorozatot készített belőle, melyet augusztus 27-én mutatnak be. Addig is itt az első trailer, nézzétek!

Meghalt Brian Aldiss

(Kép forrása)

92 éves korában a hétvégén elhunyt Brian Aldiss brit sci-fi szerző, aki írásaival nagyban hatott a zsánerre, és akinek nevéhez több mint 80 könyv megírása és 40 antológia szerkesztése kapcsolódik.

Egy nappal 92. születésnapja után oxfordi otthonában hunyt el Brian Aldiss. Fia, Tim Aldiss Twitter-bejegyzésben tudatta, hogy apja közeli barátokkal és családtagokkal ünnepelte a születésnapját, majd augusztus 19-én a hajnali órákban elhunyt.

Aldiss 1925-ben született Norfolkban, és a második világháború után kezdett novellákat írni; első könyve, a The Brightfount Diaries 1955-ben jelent meg. Nagy hatással volt rá H. G. Wells, levelezésben állt C. S. Lewisszal és J. R. R. Tolkiennel. Olyan, ma már klasszikusnak számító művek fűződnek a nevéhez, mint Amíg ​világ a világ, a Szürkeszakáll, a Földburok, vagy a Helliconia-trilógia, mely az ügynöke megfogalmazása szerint hidat vert a klasszikus sci-fi és a kortárs irodalom közé.

"Nem értek egyet azokkal, akik szerint a science fiction valamiféle jövőjóslás. Szerintem az emberi állapot metaforája"

- nyilatkozta 2007-ben. Számos elbeszélést is írt, köztük a Supertoys Last All Summer Long címűt, ez alapján forgatta aztán Steven Spielberg a 2001-es A.I. - Mesterséges értelem című filmet.

Brian Aldiss 1999-ben elnyerte az amerikai sci-fi és fantasyszerzők nagymesteri címét, pár évvel később pedig beiktatták a Science Fiction és Fantasy Hírességek Csarnokába. 2005-ben II. Erzsébet brit királynőtől irodalmi munkássága elismeréseként a Brit Birodalom Tisztje kitüntetésben részesült.

Forrás: Guardian, MTI

Baráth Katalin három kriminovelláját most bárki letöltheti egyben

Fotó: Valuska Gábor

Egy Urbanlegends.hu bejegyzés keltette életre Markovics Izidor detektív figuráját, akit írója, Baráth Katalin nem feltétlenül tart szerethető karakternek, mostanra viszont már három kriminovella antihőse is lett. Baráth most blogbejegyzésben tudatta, hogy ezeket a történeteket már egyben is le lehet tölteni:

"Markovics Izidor alakja az Arkangyal előtt született. Mondhatni, az antihősség tesztje volt ő. Azt gondoltam ugyanis, novellában bátrabban kísérletezhetek. Mivel azonban Markovics és a történelmi környezet továbbra is érdekelt, írtam még egy novellát, aztán még egyet. Mindhárom történet 1926-ban játszódik, Budapesten, és mindháromnak Markovics a főhőse. A Scribd számlálója szerint összesen ötezernél is többen olvasták ezeket a bűnügyi sztorikat, ezért is gondoltam, hogy összecsomagolom őket, hátha praktikusabb ily módon a letöltés."

Baráth Katalinnal tavaly az Arkangyal éjjel című regénye megjelenése után interjúztunk:

Baráth Katalin: Nincs olyan jó kedvem mostanában, hogy aranyoskodjak

Fotó: Valuska Gábor Dávid Veron századelős nyomozásai után Baráth Katalin új krimijében napjaink Budapestjére vezet, ahol egy titokzatos árnyék szedi áldozatait. Utóbbiak egytől egyig férfiak, de hogy van-e közük egymáshoz, azt még az egyelőre meglehetősen szkeptikus rendőrök se tudják megmondani. Ahogy sötétben tapogatóznak akkor is, amikor egy Bori nevű fiatal lányt egy éjszaka félholtra vernek egy kapualjban.

A Budapest, 1926 című dokumentumot ITT és ITT lehet letölteni!

[Toldi] Maros András: Lecsó és pofon

18740336_1680443128650942_4922168410201784056_n_1.jpgToldi Miklós 170 éve kapta fel a malomkövet. A magyar irodalom zord, magányos, sértett, de roppant erejű hősét hívta vendégül egy estére a nyári Margó Fesztiválon Dunajcsik Mátyás, Karafiáth Orsolya, Kiss Tibor Noé, Maros András, Péterfy Gergely és Szabó T. Anna. A Kedvencek temetőjében ezúttal Maros András novelláját olvashatjátok.

Maros András: Lecsó és pofon

Gurul a matt fekete terepjáró, kit tudja, hol áll meg… Elhagyja a kocsma-templom-vegyesbolt-posta négyszöget, a falucentrumot, és csordogál tovább, jobbról és balról egy-egy kendős asszony előzi meg kempingkerékpárral. A matt fekete terepjárót Gyurka vezeti. Talpával lágyan simogatja a gázpedált. A sofőr mellett és mögött a helyi média- és plakátmutyi üzletágban tevékenykedő kollégái, tisztelői, alattvalói, négy vagy öt ember, a pontos szám nem lényeges. Míg az utasok félrészegen vihognak, Gyurka bambán néz kifelé az osztrák autópályamatricákkal keretezett szélvédőn. A Fő utcát szegélyező házakat szemléli.

            Amikor hazalátogat, Gyurka elsőként mindig egykori iskolatársát, Böcét keresi fel. Sose jön hozzá üres kézzel. Most ultrahangos nyestriasztót hoz neki ajándékba, a leírás szerint régi Skodába is beszerelhető.

            Fél órát tölt a társaság Böcénél (vicceket mesélnek, italoznak), aztán visszagurulnak a kocsmához. Gyurka két kört fizet társainak a házi diópálinka néven kínált ismeretlen eredetű szeszes italból, majd ismét autóba ülnek, hogy a friss lecsó illatát követve megérkezzenek a falu déli csücskébe, Gyurka szülői házához.

            A kertkapu előtt megáll az autó, a gumik alatt ropog a murva, a konyhában tüsténkedő mama felfigyel a hangra. Ledobja magáról pecsétes kötényét, és kiront a házból. – Gyurikám, édesem, de jól nézel ki! – mondja széles mosollyal, és a fia nyakába ugrik.

            Gyurka kéjesen morogva követi a lecsóillatot. A konyhában lehunyt szemmel beleszagol a gőzölgő lábosba.

            – Van benne kolbi?

            – Persze – bólint a mama, számított a kérdésre. – Pont olyan és pont annyi, ahogy  te szereted, fiam.

            A fiú haladéktalanul enni akar. Szédelgő-vihogó társainak is kér terítéket.

            Kapkodva telemeri a tányérját, és állva enni kezd. – Hol a másik? – kérdi. – Itt lakik még?

            – Persze, itt lakik, itthon is van, kint van, vár már téged nagyon, szólok neki – kalimpál a kezével a mama, és lelkesen felmászik a konyhapultra, hogy elérje az ablak kilincsét, és boldogan kiszóljon Miklósnak. De Gyurka nem engedi, visszahúzza.

            – Hagyjad, majd én kimegyek hozzá – mondja. Bután lefittyedő ajka kifényesedett a szétfőzött paradicsom levétől.

            Az anya csalódottan sóhajt, és körkörösen dörzsölni kezdi a nyakában függő szerencsemedált.

            Gyurka jelzi az embereinek, hogy lehet asztalhoz ülni, csöndben, fegyelmezetten megkezdhetik a táplálkozást; ő maga, kezében a tányérral, elindul a hátsó kertre nyíló ajtó felé.

            Kint, az udvaron az óriás termetű Miklós afféle pop-up fitneszlétesítményt üzemeltet. Épp két nyüzüge polgárőrnek tart ingyenes személyi edzést: egyikük ötliteres, teli kovászos uborkás üveggel kettlebellezik, míg a másik egy villanyoszlopot görget a gyepen; az oszlopot Miklós csavarta ki a minap a helyéről, hogy segítségével útbaigazítsa a falun átvonuló TEK-eseket: „Arra van az M5-ös!”

            Meglátva a lecsót szürcsölő testvérét, Miklós megszakítja az edzést, odarohan Gyurkához: – Tesókám, szervusz, isten hozott! – Megpróbálja átölelni rég nem látott bátyját, de Gyurka erőszakosan kibontakozik a karjaiból, és a kézfogást is határozottan visszautasítja.

            – Meddig élősködsz még itt a nyakán? He? Meddig?

            Miklós tanácstalanul öööö-zik.

            – Miért nem kapod már össze magad, mi? Te, senkiházi. Te, te, te statisztikai adat!

            Miklós jámboran néz le Gyurkára, a szeme közé, egyelőre nem jut eszébe semmilyen célravezető mondat, semmilyen békülést szolgáló gyors megoldás.

            – Húzzál el innen a mamahotelből, és most már tényleg kezdjél végre magaddal valamit. King Kong.

            – Jó, hát szeretnék – mondja félénken nyeldekelve a bátyja fölé magasodó óriás. – De akkor add ki a jussomat.

            Azt mondják, az első néhány milliót nehéz csak megszerezni, a többi jön magától. Azt, hogy Gyurkának honnan volt elegendő tőkéje az első vállalkozása beindítására, senki sem tudta – kivéve az anyját és Miklóst. Tudniillik az ő beleegyezésük, írásos lemondónyilatkozatuk kellett hozzá, hogy Gyurka pénzzé tegye a három faluval arrébb fekvő telket, apjuk örökségét. Annak árából indult el a városba szerencsét próbálni, azzal az ígérettel, hogy mihelyt jövedelmezővé lesz a vállalkozás, megadja Miklósnak a tartozást, az eladott telek vételárának felét. Miklós egy-két évig még bízott benne, hogy a tollasodás erős jeleit mutató báty valóban ki is fizeti, aztán letett róla. Az anyja sem bátorította különösebben: „Hagyd csak, Miklós, majd megfizeti, ha úgy látja, hogy itt az ideje… jó gyerek a Gyuri, csak néha furcsa”.

            Erre a jussra célzott Miklós. A telek árának felére.

            – A jussodat? – kérdez vissza Gyurka. – Azt mondod, a jussodat? – A kanalat a tányérjába ejti, és felszabaduló kezével nagy pofont ken le Miklósnak. – Ez te a jussod. Te. Senkiházi, ingyenélő.

            Miklós súlyos, döngő léptekkel visszabattyog a tanítványaihoz,, és hogy indulatait megfékezze, levezesse, egymásra fekteti a két polgárőrt, alájuk kúszik, megfordul, és harmincszor kinyomja őket fekve.

            – Mi történt? – érkeznek Gyurka emberei. Miklós különös gyakorlatát meglátva megtorpannak, és hangos hahotázásba kezdenek. – Ez mi ez má’? Hallod? Nézd már, mit csinál a mókus?! – Szakadnak a röhögéstől, egymást támogatják.

            A széria végeztével Miklós legörgeti magáról a polgárőröket, felkapja a fitneszezköznek használt háromszáz kilós traktorkereket, és Gyurka emberei közé hajítja…

            Repül a Taurus 520/85R38-as típusszámú gumi: ki tudja, hol áll meg?

            Ki tudja, hol áll meg s kit hogyan talál meg?

A program az Arany-emlékév támogatásával készült.

25 év után visszatér John le Carré leghíresebb titkos ügynöke

Újra kémregényt ír John le Carré – adtuk hírül még az év elején. A kémek örökségében huszonöt év távollét után tér vissza George Smiley, le Carré egyik leghíresebb szereplője. A kötet a világpremierrel egy időben jelenik meg magyarul, és hazai kiadója, az Agave ezt ígéri előzetesen:

A kémek örökségében múlt és jelen feszül egymásnak. Semmi sem fekete vagy fehér, de minden ugyanolyan bravúros és izgalmas, mint a két korábbi regény ‒ A kém, aki bejött a hidegről és a Suszter, szabó, baka, kém ‒, amelyekre visszatekint.

John le Carré: A kémek öröksége

Fordította: Orosz Anna, Agave Könyvek, 2017, 272 oldal, 3380 HUF

 

A regény hőse Peter Guillam, az angol titkosszolgálat egykori embere, George Smiley hű tanítványa nyugdíjasként tengeti napjait Bretagne-ban, egészen addig, amíg a Szolgálat vissza nem rendeli őt Londonba. Hamar kiderül, hogy hidegháborús múltja még mindig kísérti őt, és egy olyan generáció készül ítéletet mondani az ex-hírszerzők egykori titkos műveleteiről, amely nem élte át a hidegháborút, és nem tűri a mentegetőzést.

Olvassatok el egy rövid részletet a hamarosan megjelenő regényből:

Tovább

Könyvesblokk: Cserna-Szabó, Pease&Pease, Gaiman

Augusztus utolsó teljes hetében még mindig nem késő bevetni a bográcsot, és telepakolni minden jóval. Pacal-ügyben, mondjuk, Cserna-Szabó új kötete igazít el minket, de amíg az étel rotyog, válogathatunk a friss megjelenésekből, melyek között most találunk egy ráncfelvarráson átesett Gaiman-klasszikust, és a Testbeszéd szerzőinek új könyvét, mely a teljes élet titkait kutatja.

Cserna-Szabó András: 77 magyar pacal - Avagy a gyomor csodálatos élete

lva

Cserna-Szabó András: 77 magyar pacal - Avagy a gyomor csodálatos élete

Magvető, 2017, 282 oldal, 3999 HUF

 

Már az ókori görögök is, aztán persze a középkor emberei, és a modernek, hát még a posztmodernek - mind odavoltak a pacalért. Cserna-Szabó András régi nagy híve a marhabendőnek, tagja a titkos pacalszektának, új könyve pedig nem is egy szimpla könyv, hanem, egy igazi bevezető, sőt, mi több, beavató kötet. Három részből áll: egy történeti, egy gasztronómiai (77 recept) és egy irodalmi fejezetből. Benne van minden, amit tudni akarsz a pacalról, de sosem merted megkérdezni.

Allan Pease, Barbara Pease: A válasz - A teljes élet titka

Allan Pease, Barbara Pease: A válasz - A teljes élet titka

Fordította: Kovács Viktória, Libri, 2017, 294 oldal, 3999 HUF

 

Allan és Barbara Pease nemzetközileg elismert párkapcsolati szakértők, a testbeszéd és a kommunikációs készségek alapos ismerői. A válasz című könyvükben olyan gyakorlati tanácsokat osztanak meg, amelyek őket is elvezették a sikerhez, és bevált tippeket adnak ahhoz, miként erősíthetjük meg magunkat, és megtanítanak az eredményes vizualizációra is. Elárulják sikerük legfontosabb állomásait: hogyan határozzuk meg a pontos céljainkat; hogyan küzdjük le az elsőre megoldhatatlannak tűnő akadályokat, és hogyan függetlenítsük magunkat attól, hogy mások mit gondolnak rólunk.

Neil Gaiman: Coraline

Neil Gaiman: Coraline

Fordította: Pék Zoltán, Agave, 2017, 144 oldal, 2280 HUF

 

Folytatódik Neil Gaiman életművének a frissítése, a Törékeny holmik és a Tükör és füst után ezúttal a Coraline van soron. A Dave McKean illusztrációival ellátott szürreális mese Gaiman egyik fő műve a 2000-es évekből. Hugo-, Nebula- és Bram Stoker-díjat is kapott, valamint 2009-ben egy klassz 3d-s stop motion filmet készítettek belőle. A sztori szerint Coraline családjának új lakásában huszonegy ablak és tizennégy ajtó van. Tizenhárom ajtót rendesen ki lehet nyitni és be lehet csukni. A tizennegyedik mögött egy téglafal található, ám ennek ellenére Coraline egy nap kinyitja, és egy átjárót talál egy másik házba, amely a sajátjuk mása. De nem egészen...

A mai huszonévesek a kudarcig sem jutnak el

hetkonyve.jpgA generációs regény zsánerének, főleg, ha egy fiatal generáció életét, problémáit próbálja bemutatni, több buktatója lehet. Például az adott generáción kívül eső olvasóközönség rugalmatlansága vagy teljes elzárkózása, és a félreskatulyázás. Ha egy könyvnek kamaszok vagy fiatal felnőttek a főszereplői, az kizárólag ifjúsági lehet, ami pedig, dacára a műfaj dinamikus fejlődésének, még mindig egy lesajnált és félreértett irodalmi kategória. Esetleg Bildungsroman, amelyben egy sorsfordító esemény fordítja arccal a felnőttkor felé a főhőst, és vonatja le vele a felejthető tanulságot. Bár az álnéven publikáló Storno Milán írói debütálása nem ifjúsági regényként, és nem is Bildungsromanként olvastatja magát (ha valamiként olvastatnia kéne, akkor inkább azt mondanám: stagnálástörténet), mégsem veszi hibátlanul a buktatókat. A Margó-díjra jelölt Földalatti nyár a hazai irodalomban kissé idegenül hangzó ergodikus jelzőt próbálja magára húzni: kísérletinek van szánva, ám egyelőre csak kísérletezik a kísérletezéssel. Azt viszont eléri, hogy az olvasó hálát adjon, amiért már vagy még nem a megénekelt generációhoz tartozik.

Kallódásból jeles

Főhőse egy teljesen átlagos huszonéves egyetemista, aki a bulinegyed egyik szórakozóhelyén poharazik a diákmunkások csapnivaló órabéréért, főállásban kallódik, és gondolatban cinikus megjegyzéseket tesz az őt körülvevő világra. Kallódásából egy nem lineáris történetvezetésű kisregény kerekedik, plot tehát nincs, helyette gyorsan felvillanó snitteket kapunk és erős, élőbeszédszerű párbeszédeket. A Földalatti nyár leginkább egy szkeccsfilmhez hasonlít, olyan, mintha újraforgatták volna a Nekem Budapestet, inkább több, mint kevesebb sikerrel.  Storno remekül teremt atmoszférát, és jó érzékkel találja meg hozzá a nyelvet is. Budapestje fullasztó, monoton zakatolás, hétvégére teljesen kontúrjukat vesztő emberekkel, arcról pergő vakolattal, omladozó díszletekkel, prózája szikár, minimalista. Párbeszédei ritkán lépik túl a small talk határait, ám még a muszájból vagy udvariasságból odavetett mondatok mögött is érezni a főhős drámáját, vagyis azt, hogy milyen úgy megpróbálni valamilyennek lenni, hogy már az elején tisztában vagy vele, kizárólag ugyanolyan lehetsz.

now_6791.jpg(Kép forrása: NOWBooks)

Ha körülnézünk az elmúlt időszak magyar megjelenései között, Gerőcs Péter, Potozky László vagy Dékány Dávid szövegeiben könnyen felfedezhetjük a főhős lelki társait. Storno fiatalemberének banalitása és tragédiája épp az átlagosságában rejlik, cinizmusa nem távolítja el a kortársaitól, sőt, mintha kizárólag azért tenne megjegyzéseket másokra, hogy addig se kelljen a saját problémáival foglalkoznia. A társadalomkritika tehát nem valódi, pótcselekvés, funkciója mindössze a hárítás. Nem hatol mélyre, megfigyel, ám nem von le semmilyen konklúziót.

A regény egyik kulcsszava az unalom, muszáj valamivel gyógyítani a semmit, kalanddá transzformálni a nihilt, hajszolni, ha nem is a boldogságot, de valami nagyon hasonlót.

-Miért csináltad? 

- kérdezi a nyomozónő a főhőstől, akit garázdaságért vittek be az őrsre, válasza pedig többet mond el a generációjáról, mint a Földalatti nyár egésze:

- Így alakult. (180.o.)

Storno főhőse egyszerre a minek- és a csakgeneráció tagja, akiknek minden

Kamaszos lázadás, második tinédzserkor, kapuzárási pánik. Lényegében tök mindegy, minek nevezzük. A rombolás a közös nevező. (140.o.)

A Homo ludens unalmában játszik, ezerszer lájkolt animgif az élet.

Tovább

[Toldi] Kiss Tibor Noé: Térkövezés, virágosítás, baszki

18740336_1680443128650942_4922168410201784056_n_1.jpg

Toldi Miklós 170 éve kapta fel a malomkövet. A magyar irodalom zord, magányos, sértett, de roppant erejű hősét hívta vendégül egy estére a nyári Margó Fesztiválon Dunajcsik Mátyás, Karafiáth Orsolya, Kiss Tibor Noé, Maros András, Péterfy Gergely és Szabó T. Anna. A Kedvencek temetőjében Kiss Tibor Noé és a közmunka. 

 

Kiss Tibor Noé: Térkövezés, virágosítás, baszki

Ajánlás: Bobafett, G. O. D.

Hé, paraszt! Melyik út megyen itt Budára? Hát, a te kurvaanyádat, gondoltam magamban. Könyököl ki az Audiból vagy mittudomén milyen kocsi volt az. Régen ezek Volgában pöffeszkedtek, most mi van? Volvo meg Honda? Kétszáztizennyolccal menjetek a faszomba. Hé, paraszt. Azt hittem, kiesik a kezemből a gereblye. A Fecón láttam, hogy kedve lett volna belevágni a szélvédőbe, de felemelni is alig bírja, nemhogy hadonásszon vele. Csak heverészett tovább az árokparton a többiekkel együtt. Én hallgattam, ahogy szoktam, ismersz te engem, nap tüzében, forgószélben, jeges szélben. Tőlem aztán atomtámadás is jöhet, nekem mindegy. Szóval csak hallgattam, és néztem azt a nagy fekete BMW-t, a szemem is belefájdult az erős nézésbe. Ők aztán hiába néztek, keringtek ott a műanyag bóják között, építjük át a körfogalmat. Térkövezés, virágosítás, baszki, virágokkal lesz majd kirakva a közepén, hogy Mezőkövesd. Egyelőre csak hordjuk a térkövet meg gyomlálunk, a kertészek majd később jönnek. Tavaly a focicsapat stadionját építettük, a nyitómeccsre kaptunk egy ingyenjegyet meg egy sárga-kék zászlót. Hímzéses minta a betonfalba faragva, nagyon ütős, nem messze a főbejárattól. Matyóminta, arra mi nagyon büszkék vagyunk. Engem nem érdekel a politika. Ha ásót adnak a kezembe, ások. Ha kaszát, hát kaszálok. Ha meg nem adnak semmit, akkor a kezemmel is tudom kaparni a földet. A többiek máshogy vannak vele, henyélnek, lopják a napot, hortyognak a betonkeverő alatt. Tavasszal ki kellett takarítanunk a csatornát, egy hétig álltam derékig a jéghideg vízben, azóta a lábujjaim hamarabb jelzik, hogy eső lesz, mint az a tájszólásos csávó a tévében, nem jut eszembe a neve. Dobáltam ki a vízből a műanyag flakonokat, azok meg az árokparton ülve röhögtek rajtam. Egy, csak egy legény van talpon a vidéken, kezdte szavalni a Fecó, én meg csak hallgattam, ők meg csak röhögtek. Az sem érdekelt, ha valami véresre vágta a kezemet a vízben, ismersz. Engem anyám így nevelt. Hogy ne ellenkezzek, ne okoskodjak, csak hallgassak, abból baj nem lehet. A bátyámnak, persze, ez sose tetszett, hamar meg is pattant otthonról, fenn dolgozik az emberi források minisztériumában. Akár ő is ülhetett volna abban a rohadt Audiban, ez jutott eszembe, amikor a napszemüveges sofőr leparasztozott a körforgalomban. Hogy a kurvaanyádat neked is, a bátyámnak is, meg mindenkinek. Az élet szar.

Tovább