Olvass!

KönyvesBlog

Gerlóczy Márton a női fájdalom szobrát rajzolta meg új regényében

2017. október 24. .konyvesblog.

22788859_1853486374679949_3754691786378106924_n.jpgFotó:  Kis Norbert / Margó Irodalmi Fesztivál

Családi naplók, emlékiratok és levelezések felhasználásával írta meg új regényét Gerlóczy Márton, amelyet a Margó zárónapján mutattak be a Teslában. Az Altatóról, amely női sorsokon keresztül mutatja be Gerlóczy családjának történetét, Veres Mária, a kötet szerkesztője kérdezte a szerzőt.

Gerlóczy új regényének borítóján sötét háttér előtt egy régi, virágmintás csésze látható. A fotó nemcsak illusztráció, hanem egy darabka történelem is: az író családjának porcelánkészletéből való, elásva vészelte át az első, valamint a második világháborút is. Mindezt Veres Mária mesélte el bevezetésképpen, majd a szerzőhöz fordulva feltette a kérdést, ki az a Mikecs Anna, akinek a neve a borítón társszerzőként, és ki volt Márta, akihez a könyv hátlapján olvasható sorok szólnak.

Márta az anyai nagymamám volt, és az ő lánya volt Mikecs Anna

– válaszolta Gerlóczy, hozzátéve, hogy bár nagyon sok időt töltött gyermekkorában Szentgyörgypusztán a nagyszüleinél, sokáig nem is tudott arról, hogy ez a lány létezett. Szeretett volna egy ártatlan, női elbeszélőt a regényének, és ezt Mikecs Annában találta meg, aki árnyékként, szellemként mindent láthat, bárhová eljuthat, így ő kalauzolja az olvasót százötven éven át ebben a bonyolult családtörténetben. Hozzátette, ehhez kapcsolta Áprily Lajos versciklusát, amelyet Annának írt, és amelyben ezek a sorok is olvashatók:

Kicsi virágnak hívtalak, s most árnyék vagy, kicsi árnyék.

A ciklus negyven versből áll, Gerlóczy is negyven fejezetben írta meg regényét.

Gerlóczy Márton: Mikecs Anna - Altató

Scolar, 2017, 448 oldal, 3950 HUF

 

Tovább

A gyilkosok nem akarnak azonosulni a gyilkossággal - Łukasz Orbitowski a Margón

22688013_1853486218013298_8120483134741709370_n.jpgSopsits Árpád és Łukasz Orbitowski (Fotó:  Kis Norbert / Margó Irodalmi Fesztivál)

Egy másik lélek címmel jelent meg  Łukasz Orbitowski lengyel író regénye, mely egy megtörtént esetet, egy kilencvenes években, Bydgoszcz-ban elkövetett gyilkosság történetét meséli el. A Margó zárónapján Sopsits Árpád filmrendező beszélgetett a szerzővel a Teslában.

A regény alapja valóban nem fikció, annak megírása azonban Orbitowski írói intenciója szerint történt:

Író vagyok. Hazudok, fikciót hozok létre. A történetem egy fiúról szól, aki megölte egy társát. Kitaláltam a családját, a barátját, a barátjának a családját.

És természetesen a barátok, családok, rokonok, szomszédok közti konfliktusokat, melyek, bár Orbitowski szerint az Egy másik lélek fikciós terének alkotóelemei, nagyon is valóságosnak tűnnek. Az író bevallotta, élete során sok jellegzetesen külvárosi tapasztalatot gyűjtött, amiből regényéhez meríteni tudott.

Lukasz Orbitowski: Egy másik lélek

Fordította: Mihályi Zsuzsa , Typotex 2017, 404 oldal, 3500 HUF

 

Tovább

A filozófia az élet evidenciáinak állandó megkérdőjelezése – Vajda Mihály a Margón

margo_l1a2561.jpgFotó: Németh Dániel / Margó Irodalmi Fesztivál

A filozófia nem különálló diszciplína, hanem egy olyan gondolkodásmód, ami az útjába kerülő bármit úgy próbálja megközelíteni, ahogy az evidenciák nem teszik, mondja Vajda Mihály, majd a rögtönzött Bevezetés a filozófiába kurzus után bevallja, hogy már csak akkor olvas filozófiai szövegeket, ha elküldik neki véleményezésre, örömét sokkal inkább az irodalomban leli. Új kötetét, a Magvető Tények és tanúk sorozatában megjelent Szög a zsákbant sem tartja filozófiai munkának, műfaja szerint emlékirat, íve szerint gondolkodástörténet – bemutatja, hogyan jutott el a marxizmustól a személyes emlékezet filozófiájáig. A kötet tényleg szögnek tűnik a Kalligramnál megjelent négykötetes válogatott művek-sorozathoz képest, amelynek darabjai, ahogy Vajda margós beszélgetőpartnere (és doktorandusa), Deczki Sarolta megjegyzi, külön-külön is képesek lennének emberélet kioltására. 

Az alkotói folyamat elején Vajda elkezdett esszéket írni az élete olyan csomópontjairól, amelyekről azt gondolta, hozzájárultak a gondolkodása alakulásához. A hetvenes évek végéig jutott, és bár nem a történelmet akarta felmondani, lett bennük család, holokauszt, ’56, rendszerváltás, jött a brémai időszak és végül a debreceni, ahol a Dialektikus és történelmi materializmus tanszékből a rendszerváltás után hirtelen Filozófia tanszék lett. Amikor rájött, hogy már nem tud esszéket írni az életéről, eszébe jutott barátja, Kardos András, akivel 1977 óta egészen a mai napig tart a beszélgetésük, és a monológ a kötet második felére dialógussá fejlődött. Deczki emlékeztet rá, hogy mostanában számos olyan napló jelent meg, amelyek középpontjában a hallgatás áll, és az volt az érzése, hogy Vajda is ezt a hallgatást akarta megtörni emlékirataiban, hiszen olyan dolgokról beszél, amikről korábban ilyen formában alig esett szó – kitalál egy történetet a szüleinek, elmondja az igazságot a Budapesti Iskoláról.

Vajda Mihály: Szög a zsákból

Magvető, 2017, 368 oldal, 4499 HUF

 

A hallgatás megtörése nemcsak lélektani szükséglet volt, filozófiai relevanciája is van, mondja Vajda, azzal, hogy megtöri a hallgatást, valójában azt a felszínes evidenciát töri meg, hogyan lesz valakiből filozófus. A kötetben megmutatja, hogy semmilyen döntés nem vezetett idáig, egyszerűen ebbe az irányba sodorta az élet, ez volt a módja, hogy megértse, mi történik körülötte. Azt, hogy a filozófia tudomány, utoljára talán a saját indulásakor hitte el, és azóta arról is leszokott, hogy komolyan vegye. A filozófia és a világ ugyanakkor nem különálló dolgok, és bár nem állítja, hogy mostanra teljesen megértette a világot, de legalább „szabadon érteni akarhatja”.

Tovább

"Azok az írók, akik a nők problémáit írják meg, mintha nem is léteznének" - Európa női szemmel

noiszemmel1.jpg

Fotó: Kis Norbert/Margó Irodalmi Fesztivál

A Margó Európa női szemmel című programján négy írónő – Dora Csehova (Nem akartam Lenin lenni, Csehország), Hatice Meryem (Törökország), Rosa Liksom (Ideglenes, Finnország) és Hidas Judit – beszélgetett többek között arról, hogy hazájukban milyen a nőirodalom, a női írók megítélése és helyzete, milyen nehézségekkel kell szembenézniük és megküzdeniük, illetve közösen gondolkodtak arról a kérdésről, melyet a beszélgetés moderátora, Artner Sisso szegezett nekik: mi az, amit egy női író másként lát, mint egy férfi író?

Az írónők bár más-más országból érkeztek, vagyis más-más kultúrát képviselnek, mégis egy problémára fókuszálnak, a periférián való létre. Természetesen a nézőpontjuk is más, Rosa Liksom az európai nagyvárosok peremén élő emberek életének problémáiról ír; azok életét meséli el, akik a globalizáció és a pénzügyi válság áldozataiként kénytelenek a periférián létezni, akik törvényen kívüliek, harmadik generációs alkoholisták, narkósok, és egyáltalán nincs lehetőségük arra, hogy elmeséljék életüket. Ezzel szemben Hidas Judit Seb című regényében a gazdag, külvárosi környezetben élő családban kialakított női szerep nehézségeiről, zártságáról és kiúttalanságáról beszél:

Rengeteg nő beleregad ebbe a szerepbe, nincs más lehetőségük, mint a gyereknevelés. Tíz év után, pedig rájönnek, hogy nagy szarban vannak.

– fogalmazott Hidas.

Tovább

Szöllősi Mátyás az idei Margó-díjas!

Fotó: Valuska Gábor

Szöllősi Mátyás kapta az idei Margó-díjat: a legjobb első prózakötetért járó elismerést a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár záróestjén vehette át a szerző Váltóáram című könyvéért, amely az Európa Könyvkiadónál jelent meg 2016-ban. Szöllősi költőként debütált (Aktív kórterem, 2010) , írt már drámát, volt szerkesztő és fotóriporter, illetve nevéhez köthető a város jellegzetes arcait felvillantó Budapest Katalógus is. Első prózakötetében kilenc novella kapott helyet, melyek szervezőeleme az Orion felrobbant csillagának mindent beterítő fénye, ez azonban csak a háttér. A Váltóáram valójában hétköznapi történések láncolata, Szöllősi aprólékos pontossággal rögzíti a hétköznapok minden rezdülését, legyenek bármennyire is fájóak vagy nyugtalanítóak is.

“Ha az ember egyedül van, mint ahogy az az írásban is történik, akkor csak az segíthet, ha azon keresztül is emberekkel foglalkozol, és kapcsolatot tartasz velük. Én erre törekszem”

- nyilatkozta korábban a Könyvesblognak a szerző.

Szöllősi Mátyás: Régóta érdekel, mi mozgolódik az emberek lelkében

Fotó: Valuska GáborSzöllősi Mátyás első prózakötetében, a Váltóáramban felrobban egy szupernóva, ez pedig fehér fénybe vonja az éjszakákat is. Ez a fény azonban nem elfedi, sokkal inkább feltárja azokat a visszásságokat, kínokat és csalódásokat, melyeket hősei nap mint nap át- és megélnek....

A díjat, amellyel félmillió forintos pénzdíj és a fesztivál partnereinek szakmai támogatása is jár, idén harmadik alkalommal adták át. Az elismerés részeként a Bookline a nyertes számára kiemelt kereskedelmi és médiatámogatást nyújt, a Balassi Intézet pedig próbafordítást készíttet a legjobb műből, és eljuttatja külföldi könyvfesztiválokra. A 2015-ös Margó-díjat Totth Benedek nyerte Holtverseny című regényével, amelynek angol kiadása, a szakmai támogatásnak is köszönhetően, nemrégiben jelent meg. Tavaly Milbacher Róbert kötetét, a Szűz Mária jegyesét találta a legjobbnak a zsűri. Az idei pályázatra huszonnégy könyvet neveztek a szerzők és a kiadók, a legjobb háromba Szöllősi mellett Gyurkovics Tamás (Mengele bőröndje - Josef M. két halála, Kalligram, 2017) és Pető Péter (Leshatár, Kalligram, 2017) jutott.

Tovább

Hány évnek kell eltelnie, hogy egy áldozat képes legyen megszólalni?

kkj.jpg

Fotó: Kis Norbert/Margó Irodalmi Fesztivál

Egy road movie, aminek nem a cselekmény a lényege – a Margó Fesztivál szombati napjának egyik délutáni programján Mészáros Sándor, a Kalligram Kiadó igazgatója beszélgetett Király Kinga Júliával, az Apa Szarajevóba ment című könyv szerzőjével. A főszereplő Erdélyből Bosznián át Németországig vezető életútja, a kamaszkor árnyékában zajló délszláv háború és a Nyugatra kerülő lány rabszolgaélete már önmagában is izgalmas lenne, de a regény többrétegű, ráadásul megjelenésének időpontja is szerencsés.

Király Kinga Júlia: Apa Szarajevóba ment

Kalligram, 2017, 296 oldal, 3500 HUF

 

Király Kinga Júlia örül, hogy éppen a #MeToo kampány idején mutathatja be új könyvét, és beszélhet arról, hogy a lányok többsége nem lát maga előtt megfelelő mintákat, nem tanulja meg, hogyan utasítsa vissza a tisztességtelen ajánlatokat, és nem találkozik olyan férfiakkal, akik kiállnak a gyengébbek, a megalázottak, az áldozatok mellett. Ha ezek a mechanizmusok működnének, kevesebb lenne a támadás, és a potenciális áldozatok is megtanulhatnák megvédeni magukat az esetleges zaklatóktól.

„Hány évnek kell eltelnie, hogy egy áldozat képes legyen megszólalni?”, teszi fel a költői kérdést, hozzátéve, hogy a Facebookon az utóbbi napokban olvasható történetek, amiket az abúzust elszenvedők tömegesen osztanak meg, nemcsak felhívják a figyelmet a problémára, hanem abban is segítenek, hogy az érintettek kiállhassanak magukért és egymásért. Fontos kérdés az is, hogy gyerekként, lányként, nőként vajon miért kell feltétlenül bajba kerülnie annak, aki egyszerűen csak víg kedélyű, kíváncsi és naiv.

Mészáros Sándor megemlíti azt is, hogy a regény a megalázottság mellett az örömöket, a kellemesebb testtapasztalatokat is bemutatja. Az éber jelenlétnek, a jelen intenzív megélésének hiányát is ábrázolja: az emlékezés egyszerre zajlik például egy aktussal, úgy, hogy az előbbi háttérbe szorítja az utóbbit. Egy apahiányos környezet jelenik meg az olvasó előtt, egy olyan világ, ahol a „földre szegezett tekintetű, lógó orrú apák” egyszerre hiányoznak gyerekeik életéből és nyomják el őket.

A szerző az önéletrajzi párhuzamokról is mesél: hősnőjéhez hasonlóan kamaszkorában ő sem figyelt a jugoszláviai háború híreire, akármennyire is közel történtek hozzá a borzalmak, erdélyiként pedig ő is érzi, hogy nehezen ver gyökeret, bárhova is kerüljön – lételeme az állandó menekülés. A főszereplő évtizedek óta nem látott édesapja hívására érkezik Németországba, ahol ő maga szintén megfordult, a vendéglátásban dolgozva, a Nyugat cselédjeként, a legalsó kasztban rekedve, ami hasonlóan kiszolgáltatott helyzeteket szül, mint a családon belüli erőszak.

A gyerekkor a pistikék tövében ért véget

Amikor az apából csak egy sapka marad. Meg az ő hiánya. Egy országból az elfojtás, az éhség, a folytonos megfosztottság. Király Kinga Júlia: Apa Szarajevóba mentKalligram, 2017, 296 oldal, 3500 HUF Amikor az egyetlen sajátnak vélt dolog a tested. Annak abszurdig vitt kiteljesítése....

Mészáros szerint érződik a szövegen az olasz irodalom hatása, a „melankolikus életszeretet” is. Érdekes szál a norvég sci-fi-kutatóval való találkozás: a férfival nem egyezik az érdeklődési körük, mégis hozzá csapódik, vele sodródik tovább. A folytonos menekülés és sodródás mellett a testbe való bezártság érzése, illetve a tabuk és elfojtások öröklődése is kiolvasható a regényből, aminek a rövid, de tartalmas beszélgetés és az elhangzott részlet is kedvet csinál.

Szerző: Szarka Károly

Az Egyformák vagytok a női szolidaritás regénye

margo_l1a2823.jpgFotó: Németh Dániel / Margó Irodalmi Fesztivál

Szécsi Noémi új regénye, az Egyformák vagytok megjelenése kapcsán Réz Anna beszélgetett a szerzővel a Margó harmadik napján, többek közt arról, hogy a zárókötet hogyan illeszkedik a trilógia első két darabjához – a Nyughatatlanokhoz és a Gondolatolvasóhoz –, hogyan folytatja, bontja ki a megkezdett történeti szálat, mennyiben mai regény és milyen problémákat terít boncasztalra a nőket illetően.

Az Egyformák vagytok a női szolidaritás regénye.

– hangzott el a beszélgetés kezdetén; ezt maga a cím is megerősíti, melynek mind pozitív mind pejoratív felhangja érvényesül a regényben. Társadalmi regényről, szatíráról van ugyanis szó, mely a 2017-es budapesti állapotokról szól, a szólamban pedig mindkét oldal egyszerre érvényesül:

Egyformák vagytok és vagyok én is.

A regény két szálon fut: a jelen idejű szál a két főhősnő, Elza és Em egy napján kalauzol minket, miközben a másik szálon megismerkedhetünk múltjukkal, a nehézségekkel, ellentmondásokkal, melyekkel meg kellett küzdeniük, és az elmulasztott lehetőségekkel. Fiatalon vidékről Budapestre költöznek, meg akarják hódítani a várost, ám előbb utóbb szembesülnek azzal, hogy életüket a férfiak határozzák meg, áldozatul esnek nekik, letörik ambícióikat, és nem tudják elkerülni a szembesülést elveszett illúzióikkal. A negyvenesek dilemmája ez, az egzisztenciális, családi, párkapcsolati kérdések leképeződése.

Szécsi Noémi: Egyformák vagytok

Magvető Könyvkiadó, 2017, 240 oldal, 3299 HUF

 

Illetve az is dilemmaként fogalmazódott meg, melyet – akár tételmondatként is értelmezhető – kérdésként szegezett Réz Anna Szécsinek:

Mennyire ura az ember a saját sorsának, ha nő?

Majd hozzátette:

Véletlenül írtál egy férfigyűlölő könyvet?

margo_l1a2816.jpg

Tovább

Gyorstalpaló a skandináv krimihez

margo_l1a2568.jpg

Domsa Zsófia és Varga Veronika (Fotó: Fotó: Németh Dániel / Margó Irodalmi Fesztivál)

Kétségtelen, hogy a Lego és az IKEA bútorok mellett manapság a bűnügyi regények is a skandináv országok legfőbb exportcikkei közé tartoznak. Ez különösen azért meglepő, mert a statisztikákból úgy tűnik, hogy több bűncselekménnyel találkozhatunk az északi krimik lapjain, mint magukon a skandináv utcákon. A világ rákattant a skandináv bűnesetekre, amelyekben egyszerre jelennek meg a sokszor öncélúan brutális elemek és az érzékeny társadalmi kérdések is. Hogy jobban megismerjük a skandináv krimi receptjét, elmentünk a Margó Fesztiválra, ahol Domsa Zsófia, az ELTE Skandináv nyelvek és irodalmak tanszékének adjunktusa és Varga Veronika, a Skandináv Ház alapítója tartott rendhagyó irodalomórát a résztvevőknek.

Bár a krimi műfaj megszületését Edgar Allan Poe Morgue utcai kettős gyilkosság című novellájához szokás kötni, egy Mauritz Hansen nevű norvég író már két évvel Poe-t megelőzően, 1839-ben papírra vette a világ egyik legelső detektívtörténetét Roolfsen gépész meggyilkolásáról. Ennek ellenére a mai divatos északi szerzők jellemzően Maj Sjöwall és Per Wahlöö svéd írópáros köpönyegéből bújtak ki, akiknek a ’60-as években íródott, tíz részes Martin Beck-sorozata fektette le a műfaj alapjait.

Domsa szerint a skandináv bűnügyi regények már Sjöwall és Wahlöö óta jellemzően három tartópillére épülnek. A krimi legfőbb komponense már Poe novellájában is az intelligens nyomozó figurája volt, aki racionális gondolkodása révén jár a rejtélyek végére. Ami a svéd szerzőpáros műveiben újdonság volt, hogy kellő hangsúlyt fektettek a főhősök lélektani oldalának kidomborítására is. Jó példa erre, ahogy az antihőst, Martin Becket családos figuraként ismerjük meg, aki végig küzd sikertelen házasságával, hogy aztán a sorozat végére elvált, vasárnapi apukává váljon.  

Az északi krimi második legfontosabb eleme az amerikai kemény krimi (hardboiled crime) hatása, amit elsősorban Per Wahlöö csempészet bele a művekbe, saját Ed McBain fordításaiból. Ennek a befolyásnak köszönhetően a skandináv krimik főhősei sokszor válnak személyesen érintetté a nyomozásban és lesznek kénytelenek maguk is vásárra vinni a bőrüket. A svéd szerzőpáros harmadik lépésként pedig lecserélte a jellemzően amerikai magánnyomozó figuráját és helyette egy csapat rendőrre bízta a rejtélyek megoldását. Ezzel az olvasó bepillantást nyerhetett a rendőrök néhol pörgős, néhol eléggé belassuló, a laikusok számára titokzatos munkájába.

Tovább

Parti Nagy Lajos érzelmileg pazarlón írta szét az őszt - Létbüfé a Margón

margo_l1a2965.jpg

Fotó: Németh Dániel/ Margó Irodalmi Fesztivál

Nem kell öregedő férfinek lenni, hogy Parti Nagy Lajos új verseskötete hatni tudjon, szögezi le a Létbüfé megnyitásakor Morcsányi Géza, elég, ha léptünk már közelebb a tükörhöz, hogy megvizsgáljuk, jól látjuk-e, amit, ha tudjuk, hogy mit jelent a kiszolgáltatottság, és értékeljük az olyan rímpárokat, mint a demizson-telizsong. Amikor 16 évvel ezelőtt először hallott Dumpf Endréről, a jobb keze volt gipszben, most a jobb lába van, úgyhogy valamit nagyon tudhat a kórházkertben lézengő létiparos, akinek őszológiai gyakorlatai, „szellemi, érzelmi, nyelvi bakugrásai” eltalálják, megkínozzák, és végtelenül boldoggá teszik az embert. PNL 14 éve, a Grafitnesz óta nem jelentkezett új verseskötettel, Dumpf akkor egyetlen ciklust írt, mostanra megeredt a nyelve, és egy „rahedli sötét töredékkel” gazdagította az olvasó őszológiai tudását, de az is lehet, hogy egyetlen hosszúverssel, attól függően, mennyire vesszük komolyan a töredékek közti csillagokat. Morcsányi remek kortesbeszélő, és tökéletes rajongó,  az olvasó meg sosem űzi ki többé a fejéből azt a prozódiailag kevésbé jól sikerült kétsort, hogy A Létbüfé előtt, talpig feketében/Dumpf Endre áll, ceruzával (esetleg akciós túristaszalámival) a kezében. Az égbolt zárt, a Létbüfé a Margó harmadik napján nyitott a Teslában.

Parti Nagy Lajos: Létbüfé

Magvető Könyvkiadó, 2017, 248 oldal, 3499 HUF

 

Amikor az első pillanatokban megszólal PNL telefonja, a közönség biztos lehet benne, hogy nem Dumpf Endre hívja. Legalábbis nem olyan, aki benne van a magyar telefonkönyvben, itthon ugyanis hiány van Dumpfokból, míg a németek telefonkönyveiben és irodalmában túltengés. Még egy Dumpf nevű fűszerkereskedő is akad egy 18. századi szomorújátékban. PNL előbb ad nevet, és csak utána kezd el gondolkodni rajta, tétje a névnek akkor lesz, ha beül (a kezébe, a kötetbe), mint ahogy Dumpf Endre is csinálta. Létiparosa nevét még ma sem tartja teljesen jónak, mert picit beszélőbb, mint kellene, és előbb nyit Ady felé, mint ahogy a költői szándék eldönthetné, nyitni akar-e egyáltalán, de idővel ezzel a névvel is úgy lett, mint a sajátjával. Megszokta, de a könyvborítóra már nem írta volna ki, mint Sárbogárdi Jolánt, aki marad kisregény és színdarab, mert továbbírva nagyon elvékonyodna.

Bár PNL még mindig nem ismeri eléggé Dumpfot, az a hipotézise, hogy hőse kívülről tudja a magyar- és világirodalmat. Morcsányi szerint Dumpf a Létbüfében új figurának tűnik a Grafitneszhez képest, és valóban részletezőbb lett, PNL be is kalkulálta a két kötet közti összenézéseket, és a „rémületes meglepetéseket”, amik őt érik majd az összenézés miatt. Az új kötetben a gömbölyű formák és a szakítóélességek érdekelték, és míg a Grafitnesz maga felé fordította az őszológiai ciklust, a Létbüfé felzabálja azt. Ha anyagként használja a saját életét, abból még nem lesz mű, csak egy naptár, ami leltárba veszi a főbb csomópontokat, a mű ott kezdődik, ha ezt az anyagot összegyűri.

Dumpf Endre egyszerre dilettáns költő, és katarzisgyáros, megpakolja a Létbüfét halállal, szerelemmel, meghinti a költői szenvelgés gyémántporával, és bár alig árul el magáról valamit, mégis nagyon telt és teljes alaknak érződik. PNL tudja, hogy „érzelmileg pazarlóan” telített a kötet, leírólag értve akár négykötetnyinek is tekinthetjük, kissé felvizezve.

margo_l1a3003.jpg

Mintha sötétedett volna a kép, mondja Morcsányi, és volt is erre költői szándék. Minden szögletesebb, sprődebb lett az elmúlt két év alatt, amíg PNL megcsinálta a könyvet, melynek anyaga 70-80 százalékban kész volt, csak sokat kellett vele billegni az átírás és a nézegetés között. Szöszölni, például. A Grafitnesz után más típusú versszövegeket nem nagyon írt, csak ilyen cím nélküli, sírós-nevetős töredékeket, amelyekben az ősztoposzt írja szét teljesen egy fiktív (kórház)kertben, ahogy azt már számos kollégája megtette előtte. Hosszúversekre nem állt rá a keze, de a kicsiket folyamatosan írta a mások mellett, tudta, hogy egyszer meg fognak jelenni, és tudja, hogy ha „temporálisan lehetséges”, a Dumpf-féle anyag újra megmozdul majd. Hiszen Dumpf miért ne vehetné elő 5-6 évente a jegyzeteit, húzhatna ki, írhatna át.

Tovább

Tompa Andrea kapta az Angelus közönségdíját

angelus.jpg

Anna Butrym és Tompa Andrea a díjátadó után (forrás: Facebook)

Korábban mi is beszámoltunk róla, hogy Tompa Andrea könyve, A hóhér háza felkerült az Angelus Közép-Európai Irodalmi Díj shortlistjére. A díjról zsűri döntött, de a jelölt könyvekre az olvasók is szavazhattak. Az Angelus-díjat idén Oleg Pavlov orosz író kapta, Tompa Andrea pedig szombat este az Anna Butrym által lengyelre fordított kötetéért a Natalie Gorbaniewska nevét viselő közönségdíjat vehette át.

Tompa Andreával legutóbb az Omerta című regénye megjelenésekor interjúztunk:

Tompa Andrea: A hallgatás mindig akkor a legérdekesebb, amikor megtörik

Fotó: Valuska Gábor„Azt terveztem, hogy a Fejtől s lábtól után egy százoldalas kis könyvet írok, de rá kellett jönnöm, hogy nem tudok rövid könyvet írni" - mondja Tompa Andrea, aki ezúttal az ötvenes, hatvanas évek romániai diktatúrájából választott hősöket. Az Omertában egy széki cseléd, egy...

Dorthe Nors történetei olyanok, mint a kuktafazék

margofeszt_ii_tesla_asap20_171020_midres_margo_nmp_008.jpgFotó: Nagy Márton / Margó Irodalmi Fesztivál

Az idei Margó legnagyobb nemzetközi sztárja Dorthe Nors volt, akinek Tükör, index, kuplung című regényét az idén Nemzetközi Man Booker Díjra jelölték. A dán szerző könyvében egy negyvenes, gyermektelen nő elhatározza, hogy végre megtanul autót vezetni, de ebben nemcsak a váltóhasználat nehézségei, hanem a saját élete feletti kontroll elvesztése is hátráltatja. Az alapszituáció - szingli nő csetlik-botlik az autósiskolában - tálcán kínálja egy komikus, Bridget Jones-féle regény lehetőségét, de Nors egy nagyon szikár és minimalista stílusú, mégis rendkívül érzékeny könyvet alkotott az életközepi válságról és az elidegenedésről. A margós beszélgetésen D. Tóth Kriszta kérdezte a regényről, de szóba került Dánia, a nagyváros és a vidék ellentéte, a női útkeresés, a boldogtalanság és a hygge is. (Norsszal készült interjúnkat keressétek a Könyves magazin Mészöly&Polcz-számában! - a szerk.)

A gyermektelen, negyvenes nő mellékszereplő mások életében

Sosem kérdezik, miért tartom fontosnak, hogy olyan emberekről írjak, akik önmaguk elvesztésének határán mozognak - vagy annak a határán, hogy betekintsenek igaz valójukba - írta On the Invisibility of Middle-aged Women című esszéjében Dorthe Nors, majd hozzátette, hogy annál gyakrabban kérdezgetik, miért ír olyan nőkről, akik hozzá hasonlatosak.

A beszélgetés elején rögtön felmerült az a kettőség, hogy bár a felmérések szerint a dánok a világ legboldogabb népei közé sorolhatóak, Nors műveiben inkább boldogtalanként jelennek meg. Nors szerint az valóban igaz, hogy a skandináv jóléti állam és az erős szociális háló hozzájárul egy kiegyensúlyozottabb élethez, ám az ilyen felméréseken a dánok inkább hazudnak saját magukról, és ebben nagyrészt a manapság divatos dán életfilozófiának. a hyggének is szerepe van. A hygge életérzésbe, azaz a meghitt elégedettség kiélvezésébe ugyanis egyszerűen nem férnek bele a negatív érzelmek. Így ha Dániában valaki megemlíti, hogy boldogtalan, a többiek rögtön elutasítóvá válnak vele szemben, mert ezzel csak zavarja a hygge megélését. Ez az élmény pedig annyira belekódolódott az emberekbe, hogy még a kérdőíveken sem vállalják önmagukat.

margofeszt_ii_tesla_asap20_171020_midres_margo_nmp_007.jpgHerczeg Adrienn olvas fel a Tükör, index, kuplungból

Ugyanakkor Nors úgy véli, hogy a negatív érzések jelenléte mindig is az emberi lét sajátja volt, őt pedig íróként leginkább ezeknek az elfojtott érzelmeknek a kibontása érdekli. Ebből a szempontból önmagát az egzisztencialista svéd irodalmi tradícióhoz sorolja, noha stílusában inkább a dán minimalista próza áll közelebb hozzá.

Tovább

Lázadni hetven százalékban dögunalom – Peer, Pajor és Ambrus a Margón

margofeszt_ii_tesla_asap20_171020_midres_margo_nmp_031.jpgFotó: Nagy Márton / Margó Irodalmi Fesztivál

Nehéz eldönteni, miként definiálhatnánk a legpontosabban a tizenkettedik Zeitgeist-estet, melynek témája a pokoljárástól az istenkeresésen át a megbánásig vezetett. Lehetne, mondjuk hullámvasút-utazásként, melynek végén az emberen, üljön akár a színpadon vagy a közönségben, úrrá lesz a felszabadultság. Lehetne egy leendő sikerfilm exkluzív előzetese köré kanyarított esztrádműsorként, melyben az élet – minden iróniát nélkülöző – nagy kérdéseiről esik szó, zene és tánc nélkül, rengeteg csodásan fájdalmas szóviccel. Mégis inkább egy Guy Ritchie-filmhez (néha Cohenhez, esetleg Tarantinóhoz) hasonlítanám, annak is mondjuk a kulcsjelentéhez, ami egy asztalhoz ülteti a kényszeresen szabályszegő költőt, aki bármilyen szorult helyzetből kidumálja magát, az Istenhez megtért lázadót, akinek nehezére esik visszanéznie legbalhésabb éveit, a jó útra tért bűnözőt, aki beszállt a kézművesiparba, és a nőt, aki a kérdéseivel végigvezeti őket a hullámvasúton, és a körülöttem ülőket leginkább a Sopranos bölcs és visszafogott pszichológusnőjére emlékezteti.

Peer Krisztián 15 évig nem publikált, majd nem sokkal barátnője halála után megjelentette a 42-t, melyben before- és afterversekben írta meg, hogyan mászott ki a depresszióból, és járta meg a poklok poklát. Idénre is jutott egy harmincadik évforduló: számos drogmámoros, emlékezetkieséses év után Pajor Tamás épp harminc éve, 1987 októberében találta meg Istent, ám előtte évekig pusztított az önt, és mindent, ami az útjába került. A Zeitgeist#12 - Fent és Lent legunorthodoxabb vendége kétségkívül Ambrus Attila volt, aki a viszkis rablóként kanonizálódott a köztudatban. Ambrus életéről Antal Nimród forgatott filmet A viszkis címmel (a Pajor-féle értelmezésben: az állam adott egy csomó pénzt egy kaszinómágnásnak, aki továbbadta egy bankrablóról szóló filmhez), amiből a közönség exkluzíve láthatta  a szökési jelenetet, ami a címszereplő szerint 90 százalékban megfelel az eredetinek. A mélység és a magasság ismeretén kívül még egy dolog közös a három meghívottban, mégpedig a bank. Pajort a bank rabolta ki a gazdasági válság idején, Ambrus a kilencvenes években többel is közvetlen kapcsolatba került, és a rosszhiszemű hitelfelvétellel még Peernek is sikerült kirabolnia egyet, hiszen az első pillanatban tudta, hogy sosem fizeti majd vissza a felvett összeget. A költőt, a keramikust és a hívő zenészt Ott Anna kérdezte a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár második napján a Teslában. A Zeitgeist ötletgazdája Fabricius Gábor, a sorozat a Republic Group támogatásával működik. 

Legalul: „Kit lenne szívem oda magammal vinni,/aminek már a létezésében sem hiszek”, olvassa Peer a verset, ami talán akkor született, amikor a leglentebb volt, bár, hogy hol is a legalja, az mindig csak utólag derül ki. A metafizikai ürességet ugyan nem sikerült megoldania, de már épp kezdte azt gondolni, hogy a 42 írásának idején meg van oldva az élete: ami volt, egészen polgárinak látszott. Aztán a barátnője váratlanul meghalt, és kiderült, hogy senki sem tartja a kezében a sorsát. A vers, amit felolvasott, korai, hiszen az a szöveg, ami a legmélyebb időszakról szól, nem biztos, hogy akkor is született, amikor épp benne volt. A traumatizáltság feladatot ad az embernek, a gyász mániássá teszi, ám amikor körbejárta, hogy mit is jelent A sziget szó, már nagyon régóta nem írt semmit, és azt hitte, nem is képes rá. Ambrus szerint előbb definiálni kéne, hogy kinek mit jelent a lent, mert mindig lehet lejjebb. A damaszkuszi út végén neki az már elég, hogy süt rá a nap, és nem áll mögötte smasszer. Pajor már a kamaszkorától azt gondolta, hogy meg kell tagadnia a világot, a totális lázadás az egyetlen igazságkereső életforma, még egy polgári zsidó családból jőve is, vagy hát főleg akkor. Belül a rombolást sem érezte igaznak, de még mindig megfelelőbbnek és könnyebben kivitelezhetőbbnek tűnt, mint belesimulni a szürke, kommunista mindennapokba. Megismerkedett a magyar undergrounddal, és elhitette magával, hogy valamiféle elithez tartozik, ám a lázadás nem romantikus hősködés volt, hanem hetven százalék dögunalom. Lázadni minden ellen lehetett, aztán egy idő után felmerült a kérdés, minek. Hova vezet mindez, változtat-e valamit a világon, van-e értelme a No Future-világképnek. A leglentebb valószínűleg akkor volt, amikor a lázadó életformával is meghasonlott, a Biblia megszólította, majd rábizonyította, hogy bajban van, ám onnantól, hogy megtalálta Istent, csak felfelé vezetett az út.

Peer Krisztián: El akartam kerülni a sorsomat, bassza meg

Fotó: Kiss Norbert 15 év telt el az utolsó köteted, a Hoztam valakit magammal óta. Adja magát az első kérdés: miért hagytad abba az írást? 15 év telt el azóta, hogy Peer Krisztián hátat fordított a költészetnek. Utolsó verseskötete ( Hoztam valakit magammal, Palatinus 2002) óta főleg különböző kocsmákban és színpadokon beszélt, számos drámát jegyez.

Tovább