Olvass!

KönyvesBlog

Jean Mattern: A müncheni mészárlás még mindig tabunak számít

2017. február 24. Rostás Eni

14731125_1391861057509152_4810377783432259867_n.jpgFotó: Valuska Gábor

1972. szeptember 5-én a Fekete Szeptember nevű palesztin terroristacsoport behatolt a müncheni olimpiai faluba, és túszul ejtette az izraeli küldöttség tizenegy tagját. A boldog olimpiaként definiált sportünnep pillanatok alatt rémálommá változott, a németek mentőakciója a túszok halálával végződött. Bár Jean Mattern negyedik regénye a túszdráma pillanataiban jut el a katarzisig, a francia szerző nem a terrorszálra, hanem két férfi hirtelen kibontakozó, szenvedélyes kapcsolatára fókuszál. A Szeptember egy brit és egy amerikai újságíró személyes drámája, miközben körülöttük kifordul magából a világ.

A könyv ötletét egy gyerekkori emlék adta: édesapja nem tudta, hogyan magyarázza meg önnek, mi történik Münchenben. Emlékszik, hogy pontosan milyen szavakat használt, hogyan próbálkozott?

Állandóan azt motyogta, hogy nem tudja megmagyarázni, mert az túl nehéz lenne, ahogy megérteni is az lett volna. Ez nagyon frusztrált. Még mindig emlékszem az érzésre, nem tartottam fairnek, hogy nem tud magyarázatot adni sem arra, miért ölték meg a tizenegy túszt, sem az érzéseire. Hiszen én arra is kíváncsi voltam, miért olyan feldúlt és elkeseredett. Annyira megrendítették a történtek, hogy sosem találta meg a szavakat hozzá. A frusztráció, a kielégületlenség érzése, ha nem is a felszínen, de hosszú évekre velem maradt, és amikor a londoni olimpián a családtagok nem emlékezhettek egy perc csenddel az áldozatokra, újra érezni kezdtem. Lenyűgöző, hogy működik az ihlet, valami, ami mélyen benned van, hirtelen előbukkan, és arra kényszerít, hogy írj egy regényt.

Hétévesen mit gondolt, mi történik Münchenben?

Tudtam, hogy valami nagyon rossz. Engem korán ágyba dugtak, édesapám sem maradt fel éjfélig, de másnap reggel hallotta a rádióban, hogy egyetlen túsz sem élte túl. Nagyon feldúlt volt, mert hitt benne, hogy a németek kiszabadítják őket. Korábban még sosem láttam sírni; ez nagyot változtat az apádról alkotott képeden gyerekként.

Az édesanyja hogyan reagált?

Nem emlékszem az édesanyámra ebben a pillanatban, csak apámról vannak emlékeim. Érdekes, hogy a memória mennyire szelektív.

Jean Mattern: Szeptember

Fordította: Tótfalusi Ágnes, Jelenkor, 2016, 141 oldal, 2999 HUF

Első mondat: „Vannak, akik abban a biztos tudatban élik le az életüket, hogy a végén mind megbűnhődünk a tetteinkért, megfizetünk mindenért: kisebb-nagyobb titkainkért, erkölcsi botlásainkért, árulásainkért és hűtlenségeinkért, a sok gyöngeségért, amelyek óhatatlanul is végigkísérik életünket."

 

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) a hivatalos indoklás szerint 2012-ben azért nem engedélyezte az egyperces főhajtást az egyik áldozat, Andrea Spitzer vívóedző özvegyének, mert nem szoktak személyes megemlékezéseknek helyet adni. Ankie Spitzer később azt nyilatkozta, neki az mondták, huszonegy arab küldöttség fenyegette bojkottal és hazautazással a londoni olimpiát, amennyiben helyet adnak a kérelmének. Ön szerint mi lehet a valódi oka a bizottság döntésének?

A bizottság is bűnösnek érzi magát. Ahogy írom is a könyvben, a NOB akkori elnöke, Avery Brundage olyan gyorsan túl akart lenni az egészen, amilyen gyorsan csak lehet, és azt sürgette, hogy vigyék ki a túszokat az olimpiai faluból. Ha a túszok a faluban maradnak, a németeknek talán több idejük lett volna, hogy megoldják a válságot.

Tovább

Horváth Benji kapja az idei Dunajcsik Mátyás Lehetőséget

hb_foto_andras_i_gabor.jpgFotó: András I. Gábor

Horvát Benji (vagyis Horváth Előd Benjámin) kapja idén a Dunajcsik Mátyás Lehetőséget. Az 1988-as születésű költő, slammer a kolozsvári Helikon folyóirat szerkesztője, eseményszervezéssel és tehetséggondozással is foglalkozik. Tagja a Bruthalia Alkotókörnek, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának, a Fiatal Írók Szövetségének és a József Attila Körnek. 2006 óta publikál verset, ír publicisztikát és újabban prózával is próbálkozik. Versei  arab és román nyelven is megjelentek. Kötetei: A cseplini díva (Koinónia, Kolozsvár, 2009); Beatcore (Erdélyi Híradó Kiadó – Fiatal Írók Szövetsége, Kolozsvár–Budapest, 2015); Az amnézia útja (József Attila Kör – Prae.hu, Budapest, 2016).

HORVÁTH BENJI

Magyar átiratok: Játék

(Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani)

A játszótársad nem akarok lenni,

unom, hogy mindig kell az áldozat,

nem akarok veled sötétbe menni,

oda, ahol a gyermekszív rohad,

nem akarok én asztalfőre ülni,

és ürüljön ki a te poharad.

 

A gyöngy is tud a semminek örülni,

sóhaj nem vált meg vért és rongyokat.

Én egyáltalán nem akarok mindent,

elit telet vagy propaganda-őszt,

igyon a kutyád némán teát véled,

mi falkában üvöltjük ki a gőzt.

 

Nem lehet teljes, tiszta szívvel élni,

de semmiképp nem fogok tőled félni,

mikor talpig fegyverben menetel

nyolcbillió elfogyasztott ember,

iszonyt iszik a tó partján a vad,

és vér folyik a szőnyegek alatt.

 

Tartsd meg magadnak azt a sok-sok jót,

privát karácsonyt, aranyléghajót,

vidd innen sok elhasznált szeretőd,

és művirágod, cifra temetőd.

Nem akartam soha élni a gyilkos

játékodban, amely valóra vált.

 

A föld nem árul soha semmi titkot,

és nem felejt el semmilyen halált.

A 2014-ben alapított irodalmi díjat, melynek díjazottját minden évben Mátyás-napon hozzák nyilvánosságra, olyan fiatal, pályakezdő író kapja, akinek következő könyvét a Libri Kiadó egykori szépirodalmi főszerkesztője ajánlására jelenteti meg. Korábban Dékány Dávidot (Darwin Motel, 2015) és Sepsi Lászlót (Pinky, 2016) díjazták. 

Dunajcsik Mátyás idei indoklása: 

„Horváth Benji szaturnuszi költő, abban az értelemben, ahogyan Verlaine beszélt róluk – és magáról – első kötetének nyitóversében (Térey János fordításában): »Akik SZATURNUSZI csillagjegyben születtek […] / Azoknak jól kijut a haragból és a gondból. / Képzeletük csupa nyugtalan, gyönge hóbort, / Az Ész erejének rajtuk hatalma nincs. / Finom méreg a vér, mely erükben kering, / Páratlan ritka, és úgy perzsel, mint a láva, / Sodrában süllyed el szívük zord Ideálja.«

De szaturnuszi abból a szempontból is, amilyen intenzív kapcsolatot ápol az éggel, legyen szó asztrológiáról vagy asztronómiáról. Mert, ha nem épp egy homályos kocsmavécé tükrében nézi önmagát, akkor leginkább a Hubble űrtávcső optikáján keresztül. Verseinek beszélgetőpartnerei ugyanilyen széles körből kerülnek ki: ugyanolyan magától értetődő természetességgel fordulnak elő köztük az istenek, a démonok és a holtak, mint az élők – bár az előbbieket, úgy tűnik, előnyben részesíti. És azt is tudja, hogy a legtávolabbi csillagokra csak a legsötétebb éjszakák nyújtanak rálátást. Horváth Benji nem tesz úgy, mint ha az (erdélyi) magyar irodalomban otthon lenni azt jelentené, hogy valaki alkotóként vagy olvasóként erre és csakis erre a nyelvre és kultúrára kellene, hogy korlátozza a saját mozgásterét. Szövegeibe a román és az angol nyelvnek, kultúrának szabad ki- és bejárása van, sőt néha át is veszik a szót a magyartól. És ez így van jól, mert ez által mind a három csak még szabadabbá válik – bár az is igaz, hogy a három közül talán épp a magyarnak van a legnagyobb szüksége erre a szabadságra.”

Roald Dahl boszorkányai utálkozó utálattal utálják a gyerekeket

Az IGAZI BOSZORKÁNYOK hétköznapi ruhát hordanak, és szakasztott úgy néznek ki, mint a hétköznapi nők. Hétköznapi házakban élnek, és RENDES ÁLLÁSUK van. Ezért is olyan nehéz őket nyakon csípni.

Egy IGAZI BOSZORKÁNY olyan utálkozó utálattal utálja a gyerekeket, hogy olyan utálkozó utálatot elképzelni sem tudsz.

Roald Dahl: Boszorkányok

Fordította: Pék Zoltán, Kolibri Gyerekkönyvkiadó, 2017, 237 oldal, 2999 HUF

 

Egy IGAZI BOSZORKÁNY folyton-folyvást terveket sző, hogy megszabaduljon a felségterületén lakó gyerekektől. Az a szenvedély élteti, hogy egymás után sorra elbánjon velük. Egész álló nap csak ezen jár az esze.

Ez a könyv nem mese. Ez a könyv IGAZI BOSZORKÁNYOKRÓL szól, akik a legveszélyesebb élőlények a föld kerekén. Ráadásul attól lesznek kétszeresen veszélyesek, hogy nem látszanak veszélyesnek.

Ezért is mesél el Nagymama az unokájának mindent, amit hosszú élete során sikerült a boszorkányokról kinyomoznia. Pedig akkor még nem is sejti, milyen veszedelmes kalandba keveredik a fiú hamarosan, amikor egy szállodában váratlanul az angliai Boszorkányok Titkos Társaságának éves ülésén találja magát.

A Boszorkányok egyike Roald Dahl leginkább megosztó műveinek: helyet kapott az Amerikai Könyvtárosok Egyesülete által összeállított, a leggyakrabban kifogásolt könyveket összegyűjtő listáján, miközben szerzőjét 2012-ben az amerikai tanárok a kedvencüknek választották. A hátborzongatóan szórakoztató történet most Pék Zoltán új fordításában jelent meg a Kolibri Kiadó Roald Dahl-életműsorozatában Quentin Blake eredeti illusztrációival.

Olvassatok bele a kötetbe:

Dahl_Boszorkanyok_reszlet01.pdf by konyvesblog on Scribd

Japánban megindult a roham Murakami új regényéért

(Kép forrása)

Óriási várakozás előzte meg Japánban Murakami Haruki új, kétkötetes regényének megjelenését. A legelszántabb rajongók már csütörtök éjszaka megjelentek a könyvesboltoknál, amelyek különféle rendezvényekkel készültek a hivatalos éjféli megjelenésre. Az angolul Killing Commendatore (~ A parancsnok meggyilkolása) címet viselő regény tartalmáról korábban semmit sem árult el az író és kiadója.

Az AFP-nek a kiadó szóvivője most azt mondta: a szerző kifejezett kérése volt, hogy az olvasók maguk fedezzék fel a könyvet, anélkül, hogy bármi előzetes tudásuk lenne róla. Hozzátette, hogy a kiadón belül is nagyon kevés embernek volt hozzáférése a kézirathoz.

Az AFP megszólaltatott egy japán rajongót is, aki az elsők között szerezte meg a könyvet, és aki azt tervezte, minél többet elolvas belőle éjszaka, a hazafelé tartó vonatúton, és amíg csak ébren tud maradni. Volt, aki azt tervezte, hogy éjszaka végigolvassa a könyvet, hogy a közösségi oldalakra már reggel megírhassa a véleményét.

Murakami Haruki kétkötetes regénnyel jelentkezik februárban

Hogy mekkora az érdeklődés, azt jól mutatja, hogy a japán kiadó 1,3 millió példánnyal (!) készült a rohamra. Hokkaido szigetén ugyanakkor a rajongóknak még egy kicsit várniuk kell a kötetre, a könyvet szállító tehervonat ugyanis kisiklott csütörtökön, emiatt pedig az ottani könyvesboltok egy nappal később kezdik meg az árusítást.

Murakami legutóbbi regénye A színtelen Tazaki Cukuru és zarándokévei volt 2013-ban (ITT írtunk róla), rá egy évvel pedig novelláskötettel jelentkezett (a Férfiak nők nélkül nálunk 2015-ben jelent meg).

Forrás: Asahi, straitstimes

Ljudmila Ulickaja: A levelek nélkül nem lett volna regény

Fotó: Valuska Gábor

A társadalomra káros, a szovjet lágerekbe száműzöttek történetei generációkon átívelő traumákat okoznak. A vád sokszor ki sem derül, a vádló személyéről és motivációjáról sem tudunk meg semmit. Jákob lajtorjája az árulás könyve, az árulásé, amit nem lehet elhallgatni, de elmesélni sem. Helyette csak az ártatlanul elítéltek története marad. Hogy lehet az igazságtalanság ellenére megőrizni a méltóságot? Hogy lehet szembenézni az árulással? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Ljudmila Ulickaja legújabb regénye.

A Jákob lajtorjáját eddigi legőszintébb könyvének nevezte, miért?

Számomra ez határkérdés volt, és ebben a könyvben, úgy érzem, elmentem a végső határig. Száz évvel ezelőtt a meztelen térd ábrázolása számított merésznek, ma ez már nem sokkoló. Ibsen Nórájában azt látjuk, hogy a férj évtizedeken keresztül gondolkodik azon, hogy el kéne válnia a feleségétől, de reggel, az asztalnál, amikor megvillanni látja a felesége bokáját a szoknyája alól, rájön, hogy nem tudja megtenni. Ez az intimitás. Vannak, akik minden részletet képesek elmesélni a magánéletükről, én ebben a könyvben arról írok, hogy az apám hogyan lett áruló. Ennél intimebb témáról nem tudok beszélni. És ehhez az kellett, hogy egy korábbi meggyőződésemet arról, hogy mi megengedett, át kellett értékelnem.

Ljudmila Ulickaja: Jákob lajtorjája

Fordította: Goretity József, Magvető Könyvkiadó, 2016, 720 oldal, 5490 Ft

 

Maruszja és a férje, Jákob levelezését is közzéteszi a regényben. Miért volt fontos, hogy ezeket a leveleket beemelje?  

Ez egy igazi szerelmi vallomás volt. Ami annyira őszinte volt, amilyet én soha nem tudtam volna kitalálni. Remélem, hogy a nagyapám megengedte volna a levelek közzétételét. Egyébként nem vagyok benne biztos. De ezek nélkül a levelek nélkül nem lett volna regény.

A levelek révén betekintést nyerünk abba is, hogy a távolság hogyan teremti meg a vágy nyelvét. Azt is látjuk, hogy az unoka, Nóra hogyan éli meg ugyanezt, hogyan keresi meg a vágy az útját a nyelvben és a regényben. A különböző korok vágy- és testábrázolásának lehetőségeit is figyelembe vette?

Fontos volt számomra érzékeltetni a generációs különbségeket a testi tapasztalatok ábrázolásában. Ilyen értelemben is a határok kitapogatása foglalkoztatott, mert közel szeretnék lépni ahhoz, ami még megengedett. Az anyaság tapasztalata, a szoptatás intimitása az irodalomban most kezd artikulálódni. A Médea és gyermekei kapcsán egy matematikus férfiismerősöm felhívott és megköszönte, hogy rálátást nyert olyasmire, amiről eddig azt hitte, mindent tud. Manapság, amikor kiéleződik a női és férfi szerepek közötti harc, akkor nagy öröm a partnerség kiépítésének az erősítése, ami a jobb megértést jelenti.

Tovább

Han Kang kafkai hősnője növényevéssel lázad a konvenciók ellen

Jonghje álmában vér, nyers hús és a halál kísért. Másnap az asszony, akinek élete és házassága is átlagos, kitakarít minden állati eredetűt az otthonukból. És az életükből eltűnik az íz.

Han Kang: Növényevő

Fordította: Kim Bogook és Németh Nikoletta, Jelenkor Kiadó, 2017, 184 oldal, 2999 HUF

 

A férje elkeseredett részletességgel beszéli el, hogy a növényevés feldúlja a házasságukat, és egyre abszurdabb események láncolatát indítja el. A szűkebb család mindent megtesz ez ellen, először a nő lelkét, majd a testét veszik célba, de Jonghje megszállottan halad a maga választotta úton az elidegenedés felé. Közben a történet társadalmi szokások, nemi szerepek és legális hétköznapi bántások mélyén gyökerező organikus emlékművet emel egy szabadulni vágyó életnek: egy nő életének ezen a világon.

A Nemzetközi Man Booker-díjjal kitüntetett Növényevő világszerte átütő irodalmi sikert aratott. A koreai Han Kang csodálatos és felkavaró regénye tabukról és lázadásról, erőszakról és erotikáról, a lélek metamorfózisáról szól; igazi kafkai történet.

Olvassatok bele:

HangKang_Novenyevo_beleolvaso_konyvesblog.pdf by konyvesblog on Scribd

Budapesti, berlini, New York-i forgatásai alatt írta első novelláskötetét Tom Hanks

(Kép forrása)

Első novelláskötetével jelentkezik az Oscar-díjas Tom Hanks, akinek írógépek iránti szenvedélye ihlette a gyűjteményes kötet 17 írását. A Forest Gump és a Számkivetett sztárjának első kötete októberben jelenik meg Uncommon Type: Some Stories címmel. A 17 novella közös motívuma, hogy mindben megjelenik valamilyen módon egy mechanikus írógép.

Hanks nincs egyedül a régi írógépek iránti szenvedélyével, 2014-ben az Apple iTunes áruházának egyik bestsellere lett a színész által kitalált applikáció, a Hanx Writer, amelynek segítségével a felhasználó fakszimile gépírást tud készíteni.

A The Guardian brit napilap szerint Tom Hanks a köteten azt követően kezdett el dolgozni, hogy három éve a New Yorkerben megjelent egy írása, amely egy Holdra vezető amatőr expedícióról szól. Az elbeszélés felkeltette az Alfred A. Knopf kiadó főszerkesztőjének figyelmét. A kiadó elárulta, hogy a novellák között lesz egy történet, amelyben egy menekült érkezik New Yorkba, akinek a családját szétszakította a hazájában dúló háború, egy másik novella a vezető amerikai sportcsatorna új sztárjáról szól, egy további egy dúsgazdag amerikairól és hűséges alkalmazottjáról, akik valami nagyot akarnak tenni, és lesz olyan írás is, amelynek egy színész a főhőse.

Hanks elmondta, hogy 2015 óta írja a novellákat, miközben New Yorkban, Berlinben, Budapesten és Atlantában is forgatott. Dolgozott rajtuk szállodákban, promóciós körutakon, szabadsága alatt, repülőn ülve, otthon és az irodájában. "Ha be tudom osztani előre az időmet, akkor rendszerint reggel 9 és 13 óra között írok" - mesélte.

A kötet az Egyesült Államokon kívül egyelőre hét további országban, köztük Nagy-Britanniában, Brazíliában és Kínában is megjelenik. A hangoskönyves változatot természetesen maga Hanks olvassa fel - írja az MTI.

Tom Hanks űrutazós novellája (Alan Bean plusz négy fő) korábban a Galaktikában jelent (fordító: Benkő Ferenc), de most itt is elolvashattok egy részt belőle:

Hanks Részlet by konyvesblog

Hányféleképpen veszíthetjük el a szüzességünket?

A szüzesség elvesztése misztikum és fikció. Utóbbit mi magunk írjuk, először akkor, amikor fantáziálunk róla, majd később, amikor a barátnak és a barátnőnek, nyilván a legjobbnak, elmeséljük, milyen volt. Kiszínezve, felnagyítva, bizonyos részleteket elhallgatva. A szex nehéz műfaj az irodalomban, időnként még a legnagyobbak is belesülnek, pár éve díjat is létrehoztak, mellyel az angolul megjelent legrosszabb, legcikisebb szexjeleneteket tüntetik ki. Magyarul ráadásul maga a nyelv sem segít igazán, aki nevén akarja nevezni a dolgokat, a trágár és az egészségügyi kifejezések között nehezen talál olyat, ami nem szépeleg és nem is taszít. Mindezekhez jön még a fiatal felnőttek érzékenysége. Szándékosan nem írok kamaszt, még ha életkorilag az is, a szex ugyanis egyértelműen egy választóvonal, mely az életük fontos mozzanata, az elsőnek pedig mondani sem kell, mekkora jelentősége van. Ezért is jó, hogy végre született egy kimondottan a fiatal felnőtt korosztályt megcélzó kötet: ez Az első, melyben tizennégy író ad egyfajta keresztmetszetet arról, milyen sokféle lehet az első szex. És nem biztos, hogy mindegyik annyira örömteli lesz.

Az első – Tizenöt író, tizennégy történet arról, amiből csak egy lehet (felelős szerk.: Csapody Kinga, szerk.: Nagy Boldizsár)

Menő Könyvek, 2017, 220 oldal, 2990 HUF

 

Az előszót Nyáry Krisztián író, a Magvető kreatív igazgatója jegyzi. Ő is azt írja, hogy a szüzesség elvesztése az az esemény, melyet hosszú-hosszú idő óta a felnőtté válás kapujának tekintünk: „Nem csoda, hogy az egyéni és a kollektív emlékezet egyaránt kiemelt jelentőséget tulajdonít neki”. Valamiért azonban a szüzesség elvesztésekor leginkább a lányok jutnak az eszünkbe, és ez pont ennek a kötetnek az elolvasásakor realizálódott bennem. Az írások között ugyanis több olyan is van, amely kimondottan a fiúk szemszögéből mutatja be azt a várakozásokkal, néha bénázásokkal, idegeskedésekkel teli időszakot, amely az első együttlétet előzi meg. Emlékezetes ezek közül Garaczi Lászlóé (Mit üzen a szél?), melynek hőse centinként halad a megismerésben, de a tudásig jó darabig nem jut el, vagy Tasnádi Istváné (elveszteni), ahol a kétségekkel teli fiú tipródásai, belső monológjai valószínűleg sokaknak ismerősek.

El tudok képzelni olyan kontextust, amelyikben egyedül vaginát írhatok

Kalapos Éva Veronika emelve a tétet kettős nézőpontot választott, így a Before – after című novellában a fiú és a lány narrációja is árnyalja a képet, Németh B. Eszter (A kiválasztott legendája) pedig egy egészen szokatlan mesélő mellett döntött (maradjunk annyiban, hogy miután kiderült, ki a mesélő, muszáj volt újraolvasnom a novellát, és nem azért, mert nem működött elsőre). Az írások egy részénél nagyon erősek a generációs élmények: Nagy Ildikó Noémi (Dallamtapadás) a kilencvenes évek eleji Budapestet idézi, Grecsó Krisztián Daru-novellájában a címben is szereplő esemény (Taxisblokád, rózsateknő, Suscsej) miatti vonatkésés okoz törést (vagy változást, attól függ, honnan nézzük) a fiú szerelmi életében, Gimesi Dóránál (Absolute Beginners) pedig a novellában alcímként használt Nirvana-, Guns N' Roses- és David Bowie-dalcímek adnak erős atmoszférát. Nem mintha ezek híján ne működnének a szövegek; Háy János (Csak azzal) se definiálja pontosan hol és mikor megy el hőse abba a bizonyos házibuliba, ahol aztán a fürdőszobába tévedve összegabalyodik egy lánnyal, de igazából nem is számít, ennél sokkal fontosabbak a belső tétovaságok és vívódások, melyek nemtől függetlenül az első szex előtti időszakot jellemzik.

Tovább

Szabó Magda regényében elsüllyed a ház, az utca, az ország, még a szerelem is

A Katalin utca egyszerre valóság, egyszerre jelkép állítja művéről az írónő. Egy csendes budai utca, ahonnan a Dunára látni. Itt él három szomszédos házban három baráti család: a fogorvosék lányukkal, Henriettel, az özvegy őrnagy házvezetőnőjével és fiával, Bálinttal, és a kiváló tanár feleségével meg két lányával, Irénnel és Blankával. A gyerekek nem csak játszótársak, bonyolult és ellentmondásos szálak fűzik össze őket.

Szabó Magda: Katalin utca

Jaffa Kiadó, 2017, 228 oldal, 3490 Ft

 

Mint jelkép, a Katalin utca az ártatlan és romlatlan gyermekkor, a bűntelen ifjúság szimbóluma. Ezt az idilli világot rombolja szét a történelem, a Horthy-korszak, majd a háború durva valósága, amelyben elsüllyed ház, utca, ország, minden nemes emberi érzés, még a szerelem is.

Kapcsolódó cikkek:

Olasz sztárszerző könyveihez hasonlítja Szabó Magda regényét a The New Yorker

Szabó Magda: a boldogság a katasztrófák üzemzavara

Szabó Magda élete utolsó pillanatáig olvasott

Az ajtóval és a Pilátussal indul a Szabó Magda-életműsorozat

Akik mindezt túlélik, azok is kiűzetnek a Paradicsomból, mert vétkeztek, mert nem álltak ellen a Gonosznak. Már csak álmaikban térhetnek vissza a Katalin utcába, mert nem volt bátorságuk megtenni azt, amit meg kellett volna tenniük. A Katalin utcában már csak az élők közé vissza-visszalátogató halottak vannak otthon, akik emlékeikből újraépítik a múltat, de boldogok ők sem lehetnek, hiszen nincs átjárás az élők és a holtak világa között.

Olvassatok bele a könyvbe:

Katalin-utca_beleolvaso.pdf by konyvesblog on Scribd

165 év után került elő Walt Whitman elfeledett regénye

Walt Whitman (kép forrása)

Walt Whitmant alapvetően a Fűszálak című verseskötetéről ismeri mindenki, azt viszont egészen a közelmúltig senki sem tudta, hogy regényt is írt, mely a 19. század közepén folytatásokban jelent meg egy vasárnapi lapban, a Sunday Dispatch-ben. A Life and Adventures of Jack Engle (Jack Engle élete és kalandjai) című, kicsit dickensi beütésű mű egy árva fiú életét követi nyomon a korabeli New Yorkban, és 1852-ben nyomtatásokban jelent meg a szerző nevének feltüntetése nélkül (Whitman nagyjából ekkor kezdett el dolgozni korszakos művén, a Fűszálakon, mely három évvel később jelent meg), a regényét ugyanakkor könyv alakban sosem adták ki.

Az a tény, hogy a most felfedezett mű és a Fűszálak keletkezésének ideje nagyjából egybeesik, a kutatók szempontjából már csak azért is érdekes, mert némi betekintést engedhet abba, hogy az újságíróként dolgozó és addig jobbára konvencionális költőként alkotó Whitman hogyan válhatott azzá az érzékeny, kísérletező, filozofikus szerzővé, akinek a Fűszálakat köszönhetjük.

A korabeli hirdetés szövege

A regényt egy amerikai egyetemista fedezte fel, aki a Whitman naplójában talált neveket és utalásokat bepötyögte egy digitális adatbázisba, amely egy korabeli New York Times-hirdetést dobott fel; utóbbi a Life and Adventures of Jack Engle elolvasásához próbált kedvet csinálni. A Sunday Dispatch című lap szóban forgó száma a Kongresszusi Könyvtárban található, ráadásul mindössze egyetlen példány van belőle, úgy, hogy a lapszámot eddig nem digitalizálták és mikrofilmre se vitték.

A regény annak idején hat részben jelent meg, és egy Whitman-kutató, David S. Reynolds szerint nem kiemelkedő mű, de nem is rossz írás. Ha valakit érdekel, erről most személyesen is meggyőződhet, hiszen a mű már elérhető az interneten és könyv alakban is.

Forrás: NYTimes

Az ügynöknő, aki az orosz államnak ajánlotta a testét

Az illusztráció az egyik külföldi kiadás borítójából készült

Első mondat:Nathaniel Nash már tizenkét órája volt úton, és deréktól lefelé teljesen érzéketlenné vált.”

Ismét hidegháború van, az orosz kémek soha nem látott igyekezettel dolgoznak Európa destabilizálásán, az amerikaiak közben mindent meg akarnak tudni Vlagyimir Putyinról, hogy megakadályozhassák a terveit. A Vörös veréb című kémregény szerzője, Jason Matthews harminchárom évig a CIA ügynöke volt, ezalatt dolgozott a Szovjetunióban, Kelet-Európában, de a Közel-Keleten és Kelet-Ázsiában is. Könyve a kémek és hírszerzők világában játszódik, ahol a beszervezések és hazugságok mindennaposak, és ha valaki hibázik, elég gyorsan leveszik a sakktábláról. A kémregényből Jennifer Lawrence főszereplésével forgatnak filmet Budapesten.

Jason Matthews: Vörös veréb

Agave, 434 oldal, 3780 Ft

 

Matthews egyszerre mázlista és tehetséges: rengeteget tud a hírszerzői munkáról, ráadásul ügyesen megírt egy amerikai és egy orosz hírszerző köré épülő, sok szálon futó, izgalmas regényt. A végerdménnyel talán John le Carré, Graham Greene, Somerset Maugham vagy Ian Fleming is elégedett lenne. Könyve a hírszerzői munka bemutatásában a legerősebb, és nem is esik túlzásokba, viszont a számára otthonos téma mellett elég jól megírta a helyszíneket és karaktereket is, persze egy glamour-világ keretei között.  

Tovább

Meghalt Burger Barna

Hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt Burger Barna fotós.

Burger Budapesten született 1965-ben. Az Árpád Gimnáziumban érettségizett, majd a Práter utcai fényképésziskolát végezte el. A rendszerváltás idején kezdett dolgozni fotográfusként. Volt fotóriporter napilapnál, magazinnál.

1993 óta fényképezett a Fidesznek, illetve a kormánynak, Orbán Viktor miniszterelnök személyi fotósa volt. Alkalmazott és művészi fényképei magazinokban és önálló albumokban jelentek meg. Első albumát 1999-ben mutatták be. Köteteibe például az országos kéktúráról készített képeit vagy íróportrét gyűjtötte egybe. Számos kiállításon mutatták be fényképeit, Magyarországon kívül a többi között New Yorkban, Berlinben.

Fotó: Burger Barna

Több könyve is megjelent: Kőrösi Zoltánnal közösen jegyezték a Délutáni alvást, lefotózott 92 magyar írót (Fej vagy írás), illetve a Kéktúráról (Kékvándor), de jelent meg fotóalbuma Orbán Viktorról és Gera Zoltánról is.

Burger Barna végigfotózta az Országos Kéktúrát

Burger Barna végigjárta az Országos Kéktúra 1180 km-t, és közben megállás nélkül fotózott. A most megjelent Kékvándor című könyvből az Indexen szép képgalériát is láthattok, mi inkább 20 oldalt mutatunk meg. A sajtóanyagból a következőket tudtuk meg: meghatározó élménye volt a Rockenbauer Pál rendezte híres sorozat: a „Másfél millió lépés Magyarországon".

(MTI)