Olvass!

KönyvesBlog

Végül az egész összerogy a saját súlya alatt

2015. augusztus 28. Rusznyák Csaba

Első mondat: Én vagyok a rossz hír hozója.

Nehéz megfogni, hogy mi is akar lenni a fordítóként megismert Pék Zoltán első regénye. Már azon kívül, hogy egyfajta karakterközpontú disztópia, vagy afféle sötét, alvilági krimi, vagy inkább kommentár társadalomról, jelenről és jövőről, és… szóval nem, nem „azon kívül”, hanem úgy mindenestül nehéz megfogni.

A Feljövök érted a város alól főhőse az árvaházban igen mostoha körülmények közt felnőtt Corvinus, aki egy megnyomorodott, kettészakadt, furcsa Budapesten tengeti napjait, jóval a város, az ország és talán a világ összeomlása után, és most elvállalja egy eltűnt gyerek felkutatását. A nyomozás nem várt találkozásokhoz, rejtélyekhez vezet, és akár bizonyos régi sérelmek megbosszulásának lehetőségéhez is.

Pék Zoltán: Feljövök érted a város alól

Agave Könyvek, 2015, 240 oldal, 2980 HUF C

 

A könyv problémái Pék prózájánál kezdődnek. Corvinus egyes szám első személyű narrációja a legrosszabb, legelhasználtabb noir-toposzokat idézi, a különbség csak az, hogy ebben a könyvben minden túlgondolt, túldíszített. A valószínűleg mívesnek, igényesnek, urambocsá’ szépirodalminak szánt szöveg mesterkélt megfogalmazásokkal, a dögösség és a tökösség illúziójáért csápoló tőmondatokkal fárasztja az olvasót, a nagyot, bölcset, frappánsat mondani akarás mindent valamiféle frusztráló balladai félhomályba von, amely ráadásul bámulatos gyorsasággal, tíz-húsz oldal után elnyel történetet, karaktert, mindent, nem egy gondosan megszerkesztett mondatnak, velős gondolatnak pedig egyenesen értelme sincs.

Péken eluralkodott valamiféle kényszer, hogy a legegyszerűbb közlendőket is (mellesleg trágárkodással sűrűn tarkított) fellengzőséggel fogalmazza meg, de ha egyszer minden ugyanabban a tudatosan választott, csúcsra járatott „szuperstílusban” van megírva, a nagy fordulat éppúgy, mint a cselekmény két pontja közti pisiszünet, akkor annak az a vége, hogy semminek sincs súlya.

Tovább

Blomkvist, Poirot, Marlowe, Bond - Az ikonikus figurák mindig visszatérnek?

Az idei év irodalmi szenzációja két olyan könyv, melyek már a megjelenésük előtt óriási vitákat váltottak ki. Az egyik Harper Lee klasszikusának, a Ne bántsátok a feketerigót! című könyvnek a folytatása, a másik pedig Stieg Larsson kultikus Millennium-sorozatának negyedik kötete, melyet egy svéd író-újságíró, David Lagercrantz jegyez, és amely 25 országban csütörtökön egyszerre jelent meg (kritikánk róla ITT olvasható). Pedig nem példa nélküli, hogy évek-évtizedek múltával egy-egy új kötet lapjain újjáélednek a népszerű, ikonikus karakterek, igaz, ezek a megjelenések szinte kivétel nélkül mindig hatalmas vihart kavarnak.

David Lagercrantz: Ami nem öl meg (Animus)

Sírrabló és kegyeletsértő - sok más mellett ezeket vetették a svéd David Lagercrantz szemére, amikor kiderült, hogy ő írja a Millennium-sorozat negyedik kötetét. Az Ami nem öl meg (olvass bele ITT) megjelenése körüli vitának külön pikantériát ad, hogy évek óta dúl a csata Stieg Larsson törvény szerinti örökösei, azaz az apja és a bátyja, valamint az író egykori élettársa, Eva Gabrielsson között. Egy időben szó volt arról is, hogy Gabrielsson folytatja a szériát, ám ebbe a Larssonok nem mentek bele. Gabrielsson mindenesetre a mostani folytatásról azt mondja, hogy szerinte az egész csak a pénzről szól. "A legrosszabb, hogy ez az egész mennyire elszomorítaná Stieget. Soha nem engedte, hogy bárki hozzányúljon az irodalmi szövegeihez. Dühös lenne. Ki tudja, talán villámot vág a könyvbemutatóba" - ragadtatta el magát az AFP-nek nyilatkozva Gabrielsson. A Millennium esete annyiban mindenképpen speciális, hogy Larsson már nem érhette meg a könyvek sikerét, mert még azok megjelenése előtt elhunyt.

Harper Lee: Menj, állíts őrt! (Geopen)

Hasonlóan nagy vihart kavart Harper Lee klasszikusának a folytatása, a Menj, állíts őrt! című könyvnek a megjelenése, amely az írás keletkezését tekintve előzménykötetnek tekinthető, hiszen Lee 1957-ben fejezte be, el is küldte egy kiadónak, amely azonban - bár elismerte egyes érdemeit - nem kívánta megjelentetni azt. Lee utóbb több elemet is átemelt a Ne bántsátok a feketerigót! című regényébe, amely azonban időben legalább húsz évvel korábban játszódik. Harper Lee évtizedekig joggal birtokolta a leghíresebb egykötetes szerző címét, rendkívül visszahúzódó életét élt, és várható volt, hogy ez így is marad haláláig. Annál nagyobb volt a meglepetés, amikor nem is olyan rég kiderült, hogy ügyvédje megtalálta a kéziratot (vagy mégsem ő?, az egész sztori iszonyú zavaros), ennél is meglepőbb pedig, hogy a hanyatló egészségű írónő állítólag bele is egyezett a megjelentetésbe. A Menj, állíts őrszemet júliusban jelent meg az Egyesült Államokban, a magyar olvasók pedig idén ősszel vehetik majd a kezükbe a könyvet.

Tovább

Elhunyt Fejes Endre

(Kép forrása)

Kilencvenkét éves korában kedden elhunyt Fejes Endre Kossuth- és József Attila-díjas író, a Rozsdatemető és a Jó estét nyár, jó estét szerelem szerzője - közölte a Vígszínház csütörtökön az MTI-vel.

Fejes Endre Budapesten, a Józsefvárosban született 1923-ban. A négy polgári osztály elvégzése után szabóinas, majd vasesztergályos tanuló volt. 1944-ben besorozták, a hadseregből megszökött és Budapesten bujkált. 1945 őszétől négy éven keresztül különböző nyugat-európai országokban dolgozott, többek között bányában, majd a párizsi Renault-gyárban is. Hazatérése után esztergályosként helyezkedett el az angyalföldi Bosch-gyárban. 1951-ben tiltott határátlépési kísérletért Kistarcsára internálták, szabadulása után segédmunkás, majd ismét esztergályos volt Angyalföldön.

Fejes Endre 1955 óta írásaiból élt, amelyek kezdetben irodalmi folyóiratokban láttak napvilágot. Első írásait két kötetben gyűjtötte össze: az 1958-ban megjelent A hazudósban és a Vidám cimborákban, amely azonban csak 1966-ban látott napvilágot. Az író később, egész életművében ragaszkodott ahhoz a megválaszolhatatlan kérdéshez, amelyet már első novelláiban feszegetett: felelős-e az ember azért, ha a létfeltételek szorításában beszűkül, és lassan elveszíti értékeit?

A Téli Könyvvásár szenzációja volt az 1962-ben óriási kritikai visszhangot kiváltó regénye, a Rozsdatemető, amellyel egy csapásra híressé vált. A könyv első, majd második és harmadik kiadását is pillanatok alatt elkapkodták, később több mint harminc nyelvre lefordították. A már-már szenvtelenségig tárgyilagos hangvételű, egy jegyzőkönyv rideg pontosságával íródott családregény az oknyomozó riport eszközeivel tárja fel a történelem peremén élő külvárosi Hábetler család több generációjának történetét az első világháborútól az 1960-as évek elejéig. A regényből készült színdarab ősbemutatóját 1963 novemberében tartották a Thália Színházban Kazimir Károly rendezésében, Szabó Gyula, Madaras József és Horváth Teri főszereplésével.

Tovább

A tetovált lány úgy folytatódik, mintha az írója meg sem halt volna

Kevés olyan sorozat van, amely olyan kultuszt teremtett, és ezzel egyidejűleg olyan döbbenetes erejű irodalmi divathullámot (a.k.a. skandináv krimi) indított volna el, mint a Millennium-sorozat. A tetovált lány-könyvek cselekményét, motivációit, azóta kultikussá vált figuráit hasonló lelkesedéssel elemezték a feministák, a recenzorok, az irodalmárok, a kriminológusok, a szociológusok, a filmrajongók, és nagyjából mindenki, aki a kétezres évek eleje óta valamilyen formában találkozott a művel. A Millennium-széria legendáját csak fokozta a szomorú tény, hogy maga Stieg Larsson már nem érhette meg a sikert, ötvenévesen szívrohamot kapott, az első rész pedig a halálát követő évben posztumusz jelent meg (ezekről bővebben ebben a portrécikkben – a szerk.). Nem csoda, ha a rajongók – vérmérséklettől függően – örömmel vagy hörögve fogadták az év elején a hírt, hogy az addig főként az Ibrahimovic-életrajzáról ismert szerzőt, a svéd David Lagercrantzot kérték fel a folytatásra (itt bele lehet olvasni!). Az Ami nem öl ugyanakkor nem kegyeletsértő, Lagercrantz érezhető tisztelettel nyúlt Larsson figuráihoz, ebben az értelemben pedig a regénye inkább tekinthető egyfajta hommage-nak, főhajtásnak a kultikus író és sorozata előtt. Az Ami nem öl nem fogja megúszni a folyamatos összehasonlítgatást, a regény ugyanakkor egy lendületesen megírt, az eredeti történetet és annak szellemiségét mindvégig szem előtt tartó darab, amely nem hoz szégyent az első három kötetre.

David Lagercrantz: Ami nem öl meg

Fordította: Erdődy Andrea, Animus Kiadó, 2015, 496 oldal, 3980 HUF

 

Az Ami nem öl meg megjelenése nem is különbözhetne jobban az első három rész publikálásától. Az eredeti Millennium-könyvek kéziratát csak Larsson halála után találták meg, és azok publikálására állítólag, amíg élt, nem tett kísérletet. Ezzel szemben az új regény már egy komplett brandre épül (ne felejtsük, hogy a márciusi adatok szerint a sorozat köteteiből világszerte 80 millió példányt adtak el, ami szédületes szám, és akkor még a könyvek popkulturális és egyéb hatásairól nem is beszéltünk). Ezek után kicsit sem meglepő, hogy az új kötet bevezetésének minden fázisát alaposan megtervezte a svéd kiadó, amely a cselekményből előzetesen szinte semmit sem szivárogtatott ki. Az új regény 25 országban – így nálunk is – egyszerre, a mai napon jelenik meg, és bár a rajongók kétségtelenül nehezen tudnak majd elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy ezt a Millenniumot már egy teljesen más ember írta, mi azért kísérletet teszünk rá.

Az Ami nem öl meg – az eddigi mintához híven – nagyjából ott folytatja, ahol az előző rész abbahagyta. Azzal a nagy különbséggel, hogy Mikael Blomkvistnek a Zalachenko-ügy óta – és riválisai legnagyobb örömére – nem akadt igazán nagy dobása: sokan egy letűnt kor emberének tartják, aki már nem tud lépést tartani a fejlődéssel, ráadásul a Millennium dolgai sem alakulnak túl fényesen mostanában. Arról nem is beszélve, hogy egy csomó félnótás vele akarja megosztani bombasztikusnak szánt füleseit és összeesküvés-elméleteit, alig győzi elhajtani őket. Amikor azonban egy svéd professzor éjnek idején felhívja, mégsem mond nemet: a mesterséges intelligenciát kutató Frans Balder nemrég tért haza az Egyesült Államokból, hogy magához vegye súlyosan autista kisfiát, Augustot.

A tudós a geeknél is geekebb, és bár a szakterületén igazi sztárnak számít, a tudományos szféra határain túl saját bevallása szerint is elég idegenül mozog, a vállát nyomó terhet azonban most mindenképp meg akarja osztani valakivel. A professzor azt feltételezi, hogy lopás áldozata lett, ebben korábban meg is erősítette „valami fura hacker fazon”, aki otthonosan mozog az internet sötét bugyraiban. Egy szimpla ipari kémkedésnél azonban sokkal súlyosabb az ügy, melyben az állam és a szervezett bűnözés csápjai szorosan összefonódnak, a csatákat a cybertérben, a médiafelületeken és Stockholm szeles utcáin vívják, a tét pedig nem csak egy világraszóló fejlesztés további sorsa, hanem egy egészen különleges kisfiú élete.

Tovább

Rejtélyes gyújtogatás tartja lázban Orléans-t

2014. február: Inés Picaut rendőrkapitányt egy tűzesethez riasztják Orléans óvárosában. Ez rövid időn belül már a negyedik pusztító gyújtogatás, és az első, ami halálos áldozatot követel. Egy olyan szélsőséges iszlám csoport vállalja magára a terrorcselekményeket, aminek a létezéséről semmi bizonyíték nincs. Inés-nek minél előbb el kell fognia a tetteseket, mert Orléans-ben hamarosan választásokat tartanak, és a közhangulatban már kezdenek eluralkodni a szélsőséges hangok. A holttest azonosításakor kiderül, hogy az áldozat egy skót régészprofesszor, aki épp egy olyan kutatáson dolgozott, ami gyökeresen átírhatja az egész francia történelmet.

Manda Scott: Tisztítótűz

Fordította: Ballai Mária, Agave Könyvek, 2015, 528 oldal, 3980 HUF

 

1429. szeptember: Jeanne d’Arc vezetésével a százéves háború kimenetele megfordulni látszik. Az angol csapatok ostrom alatt tartják Orléans-t, és Tomas Rustbeard, Bedford hercegének legkiválóbb kéme végre célba veheti a Szüzet. Jól tudja azonban, hogy a gyilkosság nem elég: a legendát kell elpusztítania, amiből a franciák hitüket és erejüket merítik. Ehhez pedig Jeanne d’Arc közelébe kell férkőznie, hogy kiderítse, ki ez az állítólagos írástudatlan parasztlány, aki nemcsak kiváló háborús stratéga, de férfiakat megszégyenítő lovas és rettenthetetlen harcos is egyben.

Manda Scott komoly kutatómunkával írt regénye Dan Brown és Ken Follett műveit idézi. Részben feszültséggel és titkokkal teli, izgalmas nyomozás napjaink Franciaországában, részben pedig a százéves háború legfontosabb periódusában játszódó, történelmi regény.

Olvass bele a könyvbe:

Manda_Scott_Tisztitotuz_reszlet.pdf by konyvesblog

Dér Julianna - Az elkapott mondatok szürrealitását akartam megmutatni

der_j_arcok_4.jpg

A könyv mint művészeti tárgy iszonyú izgalmas kérdés, amennyiben régi könyvrajongók vagyunk. Én imádom nézegetni a különleges tervezésű könyveket. A Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola (BKF) már 5 éve képzi a legmagasabb szinten fiatal művészjelöltjeit, sorozatunkban a Tervezőgrafika mesterszakon végzett hallgatók mestermunkáit mutatjuk be.

Dér Julianna egy igazi művészkönyvet tervezett, ami egy célt szolgál, hogy nézegessük sokat. Az Arcok című munka a hétköznapok filozofikusságával foglalkozik.


emailbe.jpgDér Julianna vagyok, 1990. szeptember 21-én születtem Szegeden, ahol egészen 23 éves koromig éltem, ott is szereztem BA diplomát képi ábrázolás szakon. A képgrafikától fordultam a tervezőgrafika felé, ezért valahol ezt is képzőművészeti irányból közelítem meg. A letisztult, modern, extravagáns képi világot kedvelem, elsősorban a munkáim során a kompozíciós kérdések érdekelnek a leginkább. Nagyon kedvelem a kiadványszerkesztést, a szövegtördelést és a tipográfiai megoldásokat. 
A diplomamunkám témája egy olyan egyedi kötet volt, amelynek mind a grafikai részét, mind a szöveges részét én állítom elő. A hétköznapok filozofikusságával foglalkozik, utcán, társaságban elkapott szövegeket, beszélgetésrészleteket dolgoz fel, amelyek mind a saját gyűjtésem. A koncepcióm az volt, hogy kiemeljem ezeknek a mondatoknak a szürrealitását egy nagyon szubjektív kollázsolt betű- és arckompozíciós sorozattal.

der_j_arcok_1.jpg

der_j_arcok_2.jpg

der_j_arcok_3.jpg

der_j_arcok_5.jpg

Áfra János: Az offline az új luxus

Fotó: Valuska Gábor

Mint szívdobbanásokról készített gifek, vagy repedések a betonfalon. Nagyon is urbánus az Áfra János kötetéből megismerhető szerelemtelenség. A Két akarat érzések után kapkodó és márványnyugodt mondatokból építkezik. Ha az első kötet sokszereplős bábszínház volt, ezúttal súlyos kamaradarabot írt a költő. Az Áfra-versek bátran beszélnek gyengeségről, őszintén hiányról. A Két akarat „könnyen felejthető mondatokat” ígér, ehelyett elménkben égnek lassú állításai. Második kötete kapcsán többek között felelőtlenségről, átlegózott éjjelekről és az emailmentes napokról beszélgettünk a költővel.

A kánikulában sem volt könnyű letenni, mégsem mondanám kifejezetten strandkönyvnek az új verseskötetedet. Neked melyik évszak jut eszedbe a szövegeidről?

Kézenfekvő lenne azt mondanom, hogy az ősz, de azt hiszem, vannak ezekben a versekben tavaszi érzületek is. Ez a kettő, igen, a tavasz, meg az ősz.

Áfra János: Két akarat

Pesti Kalligram Kft., 2015, 104 oldal, 2000 HUF

 

Átmeneti évszakok. Olyanok az új versek szerintem, mint a felhőtérképek, amiket az időjárás-jelentésekben látni. Csakhogy érzelmi ciklonok mozgását követik le, lelki frontátvonulásokat modelleznek. És ez a lüktetés vizuálisan is tetten érhető: a hosszabb szövegek közé rövidversek ékelődnek. Elég megfontolt fiúnak ismerlek. Sokat legóztál azzal, hogy mi kerüljön a kötetbe, és hogy milyen sorrendben kövessék egymást a szövegek?

Hát, igen. Hosszú folyamat eredménye a végső állapot. Az első fázisban a barátaimnak küldtem el az egyberendezett anyagot – ekkor találkoztál velük te is. Aztán megfontoltam az észrevételeket, szórtam és szortíroztam, és ezt a húzott-toldott változatot küldtem el egy kiadónak. Amíg a válaszra vártam, születtek új szövegek, amelyek újabb lehetőségeket nyitottak, átstrukturálták a születő könyv szerkezetét. Ahogy hízott az anyag, további verseket kellett belőle kivennem. Véreztek el olyanok is, amik ugyan számomra fontos lapokban jelentek meg és kifejezetten pozitív visszajelzések érkeztek velük kapcsolatban, de talán túlfeszítették volna a készülő kötet szerkezetét. A Szép versekbe és a Hévíz antológiájába is került például be olyan írás, ami a könyvből végül kimaradt. A szövegeket egyébként az utolsó előtti fázisban kinyomtattam, és egymás mellé pakolgatva szó szerint is legóztam velük a padlón. A Kalligram Kiadó főszerkesztője, Mészáros Sándor már nem szólt bele a szelektálásba, csak a könyvet záró listáról beszélt le, amiben eredetileg minden szöveghez társítottam egy kortárs társművészeti munkát. Végül csak a kifejezetten képzőművészeti inspirációjú művek felsorolása maradt meg. A címről viszont nem hagytam magam lebeszélni.

„Egy volt. Mindig csak éppen egy. Aztán én is egy voltam
a sok között. Kellett valaki mellém, majd valakinek egy időre
kellettem. Kiegészíti egymást két várakozó a végtelenben.”
(Akikkel majdnem egy)

Az első könyv után az eredeti ötletem az volt egyébként, hogy képzőművészeti vonatkozású írásokra koncentrálok majd, de ahogy az idő haladt, másfelé fordult a figyelmem, így a kezdeti elképzelésről hamar lemondtam. Mindenesetre került be azért hírmondónak ezek közül is a kötetbe: a közvetlenebb, vallomásos hangú szövegek közé ékelődve, elszórtan.

Ez utóbbiak, a képzőművészeti alkotásokhoz köthető versek hangneme elüt szerintem kissé a többitől. Mintha aládúcolnák, statikailag stabilizálnák az egész kötetet, a felépítmény tartóoszlopai lennének.

Örülök, hogy tartóoszlopnak látod őket te is! Az volt ugyanis a célom, hogy ellenpontozzák az érzelmesebb részeket. Olyan kiemelt szöveghelyeknek szántam őket, amelyek megállítják és az addigiak újraértelmezésére késztetik az olvasót. Fontos döntés volt, hogy a címekben nem tüntettem fel közvetlenül az engem inspiráló képzőművészeti alkotásokat, csak a könyv végi mellékletben utaltam rájuk, mert szerettem volna, hogy a versek a referenciák nélkül is működjenek. Az eddigi visszajelzések alapján úgy tűnik, meg is állnak így, noha nem adják magukat könnyen, hiszen a nem szakmai olvasó számára nehezebben hozzáférhetők, mint az érzelemvezérelt szövegek.

Tovább

Vérlázító / népámító, / ásíttató / ténymásító - mi az?

abc.jpg

Az olvasó, akár gyerek, akár játékos kedvű felnőtt 100 gyakori idegen szó verses magyarázatát találja meg e rendhagyó „idegen szavak szótárában”. A köznapi szóhasználatban, a beszélgetésekben, az interneten, a hírekben, az iskolában, a tankönyvekben nap mint nap előkerülnek ezek a kifejezések, amelyek könnyen megakaszthatják a megértést, ha jelentésükkel nincs tisztában, aki hallja vagy olvassa őket.

Laik Eszter: Abszurd, bravúr, celeb - 100 idegen szó verses magyarázata

Illusztráció: Kárpáti Tibor, Móra Könyvkiadó, 2015, 64 oldal, 2199 HUF

 

A lexikon forgatható hagyományos verseskötetként is, amelyben vicces, meghökkentő, tágas vagy épp szűkös világunk szereplőinek tarkabarka sereglete vonul fel, a Jetitől a maffiózókon át a zsonglőrig. A versek humorával – és az olvasóval – összekacsintó, egyszerre kacagtató és elgondolkodtató illusztrációk Kárpáti Tibor munkái.

Olvassatok bele a kötetbe:

részlet_Abszurd, bravur, celeb.pdf by konyvesblog

Te is lehetsz könyvkiadó!

A mecénások nem haltak ki, legfeljebb átalakultak, és anyagi helyzetétől függetlenül ma már lényegében bárki támogathatja egy-egy adott könyv megjelenését. De miért tenne ilyet egy magánszemély, kik azok, akik pénzt szánnak egy még csak tervezett kötet kiadására, és egyáltalán hogyan dől el, hogy melyik könyvet lehet támogatni? A Csimota Könyvkiadó 2014 májusában indította el a Könyvmecénást, és eddig három könyvet jelentettek meg, a negyedik éppen folyamatban.

Közösségi finanszírozásban készült már itthon képregény, film és sok minden más, az alternatív támogatói forma tehát működik, egy jó projektre pedig az emberek láthatólag szívesen adnak pénzt. A Könyvmecénást tavaly májusban indította el a Csimota Könyvkiadó: ennek lényege, hogy egy előre meghirdetett könyv megjelenését bizonyos összeggel támogathatja, aki akarja, a kiválasztott könyv pedig – és ez fontos szempont – a támogatási időszak lezárása után és a támogatók számától függetlenül minden esetben megjelenik.

A Csimota főként gyerek- és ifjúsági irodalommal foglalkozik, az új programban azonban nem csak és kizárólag gyerekkönyveket akarnak kiadni. „Azt már az elején eldöntöttük, hogy csak olyan könyv kerülhet fel a Könyvmecénás oldalára, amelyik biztosan meg fog jelenni, tehát a mecénások támogatása nélkül is. Olyan kiadók könyveit keressük ezért, amelyek az évek során már bizonyítottak, magánkiadásokat egyelőre nem kívánunk a programba felvenni. Szerintünk ez biztosítja, hogy csak minőségi könyvek kerüljenek mecénálásra” – hangsúlyozta Tsík Sándor, a Csimota szerkesztője, aki hozzátette ugyanakkor azt is, hogy nem minden könyv alkalmas arra, hogy bekerüljön a programba, ez pedig tovább nehezíti a kiválasztást: „A legegyszerűbben talán úgy fogalmaznám meg, hogy azok a könyvek kerülhetnek be a Könyvmecénás programba, amelyeket szívesen ajándékoznánk születésnapra, vagy mondjuk karácsonyra”.

Eddig összesen három kötet jelent meg így, az Egyszervolt... Meseantológia (Csimota Kiadó), a Válogatós – óvodások kalendáriuma (Cerkabella Kiadó), valamint Ungvári Tamás négykötetes enciklopédiasorozata, Az enciklopédista (Scolar Kiadó). A kiválasztott könyvet mindig a program oldalán hirdetik meg, a támogatási folyamatot is itt lehet elindítani. A legkisebb támogatható összeg egyébként mindig az adott kötet fogyasztói ára. Felső határ nincs, mindenki maga döntheti el a támogatás összegét, Tsík Sándor szerint ugyanakkor előfordult már, hogy az összeget látva vissza kellett kérdezniük, nem elírásról van-e szó, végül azonban kiderült, hogy ellenkezőleg, egy nagyon is bőkezű mecénással akadt dolguk. Aki egyébként úgy dönt, hogy támogatja az adott kötetet, annak neve bekerül a kiadvány támogatói oldalára, emellett pedig extra információkhoz, műhelytitkokhoz is juthat, és végigkövetheti a támogatott könyv születését is. „Nagy örömünkre vannak visszatérő mecénásaink, akik eddig mindegyik könyv megjelenéséhez hozzájárultak. De ami a számunkra a legfontosabb, hogy bárki mecénás lehet függetlenül az anyagi helyzetétől, a korától, sőt, nem egy külföldi nevet is találhatunk a támogatók között.” Nagy kérdés ugyanakkor, hogy miért támogatna valaki előzetesen egy könyvet. Tsík Sándor azt mondja, az eddigi visszajelzések alapján azt látják, hogy az emberek fontosnak tartják, hogy értékes dolgokhoz adhassák a saját vagy a szeretteik nevét (hiszen arra is van lehetőség, hogy valaki például a gyereke nevében adjon támogatást). Nem meglepő tehát, hogy amikor átveszik az elkészült könyvet, első dolguk mindig az, hogy a mecénás oldalon megkeressék a nevüket.

Tovább

Agatha Christie eddig ismeretlen színműveire és drámáira bukkantak

Agatha Christie eddig ismeretlen vagy elfeledett színműveire és drámáira bukkant egy színházi producer különböző archívumokban, a krimi királynőjeként emlegetett írónő hagyatékát kutatva. Julius Green, akinek producerként több mint 250 színdarab és musical fűződik a nevéhez, öt többfelvonásos és öt egyfelvonásos drámát ásott elő. Egy részük létezéséről nem is tudtak, egy részüket rég elfelejtették vagy csak alig ismerték.

A darabok többsége gyilkossági rejtély, a The Lie (A hazugság) című munka azonban Agatha Christie magánéleti válságát, első házassága kudarcát tükrözi. Az írónőt megcsalta, és egy másik nőért elhagyta a férje, Archie Christie. "Rossz tulajdonságai mindig is ott voltak a felszín alatt. Megígértem neki, hogy feleségül megyek hozzá. A környezetem mindent megtett, hogy meggátoljon ebben - jobban ismerték, mint én -, de fiatal voltam és makacs, nem hallgattam rájuk!" - fogalmaz az egyik szereplő.

Julius Green eddig meg nem jelent leveleket is talált, ezek egy részében az írónő korának színészeiről fejti ki véleményét. Sir Ralph Richardsonról például úgy vélekedett, "furcsa" arca van, míg Charles Laughtonról azt írta, lenyűgöző a temperamentuma. Laughton többször is alakította Agatha Christie híres mesterdetektívjét, Hercule Poirot-t. Ellenben Clive Brookot, aki Sherlock Holmest játszotta a West Enden, jóképűnek, de halálosan butának nevezte.

Charles Laughton többször alakította Poirot-t (forrás)

Tovább

Könyvtár nyílt a calais-i „dzsungelben”

(Kép forrása)

Önkéntesek rögtönzött könyvtárat hoztak létre a dzsungelnek is nevezett calais-i menekülttáborban, melynek területén a francia hatóságok becslése szerint jelenleg háromezren élnek. A könyvtár ötlete egy brit tanártól, Mary Jonestól származik, aki éveken át adományozott könyveket és egyéb tárgyakat a táborban élőknek, most azonban valami olyasmit szeretett volna létrehozni, amely valódi és gyakorlati segítséget nyújt. Azt mondja, a menekültek között sok a tanult ember, akik boldogulni, érvényesülni szeretnének, és olyan könyvekre van szükségük, melyek segítségével gyakorolni tudják az angol nyelvű írást és olvasást, illetve segítenek nekik abban, hogy nyomtatványokat, jelentkezési lapokat tudjanak a későbbiekben kitölteni.

A Jungle Books-nak (franciául: Livres de la jungle) nevezett rögtönzött létesítményben jelenleg nagyjából kétszáz könyv található, köztük olyan bestsellerek, mint a Holtodiglan vagy A Gyűrűk ura, de megtalálhatók benne például Tom Wolfe és John Grisham kötetei is. A szervezők ugyanakkor azt szeretnék, ha a menekültek anyanyelvén íródott könyvek is helyet kapnának a gyűjteményben. Mary Jones szerint a táborlakók között népszerűek a novellás- és a verseskötetek, főként azonban szótárakra lenne szükségük, például pastu és eritreai nyelvűekre.

Tovább