Olvass!

KönyvesBlog

A Konyvesmagazin.hu oldalon folytatjuk

2020. március 10. valuska

A Könyves a blogról saját platformra, a Konyvesmagazin.hu oldalra költözött - ezt olvashatnánk egy hivatalos sajtóközleményben, amitől valószínűleg nem fagyna le az MTI, pedig minden költözés egyben újrakezdés is, számunkra pedig a legfontosabb.

Dragomán György szerint, ha nem tudunk napi harminc percet olvasni, akkor megette a fene. Mi a Könyvessel ehhez a legalább napi harminc perchez szeretnénk a legtöbb muníciót megadni. Évek óta azt állítjuk, hogy megmondjuk az olvasóinknak, mit olvassanak. Most arra vállalkozunk, hogy a lehető legtöbb segítséget megadjuk ahhoz, hogy mindenki megtalálja a számára legmegfelelőbb könyvet. Azt, ami megváltoztatja az életét.

A teljes cikket az újjászületésről olvasd el itt>>

Az író leleplezte a könyvét ellopó kalózt

Radikális lépésre szánta el magát Terry Goodkind amerikai fantasy-író, miután valaki illegálisan megosztotta frissiben megjelent könyvét az interneten.

Terry Goodkind amerikai fantasy-szerző úgy döntött, hogy legújabb regényét (The First Confessor: The Legend of Magda Searus) magánkiadásban jelenteti meg. Összesen három formátumot tervezett: a hagyományos (és korlátozott számú) nyomtatott kiadáson kívül hangoskönyvként és e-könyvként is meg lehet vásárolni a regényt, ez utóbbit nagyjából 10 dollárért (ráadásul, aki igazán sietett, az az első héten még olcsóbban is hozzájuthatott).

Ennek ellenére hamar megjelentek a könyvet illegálisan megosztó kalózok, amire Goodkind annyira bepöccent, hogy úgy döntött: Facebook-oldalán nyilvánosságra hozza egyikük személyes adatait, köztük a nevét, a születési idejét, a fotóját, és a Twitter-elérhetőségét is. Ez utóbbi azóta megszűnt, mint ahogy nem elérhető az illető honlapja, sőt, Goodkind szerint azok a linkek sem élnek már, ahonnan korábban a könyvet illegálisan le lehetett tölteni.

Josh Press is:
Wonderwoman enthusiast
Fan of Legend of the Seeker
Resident of Australia
Born October 12th 1984
Sony PSN usertag: pressy24
Artwork: http://pressy24.deviantart.com/
Twitter: https://twitter.com/josh_pressy24

His public photo (Fujifilm FinePix S2000HD captured January 4th 2011 @ 1:41 AM).



Akad olyan szerző, aki ugyanakkor teljesen más nézeteket vall az internetes megosztásról. Paulo Coelho az év elején például arra szólította fel a „világ kalózait”, hogy „egyesüljenek”, és töltsenek le és osszanak meg mindent, amit ő maga valaha is írt. A brazil írónak meggyőződése ugyanis, hogy a kalózkiadások végsősoron a könyvei eladásait növelik majd.

Az internetes hozzászólásokból mindenesetre az derül ki, hogy Goodkind lépése eléggé megosztotta az embereket: volt, aki gratulált neki, más szerint azonban nem volt joga nyilvánosságra hozni az adatokat.

Lesétálni Ottlikot - okostelefonnal

photo 1.PNGSzáz éve született Ottlik Géza: az író századik születésnapját itt a Könyvesblogon is alaposan megünnepeltük (életrajz, Iskola a határon, filmek), de az évforduló még mindig tartogat meglepetéseket, ezek közül az egyik a MOME, a PIM és az MTA Sztaki közös projekje, a Hajnali háztetők séta - okostelefonon. A készítőkkel együtt mi is kipróbálhattuk az alkalmazást egy kellemes séta keretében.

Az biztos, hogy a séta az új menőség: több cég is szervez már építészettörténeti, kultúrtörténeti sétákat magyaroknak és külföldieknek egyaránt, hogy új, rejtett arcát mutassák be szeretett fővárosunknak. A Hajnali háztetők irodalmi séta készítői a MOME Kreatív Technológia Laborjának Digitális múzeum kurzusán találkoztak: Mata Juli konzulensként, Jankó Anna és Oravecz Júlia hallgatóként: szerettek volna kilépni egy múzeumi kiállítás teréből, és megvizsgálni, hogyan lehet egy irodalmi alkotást lefordítani a városra. Az Ottlik-évben adódott, hogy a mindvégig Budapesten játszódó Hajnali háztetők legyen a szerencsés kiválasztott: a kisregényt itt lehet elolvasni (itt megvenni). A Petőfi Irodalmi Múzeum egyébként Ottlik tárgyi hagyatékából létrehozott egy teljesen hagyományos tárlatot is Minden megvan címmel, de intézményi szinten támogatták az újszerű kezdeményezést is, hogy a múzeum falain kívül is elérhető legyen egy tárlat.

Az okostelefon-alkalmazás miatt került képbe az MTA SZTAKI, akik a Guide@Hand alkalmazásuk kereteibe tudták integrálni ezt a budapesti sétát: ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Google Playben vagy az App Store-ban a Guide@Hand Budapest alkalmazást kell kikeresni és telepíteni, majd a séták közül letölteni az ingyenes Hajnali háztetők sétát. Közben ilyen sétákat görgetünk, hogy Belvárosi zsidónegyed, Belvárosi ízelítő, Parlamenti séta stb - ezek a turisztikai célú alkalmazások azonban fizetősek, 1.59 euróba kerülnek. Kicsit zavarbaejtő, hogy mit keres ilyen környezetben egy Ottlik-app, de a sztakisok ígérték, ha készül több hasonló kiegészítés, saját keretrendszert kaphatnak majd az irodalmi séták is. Az alkalmazás egyébként teljesen offline, úgyhogy nem kell félteni az adatforgalmat sem: egyszer kell letölteni, és utána a megfelelő helyszínre érve lehet előhívni a tartalmakat. (Illetve ha valaki most a demo változatot tölti le, akkor a teljes változatot szeptemberben majd frissíteni kell, de ezt az alkalmazás is jelzi majd a megszokott módon.)

Tovább

Coben egyszerűen lapos

Harlan Coben: Az erdő

Kelly Kft., 2009, 362 oldal

 

Harlan Coben triplázott a Kelly kiadónál, ezzel sajnos végleg bebizonyítva, hogy ennyi, többre nem képes. A thrillerírók legjobbjai közé sorolták a kritikusok, Stephen King és Dan Brown nyilatkozták, hogy egyszerűen lehetetlenek Coben regényei és nehogy éjjel olvasd őket, mert összeszarod magad a félelemtől. Hát nekem egyik se jött be, pedig nagyon vártam az emlegetett briliáns fordulatot, de csak nem jött. Egyszerűen lapos. Coben Az ördög játszótere című regényével debütált, igaz már régebben is megjelent tőle magyarul többek között a Dr. Aids, de jelentősebb regényei csak most láttak napvilágot magyar nyelven. A kiadót ennek ellenére dicséret illeti, a borítók pofásak (még ha a Dermesztő csenddel kapcsolatban fölmerült, hogy a levegőben lógó telefon megegyezik Dick: Ember a fellegvárban c. regény címlapján láthatóval), a védőborító mögött meg egy egyszerű fehér könyvet kapunk, ha esetleg valakinek mégsem jönne be a borító.

Az ördög játszótere után nem hittem volna, hogy újra a kezembe fogok venni egy Coben regényt, de a fülszöveg sajnos meggyőzött, ez még egy pluszpont a Kellynek. A történet több szálon fut, a klasszikus „mindig ott váltunk, ahol a legizgalmasabb” technikával próbál feszültséget generálni. Paul Copeland megyei ügyész története, aki nővére elrablását húsz év távlatában sem tudta feldolgozni, legnagyobb meglepetésére megtalálják egy férfi holttestét, akit elvileg a nővérével együtt raboltak el egy erdőszéli kis táborból. Két társuk holtan kerül elő a titokzatos erdőből, átvágott torokkal, így az ügyet lezárták, a másik két holttest is biztos valahol az erdő mélyén van elásva. Az új bizonyítékok azonban életre hívják a holtakat, a családtagok és a tábor vezetői mind az igazságot keresik és természetesen a gyerekek gyilkosát.

Azonban Coben történetei azonban nem használják ki az izgalmasnak tűnő alapsztori lehetőségeit, a nagy ködösítések és rejtélyek nem állnak meg a lábukon, az ember belezavarodik a rengeteg szálba, és a várva várt történet végi nagy durranás, ami életben tartja a regényt, na hát az is elmarad, inkább csak pukkanásnak nevezhető. Én csak arra tudok gondolni, hogy régebben a krimik kedvelőit már a brutális gyilkosságok is elborzasztották, és csak a mai szemmel tűnik gyengének a regény, de az eredeti kiadási dátumot (2007) látva kiderül, hogy ezt a mentséget is kipipálhatjuk. Részemről Cobennel végeztem, és a Kelly bármilyen jó piárral fogja reklámozni a szerző következő könyvét, semmiképp nem fogom elolvasni.

 

 

süti beállítások módosítása