Olvass!

KönyvesBlog

Balla Zsófiáról a spanyolok

2007. április 30. vl
Ragyogóan süt a nap, írja Bea a spanyol tengerpartról, hétvegi-olvasgatok, kimondottan élvezem, mire egy Zsofia Balla: Dos Poemas című iráson akad meg a szemem az ABC hétvégi különszámában, A művészetek és a betűkben, az ajánlott irodalmak kozott.

Két verset közölnek spanyolul Szijj Mária és Jose Miguel Gonzalez Trevejo fordításában, illetve magyarul is. Nézőpont kérdése, ki minek veszi a fordítás irodalmat, mindenesetre négy verset olvashatunk a költőnőtől, Uni-verziók/verzumokként.


A Proféciák
 

A költők előreszaladnak.
Csukott szájjal beszélnek.
Nehezen cseppentik a lényeget,
akár a meghasított nyárfa.
Elfordulhat többször a Föld,
s éppen ezekre: az elcsukott
pirosokra, szürkékre és múmiasávokra
éhezünk.
Hozzátelik az idő a látleletekhez –
a próféciák úgy szállanak,
úgy settenkednek a felhőkig,
mint testből a lélek.



Szerelem születése
 
Harcolok érted. Az édes hús alatt
csonthéjba zárva, sötétbe, a mag,
a mandulatömör. A kéz, a száj
azt bontogatja, ami nem anyag.
Titkod kibökni nem muszáj. 
Épp úgy, ahogy a teraszon hagyott
könyv kinyílik - a szél lapozgat ott -
súgva borzong, lobog papírhaja,
mint kukorica szoke bajusza.
Idegennek csattognak a lapok.
Sorsunk kuszán, születetlen vetodik.
Az ég sem érti, bár a könyv nyitott.
S mit nem találtam, mert vakon kerestem:
titkod falán, benned, az égitestben
láthatatlan mindig világitott.


A hispanistáknak a fentiek következzenek spanyolul is:

Las Profecías
Las poetas corren, se adelantan al tiempo.
Susurran sin apenas mover los labios.
Destilan la esencia gota a gota, les cuesta,

Como al álamo herido soltar la savia.
La Tierra gira, revela rostros nuevos,
Y nosotros anhelamos precisamente
Esos rojos y grises ahogados, mortajas de momia.
El tiempo termina alcanzando los testimonios;
Y la profecía levanta el vuelo, asciende
Sigilosa hasta las nubes y el cielo
Como el alma que deja atrás al cuerpo.

Nace el amor

Lucho por ti. Bajo la dulce pulpa
En el oscuro hueso yace oculta
La dura almendra. Mis manos, mis labios
Van abriendo lo que carece de materia,
No necesitas revelar tus secretos.

Se abre como un libro olvidado
En el balcón, el viento lo hojea,
Se estremecen sus cabellos de papel
Susurran como las barbas del maíz.
Agita sus hojas ante extraños.

Nuestro destino yace enmarañado.
Aunque abierto el libro, nadie comprende.
Y lo que no encontré yendo a ciegas:
Lo invisible, no deja de llamear
En ti, en el muro de tus misterios.

A szerzőről egy kis fotó kiséretében így írnak:
“Balla Zsófia költőnő egy a romániai magyar kisebbség jelen irodalmanak legkiemelkedőbb alakjai közül. 1949. januar 15-én született Cluj-Napoca-ban (magyarul: Kolozsvár). Szamos romániai magyar folyóirat számára dolgozott, 1972 és 1985 között a kolozsvári magyar rádió szerkesztője. 1980-tól 1990-ig nem hagyhatta el Romániát. 1985-90 között az Előre című nemzeti újságnál publikált, itt művészetről nem írhatott, így agrár- és ipari tárgyú riportokat készített. 1992-től ’94-ig a bukaresti Hétnek dolgozott. 1993-ban települt át Magyarországra. 1999-ben DAAD-ösztöndíjas, számtalan költészeti díjjal tüntették ki Romániában és Magyarországon, többek között a Román Írószövetség Országos Költészeti Díjaval (1983 és 1991), Déry Tibor-díjjal (1992), A Soros Alapítvány Életműdíjaval (1995) es a József Attila-díjjal (1996).”


Viszonylag újak, két-három évesek a szövegek, köszönet értük Szijj Máriának, a fordítónak, aki egyébiránt Márai Sándor A nővér című művének is a társfordítója. (Salamandra Kiado, 2007, 256 o. Ford: Szijj Maria es M. Gonzalez Trevejo)

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr6865216

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.