Olvass!

KönyvesBlog

Rettenthetetlen hülyék kora van

2007. május 05. Jászberényi
(Harcos Bálint: Naiv növény, Ulpius ház, 2006)

Ha ennek a kötetnek a szerzőjét valahová kategorizálnunk kellene a ’90-es évek végének Sárkányfűs irodalmi táborához sorolhatnánk, melynek szerzői (Karafiáth, Varró, stb.) azóta a honi irodalom mécseseivé (lángjaivá, öngyújtóivá) váltak. Harcosnak ez nagy totálban sosem sikerült teljesen, holott 2002-ben megjelent Összes című kötetével –mellyel a cirka 2000 főből álló olvasótábort erőteljesen megosztva - rövid ismertségnek kezdett örvendeni.

Egyes rosszmájú olvasók már ekkor sem értették teljesen Harcos költészetének etapját, de mindenkit elhallgattatott, hogy ha másnak nem is tetszett ebben az országban Harcos debütáló poetikája (melyben a fogalmi lírától a nyögve nyelős rímtechnikáig bármit megtalálhatunk), Térey Jánosnak egészen bizonyosan. Ennek ékes tanúbizonyságát láthatjuk a Paulus elején. Harcos, kötetének megjelenése után hirtelen kiszakadt a belterjes magyar irodalmi létből, de előtte olyan szerződést sikerült kötnie az Ulpius házzal, melynek végösszege még hónapokig közbeszéd tárgya volt. Regényt kezdett írni.

Ennek megírása pontosan négy évet vett igénybe. Bár a kötet olvasása közben ez szerintem senkinek nem fog feltűnni, ugyanis a szöveget egy végzős gimnazista képes előállítani egy unalmas péntek délután, eredetiséget a történeti szálban ne is keressünk: naiv növény, Harcos Bálint irodalmi alteregója mindenkit meg akar baszni, szomorkodik egy családi tragédia miatt, aztán megőrül. Emellett mindent elkövet a saját mítoszának építéséért, de sajnos ezt is rosszul csinálja.
 
Jellemzően a magyar irodalomkritikára, ahelyett, hogy azt mondták volna Harcosnak, hogy inkább a festészetben próbálja kamatoztatni tehetségét, elővették az allúzió blöffjét s annyit mondtak, hogy Harcos pont belepasszol a Lautremont-Artoud-i hagyományba - ő is ilyen „őszinteséggel” ír. Bár szerény véleményem szerint még 50 évvel ezelőtt is ciki lett volna a Naiv növényhez hasonló prózával jelentkezni, úgy tűnik a hazai kritikai elégedett Harcos írásművével. Feltalált egy kulcsszót amivel menteni lehet ugyanis: jól van megformálva nyelvileg.
 
Hát nem. Harcos Bálint nem jó író és nem jó költő.  Nyelvi megoldásai megragadnak a betűk szintjén (Pl.megőrül és leesnek az ékezetek. Bár ezt már a verseskötetében is elsütötte, az avantgarde meg amúgy is kiírta), különösebb esztétikai élményt nem okoznak, bár nyilván a hiba bennem van és nem a készülékben.
 
Mindemellett nincsen semmi baj Harcos Bálint regényével, olvassa, akinek jól esik, vagy akinek két anyja van. A probléma az, hogy ma Magyarországon mindent el lehet adni néhány jól hangzó blöffel. Nem tudom ki vásárolja meg Harcos könyvét illetve mi a biznisz egy ilyen írás kiadásában, de, hogy valakit hülyének néznek az tuti. Lehet, hogy hülye az olvasó(én), hülye a kiadó beleértve a szerzőt is (ezt kétlem) vagy hülye az egész túltenyésztett magyar irodalmi élet, aki megpróbál facsarni még egyet az állam tőgyén, ezért szövetségeseket keres és inkább bölcsen hallgat.

Egy biztos: ahogyan Petri bejósolta eljött az idő. Rettenthetetlen hülyék kora van.  
 
 
 
 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr4164266

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.