Olvass!

KönyvesBlog

A magyar foci halott, könyvekben él tovább

2007. május 23. vl

Mi köze egymáshoz a focinak és az irodalomnak? Lakat T. Károlynál, a Tatabánya legendás edzőjének fiánál járt Esterházy Péter a Harmonia Caelestis megjelenésekor, amikor Lakat arról kérdezte, hányat tud dekázni dióval az író, majd felvázolta a legendás támadójátékok közötti különbségeket.

EP vallomása: „Előbb voltam futballista, mint író.” A foci és az irodalom elválaszthatatlan egymástól, mi ebben nőttünk fel, apám Moldovát és Végh Antalt olvasott fel éjszaka.  Minden megeshet, csak gondoljunk a futball-világbajnokságra: Henry fejéről megállapították, hogy nem alkalmas fejelésre, Zeffirelli, olasz filmrendező huligánokat hergelt, Pelé a brazilok kiesése után a szamba haláláról beszélt, illetve edzők vitatkoztak arról, szabad-e vagy sem szeretkezni a játékosnak meccsek előtt. A világbajnokság legizgalmasabb témája eleinte az volt, hogy Ronaldo fogyott négy kilót, majd az, hogy a nemzeti ikon, Zidane lefejelte Materazzit, aki könyvet is írt ebből.

A focit, a szurkolást nem lehet elmagyarázni, így leírni sem, világos, hogy más fociról írt Mándy Iván novelláiban, mint az Arsenal-fanatikus Nick Hornby: a futball a világ egyetlen olyan nyelve, amin megértenék egymást, mivel egy szép csel mindenhol szép csel, csak valahol kevésbé értik (mint fent északon).

A foci rendszerező elv, hétköznapok nincsenek, csak edzések és meccsek. A szurkolás létkérdés: meghatározza a szerelmet, a lakásvásárlást és a szabadságokat is, hiszen nem a Gergely-naptár a meghatározó, hanem a kedvenc csapat (itt: Arsenal) meccsei a bajnokságban, a Ligakupában, az FA kupában vagy a BL-ben.

Persze van olyan, mint az osztrák Nobel-díjas írónő, Elfride Jelinek, aki nem akarja megérteni a futballt, szerinte a modern háború él tovább a gyepen, amit megerősít John King Chealse szurkolókról írt véres-verekedős Futball faktora. Jegyezzük meg, a védekezésre épülő bunkófutball legnagyobbjai a Kékek

A számokból létrehozott focitörténelem semmiről nem beszél, bezzeg egy csel, egy kapufa, egy kihagyott tizenegyes mindent elmond: egy jó focista egy cselbe és egy könnycseppbe beleírja azt, amit futballról tudni kell. Hatalmas győzelmeket, könnyes vereségeket, elázott tizenhatos vonalat, eltörött szögletzászlót. 

A magyar foci halott, könyvekben él tovább: a cselek sikeresek, fejjátékban jók vagyunk, a cseréink magabiztosak. 

Ha valamit kihagytunk, írjanak róla és küldjék el nekünk. Külön nyereményt sorsolunk ki azok között, akik Lakat T. Károly opuszáról mértéktartóan és ízlésesesen bszámolnak.

Kapcsolódó anyagok

King: A futball faktor
Jelinek: Egy sportdarab

Moldova: Magyar atom

Cserna-Szabó: 7/4

A Nagyvilág folyóirat futball-különszáma

Darvasi: A titokzatos világválogatott

Fociblokk a Literán

Varró Dani a fociról a Literán

 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr6385829

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.