Olvass!

KönyvesBlog

Garamvölgyi: Semmelweist meggyilkolták

2007. június 25. .:wendy:.

A Múzeumok Éjszakájának krimiíró-találkozóján megtudhattuk, hogy mitől lesz valaki sikeres ebben a műfajban, hogy egy jó álnévvel milliókat lehet kaszálni és hogy az olvasók hülyék.

A Rendőrségtörténeti Múzeumba érkezve elsőnek a híres Kántor nyomozókutya kitömött testével találom magam szemben, aki ugrása készen állva várja a belépő vendéget majd körbenézve az asztalokra feltornyozott csiricsáré könyvek között a következő címeket látjuk: Vér, Donor, A kísértet, Pokoli hajsza. Megérkeztünk.


Szalay Petra

Szombat délután felvonult a kortárs krimi írók színe-java, a nagy öregek Nemere István és Lőrincz L. László mellett Szabó Márta, Sebestyén Elemér, Várady Eszter és Szalay Petra is tiszteletét tette. Hogy ezek a nevek közül nem mindegyik mond sokat? Akkor segítek: Martha Tailor, Anthony Grey, Peter Shark, de Szalay Petra meglepő módon a saját nevén ír, ami a műfajban egyedi. 

Csalódottan láttam, hogy az egyik leghíresebb szerző, Evelyn Marsh, vagyis Mocsári Erika, aki álnevét a Twin Peaks sorozat egyik szereplőjétől kölcsönözte, sajnos nem jelent meg a beszélgetésen. De szerencsére ott volt  Peter Shark, akiről kiderült, hogy nem is férfi, hanem egy csinos középkorú hölgy.


Nemere István az ufókhoz imádkozik

Az álnevek és írók bonyodalma egyre átláthatatlanabbá vált, alig győztem jegyzetelni a sok nevet és hozzájuk kapcsolni az írókat, ám amikor Nemere István bevallotta, hogy neki 34 álneve van, feladtam a dolgot. Egyébként ő a legtermékenyebb író, már 468 könyve jelent meg, a legtöbb közülük kiadói nyomásra különböző álneveken, hiszen nem lehet túl sok Nemere könyv egyszerre a piacon. Döbbenten hallgattam Nemere győzhetetlen munkakedvét, naponta 40-45 ezer karaktert ír, mindezt reggel hattól délután kettőig, ez alól nem kivétel a hétvége és az ünnepnap sem.

 

Nemeréből Melissa Moretti


Az írók maguk vallották be, hogy nem lenne piaci jövője műveiknek, ha a saját nevükön adnák ki őket, legtöbbször kiadói nyomásra vagy választanak maguknak egy nevet, vagy a kiadó aggat rájuk egyet. A kiadók pedig igen egyszerű taktikát követve, ha romantikus regényről van szó, valami dallamos női nevet adnak, így lett Nemere Istvánból Melissa Moretti, náci bűnügyi történethez egy jól pattogó német név illik, az amerikai magánnyomozó történeteit pedig a titokzatos Anthony Grey írja, és nem pedig Sebestyén Elemér, Váradi Eszter pedig attól függően Peter Shark vagy Esther G. Wood, hogy épp bűnügyi regényt ír vagy szerelmes-romantikusat.

A koncepció az, hogy az olvasó könnyebben azonosul a történettel, ha az írónak hasonló neve van, mint a szereplőknek. Anthony Grey (Sebestyén Elemér) író nagyon velősen csak úgy fogalmazott, hogy igen, kvázi hülyéknek nézik az olvasókat, hiszen a belső borítón hangyabetűkkel mindig fel van tűntetve az író valódi neve, de ki olvassa azt el, így jobban fogy a könyv és a szerző is élvezi, hogy a semmiből felépíthet egy embert, aki valójában nem is ő.

Az álnevek kérdése mellett olyan érdekes műhelytitkokat tudtunk meg, hogy a legjobb egyes szám első személyben írni. Egyedül az orvosi krimik esetében nem szerencsés ez a módszer, mondta Peter Shark, akinek legutolsó könyvében egyszerre kellett férfi és női elbeszélői szemmel megírnia ugyanazt a történetet. Ez ugye azért is érdekes, hiszen ő Peter Shark néven nőként ír egy férfi nevében. Az irodalomelméleti vita után következett a világ legbutább olvasói kérdése, amit valaha hallottam, amelyre azonnal meg is született a legbutább írói válasz a tizenhét éves Szalay Petrától:

Milyen hosszúságú könyvet érdemes írni?
Hát, szerintem ez a népszerűségtől függ. Ha még nem túl ismert az író, akkor érdemesebb egy rövidebb szösszenettel kezdeni az írást, mert lehet egy hosszabb regényt nem fogadnak olyan szívesen az olvasók.

 

 

Gyorskérdések a krimiírókhoz


Szalay Petra
Ön még nagyon fiatal, a jövőben is irodalommal szeretne foglalkozni?
Nem, még csak egy kötetem jelent meg, és most úgy gondolom, nem szeretnék író lenni. Valójában minden vágyam, hogy színésznő legyek, a színészmesterséget szeretném kitanulni, de az irodalomnak sosem fogok hátat fordítani.

Kipróbálta már magát a krimin kívül más műfajban is?
Igen, írtam már színdarabokat is, de most fog megjelenni a következő kötetem, ami azért még mindig krimi, sőt egy háromkötetes krimisorozat első darabja.
Nemere István
Majd ötszáz könyvvel a háta mögött mit gondol azokról, akik a kevesebb több elvét vallják?
Szerintem a mennyiség nem feltétlenül megy a minőség rovására. Az életművemben persze vannak hullámvölgyek, de nekem az a mottóm, hogy ami engem érdekel, az másokat is érdekelhet. Hosszú idő alatt is lehet pocsékat írni, csak úgy, mint gyorsan nagyon jót.
Lőrincz L. László
Azért választott álnevet, hogy az ismeretterjesztő tudományos tevékenysége ne keveredjen a krimi és kalandregény könnyed műfajával?
Nem, a tudományos tevékenységemnek ehhez nincs köze, amúgy is visszavonultam már. A pályám kezdetén ifjúsági és tudományos-fantasztikus könyveket írtam, később váltottam át nevem angol változatára, amikor elkezdtem kalandregényeket írni. Így akartam megőrizni a renomémat a régi olvasók előtt, akik esetleg csalódottan dobták volna el a kalandregényeket, mondván mást vártak.
Nem elég ilyen esetben tisztán a saját írói képességiben bíznia?

Nem, a hölgyek például nem szeretik a kalandregényeket, nem akartam csalódást okozni nekik, hogy megvesznek egy Lőrincz L. László könyvet és egy számukra unalmas kalandregényt kapnak.

Utolsónak sikerült megszólítanom a megközelíthetetlennek tűnő Garamvölgyi Lászlót, akitől csak annyit kérdeztem, mi hajtja arra, hogy a rendőrségi munka mellett krimit írjon, irodalomtörténeti kutatásként feltárja József Attila halálának körülményeit, és én jól emlékszem, hogy színészkedett is, mert egyszer szerepelt a Barátok köztben. Meglepetésemre nem két mondattal intézett el, hanem egy rögtönzött fél órás kiselőadást tartott az életéről és munkásságáról.

„A krimik alapjai a rendőrségi jegyzőkönyvekben rögzített nyomozási összefoglalások. Egy három-négy oldalas jegyzőkönyvi összefoglalóból secc-perc alatt meg lehet írni egy jó krimit, természetesen finomítani kell a történeten, mert a képzelet sosem tud olyan brutálisat kitalálni, mint amit a valóság produkál. A Barátok köztös szereplésem csak egyszeri beugrás volt, az volt a cél, hogy a sorozatban egy nyomozás sikeresen záródjon, ennek én voltam a záloga. József Attila halálával kapcsolatban végzett kutatásaimat az irodalmárok is kezdik elfogadni, nem az volt a célom, hogy átírjam az irodalomkönyveket, de olyan dolgokra sikerült fényt derítenem, amely még a legellenségesebb kutatókat is lassan meggyőzik. Pusztán a kíváncsiság hajt következő könyvem témájában is: Semmelweis Ignác halálának furcsa körülményeit szeretném feltárni. Az ügy még ennyi év távlatából is annyira szövevényes, és döbbenetes, hogy biztos vagyok benne, hogy nem természetes halállal halt meg, mint ahogyan azt eddig hittük, legyen elég annyi, hogy nem véletlenül hantolták ki négyszer. Arra szeretnék rájönni, hogy kinek és miért volt a célja elhallgattatni Semmelweist.”



(Képekért köszönet Hőrich Ádám Richárdnak)

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr71105191

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.