Olvass!

KönyvesBlog

A verseimet Algopyrinnek hívom - Interjú Rapai Ágnessel

2007. szeptember 08. KálmánG


A halak jegyében születettem, Szekszárdon. A koromról a mai naptól kezdve hallgatok. A Lomonoszov egyetem dramaturgia szakán szereztem diplomát. Dolgoztam itt-ott. Kamaszkorom óta együtt élek Karcsival, a férjemmel. Nagyon büszke vagyok a fiamra, Attilára, aki kreatív igazgató egy reklámcégnél. (Most némely olvasó felszisszen, de csak azért, mert fogalma sincs arról, milyen nehéz kitalálni egy jó reklámkampányt.)

Ön a nyolcvanas évek óta van jelen az irodalmi közéletben. Eddig öt kötete jelent meg, a legelső 1985-ben a Magvetőnél Máshol címmel. Sorolja-e magát, s ha igen, milyen irodalmi iskolához? Ön szerint milyen költészeti irányt képviselnek a versei? A legtöbb kritikusa Önt az ún. Új-szenzibilitás posztmodern ágazatába sorolja, egyetért ezzel?

Nem. Mivelhogy nem tudom, mit jelent az Új-szenzibilitás. Szerintem semmit. (Örvendünk a költőnő őszinteségének, mivel mi sem tudjuk - aszerk.) Semmilyen iskolához nem tartozom. A verseimet Algopyrinnek hívom.

Új-szenzibilitás: Az Új szenzibilitás olyan 1970-es években induló –főleg a képzőművészetből– ismert irányzat, alkotói attitűd, mely a kimerülni látszó avantgárd modernitásával, konceptualizmusával, analitikus törekvéseivel szemben rezignált, introvertált, érzékiségre törekvő műveket teremt. (Az artportal.hu-n található lexikon alapján)


Mit gondol a kortárs költészetről? Kiket tart fontosnak a ma alkotó szerzők közül?
A kortárs líra sokszínű. Most elkövessem azt a hibát, hogy neveket mondok? Jó. Tandori Dezső, Oravecz Imre, Tolnai Ottó, Parti Nagy Lajos, Marno János, Kovács András Ferenc. Petőcz András. Szkárosi Endre.

Mit gondol a kortárs költészet jövőjéről?
Azt gondolom, ha meg nem kukul az emberiség, és erre csekély esélyt látok, költészet mindig lesz. Esküvőn, temetésen kötelező elmondani legalább egy verset.

Kritikánk Rapai Ágnes könyvéről itt>>
Hogyan viszonyul női költőtársaihoz? Mit gondol a magyarországi „női költészetről”?
A nők költészete izgalmas. Kedvencem Fabó Kinga, aki jóval nagyobb figyelmet érdemelne a kritika részéről, mint amit kap. Takács Zsuzsa szabad versei óriási hatással voltak rám. Rakovszky Zsuzsa egyhangú fegyelmezettsége mindig idegesített, de az is lehet, hogy csak féltékeny voltam rá. Tóth Krisztina fanyarsága és arányérzéke vonz. Erdős Virág kiszámíthatatlan játékossága és vadsága elkápráztat.És Ladik Katalin. Legutóbb a könyvhéten hallottam, amint saját versét vijjogta a Vörösmarty téren. Lenyűgözött. (Azt hiszem, most rengeteg ellenséget sikerült begyűjtenem, amiben, anyám szerint, profi vagyok.)

Több kötete jelent meg Svájcban, valamint az orte folyóirat rendszeresen közli. Honnan a kapcsolat? Milyen a visszhangja verseinek külföldön?
Két kötetemet adták ki. Ennek az a története, hogy az orte kiadó megjelentetett egy Magyar költők antológiáját. Mivelhogy ebben szerepeltem, meghívtak Kukorellyvel, Bodor Ádámmal, Varga Imrével, Györe Balázzsal egy svájci felolvasókörútra. Az orte kiadó igazgatójának - aki nem akárki ám, még a Zürich költője kitüntetést is megkapta - az én verseim tetszettek legjobban, ezért megkérte Sándor Andrást, a Zürichben élő magyar költőt és műfordítót, hogy fordítsa németre a verseimet. Az első kötet olyan jól sikerült, hogy a Frankfurti könyvvásáron (1999-ben, amikor Magyarország volt a díszvendég) már ott lehetett a második német nyelvű könyvem is. A visszhangról csak annyit mondok, hogy Frankfurtban odajött hozzám a Magyar irodalom tanszék vezetője és azt kérdezte: Jé, te magyar vagy? Azt hittem, hogy svájci. (Azért tegezett le, mert nő.)

Mit gondol saját költészete jövőjéről?
Reménykedem, hogy van jövője.

Mivel telnek a hétköznapjai?
Jaj. Pénzkereséssel és olvasással. Meg főzök is, régóta és rosszul.

Melyik a legkedvesebb saját, illetve kortárs szerzőtől származó verse?
A legkedvesebb Oravecznek az a verse, amelyet „Jézus Rilke kötettel a kezében” című versem ihletett a megíródásra. Íme:

Oravecz Imre: Jézus Rilke kötettel a kezében
(Rapai Ágnes versére)

Neked sem könnyű, Jézus,
hiába olvasgatod Rilke verseit,
és hiába ismered a rád nézve talán
hízelgő irodalomtörténeti tényt,
hogy költőd csupán egy írástudatlan
szobalányt tűrt meg betegágya mellett,
mielőtt végleg magához szólította őt az Úr,

nem könnyű, mert ember vagy te is:
anyaszülten is anyátlan,
pártfogoltan is pártfogolatlan,
oltalomban is oltalmatlan,
hazában is hazátlan,
átdöfött szív nélkül is átdöfött szívű,
tanítványokkal is tanítványtalan,

olyan vagy, mint költőd volt,
aki arra kérte az Urat:
Gieb ein kleines Zeichen,
és az Úr jelet adott neki,
és mint az elmúlást az őszben,
szóra bírta benne az öröklétet,

Jézus, adjon neked is jelet az Úr

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr71156729

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.