Olvass!

KönyvesBlog

Borítómustra

2007. október 28. kovacsbalint
Ágens: Kúrós versek (Barrus Kiadó)
 
Ágens verseskötetének provokatív címét jól kiegészíti a visszafogott, szinte dísztelen, fényes fekete borító, az apró, elmosódott, halványvörös nonfiguratív ábrákkal és a sötétszürke, egyedi betűkkel. A hátsó borító már merészebb, Ágens festett „képmása” díszíti, egyfajta szürreális cyber-termékenység-istennőként. A fülszövegek egyikén egy vers olvasható, a másikon Ágens – nem biztos, hogy mindenki számára azonnal megérthető – életrajza. Kellemes, szép, hívogató borító. Tasnádi József munkája 

A


Eugène Ionesco: A magányos és Paul Auster: A szem önéletrajza (Barrus Kiadó)

A Barrus Kiadó szépirodalmi sorozat kiadásába kezdett, talán a hajdani Modern Könyvtár mintájára: a borítókon itt is szerepel a műfaj-meghatározás, a köteteket döntően a színük különbözteti meg egymástól, a koncepció pedig minden eddigi kötetnél azonos. Valószínűleg véletlen, de a Ionesco és az Auster kötet kiegészíti egymást: az előbbit egy arc nélküli fej, az utóbbit egy fej nélküli arc(kezdemény) díszíti. A sematikus vázlat-állatok (lepke és sirály) minimalizmusát mintegy idézőjelbe teszi az azok mellett mindkét borítón megtalálható kicsi, de részleteiben is kidolgozott rajz. Hátul az elülső borító grafikája köszön vissza, megfordított színekkel. A fülszövegeken egy-egy részlet olvasható a belső oldalakból, a könyv és a szerző korrekt ismertetésével. A könyvek jól mutatnak egymás mellett és egymagukban is, feledtetik a kérdést, vajon hány kötetig juthat el a sorozat. Klimbat Ákos munkái

B+


Tímár Péter: Kis éji csontzene! (Fiókban maradt forgatókönyvek) (Barrus Kiadó)

Tímár Péter munkásságának legújabb írott lenyomatának borítójával a kiadó semmi kockázatot nem vállalt – más szavakkal semmi izgalmasat nem adott. A fedőlap a „keresd meg a … darab apró különbséget”-játékok mintájára szinte egy az egyben a szerző-rendező leghíresebb filmje, a Csinibaba plakátja – a három pont helyére itt az „egyetlen egy” írandó, a különbség kizárólag a cím. Persze nem baj, ha a közönség azonnal tudja, hová kell tennie magában a könyvet, amit meglát a boltban, de így a Borítómustra apropója elvész: borítóról, mint önálló alkotásról nem lehet beszélni. Borító: Tasnádi József

C


Szőke András: Fejbenfilm (Forgatóskönyv) (Barrus Kiadó)

Kifejezetten ízléstelen, hogy ne mondjam: ronda Szőke András „pszeudo-forgatókönyvének” borítója. A nagyon vastag papírú, fényes kemény kötés eleve valami olyasmire emlékeztet, ami jó tíz éve kiment a divatból, de ez magában talán még nem lenne baj. A csúnya színek, a borítóhoz mint olyanhoz nem illő, amatőrfénykép-szerű fotó és az aláillesztett, rajzolt filmszalag által keltett megrázó benyomást csak tetézi a két, egymással szemező Szőke András, habként a tortán igénytelen, tehetősebb hajléktalanokat idéző ruhába bújtatva. A hátsó borító színei még rosszabbak, és a könyv ismertetője is igénytelen. Faragó Ágnes kötéstervező mindent megtett, hogy ellensúlyozza a nagy név miatti pozitív konnotációt.

E


Marina Palmer: Tangó (Jaffa Kiadó)

A Tangó borítója röviden szólva egy jó (vagy legalábbis nem rossz) ötlet elbarmolása. A három vagy négy különböző és (természetesen) össze nem illő stílus keveredése igen sokat ront az összképen. Az alap egy kihalt, macskaköves utca és az azon átfutó sínpár fekete-fehér fotója, amely szép és jó volna, ha nem egy olyan tervező kezébe adták volna a Photoshopot, aki nem ért hozzá – a sín egy ponton természetellenesen megtörik. Az utcára montírozott táncoló párral a közhelyességen kívül nincs komoly baj, bár jobban nézne ki, ha nem csak a kontúrjaik volnának láthatóak. Ezen pedig... Csiricsáré nonfiguratív „nőies” kriksz-krakszok és virágocskák, no meg egy vastag, ordenáré rózsaszínes-piros csík a címmel. Igen, mindez a melankolikus és visszafogott háttéren. A borítótervező(k?) kilétét homály fedi.

D+


Jenei László: Szarvas a temetőben (Jelenkor)

Mindig kiábrándító egy olyan, látszólag egyedinek szánt betűtípus dominanciáját látni egy könyvborítón, amit hat-hét éve töltöttem le a netről, és telepítettem a gépemre, mert olyan egyedinek tűnt. Ettől eltekintve egy nem túlzottan szép, de nem is csúnya kép alkotja Jenei László könyvének fedőlapját, egy (feltehetően temető-)kerítés rozsdás díszéről. Kétségkívül hangulatos lehetett a kép valamikor nagyon régen, ma azonban elkoptatottsága, elhasználtsága és közhelyessége miatt ez már nem jön át. Sebastian Stachowski munkája

C+

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr73191994

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.