Olvass!

KönyvesBlog

Nem semmi!

2007. november 18. wolferl


Carmen Laforet: A Semmi, Patak Könyvek, 2006, 232 oldal, 2200 Ft

 

Tegyük kezünket a szívünkre és csukjuk be a szemünket, majd nevezzünk meg legalább három jól ismert spanyol prózaírót. Nem a latin-amerikai spanyol nyelvű mágikus robbanásra gondolok, hiszen onnan könnyedén lehetne említeni Garcia Marquezt és társait – hanem az európai spanyolra, amely a baszk, a katalán és a gallego irodalmat is magában foglalja. Évek óta gondolkodom azon, vajon hogyan kerülhetnék közelebbi kapcsolatba az utóbbi száz év spanyol irodalmával és vajon honnan vegyem ehhez a megismeréshez az információkat. De sajnos – ahogy sokan mások – hosszú időre már a Don Quijoténél megfeneklettem. Aztán jött egy kitűnő műfordító, nevezetesen Pávai Patak Márta, aki vette a bátorságot s egyszemélyes kiadót alapított, azóta pedig évente lefordít néhány spanyol regényt magyarra. Közülük való Carmen Laforet 1945-ben írt remekműve, A Semmi, amely ötven év múltán tavaly landolt a hazai könyvesboltokban. Hogy közelebb merészkedjünk a tárgyalt regényhez, kedvcsinálónak annyit: ami nekünk Ottlik Iskolája, a franciáknak meg Camus Közönye, az Spanyolországban egy akkor 24 éves fiatal írónő szabálytalan fejlődésregénye.

Carmen Laforet 1921-ben született Barcelonában és alig pár éve, 2004-ben halt meg. A Semmi című regénye ma kötelező tananyag a spanyol gimnáziumokban s az ország mindmáig legnagyobb irodalmi sikere. Hogy miért van ez így, az szerencsére a kitűnő fordítás is képes közvetíteni. Noha látszólag Laforet könyvében címéhez híven természetesen nincsen semmi. Egy fiatal lányról, Andreáról szól a történet, aki Barcelonába érkezik rokonaihoz, hogy az ottani egyetemen tanuljon. A regény színtere a rokonok háza, szenilis nagymamával, hisztérikus nagynénikkel és két különös nagybátyóval. Andrea vidáman veti bele magát a család életébe, néhány nappal később viszont már legszívesebben elmenekülne. A sivár környezet, a dohos ház, az állandó konfliktusok és veszekedések, a kisszerű élet rádöbbentik arra, hogy a felnőttek világa semmitmondó és lélektanilag sekélyes. Egyetemi osztálytársai, akikben rövid időre barátokra lel, ugyanolyan csalódásokat okoznak neki, mint romlott lelkű rokonai. Legjobb barátnője egyik nagybátyjával kezd viszonyt, őt pedig ejti, gazdag fiúbarátja pedig nem képes integrálni a szegény lányt tehetős családja körébe.

Az egyes szám első személyben elmondott történet mindvégig melankolikus, rezignált hangnemben jeleníti meg a háború utáni Spanyolország szürke, lehangoló világát, miközben a főhős kisszerű emberi viszonylatokkal és a létezés ontológiai csupaszságával szembesül. Eközben az olvasó plasztikus képet kap egy átlagos spanyol családról, akiknek tagjaiban, ha vizuális fogódzót keresne, az Almodóvar nevű népszerű filmdirektor, vagy még inkább Victor Erice és Bunuel egyes alakjaira ismerhet. Ami azonban a legtöbbet nyújt ebben a regényben, az a történet mellett Laforet nyelvi megoldásai. A Semmi szövege tökéletesen kidolgozott, tárgyszerű mondatokból épül fel, amely hatásosan közvetíti Andrea életérzését és azt a világteremtő, már-már metafizikus atmoszférát, amelyben egy lány találkozik a nihillel.


A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr35202806

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása