Olvass!

KönyvesBlog

Anarchia a könyvtárban

2007. november 26. sonnyK

Herman Brusselmans: A férfi, aki munkát talált, Jelenkor (Útravaló), 2007, 210 oldal, 990 Ft.


Biztosra vehetjük, hogy Brusselmans a „Ramone-fivérek” vérszerinti rokona, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint A férfi, aki munkát talált című regénye, ami pont olyan, akár egy jó Ramones album: rövid, velős és borzasztóan szórakoztató. Nem meglepő, hogy főhőse, Louis Tinner, az irodalom legnagyobb széltoló svindlereit idézi, egy Osztap Benderbe oltott Sid Vicious. A hatalmas irodaház eldugott kis könyvtárában saját játékszabályokat teremtő Tinner, a lehető legkevesebb energiával dolgozik meg a béréért, általában hiába kopognak ajtaján a látogatók. Amikor mégis bejutnak hozzá csekély eredménnyel távoznak, ha ugyan a mélyen cinikus, s időnként környezetére veszélyes könyvtáros olyannyira rájuk nem ijeszt, hogy többé gondolni sem mernek az olvasásra.

Tinner legtöbbször magára zárja az ajtót, dohányzással, és sörözéssel üti el az időt, ezt a tevékenységet csak a menetrendszerűen érkező kávéárus lányért szakítja meg. A zord könyvtáros amúgy is csak a gyengébbik nem kedvéért oldódik fel időnként, bár kedveskedő bókjainak őszinteségét jelentősen rombolja durva szexizmusa, amit nem nagyon bír elrejteni. Tinner feltehetően örökké folytathatná magányos harcát a fogyasztói társadalom ellen, ami nála a munkavégzés permanens megtagadásából áll, ha nem akad össze egy fiatal elsőkötetes íróval, s annak túlbuzgó húgával.

Brusselmans minimálisra redukálja az események számát könyvében; olyannyira nem történik semmi derék főhősünkkel, hogy annak se tulajdonítunk egy idő után jelentőséget, ami valójában döntőnek bizonyul a regény lezárásában. Ám nem ez az elrejtés technika, nem a bravúros történetszövés, a váratlan fordulatok, vagy parádés nyelvi játékok teszik felejthetetlenné A férfi, aki munkát talált című könyvet, hanem Tinner alakja, faragatlansága, elképesztő belső monológjai, és bizarr tréfái. A főhős mindent elkövet, hogy a külvilággal való folyamatos összehasonlítgatás során véletlenül se találja saját magát hasonlatosnak másokhoz, hajmeresztő reakcióiban nyilvánul meg a hétköznapi semmiségek unalmát célzó dühe. Felületesen szemlélve Tinner egy tomboló elmebeteg, de botrányos munkamorálja nevetséges színben tünteti fel a hatalmas irodaház többi dolgozójának fontoskodó sürgés-forgását is. A deviáns viselkedésének értelme a fogyasztói társadalom normáinak, hazug erkölcseinek radikális elutasítása; nem vesz részt ebben vircsaftban, csak annyiban, amennyiben ezt szórakoztatónak találja. Brusselmans könyvét magányos főhősének alakján túl, a hihetetlen párbeszédek miatt is Bukowski munkáival rokoníthatjuk, ugyanakkor a belga író a főhőséhez hasonlóan részvétlen narrátora segítségével Tinner dühödt lázadásától is finoman elhatárolja magát.

Ilyen egy dühös fiatal belga (így hívták Brusselmans írói körét) könyve a 80-as évek elejéről; az idő eddig mit sem fogott rajta, ezért valószínűleg nem válik a munkaadók kedvencévé az alkotás, hiába keressük a céges karácsonyi ajándékcsomagban, pedig elolvasásának számos gyakorlati haszna is van. Megtudható belőle, hogyan kell szakszerűen elbánnunk a ránk támadó könyvekkel, hogy miért nem érdemes Lode Zielensről szakdolgozatot írni, de figyelmeztet a túlzott dohányzás veszélyeire is.
A férfi, aki munkát talált páratlan szórakozást nyújt, a kiadó jól választott, igazi útravaló könyv ez, de azért érdemes vigyázni, nem tanácsos pont munkába menet kezdeni az olvasást, mert előfordulhat, hogy nem érünk be. Soha többet.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr74235798

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.