Olvass!

KönyvesBlog

Szily Laci kinyírta Szekeres Imrét

2007. december 10. valuska
B+
Szily László: Kitolás 2, Konkrét, Bp., 2007, 325 old. 2999 HUF.
Megvan a tökéletes karácsonyi ajándék idén, ami elsüthető mindenhol, ahol jön a baba vagy ahol már megvan. Vagyis a magyar társadalom jelentős része a célcsoportja Szily Laci második apakönyvének, ami egytől ötéves korig mutatja be, mit csinált Borisz és Miri, a két ultimate kedvenc szuperhősünk mostanáig. (A második résszel együtt újra kiadták az elsőt is a hiánypótló apakönyvből, plusz beindult Szily blogja is.)

Az én-központú akciódrámában igazi jellemfejlődés nincs, pedig lehetne. Szerzőnk, aki édesded, péniszekkel, Semjén Zsolttal és focilabdákkal díszített álomba merült Freud díványán, viszolyog mindenféle apafigurától, ami minden igazság és tudás birtokosa. A Szily-féle apa kicsit mindig menekül otthonról és a gyerekektől a megszokott életmódjához, hogy rögtön borzalmasan hiányozzanak neki, ha nincsenek vele.

Szily mellett a gyerekek csak statiszták, pedig jó lenne jobban megismerni őket és még több sztorit velük, de ez nem lehet, mert itt egy apa áll a középpontban.

A Kitolás 1-2 valójában nem gyerekkalauz, bár olvasható úgy is, hanem az apává válás története: Szily folyamatosan birkózik az apahagyománnyal (milyen az apa? egyszerre okos, mindentudó, isten, játszótárs, csúszdapartner, orvos, tűzoltó etc.), mert ő élő kérdőjel, ahogy írja önmagáról, amikor a jeti beszorul a játszótéren a csúszdába. És ezt az elbeszélői pozíciót lehet szeretni, mert mindig mindenre rákérdez. Bár szegény csaja, Imola annyira a háttérbe is kerül a történetben, mint Santa Sofia De Piedad a Száz év magányban.

Szily gondolt az olvasókra, az apákra, akik, saját tapasztalataiból felépített elmélete szerint, csak a wc-n olvasnak, ezért a lehető legrövidebb fejezetekre tördelte a szövegeket, amelyek igazi mondatközpuntú történetek. A Szily-mondat lényegét is megfejtettem: a magyar mondat teremtette valóság Semjén Zsolttal vagy Palik Lászlóval írható csak le.( Ezért a mondatért én megkapom a magamét, mert szerző szerencsére nem bírja komolyan venni magát.)

Ennek ellenére sok-sok infót kapunk, még ha Szily igyekszik mindenhol jelezni, hogy igazán nem akar tanácsokat adni. Megtudhatjuk, hogy nem kell félnünk attól, hogy buzipap lesz a gyerek, ha meglát dugás közben. Ezen kívül praktikus szociológiai és pszichológiai tanácsokkal mutatja be a homokozó, a medence és a játszótér világát is. Ja, a szerző szerint száztizenkétezer oldalt kellett volna írnia, helyette háromszázvalamennyi lett, bár így is pofátlanul széthúzták a kiadóban: oldalanként legfeljebb 20 sor (inkább 10), hatalmas betűk, viszont rengeteg-rengeteg vicces kép. Egyet közlünk a szerző kitolásblogjáról:


Szily kakadarabokat piszkál ki Borisz fenekéből

Az egyik képen egy kislány két péniszt fog közre, egy másikon a húgyban fürdik, valahol Lengyel László hisztériázik ahogy szokott, egy másikon Friderikusz Sándor tejfogaiból fűznek láncot – ez a Szily teremtette nyelvi és vizuális tér, amihez foghatót senki más nem él meg, mondaná György Péter, majd hozzátenné, hogy ennyire összetetten éljük meg a valóságot ebben a digitálisan mediatizált térben. (Kérdés szerzőhöz: Miért faszorral ábrázolja önmagát?)

Persze erős szűrőt jelent a Szilyre jellemző nyelvezet, amiben meglepetésünkre 78 százalékkal kevesebb a Szekeres Imre és Lamperth Mónika, és 85 százalékkal csökkent a horgászhasonlat is. De hová tűntek Szily kedvelt figurái, a két béna miniszter, aki olyan szerepeket töltöttek be a riportjaiban, mint másoknak Rosencrantz és Guildenstern? Leszámolt velük minden bizonnyal, hogy helyette sok semjénezés és palikozás legyen, de nincs illésbélázás, mint az első részben. Hiszen azóta visszavonult.

Érzelmes zárszó

A szerző egy dologba nem gondolt bele, hogy ennek a kötetnek még negyvenkét része lesz, és saját pozíciója egyre inkább bonyolódni fog. Ráadásul az utolsó könyvet Borisz és Miri írja meg majd Szilyről, és az lesz a legjobb és legszebb apakönyv. Ez a nagy teher.

Megjegyzés: Szilyvel szemben ülök az Indexben, és egyszer fociztam picit Borisszal Szentendrén, mielőtt valaki saját szövegeimet citálná ide a kiről, mit írhatunk-vitából.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr88256853

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.