Olvass!

KönyvesBlog

Mit vegyünk karácsonyra? No. 4

2007. december 20. m.anna

Eddig nem foglalkoztunk a gyerekekkel, pedig ők is olvasnak. Mivel a Harry Potter utolsó kötetének magyar nyelvű változatának megjelenéséig még várnunk kell, ezért most Böszörményi Gyulát ajánljuk. És blogunk kedvenc gyerekkönyveit, a kaki- és halálkönyvet. Írjátok meg, mit vesztek a gyerekeiteknek, és miért.


B
Böszörményi Gyula: 9…8…7…Könyvmolyképző Kiadó, Budapest, 2007, 306 oldal, 2999 F
t


Böszörményi Gyula, ahogy az egyik barátom gúnyosan megfogalmazta: a magyar J.K. Rowling. De ha nem akarunk gúnyolódni, akkor is kikerülhetetlen, hogy odafigyeljünk rá, amint kiad a kezéből egy-egy új gyerekregényt. Főleg, ha tovább evezve biztonságos vizeiről, ilyen kényes témához nyúl.
Mielőtt elmondanám, mi a véleményem a regényről, felkérem a tisztelt kommentelőket, hogy ha van a környezetükben olyan kiskamasz, vagy kamasz, aki a förtelmesen szájbarágós borító miatt vette kézbe és olvasta el ezt a könyvet, interjúvolja meg, és számoljon be róla. Köszönöm. Jómagam ugyanis sokáig pakolgattam ide-oda, asztalról polcra, fiókba, majd végül a táskám mélyére, annyira nem volt kedvem hozzá, hogy egyáltalán belelapozzak. Ismerve Böszörményi enyhén didaktikus stílusát, a goth kiscsaj a borítón szabályosan elborzasztott.

Pedig a látszat néha. Például most. A könyv az lett, amire már régóta vártam: az író végre összeszedte magát, és hajlandó alább adni a tanáruras stílusból. Határozottan jól áll neki. Nyelvi játékai finomodnak, figyelem, hamarosan bravúrosnak nevezhetjük! Cselekménye összeszedettebb, és egyre kevésbé kiszámítható. A vége sajnos még így is megbicsaklik, láttunk már párszor ilyen álom az álomban-szerű megoldást, mégis, a történet maga olyan izgalmas, hogy megbocsátjuk neki a középszerű lezárást. Ez a fantasy valószínűleg akármilyen nyelven megállná a helyét, nekünk azonban különösen is megbecsülendő, Böszörményi ugyanis nem vonatkoztat el, nem menekül előre, vagy hátra, ő határozottan a 21. század magyar gyerekeihez beszél. Én körülbelül a regény feléig bírtam, utána elővettem egy ceruzát, és bejelöltem a lakásomat, illetve a kedvenc helyeimet a belső fedőlapon lévő Budapest-vázlaton, elmerengve közben az elénk vázolt képen, ahogy démonok tartják megszállva, mondjuk a hetvennyolcas busz utasait.

Azért a konzervatívabb szülők se botránkozzanak meg, ismerjük már jól az író sziklaszilárd morális elveit, a démonok, sátánfattyak, és Lucifer két tinilány által elkövetett, nyíltszíni megidézése ellenére, a regény abszolút régimódi és vállalható üzenetet közvetít, úgymint szeretet, barátság, odafigyelés, szeretet és szeretet, na meg szeretet.Tehát a zengzetes „Rémálom könyvek” felirat ellenére bátran odahelyezhető a karácsonyfa alá, legfeljebb gondosan menedzselni kell. De a budai emosok biztos imádni fogják.


A+
Pernilla Stalfelt: Halálkönyv és Kakikönyv,Vivandra könyvek, 2006, 1890 Ft


Ha lenne gyerekem, vagy megfelelő korú ismerősöm, ezt a két könyvet biztosan odatenném a fa alá, pedig elhatároztam, hogy ez a karácsony különleges lesz, és a családból egyedül én fogok meglepő és újszerű ajándékokkal előállni (vö. dugóhúzó, zokni, étkészlet, etc.). Hát, ha a fogadkozásaimról beszélünk, akkor szerencse, hogy már nagykamasz az unokaöcsém. Amúgy meg tök jól járna szegény.
 
Erről a két könyvről mondhatunk bátran olyanokat, hogy vicces, eredeti, ötletes, meg hiánypótló. Sőt, még azt is, hogy felvilágosító, bár nekem személy szerint rossz emlékeim vannak a fent nevezett műfajról, talán, mert akkor még nem alkotott ez a fantasztikus nő.
Mindkét téma érdekli a gyerekeket, ez egyértelmű. Az is, hogy kikerülhetetlen beszélni róluk, az ürítés persze mindennapi, a nagymama pedig meghal, de minimum a legjobb barátnő dédije. Hívő családokban ott van a Biblia, ami alapnak kitűnően megfelel, mármint a halállal kapcsolatban, nem biztos viszont, hogy kellő tálalás híján olyan közel hozza, és egyszerűen elfogadhatóvá teszi, mint ez a könyvecske. Nem gyerekirodalom.

A svéd illusztrátor-írónő könyvei viszont pátoszmentesen, pironkodás nélkül, és őszintén beszélnek az emberi élet végtermékeiről. Ügyesen elkerüli a vallási, és a didaktikus csapdákat. Naiv, de nem bárgyú, érzelmes, de nem érzelgős. Szól a gyászról és a fájdalomról épp úgy, mint az életben maradtak természetes öröméről. „Ha a halottra akarunk emlékezni, akkor kimegyünk a temetőbe. Elolvassuk a sírkövön a nevét, megöntözzük a virágokat, gondolatban elbeszélgetünk vele. Mintha csak egy találkozóra jöttünk volna!” Találóak a grafikák is. Az a generáció, aki Füzesi Zsuzsán és keményfedeles Walt Disney könyveken szocializálódott, a két kezét összetette volna két hasonló könyvért, ahol szöveg és grafika ilyen tökéletesen, ilyen, nincs erre jobb szó, korrektül kiegészítik egymást.

Tehát, ha még nincs késő a karácsonyi hajrában, tessék csak, tessék Pernilla Stalfelt köteteket venni. Vagy legalább megjegyezni a nevét, mert érdemes. Utána pedig csaphatunk egy nagyszerű bulit, de a poént bizony nem lövöm le…„Ha van egy jó nagy ágyatok és levetkőztök meztelenre… pukielőadást is tarthattok.Ugrabugrálhattok az ágyon, pukizgattok, és közben a szátokkal is utánozhatjátok a pukizást.Befejezésül talán egy kis dal lenne a legnagyszerűbb!De nincs olyan dal, ami a kakiról szól, kénytelenek vagyunk kitalálni egyet:…”

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr57269279

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.