Olvass!

KönyvesBlog

A rendszerezés szabályai

2007. december 20. Jászberényi
A
Alaine, Írások Polcz Alaine-ről,
Jelenkor Kiadó, Pécs 2007, 144 oldal,
1900 Ft, szerk.: Baranyai László



Kissé megkésve került a kezembe ez a gyűjteményes kötet, mely Polcz Alaine-ről szól. Nálunk még nem túlzottan elterjedt hagyomány (persze példa azért akad rá), hogy egy jelentős személyiségről még életében olyan könyvet adjanak ki, amelyben barátok és ismerősök sztoriznak az életéről és viselt dolgairól. Na itt pontosan erről van szó. A kötet ugyanis, Polcz Alaine nyolcvanötödik születésnapjának alkalmából jelent meg. A soványka könyv szép, nem hemzseg a tipográfiai hibáktól, kedves, nagy betűkkel nyomták, ami lehetővé teszi egy délután alatti kiolvasását. Ideális egy esős este, a depresszió közepén. Ha Polcz még életben lenne, megvonhatnánk a vállunkat és azt mondhatnánk, nyilván itt egy ajándék kötet szülinapra, se több, se kevesebb. Most azonban, hogy Polcz Alaine halott az egész kiadvány más színben tűnik fel: átlép a sztorizáson és új értelmezési lehetőséget kínál. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a kortárs értelmiség megkezdi elhelyezni Polcz Alaine életművét, elindul a kanonizáció folyamata. Lehet, hogy ez az első lépés.

Mielőtt még bárki sírva visszadobná ezt a könyvet azzal a felkiáltással, hogy nem olvas epitáfiumokat, megnyugtatnám, hogy szó sincs Alaine gátlás nélküli istenítéséről. Ez a könyv sztorikat gyűjt egybe, illetve írásokat Polcz Alaine-ről. Van benne persze születésnapi köszöntő, de az érdekesebb részek nyilvánvalóan azok, melyekben egy-egy író ismerős (pl. Nemes Nagy Ágnes, Esterházy, Nádas Péter) elmesél egy Polczhoz kapcsolódó történetet. Sok minden rajzolódik ki az ember előtt ennek a nőnek a személyiségéről, a házasságáról, a munkájáról – sok apró részlet, ami gazdagabbá teszi az életrajzot, az olvasónak pedig diszkrét voyeurizmust kínál.

A szerkesztés következetes, Göncz Árpád köszöntőjével kezdődik a gyűjtemény és Várszegi Asztrikkal zárul, (Az állam emberétől Isten emberéig) pár helyen persze nyilván belebotlunk, hogy a szerzők szuperlatívuszokban kezdenek el beszélni Polczról, de kárpótolnak azok a történetek, ahol tényleg kirajzolódik Polcz a hétköznapokban. Külön élmény Nádas kutyás sztorija.

Ha pedig végigolvassuk a kötetet, jobban látjuk azt a kort, amiben Polcz fiatal volt, hogyan viselkedett társas kapcsolataiban, de nem látjuk azt, hol vallott kudarcot – ez nem ennek a könyvnek a feladata. Pár éven belül muszáj lesz elkészülnie egy Polcz Alaine monográfiának, mely kíméletlenül bemutatja az életútját, személyiségét, minden árnyékkal együtt. Addig érjük be ezzel.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr2266729

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.