Olvass!

KönyvesBlog

Borges 2.0: az ember, aki kitalálta az internetet?

2008. január 10. .:wendy:.

(Fotó: gilrang.files)

Ki gondolta volna, hogy az argentin íróról, Jorge Luis Borgesről kiderült, hogy ő fedezte fel az internetet? Hiszen a legtöbbször régimódinak mondott Borges történeteinek többsége a technikai újítások előtti múltban játszódik, és áhítatos tisztelettel kezelte, lenyűgözőnek találta az antik szövegek művészi fensőbbségét. Szinte egész életében szerény filológusként, könyvtárosként dolgozott: 1937-ben a Városi Könyvtár Miguel Cané részlegében kezdett el segédként dolgozni, és 1955-ben teljesült régi vágya: a Nemzeti Könyvtár igazgatójává választották. Borges a nyomtatott könyveket nemcsak tartalmukért becsülte, hanem egyben magukat a könyveket is művészi alkotásoknak tekintette.

Ám a New York Times cikkéből kiderül, hogy a klasszikus Borges kép kezd átalakulni, a szerző recepciója az utóbbi években meglepő fordulatokat vett: egyre több kutató - úgy irodalomtörténész, mint kulturális elemző (például Umberto Eco) van azon az állásponton, hogy Borges bizarr módon előre megjósolta már a világháló létrejöttét.

Egy nemrég megjelent könyvben, melynek címe Borges 2.0: From Text to Virtual Worlds (Borges 2.0: A szövegtől a virtuális világokig) az író, Perla Sassón-Henry párhuzamot von a decentralizált internet világa, a webkettes csatornák - mint például a YouTube, a blogok és a Wikipedia - és Borges történetei között, amelyek aktív résztvevővé teszik az olvasót. Sassón-Henry, a United States Navel Academy nyelvi tanszékének docense szerint Borges érdekessége, hogy egyedülálló módon futurista szemszögből mutatja be a régi világot. A téma többeket foglalkoztat: idén fog megjelenni egy másik kötet a Bucknell University Press gondozásában a provokatív Cy-Borges címmel.

Borgest mindig is foglalkoztatta a mindenki által használható, a közösség által írt és szerkesztett enciklopédia és a mindent magába foglaló világkönytár idealista gondolata. Három novellája az 1941-ben megjelent Az elágazó ösvények kertje című kötetben olvasható Tlön, Uqbar, Orbis Tertius és a Bábeli könyvtár és az 1944-es Fortélyok kötetben olvasható Funes, az emlékező című írásokban megdöbbentő részletességgel vetíti elő a 21. század webkettes világának, akkor még idealista, mára már természetes jelenségeit. Írásai és a bennük visszatérő témák: végtelen könyvtárak, mindenre emlékező emberek, interaktívan írt enciklopédiák és virtuális világok, alapvető hivatkozási ponttá váltak azon interdiszciplináris kutatók számára, akik az irodalom és a technológia határvonalainak elmosásán dolgoznak. Amerikában először a '60-as évek elején adták ki a fenti novellákat Labyrinths címmel és több mint 40 évet kellett várni, hogy újra megjelenjenek, a változásokat mutatja, hogy a májusban piacra került új kiadás előszavát már William Gibson, cyberpunk szerző írta.

Borges tragédiája, hogy mire 1955-ben végre megkapta az állást, amire mindig is vágyott, már sajnos teljesen elveszítette látását. Számot vetve helyzetével a következőket írta Az ajándékok verse című költeményében: 

                                 Senki ne süllyedjen könnyig, se gáncsig, 
                                 Isten mesteri rendelését látva,
                                 Kinek fejedelmi iróniája
                                 Könyvet adott nekem s hozzá homályt is.

                                 Gazdájává e könyvek városának 
                                 Kihúnyt szemet tett, amely csak az álmok 
                                 Könyvtárában böngészhet a megszállott 
                                 Sorok között, miket a hajnal átad (...)

                                                    (Somlyó György fordítása)

A következőkben a New York Times cikkéhez hasonlóan részleteket olvashatnak Borges említett novelláiból, amelyek a szerző futurista álmainak megvalósulásaként szintén elérhetőek az interneten, és címükre kattintva teljes terjedelmükben olvashatóak.

A végtelen enciklopédia teória

Borges:
"Ez a merész becslés az alap problémához vezet vissza: kik találták ki Tlönt? Óhatatlan a többes szám, mert mindenki egyhangúan elvetette azt a föltevést, hogy egyetlen ember - egy szerényen, homályban munkálkodó, fölmérhetetlen Leibniz - találta volna ki. Úgy gondolják, hogy ez a brave new world olyan emberek, csillagászok, biológusok, mérnökök, metafizikusok, költők, kémikusok, számtantudósok, moralisták, festők, földmérők titkos társaságának a műve, akiket egy ismeretlen zseni irányít. Sokan vannak, akik értenek ezekhez a különféle ismeretekhez, de csak kevesen, akikben lelemény is van, és még kevesebben, akik képesek szigorú és rendszeres tervnek alárendelni ezt a leleményt. Olyan óriási tervben minden írónak csak parányi része lehet." (Tlön, Uqbar, Orbis Tertius, 1940, Benyhe János fordítása)

És a jelen:
A Wikipedia, az online írt enciklopédia projektje 2001-ben kezdődött és mára több mint 9 millió szócikkel rendelkezik a világ több mint 250 nyelvén. A folyamatosan változó, bővülő bejegyzéseket több mint 75 ezer aktív közreműködő írja, és legtöbbjük anonimitásban marad. A gyakran idézett mondás szerint a Wikipedia misztikuma és problémája abban rejlik, hogy "csakis gyakorlatban működik, elméletben nem."

Az életünk mint blog

Borges:
"Kétszer-háromszor egy teljes napot is fölidézett; közben sose habozott, mégis minden fölidézés egy teljes napig tartott. "Nekem magamnak több emlékem van, mint valamennyi embernek együttvéve, mióta világ a világ" - mondta. Meg ezt is: "Az én álmom olyan, mint a maguk ébrenléte." Meg hajnal felé ezt is: "Uram, az én emlékezetem olyan, mint egy szeméttároló." (Funes, az emlékező, 1942, Benyhe János fordítása)

És a jelen:
A blog, több mint napló. És a "mikroblog", már több mint blog. A "mikroblog" pedig manapság kezd tovább is fejlődni, a folyamatos életdokumentálás irányába (life-logging). Míg a klasszikus naplókban majd blogokban inkább az egyén által végzett és átélt főbb napi események, gondolatok voltak megörökítve, a "life-loggerek" mindent megörökítenek, amit egy nap látnak, hallanak, mondanak vagy olvasnak. Az egyik leghíresebb és legrégibb "life-logger" . Gordon Bell, 73 éves programozó, aki úgy dokumentálja életét, hogy sapkájára illesztve audio felvevőt és videó kamerát visel folyamatosan, amely 60 másodpercenként képeket készít, arról, amit lát.

Az univerzális könyvtár

Borges:
"E cáfolhatatlan premisszákból arra következtetett, hogy a Könyvtár teljes (...) és polcain a húsz-egynéhány ortográfiai jel valamennyi (...) lehetséges kombinációja előfordul, vagyis mindaz, ami kifejezhető (és valamennyi nyelven megvan). (...) Amikor kihirdették, hogy a Könyvtár minden könyvet magában foglal, különös boldogság volt az első érzés. Minden ember az érintetlen és titkos kincs urának érezte magát. Nem volt probléma, sem egyéni, sem a világot érintő, amelyre ne lett volna ékesszóló megoldás valamelyik hatszögben." (Bábeli könyvtár, 1941, Boglár Lajos fordítása)

És a jelen
Kezd megvalósulni, ám még ma is kétséges a kimenetele, annak kezdeményezésnek, amelynek célja, hogy digitalizálják a világ összes egyetemének könyvtári katalógusát. Raj Reddy, a kezdeményezés egyik szerkesztője szerint az, hogy már túl vannak másfél millió cím feldolgozásán egyre közelebb viszi őket ahhoz, hogy elérjék az univerzális könyvtár létrejöttét, amely nem utópia többé: el fog jönni az idő, amikor mindenkinek elérhető lesz a világ bármely részén megjelent és bekategorizált könyv, és ami még fontosabb, tanulmány is. Ám sokaknak az internet máris az univerzális könyvtárat jelenti, hiszen minden elérhető a legegyszerűbb étel receptektől a legújabb orvosi kutatásokig. És például nélküle többek közt ez a cikk sem jöhetett volna létre.

Borgesről a Wikipedián
Borges műveinek tejes szövege

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr26291034

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.