Olvass!

KönyvesBlog

Iszlám: paranoid magyaroknak

2008. január 14. Jászberényi

Az iszlámhoz vezető út; szerk: Gál Tasnim;Magyarországi Muszlimok Egyháza 2007; 105. oldal, ingyenes

Abu-l-'la Maududi: Iszlám életmód; -ford.: Fodor Noémi;Magyarországi Muszlimok Egyháza 2007; 65. oldal, ingyenes

A böjtölés könyve; szerk.: Sejk Shubail Mohamed Eisa; Magyarországi Muszlimok Egyháza 2004; 77. oldal, ingyenes


A Corvin mozi mellett található egy kis arab élelmiszerbolt. Ideális hely, ha az embernek hajnalban elfogy a cigarettája és messze még a reggel. A boltban egy kis polcon ingyen elvihető gusztusos kiadványok sorakoznak magyarul, mindenről, amit érdemes tudni az iszlámról, Mohamed prófétáról (BLV), valamint egyáltalán arról, hol található és mivel foglalkozik a Magyarországi Muszlimok Egyháza. Elolvastam három ingyenes kiadványt.

Kezdjük az elején, az Iszlámhoz vezető úttal. A bordó könyvecskét angolból fordították és rövidítették magyarra (a három kiadvány közül kettő külföldön látott először napvilágot), az eredeti szöveg angolul jelent meg (Dr. Mohammad Suleiman Al-Ashquer: Your way to Islam), a magyar kiadás egy rendezett és megszerkesztett könyvecske lett, amolyan vallásos szakácskönyv, mely 105 oldalon keresztül vezet be az iszlám dogmatikájába. A három részre tagolt szöveg első fele maga az Iszlámhoz vezető út, megtudjuk belőle mi az Iszlám, miért a vallások pecsétje (mert ugye a könyv alapdogmája, hogy az), s hogy tulajdonképpen miben is hisz a tisztes „magyar” muszlim. A kötet egyértelműen információként kíván fellépni a nem hívők számára, illetve kapaszkodókat kínál a friss muszlimoknak.

Sajnos azonban, ahelyett, hogy megnyugtatólag hatna és kételyeket oszlatna el,olyan archaikus szövegvilággal dolgozik, hogy megrémíti a Beavis és Butthead-en felnőtt generációt, magyarázni pedig ritkán magyaráz, a példák is kellőképpen suták, főleg megtérés történetek. Kevés eséllyel oszlat el bármilyen prekoncepciót , ami benne ül az átlag európai fejekben az Iszlámmal kapcsolatban, nem tudjuk meg, hogy mitől is egyenlő a nő a férfival, ha per excellence nem hordhat kopogós cipőt (sic! 58. old), és gyakorlatilag a menstruáció megkezdése után nem szerencsés a kezénél és az arcánál többet mutatni magából, hogy „Elismertessenek és ne legyenek zaklatva.” Bármelyik gyakorló feminista agyvérzést kaphat az ilyen kijelentésektől is: „ a nők alkalmasabbak az érzelmek megértésére és kifejezésére, a családi fészek melegen tartására, a kisbabák ápolására, ezzel szemben a férfiak képesek érzelmeiktől független döntéseket hozni, ezért ők alkalmasabbak vezetői pozíciók betöltésére”. Mindemellett a könyvecske eltekintve az ilyen PR hibáktól még mindig messze veri korunk és országunk hittankönyveinek nagy átlagát, de nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy az Iszlám elfogadtatása érdekében értelmesebb lett volna talán olyan könyvet kiadni magyarul, ami egy magyar muszlim egy hetét mutatja be, a XXI. század Budapestjén.

Az Iszlám életmód már kifejezetten a Saríát magyarázza, abból a dogmából indul ki, hogy vallás és állam nem válhat el egymástól (v.ö.: Isten, és nem az ember akarata az, amely a muszlim társadalomban az eredeti törvényforrást alkotja), ellenben mutat már egyfajta türelmet az emberek és más vallások társadalmi berendezkedettsége felé, ki is mondja, hogy elsősorban magával az iszlám erkölccsel és törvénnyel foglalkozik. Bár kissé sután próbálja magyarázni, hogy a kalifátus végül is pont olyan, mint a demokrácia, az emírség pedig hasonló a miniszterelnöki intézményhez, nem is ez a legnagyobb probléma. Amit nem tudunk meg könyvből, hogy ki dönt el – a Korán és a Saría szerint-, hogy mi helyes és mi nem, ki értelmezi a törvényeket. Azt sem tudjuk meg, hogy a nem a saría szerinti törvénykezésű országokban a muszlimok mihez tartsák magukat, illetve, hogy érvényesnek tekintik-e magukra a civil törvénykezést. A könyvből azonban megtudhatjuk, hogy teoretikusan hogyan épülnek fel az olyan országok, mint például Irán.

A harmadik, talán legjobban sikerült kiadvány A böjtölés könyve. Elsősorban persze a Ramadánt magyarázza, de ez a füzetecske már kifejezetten hívőknek készült. Mindent megtudunk a böjtről és a böjtölés fajtáiról az Iszlámban, bár itt is vannak olyan részek, melyek kellőképpen elrettenthetik a laikus érdeklődőt, de helyhiány miatt az idézéstől eltekintenék. Érdekes olvasmány, pláne, ha az ember olyan országba utazik, ahol tisztában kell lenni a böjtölés szabályaival. Több kellemetlenségtől is megóvhatja, a nem muszlim látogatót.

Összefoglalva, az, hogy én most kiemelem e három könyv általam érzett hiányosságait, nem jelenti azt, hogy bármilyen prekoncepcióm lenne az Iszlámmal, illetve a muszlimokkal, csak annyit állítok, hogy ez három elhibázott kiadvány. Érdemesebb lenne, ha magyar megtértek írnának a magyaroknak, talán felsejlene benne valami abból a hihetetlen energiából, ami egy hívő muszlimból áradhat. Hadd mondjak egy példát: A világ háborús országainak egyikében, egy igaz muszlim, Adam Abdalkarim Adam kétszer mentette meg az életemet, egyszer egy katonai ellenőrzés, egyszer pedig egy szufi vezető haragja elől. Majdnem meglincseltek mind a két alkalommal. Amikor megkérdeztem Adamot, hogy miért tette (semmilyen hálaajándékot nem fogadott el), hiszen őt is bánthatták volna, én pedig nem vagyok muszlim, annyit felelt: „Allah elvárja, hogy segítsek annak, akinek szüksége van rá. Bajom nem eshet, amíg ő rám figyel. Te pedig még lehetsz muszlim.” Ezt hiányoltam ebből a három könyvből.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr85293622

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.