Olvass!

KönyvesBlog

Novelláskötetek megszállottaknak

2008. február 27. könyvesblog

B-
Rákóczi jön, Elbeszélések a kuruc világból, Noran Kiadó, 2007, 477 oldal, 2999 Ft

Ha Ön a Tenkes kapitányán nőtt fel, és álmában a mai napig gyakorta futamít meg labanc csapatokat, és időnként olthatatlan vágyat érez arra, hogy lóra pattanva mutassa meg ennek az eltunyult világnak, hogy milyen is a magyar virtus, nos, akkor nem hiányozhat könyvespolcáról a Noran kiadó Novella sorozatában megjelent könyvecske. Majd ötszáz oldalon, válogatott szerzőktől olvashat agyafúrt várfoglalásokról, különc kurucokról, nemzeti hősökről, megnyert csatákról, azon a tényen azonban ez az antológia sem tud változtatni, hogy a Rákóczi-szabadságharcot sajnos elvesztettük. A végére marad tehát a bujdosás, a kurucromantika, azzal az örökké beváltatlan ígérettel, hogy lesz még magyar feltámadás, lesz még teljes foglalkoztatottság, soha nem látott mértékű gazdasági növekedés, kijutunk még a foci vb-re, sőt meg is nyerjük, szóval, feltápászkodik még a Pannon Puma, és jól a seggibe harap ennek a kutya-labanc planétának.

Bujdosó kurucoknak kötelező ez a könyv, őket nem fogja zavarni a kötet szerkesztőinek egyébként helytálló megállapítása; miszerint a történelmi tárgyú elbeszéléseknek manapság igen csekély a presztízse, és az sem, hogy a rengeteg szerzőt (21) felvonultató válogatás színvonala finoman szólva is ingadozó. A magyar irodalom dinoszauruszai (Jókai, Móricz, Mikszáth) és nagyvadjai (Krúdy, Mészöly Miklós, Herczeg) mellett sok elfeledett szerző szerepel a kötetben. Az utóbbiakról általában kiderül, hogy nem véletlenül hullottak ki az irodalmi kánonból, míg az előbbiek szövegei sem minden esetben igazolják szerzőik máig tartó népszerűségét; hogy csak egyet említsünk, Krúdy a kötetben szereplő novelláival még legelszántabb híveinek is csalódást kelthet.


A szerkesztők emberfeletti munkáját azonban mindezekkel együtt sem érheti kritika, hiszen nem csupán összeválogatták ezt a borzalmasan nagy mennyiségű anyagot, de bőséges jegyzetekkel is ellátták a szövegeket, és még arra is futotta erejükből, hogy időrendi sorrendbe állítsák az elbeszéléseket, ami tekintve, hogy nem kevés műről van szó, és általában csak elég nehezen kikövetkeztethető, hogy pontosan melyik évben játszódik egy adott történet, nem kis feladatnak tűnik.
Szóval van végre történelem versenyen adható jutalomkönyv, de aki kevésbé elszánt, csak kis dózisokban fogyassza. A korszak szerelmesei viszont fellélegezhetnek: végre, Rákóczi jön! Lehet sírva vigadni! [SonnyK]

 

B-
Kalotaszeg (magyar írók írásai Kalotaszegről, a kalotaszegi emberről), Noran, 2007, 459 oldal, 2999 Ft


Nem tekintek teljesen előítélet mentesen a könyvre. Vajon annyira lesz hiteles, illetve giccses, mint a Westendben kapható népművészeti termékek? Vagy inkább kiéhezett kutatók keresik a hagyomány, az életérzés nyomait, míg maguk a kalotaszegiek csak nevetnek rajtuk?

A borító láttán nosztalgiahullám söpör rajtam át: vidéki nyarak, visszaköltözöm a tanyára, na meg a néptáncórán külön vonuló elit, akik meg tudják csinálni azt a bizonyos forgást a kalotaszegi táncból, ami a kevesek kiváltsága, kitartó gyakorlás és persze tehetség is kell hozzá. Ilyen emlékidézős, történetmesélős fílingje van a könyvnek: az idős bácsi, aki kényelmesen helyet foglal a karosszékben, és nagyon lassan, nagyon modorosan formálja, ízleli a szavakat. Te pedig szemben ülsz, körmöd egyre mélyebbre ás a karfában, a vérnyomásod pedig lassan eléri a kétszázat… „Mondja már a lényeget! Fogja rövidebbre, vagy legalább gyorsítson a tempón, különben menten megőrülök!” – gondoltam az elején.

Mi tagadás, az egyre hosszabbra nyúló ráhangoló szakasz eleinte egész kellemes. Üdítő a metró intim félhomályában a Havasok oldalán lecsorgó napfényre gondolni, arra, hogyan harapom a csöndet meg a friss levegőt. Aztán dermesztővé válik ez a kissé szentimentális képeslap-statikusság. Várom, hogy mozduljanak meg az emberek, akiknek a nevét olvasom, keljenek életre, a leírás fejlődjön novellává. De a hosszú nyitány (kb. 5 novella) csak növeli a feszültséget. Eközben kiderül legalább, hogy a történelem homályából élesíteni próbált emlékek többé nem kelnek életre. A csöndet Ignácz Rózsa: Öreg havas szeretője című opusza töri meg, de az igazi „coming out”-ra, Gyarmathy Zsigmondné: A kedves meny című írására, még várnunk kell további 11 novellát. Ezt követi Kós Károlytól A Gálok, és ezzel túl is vagyunk a tetőponton, innentől ismét ereszkedünk.

A 42 szöveg a 19. század végének alakuló népi-realista novellisztikájából kerül ki. Inkább a mennyiség, mint a minőség javára: több a kiforratlan, töredék jellegű alkotás, leírás, hangulatjelentés, ami ízelítő, mutató csupán, mint a kerek egész. A szerkesztői (Sas Péter művelődéstörténész) munka illusztrálásához szívesen kapaszkodom a varrottas-képbe: variációk egy témára, motívumismétlések (tájleírásokban, az emberek jellemzésében), belső hivatkozások (néhány szerző másutt háttérszereplőként tűnik fel, a hősök visszatérnek).

A kötet szerzői nagyrészt „bennszülöttek”, Kalotaszeg környékéről, de legalábbis Erdélyből származnak. Az „illetékesebb” szerzők, mindenekelőtt Kós Károly, Gyarmathyné, valamint Dsida Jenő, Jékely Zoltán mellé olyan „illetéktelenebb”, kívülálló arcok férkőztek, mint Márai, Krúdy, vagy az elmaradhatatlan Móricz Zsigmond.

Gyarmathy Zsigáné irodalmi munkássága nem mellesleg szorosan összeszövődik a kalotaszegi varrottassal, melynek népszerűsítése érdekében említésre méltó aktivitást fejtett ki. [mesele]

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr6340263

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.