Olvass!

KönyvesBlog

Az idő pora - a wuxia xiaoshuoról

2008. április 26. Wostry Ferenc

 

Megjegyzés: minden pinyin. (Pl. Csing = Qing.)

 

 

1. rész

Amelyben történelmi áttekintés készül és kimondhatatlan nevű emberek egymást ütik.

"A megérinthető dolgok léte mint a pillanat.
Csak a feledés által birtokolhatjuk a valódit
."

Wang Dulung: Wò hu Cáng lóng (A lapuló tigris és a rejtőzködő
sárkány - Vasdaru-pentalógia, negyedik rész)


Hőskölteményeink vannak – hősregényeink miért nincsenek? Olyanok, amelyben a főszereplő nem valamiféle neurózis-központ: még az Egri csillagok is freudista tárház. Nem állítom, hogy a wuxia xiaoshuók (magyarázat mindjárt jön, nyugi!) protagonistáinak ne lenne meg a saját baja, de valahogy mindig képesek szem előtt tartani a Sima Qian (i.e. 145-86)-féle definíciót: „Szavai őszinték, tettei eredményesek, esküit megtartja; önmagát bátran feláldozza az elnyomottak felszabadításakor”. De Liang Qichao (1873-1929) is hasonló karakterről ír, emígy: „A haza, barátság, felelősség, kedvesség, bosszú és becsület neki a saját életénél többet érnek”.

Ilyen emberek népesítik be a jiang hu-t: ők annak a néha képzeletbeli, néha nagyon is történelmileg alátámasztott (sztorija válogatja!) dimenziónak a lakói, amely a wuxia irodalomnak (wuxia xiashuo) vagy éppenséggel a wuxia filmeknek (wuxia pian) a hátterét adja. „Jiang hu” egyébként azt jelenti: folyók és tavak. Szal vadregényes.

Maga a wuxia két komponensből áll: az első karakter, a „wu” a harccal, háborúval, katonasággal kapcsolatos fogalmak gyűjtőszava. A „xia” hőst, illetve lovagiasságot jelent - véleményem szerint, a jelenlegi kontextusban legszerencsésebb, ha a „kóbor lovag”-szinonimájaként használjuk. A xiákban (legalább is irodalmi formájukban, mert természetesen különbséget kell tennünk a fikciós hősök és reális eredetijük, lásd alább a történelmi áttekintést, között), európai majdnem-megfelelőiktől eltérően csak ritkán csörgedezik nemesi vér. Gyakran nem többek kalandkereső világcsavargóknál, akiknél a személyes morális kód az állandó útmutató. Ideológiájuk van, filozófiájuk, politikájuk. Míg a korábban megidézett Sima Qian az elsők között magasztalta fel ezt az embertípust, Han Feizi (i. e. 280-233) a társadalomra legveszélyesebb öt kór közé sorolta őket, Xun Yue (148-209) pedig a konfuciánus értékrend elvetése miatt vetette meg őket.

Mivel valahogy meg kell maradnom hat-nyolcezer karakter környékén, ezért csak nagyon nagy vonalakban foglalnám össze a xiák történelmi eredetét. A Zhou-dinasztia (i. e. 1027-221) Kína leghosszabb ideig uralkodó családja volt, egyben ezt a időszakot tekintjük az ország antik aranykora lezárásának is. Ebben a félfeudális rendszerben az udvarhoz lojális hadurak uralkodtak a különböző meghódított területek felett. Miután i. e. 771-ben a barbár hordák bevették a Zhou fővárost, az udvar Luoyang-ba menekült (innentől számítjuk a Keleti Zhou-kort). A szégyenletes vereséget követően megcsappant a zhouk iránti hűség, a nemesek pedig belekezdtek az uralkodói szék megszerzésére irányuló harcokba, amely majd Kína legendákkal övezett szuperháborújába, az ún. Hadakozó Államok periódusba torkollanak.

A Keleti Zhou első felében, az un. Tavaszi- és Őszi Zhou idején a harcosok osztálya, a shi két kasztra, wu shire (militáns shi) és wen shire (stratégák) oszlott fel, és a hadászat a korábbi meglehetősen ritualizált formáját elhagyva brutálissá vált, a konfliktusok a korábban a shi szabályait követő párbajok helyett hatalmas csatákban dőltek el. Tartomány támadt tartományra, testvér testvérre, mindenki mindenkire. Egész Kína vérben úszott: ez volt a Hadakozó Államok kora (i. e. az V. századtól egészen i. e. 221-ig, amikor a Qin-dinasztia egyesíti Kínát).

Éppen ahogyan később Japánban a róninok, a xiák is uraik és direkcióik elvesztésének köszönhetik létrejöttüket. A vérontás közepén egyre több katona találta magát vezér, ergo egzisztencia nélkül. Kóborlásra adták a fejüket, kardjukat (dao!) bárki ki/felbérelhette. Egyes kormányzók (Yanling, Mengchang, Chunshen, Pingyuan és Xinling urai) kimondottan a xiákból álló magánhadsereg összegyűjtésére specializálták magukat. A Qin-dinasztia idején a korábban nemesi sorból származó xiák közt egyre több paraszti származású bukkan fel. Ez főleg a Qinek konfucianista, szociális harmóniát megcélzó törekvéseinek volt köszönhető: a nemesi származású kóborok elől elzáródott a felfelé migráció lehetősége, mivel társadalmilag megosztó tényezőnek számítottak. Kénytelenek voltak hát az alsóbb rétegek életében szerepet vállalni, és onnan kinevelni magukhoz hasonlókat.

Bár a következő, a Han-dinasztia bukása (i. e. 206-i. sz. 220) utáni xiák emlékét elnyelte az idő pora, akik megmaradtak a közös emlékezetben, az irodalomba is bekerültek: Liu Bei, Zhang Fei, és Guan Yu nevét már megörökítette a Három királyság története. A Sui-dinasztia „akciódús” időszaka egy újfajta xiát termett: a shaolin szerzetest (coolest men alive). A banditáktól hemzsegő országban az útonállók seggét széjjelrúgó papok lettek a stabilitás iránt fellépő igény jelképei. Jó példa erre, hogy Li Shimin, akiből később császár lett, tizenhárom szerzetest bízott meg a legnagyobb kártevő, Wang Shichong rablókirály elfogásával. A Song- és a Ming-dinasztia idején, amelyekre a Qingek uralkodása alatt majd nosztalgiával gondolnak a kínaiak, a xiák betagozódtak, természetesen főleg a katonai rétegbe, ám rövidesen, a „barbár” mongolok, a Qingek támadásait visszaverni képtelen társadalom újra életre hívja őket külön kasztként. Yue Kong és Da Zhaohua shaolin szerzetesek a japán kalózokat ritkították, Qin Liangyu és a Fehér Lándzsás Csapatok Szecsuánt tartották a mandzsuk ellenében, még tizennégy évvel azután is, hogy a Ming-dinasztia elbukott!

A Qingek (=mandzsuk, mongolok, barbárok, ugyanaz) uralkodása alatt kialakult hazafias kezdeményezések, szekták, kultuszok főleg a shaolinok által kiképzett xiákat rekrutálták. A Shaolin Öt Alapítója és a Shaolin Öt Őse (történetüket több tucatszor megfilmesítették) élő legendák lettek és a Qingeknek ellenálló titkos társaságok fejei (később ezekből alakulnak ki a triádok, de most ebbe nem mennék bele). Minden adandó alkalommal összecsaptak, illetve terveket szövögettek a hódító hatalom megdöntésére. Igazság szerint a Qingek elég hatásosan léptek fel ellenük, és tagságuk jórésze profilt váltott, belőlük állt az un. őrző-kísérő szolgálatok (biao shi) személyzete, ezek nagyobb pénzküldemények útját vagy éppen Qing hivatalnokok épségét őrizték. Ennyit az elvekről…

Folyt. köv.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr49433461

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.