Olvass!

KönyvesBlog

A vámpírlányok nem menstruálnak

2008. április 28. sonnyK
Darren Shan a Csodák palotájában találkozott és beszélgetett rajongóival

Miközben a Könyvfesztiválon az érdeklődés középpontjában a nagy nevek (Ellis, Schulze, Esterházy) álltak, egy igazi világsztár kisebb felhajtás mellett ugyan, de meglehetősen tekintélyes számú híve által körülrajongva vendégeskedett Budapesten. Az ír származású angol Darren Shan Demonata című szériájának 6. részét (Végítélet) népszerűsítette a fesztiválon, meglehetősen nagy sikerrel, ami abból is látszik, hogy a beszélgetés utáni dedikáláson nagy kitartás szükségeltett ahhoz, hogy a fantasy-horror író mester kézjegyéhez jusson az érdeklődő.



Annak ellenére, hogy a szerző elsősorban a fiatal kamaszok körében népszerű, az Osztovits terem hallgatóságának összképe meglehetősen vegyes volt, süldő lányoktól éltes úriemberekig terjedt a skála. A pulpituson helyet foglaló duci, kölyökképű Shan annak ellenére elemében volt, hogy később megtudtuk tőle: utál korán kelni, s a délelőtt 10 órai kezdés miatt aznap sem aludhatott kedve szerint. A végig oldott hangulatban zajló beszélgetést elkerülte az efféle fesztiválok átka: a fennhéjázó kultúrsznobizmus, a rajongók őszintén rajongtak, az író pedig lelkes odaadással válaszolt a legnaivabb kérdésekre is.

Darren Shan viselkedése mentes volt bárminemű sztárallűröktől, pedig neki lenne mire felvágnia, hiszen 35 nyelven olvashatóak művei, amelyek több millió példányban keltek el világszerte; első igazi sikerkönyvéből a Rémségek cirkuszából pedig hollywoodi szuperprodukció készül. Nem zavarja, hogy a filmes adaptáció jelentősen eltér majd az eredetitől, az ezt firtató kérdést elintézte annyival, hogy a mozihoz a filmesek jobban értenek. Nem csoda, hogy hálás a rajongóinak, hiszen, mint megtudhattuk, túl volt már néhány sikertelen írói próbálkozáson, amikor többszöri visszautasítás után a Vámpír-sorozat első kötete megjelent, s egy csapásra keresett szerző lett.

Sikereit három okra vezeti vissza; meglátása szerint elsősorban óriási szerencséje van, másfelől mindvégig hitt a könyveiben, és kérlelhetetlenül kitartó volt, harmadsorban pedig egy olyan korosztálynak ír, amellyel a könyvkiadók kiszámíthatatlan ízlésük miatt nem nagyon foglalkoznak. Igaz, most újra megpróbálkozik felnőtteknek szóló könyvekkel (The City Trilogy), amelyekben a fiataloknak szánt műveihez hasonlóan különböző lektűr műfajok elegyítésével próbálkozik. Műhelytitkaiból annyit tudhattunk meg, hogy már nem tart jegyzetfüzetet, mert azokba mindig csak a rossz, használhatatlan ötleteket írta fel, a jókat meg sosem felejti el, valamint, hogy általában egyszerre több művön dolgozik. A magyar rajongók legnagyobb büszkeségére a Demonata-sorozat következő kötetében egy magyar név is feltűnik majd, mert Shan három évvel ezelőtti ittjártakor rendkívül humorosnak találta a Kovács nevet, így az egyre véresebbé váló sztoriban egy meglehetősen hétköznapi magyar vezetéknevű, ügyetlen tanítvány fogja oldani a feszültséget bénázásaival.



Rengeteg kis semmiségről esett még szó, és feltehetően órákig tartott volna az amúgy sem rövid disputa, hogyha nem várja még, a teremben ülőkön kívül, rengeteg fiatal kedvencét, hogy aláírást szerezzen tőle. A végére még jutott két tréfás anekdota: Shan elmesélte, hogy a legfurább ajándék, amit a rajongóktól kapott, egy hatalmas sárga csirke volt, amelyet postán kapott Iránból, a csomagot azonban jó ideig nem merte kinyitni, mert nem bízott benne, hogy az iszlám országból barátságos meglepetést küldenek neki. Mikor végre mégis rászánta magát, hogy kibontsa, akkor döbbent meg igazán, nem nagyon tudta mire vélni a dolgot, hiszen borzongató történeteivel sehogy sem volt összefüggésbe hozható a csirke, de azért örült neki. Legmegdöbbentőbb kérdést közönségtalálkozón egy lánytól kapta, aki megkérdezte tőle, hogy amennyiben a vámpíroknak nem lehet gyereke, akkor ez azt is jelenti-e, hogy a vámpírlányok nem is menstruálnak? A választ gondolom már mindenki kitalálta…

Nemrég éppen három kezdőmondatát osztottuk meg a nagyközönséggel itt a Könyvesblogon, amelyekből annyi azért érzékelhető, hogy művei valóban nem a magaskultúra képviselői, igaz nem is annak szánja őket, de személyében egy olyan szimpatikus, közönsége felé rendkívüli alázattal, és szeretettel forduló írót ismertünk meg, akivel jó találkozni. Kedves, és humoros fickó, vele szívesen elmennénk sörözni, vagy kedvenc csapatának, a Tottenham Hotspurnek focimeccsére. Az ilyen események pontosan ez a lényege, hogy mindenki jól érezze magát, s kétlem, hogy bárki csalódottan távozott volna. Darren Shan behozta a fesztiválra fiatal kamaszokat, aminek azért nagyon lehet örülni.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr81445062

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.