Olvass!

KönyvesBlog

László Katalin

2008. június 16. könyvesblog

A gyorsító motorkerékpár olyan tempóban vette be a kanyart a sötétben, hogy az azt üldöző autóban ülő rendőrök felkiáltottak:
'Aztamindenit!'. Fisher Őrmester hatalmas lábával a fékre taposott, miközben arra gondolt hogy a pótkocsiban ülő srác biztosan a kerekek alá kerül; azonban a motor bekanyarodott anélkül, hogy utasai az ülésekből kirepültek volna és egy szemvillanásnyi idő alatt a hátsó lámpák fényeivel együtt eltűnt a szűk sikátorban.

'Most megvannak' kiáltotta izgatottan Anderson PC. 'Az egy zsákutca'.

Erősen a kormánynak támaszkodva és szétzúzva a karosszériát Fishernek sikerült a festék felét lekaristolni az autó oldaláról ahogy a motort követve bekanyarodott a sikátorba. Az első lámpák fényében ott állt a zsákmány, a negyedórás üldözés után végre mozdulatlanul. A két motoros egy téglafal és a rendőrautó közé szorult, miközben a rendőrautó lassan feléjük kúszott, mint egy világító szemű ragadozó. Az ajtók és a sikátor fala között olyan kevés volt a hely, hogy Fisher és Anderson alig tudott kikecmeregni a járműből. Méltóságukat sértő módon centimétereknént, rák módra közelítettek a gazemberek felé. Fisher, akinek hatalmas pocakja a sikátor falához dörzsölődött - ezzel jónéhány gombot lemorzsolva az ingéről, végül hátsójával letörte a visszapillantótükröt is.

'Szálljanak le a motorkerékpárról' orditotta az önelégülten mosolygó kölyköknek, akik úgy sütkéreztek a villogó kék fényben mintha valóban élveznék a helyzetet. A fiatalok eleget tettek a kérésnek, és miután kiszabadult a törött visszapillantótükör fogságából Fisher végre szemügyre vette őket. Tizenéveik végén járhattak. A motort vezető, hosszú fekete hajú srác szemtelen képe Fishert kellemetlen módon lányának semmittevő, gitáros pasijára emlékeztette. A másik fiú szintén fekete haja szerteszét állt minden irányban, arcán szemüveg és széles vigyor. Mindketten hatalmas arany madaras pólót viseltek; nyilvánvalóan valami fülsiketítő rockbanda emblémáját.

'Nem viselnek bukósisakot' üvöltötte Fisher a két fedetlen fej felé. 'Átlépték - jelentős mértékben átlépték a megengedett sebességhatárt' (valójában a bemért sebesség jóval nagyobb volt, mint amennyivel Fisher szerint egy motorral menni lehet). 'Nem álltak meg a rendőrség felszólítására!'.

'Igazán szerettünk volna megállni beszélgetni', mondta a szemüveges fiú, 'csakhogy éppen--'

'Ne okoskodj itt nekem - hogy ti micsoda bajkeverők vagytok' morogta Anderson. 'Mondjatok neveket!'

'Neveket?' kérdezett vissza a hosszúhajú sofőr. 'Nos, lássuk csak. Wilberforce... Bathsheba... Elvendork...'

'És az utóbbiban az a szép, hogy fiúnak és lánynak IS adható' mondta a szemüveges srác.

'Ó, talán a mi nevünkre kíváncsi?' kérdezte az első, látván hogy Anderson majdnem szétrobban a méregtől. 'Csak szólnia kellett volna! Ez itt James Potter és én Sirius Black vagyok!'

'A te helyzeted lesz mindjárt nagyon sötét, te faragatlan--' Azonban sem James, sem Sirius nem figyelt. Helyette szimatott kapott vadászkutyaként meredtek éberen, észre sem véve Fishert és Andersont, a rendőrautó teteje fölött a sikátor sötét bejáratára. Majd szinte teljesen megegyező, finom mozdulattal mindketten a hátsó zsebükbe nyúltak.

Egy szívdobbanásnyi ideig mindkét rendőr azt képzelte, hogy fegyvert fognak rájuk, de a következő pillanatban látták, hogy a srácok kezében nincs más, csak egy-

'Dobverő?' gúnyolódott Anderson. 'Igazi mókamikik vagytok, mi? Nos, letartóztatlak benneteket az alábbi vádak alapján--' De Anderson már nem sorolhatta fel a vádakat. James és Sirius valami érthetetlen dolgot kiáltottak, majd a rendőrautó lámpáinak fénye megmozdulni látszott.

A rendőrök zavartan köröztek, majd hátratántorodtak. Három ember repült végig a sikátoron - igen, repült - seprűnyélen; és ugyanebben a percben a rendőrautó a hátsó kerekeinél fogva felemelkedett. Fisher térde megremegett, majd a földre tottyant; míg Anderson megbotlott Fisher lábában és ráesett, miközben - PÁFF BUMM RECCS - hallották, hogy a seprűkön repülők nekicsapódnak a felfüggesztett autónak és érzéketlenül a földre zuhannak a törött seprűdarabok záporában.

A motor újra feléledt. A leesett állú Fisher minden erejét összeszedve visszapillantott a két tinédzserre.

'Köszönjük szépen!' kiáltotta Sirius miközben feldübörgött a motor.
'Jövünk nektek eggyel!'

'Igen, nagyon örülök, hogy találkoztunk!' mondta James. 'És ne felejtsék: Elvendork! Uniszex!'

A föld megremegett a dübörgéstől, és Fisher és Anderson egymásba karoltak félelmükben; az autójuk visszaesett az útra. Eljött az idő, és motor nekilódult. A rendőrök hitetlenkedő szeme előtt felemelkedett a levegőbe: James és Sirius eltűntek az éjszakai égen, miközben hátsó lámpájuk tovatűnő rubintként csillogott.

[László Katalin]

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr82523693

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.