Olvass!

KönyvesBlog

Frankó. Spanyoltánc - Íróválogatott allstar

2008. június 30. könyvesblog

"Vége az EB-nek, 77 gól, győztek a spanyolok." - írta összegzésként Garaczi László - az eddig csak egy-egy meccsről tudósító írókat búcsúzásképpen arra kértük, hogy mindannyian kommentálják a kevéssé várt, mindent döntő német-spanyolt. Cikkeikből kiderül, hogy a németek olyat tudnak, amit más nem, de a spanyolok méltán nyertek, a legnagyobb nyertesek a brazilok, az új futballnyelv pedig semmivel sem kevésbé előítéletes, mint a régi.

Fontos mérkőzést legjobb nagyon szép, nagyon okos, nagyon humoros, a futballal szemben kedélyes-megengedő, reflektív érdektelenséget mutató, saját foci1kedvűségén ironizáló, az mindezeken és mindezekkel szívesen mulató nővel letudni. (Kukorelly Endre) [A] nagy mérkőzést részemről megelőző gőzfürdőben, magánélmény, a szkeptikus kivárás hangulata uralkodott. Szkeptikus abban az értelemben, hogy a spanyolok győzni tudnának. Mert a portugálok kiesése után legtöbben a spanyolokban bíztak. Hogy le tudják gyűrni netán a hanzikat. (Balázs Attila) Zászlóval díszített autók fékeznek zászlóba öltözött fiúk és lányok előtt, német trikolórra festett arcok és végtagok keringenek sörkörüli pályákon. (Zilahy Péter) A németek most Ballack-kal az élen megint elbirkózták magukat a döntőig, és a tévében ismét előkerültek a régi felvételek: Ballack maga elé néz, Ballack a könnyeivel küszködik, Ballack szomorú. (Mélyi József) Kit érdekel, hogy Ballacknak vádligondjai vannak, amikor nekem is. (Kőrösi Zoltán)

L]ett volna akár egyetlen egy emberke, aki minden ész- és szívérvet figyelmen kívül hagyva a németeknek szurkol?! Aki szembe ment volna az egész világgal? (Berka Attila) Enrique Iglesias nem, a bécsiek sem, a beledi diszkókocsmában senki. [...] Nálam is egyértelmű a helyzet. Mégis, van valami a német fociban, ami hiányzik az összes fociból, amire csak az EB döntő alatt döbbenek rá, ami miatt szívesen nézem azokat az arcokat, amelyeket ha nagyközeliben mutatnak, a hollywoodi háborús filmek szereplőválogatói a szívükhöz kapnak. (Bíró László) Jaj annak is, akinek szurkolunk, bizonyára ezért maradt el a sokak által biztosra vett holland-portugál döntő. (Zeke Gyula)


Egy új sportnyelv születésének lehettünk megilletődött tanúi az elmúlt hetekben. Voltak már jelek korábban is, de immár teljes fegyverzetben pattant elénk ez a bizarr csoda. […] A cingárok és a böszmék. Dávid és Góliát. A németek elkövették a hibát, hogy bevették a kicsi Lahmot, ebből lett a galiba, jött Torres, aki meg egy relatíve nagy törpe. De erre is volt válasz: a „lomha német védő”, mint őstény. Vicces variácóban: a „vánszorgó” és a „hortyogó”, ez lenne Lahm és Lehman. (Garaczi László)


Negyed óráig éltek meg a németek az emlékeikből, hihetetlen, tizenöt percig tényleg minden a fejekben dőlt el, szaladtak a vízen, áradó szellem, acélstoplik centikre a tó felett. Ekkora révület láttán nem csoda, hogy a zseniálisnak kikiáltott spanyol hátvéd, Ramos majdnem gólpasszt adott Klose-nak, majd alaposan tökön rúgta, nyilván edzői utasításra, hogy megtörjék ezt az ihletett állapotot. [...] a háló őre körüli szakrális burok pár másodperccel később pukkant szét. (Wirth Imre) Villa hiányában a spanyolok és az egész meccs főszereplője most még inkább Torres, mint az eddigiekben. És nem nyomasztja a teher. (Ágoston Zoltán) Egyébként valaki írja meg, vagy jelezze valahogy, ha tudja, miért cseréli le az ősz öreg edző minden meccset Fernando Torrest akkor, mikor még nem dől el semmi. Bár lehet, hogy itt most igen, hihetetlen, de letargikus németeket lehet látni a vége felé, pedig négy-öt perc nekik még 80 százalék esély. (Egressy Zoltán) Lehet, hogy tényleg ennyi kellett? A mackónadrágos mester zsenialitása és a kese spanyol, a Törő-arcú Torres fölpiszkált dühe: hogy két centivel túlugorja Mertesackert (vagy Metzeldert?), és a kapufára fejeljen, aztán lefussa Lahmot, és beemelje Lehmann mellett? Mert persze jobbak voltak, de a németek ellen – fociban – nem elég egyszerűen csak jobbnak lenni (lásd pl. a törökök). (M. Nagy Miklós)

"...nézni sem bírom a rossz passzokat, a kínlódást, az egyre kumulálódó fáradtságot és elkeseredést. (Sári B. László) ...miközben, mit is tagadjuk, múlik a lelkesedés, az ifjúi hév, az önfeledtség mámora, vagyis az, hogy ez az egész – labdarúgás és csatolt életrészei – feltétlenül és komolyan, elkerülhetetlenül és megfellebbezhetetlenül jelentenek valamit, történései életről és halálról döntenek, de becsületről és barátságról mindenképpen.... (Darvasi László) Holnap (ma) minden lap (és, sejtem, minden csapattárs kolléga) azt írja: megérdemelt spanyol siker. Konkrétan, úgy általában, azonképpen itt a fűvel bevetett, fölvonalazott földön is. Ámen. (Sajó László)

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr45546305

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.