Olvass!

KönyvesBlog

Tíz dolog, amit tudnod kell Murakami Harukiról

2008. július 22. .:wendy:.

Murakami Haruki napjaink talán legsikeresebb bestseller szerzője, ötödik könyve, az 1988-as Norvég erdő (Norwegian Wood) több mint három és fél millió példányban kelt el csak Japánban a megjelenése utáni első évben, könyveit mintegy negyven nyelvre fordították le. A most 59 éves Murakamit szeretik a japán konyhához hasonlítani: a kifinomultság, a kérlelhetetlen nyájasság és az egzotikum keveréke. Az álmok, az emlékezés és a valóság egyszerre vannak jelen regényeiben és mindezt sajátos, száraz humora fűszerezi. Sikerét mi sem bizonyítja jobban, hogy évek óta felmerül a neve a Nobel-díjra esélyesek között.

Murakami rajongóknak valószínűleg triviális dolgok következnek, de a többi olvasónak hasznos lehet a Times listája, amelyben összegyűjtötték a tíz legfontosabb tényt, amit mindenképpen érdemes tudni az íróról:

 

MURAKAMI MEGOSZTJA AZ EMBEREKET

2000 júniusában a sikeres német irodalmi tévéműsor, a Das Literarische Quartett szereplői Murakamiról beszéltek, ám a beszélgetés olyan parázs vitába torkollott, hogy az egyik szereplő tizenkét év után kilépett a műsorból. Murakami nemcsak Európában osztja meg olvasóit, hanem hazájában, Japánban is: amíg a fiatal olvasók rajonganak érte - sokan például csak azért jelentkeznek volt egyetemére, a Waseda Egyetemre, mert azt remélik abban a kollégiumban lakhatnak, amelyet a Norvég erdőben olyan plasztikusan bemutat-, a magas irodalmi kritika ponyvaírónak, túlságosan elnyugatiasodott popszerzőnek tartja. Bár ő ezt cseppet sem bánja: ki nem állhatja, unalmasnak tartja a japán hagyományokhoz és demokráciához való görcsös ragaszkodást, mindig is lázadónak számított, az 1968-as diáklázadások egyetemistaként teljesen elragadtatták.

MURAKAMI MINDENKIRE HATÁSSAL VAN

Csakúgy mint megszámlálhatatlan japán kortárs regény, Murakami történetei és stílusa Sofia Coppollát is megihlették, Elveszett jelentés című filmje részben Murakami írásain alapul. David Michell, akit már kétszer jelöltek Booker-díjra, saját bevallása szerint is mesterének tartja a szerzőt és második regényének címe is hódolat Murakami előtt, a Number 9 Dream ugyancsak egy Beatles-dal címe, mint a Norvég erdő.

MURAKAMI REGÉNYEIBŐL NEM KUNSZT JÓ FILMET CSINÁLNI

Képzeljük el, hogy Salinger és Marquez elkészítik a Máltai sólyom mangaváltozatát; igen ha a hármat összerakjuk, tipikus Murakami-regényt tartunk a kezünkben. A Norvég erdőt a Zabhegyező japán változatának tartják, a képet árnyalja, hogy ráadásul maga Murakami fordította Salinger regényét japánra. Szerinte a Zabhegyező jó, de befejezetlen regény: "A történet egyre sötétebb lesz, és Holden Caulfield nem talál ki ebből a sötét világból, és azt hiszem magának Salingernek sem sikerült." Amit nem tudod Salinger elérni, megcsinálja Murakami: regényeiben a főszereplő gyakran hasonlóan elveszett, bizonytalan élethelyzetben van, ám nála a valóság, a hétköznapi cselekedetek természetes módon keverednek a fantasztikummal. Főszereplői általában hétköznapi emberek, akik nagy nehezen boldogulnak, ám egy a semmiből jövő, rendszerint férfi vezető új útra nem tereli őket, amely végül a megoldást hozza el a történetben.


MURAKAMIT AMBIVALENS ÉRZÉSEK FŰZIK HAZÁJÁHOZ

Bár szülei mindketten japán irodalmat tanítottak, a kis Murakami mégis a fillérekért megvehető ponyvákért rajongott. Imádta a rockzenét, és ki nem állhatta Mishima formalizmusát. A Norvég erdő 1988-as hatalmas sikere annyira megijesztette, hogy meg sem állt a Princetonig, ahol vendégelőadó lett. Az egyik neves japán magazin távozása után címlapon hozta, hogy "Murakami Haruki elmenekült Japánból." Azzal együtt, hogy regényeiben keményen kritizálja hazája második világháborús szerepvállalását, és mint említettük távol áll tőle a japán hagyományokhoz való görcsös ragaszkodás, gyökereit nem tudja és nem is akarja megtagadni: "Régen kivándorolt író akartam lenni, aztán rájöttem, japán író vagyok. Japán a hazám, itt vannak a gyökereim, amelyektől nem tudok, nem lehet megszabadulni.

MURAKAMI VALAHA DZSESSZ KLUBOT VEZETETT

Az egyetem utolsó éveitől 1981-ig volt egy dzsessz klubja, amely nemcsak pozitív tapasztalatokkal szolgált a regényeihez: többen ennek tudják be, hogy az ivás negatív szerepet tölt be a könyveiben. Azzal együtt nem mondhatjuk, hogy antialkoholista lenne: szereti a sört, minden nap megjutalmazza magát egyel, amikor végzett a napi írásadagjával. A klubról így nyilatkozik: "Hét éven át álltam a pult mögött minden áldott este, és az volt a dolgom, hogy beszélgessek az emberekkel. Azzal együtt nem vagyok valami beszédes ember, amikor eladtam a klubot, megfogadtam magamnak, csakis olyanokkal beszélgetek, akikkel igazán van kedvem." Ez az oka annak, hogy Murakami rendre visszautasítja a tévé- és rádióinterjúkat.

MURAKAMI MINDENT A BASEBALLNAK KÖSZÖNHET

1978 április 1-én Murakami egy baseball meccset nézett a tévében: amikor az amerikai Dave Hilton egy fantasztikus hazafutást csinált, Murakami abban a pillanatban tudta, hogy írni fog egy regényt: "Nagyon erős megérzés volt, ma is megdobban a szívem, ha rágondolok." Még aznap éjjel elkezdett dolgozni első regényén.


MURAKAMI SZERETI A MACSKÁKAT


Murakami bárját Peter Catnak hívták és a macskák nagyon sokszor feltűnnek regényeiben, általában azt jelzik, valami furcsa dolog fog történni.

MURAKAMI IMÁDJA A ZENÉT

Több regényének címe is zenei utalás, vegyük csak a Norvég erdőt, ami ugye egy Beatles-dal, de ott van a South of the Border, West of the Sun (A határtól délre, a naptól nyugatra) ami egy Nat King Cole sláger, és a Dance, Dance, Dance (Táncolj, táncolj, táncolj), ami pedig egy Beach Boys szám. Vivaldi, Schumann, Mozart és Beethoven dallamai rendre megjelennek könyveiben.

MURAKAMI IMÁD FUTNI

Legújabb regénye, a What I Talk About When I Talk About Running (Miről is beszélek, amikor a futásról beszélek) a legönéletrajzibb könyve, az egész könyv egy hatalmas monológ, amelyben a szerző életét a sporton átszűrve mutatja be.

33 évesen kezdett el futni, hogy fogyjon, miután abbahagyta a dohányzást. Egy éven belül lefutotta az első maratonját, sőt teljesítette az eredeti maratoni távot, Athén és Marathon között, csakhogy ellenkező irányban, mert nem akart Athénba érkezni a legnagyobb dugóban. Legjobb idejét 1991-ben futotta: 3 óra 27 perc alatt teljesítette a maratoni távot. 1995-ben lefutotta a 100 kilométeres ultramaratont is, 11 óra alatt, bár félúton majdnem összeesett. A táv második felét vallásos élményként írja le, de megfogadta, soha többet nem próbálja újra. Meggyőződése, hogy "egy szerencsés író életében talán 12 könyvet írhat. Nem tudom, nekem mennyi van még hátra, remélem még négy-öt lesz. Amikor futok, sosem érzek ilyen határokat. Négyévente kiadok egy vastag regényt, de egy tíz kilométeres futóversenyen, egy félmaratonon és egy maratonon minden évben részt veszek." Murakami reggel négykor kel, négy órát ír, majd fut tíz kilométert. A sírjára azt szeretné, hogy írják: "legalább sosem gyalogolt."

 

MURAKAMI ROMANTIKUS

Murakami nőalakjai mind gyönyörű, összezavarodott, törékeny, titokzatos nők, akik rendre hosszú, szívszaggató leveleket írnak a főhősnek, mielőtt megpróbálják megölni magukat, gyakran sikerül is nekik.

Murakami 1971-ben vette el feleségét, Yokot, és bár többször úgy nyilatkozott, lehet nem ez volt a legjobb döntése, mégis együtt vannak. "A feleségemmel ellentétben, én nem vagyok társasági ember. 37 éve házas vagyok, és sokszor vannak csatáink. Hozzászoktam a magányhoz, szeretek egyedül lenni" - nyilatkozta egyszer a Spiegelnek.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr23579418

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.