Olvass!

KönyvesBlog

Busójárás verseskötetben

2008. július 27. LeLoup

C+
Ijjas Tamás: Fejedelmi többes, Noran-Kiadó Kft. 2008, 1999 Ft
 

 

[…] úgy leszünk szabadok, ha magunkra nem, mint egy főre, gondolunk.” Ijjas Tamás vallja, mi több, követi is ezt a felfogást a 2008-ban a Noran gondozásában megjelent, Fejedelmi többes című első kötetében. Emiatt sokszínűek, változatosak a versek, és talán emiatt ingadozó minőségű, kissé szétesett a kötet.

Pedig a lehetőség adott a fiatal, nemsokára 30 éves költő számára: a Telep-, és az Előszezon költőcsoportok tagjaként irodalmilag aktív közösség részese, a nemrég megszűnt dokk.hu irodalmi portál szerkesztője; korai szárnypróbálgatásait 2004-ben Nívódíjjal ismerték el. Igaz, hogy négy év nagy idő, ezalatt simán el lehet inni egy májat, szét lehet szívni egy tüdőt, de elégnek kellett volna lennie ahhoz is, hogy egy kevésbé ingadozó minőségű verseket tartalmazó kötettel lépjen a nyilvánosság elé.

A kötet szerkezetére amúgy nem lehet panasz; a struktúra jól kidolgozott, a keretes formájú ciklusokban felismerhető a rendező elv. Az egymás után következő versek felelgetnek egymásnak címükkel, egy-egy kifejezésükkel, a visszatérő motívumok egyfajta láncra fűzik a kötetet; az egész átgondolt válogatásra utal. Ez nem lehetett könnyű munka, tekintettel a versek fent említett igencsak változó minőségére. A diáktréfa szintű, fűzfapoétáknak való rigmusoktól (pl. Az asszony ingatag c. ária átirata) a tényleg jól sikerült versekig (pl. Lehetne idill) szinte az egész paletta megtalálható a kötetben.

Csakhogy itt az a gubanc, hogy Ijjas Tamás kicsit túlvállalta magát. Ahelyett, hogy először megpróbált volna egy őszinte, egyéni hangvételt megtalálni, eltévedt a felvett, és nem rá szabott szerepek erdejében. Hozzáteszem, hogy Lackfi János erényként méltatja, hogy maszkokat váltogat, és persze a költészet lehet szerepjáték is, de én mégis azt gondolom, hogy bizony egy verseskötet nem velencei karnevál vagy busójárás, és a felvett maszkok közül a versbéli énnek jópár kifejezetten hülyén áll.

Persze van sok vers a kötetben, amit érzésem szerint felesleges pózolás nélkül írt (pl. Az út megszakítása, az Amit az iránytű mutat, amit az apám, meg a Jupiter meglátogatja apját a Boldogok Szigetén címűek), ezek értékes, jól összefogott, ötletes művek. Egyébként is jellemző verseire az elmésség, úgy általában a kreativitás, sokszor operál szójátékokkal, látszik a lelkiismeretes próbálkozás. Igaza van Szabó T. Annának a tőle amúgy szokatlanul bárgyúra sikerült borítószövegben (szegény tulajdonképpen a versek fordulataiból rakta össze a bemutató szöveget a Crtl + C Crtl + V nevű varázslattal; mentségére szolgáljon, hogy egy ilyen sokféle verset tartalmazó kötetről nehéz konkrétumokat írni): Ijjas Tamás „birkózik az anyaggal”, de az ippon-kísérletekbe maga is sokszor belekavarodik, mint vadlibák a Boeing-motorba.

Akik a rímek és a szótagszámok megszállottai, azokat érhetik csalódások, Ijjas Tamás ezekkel ugyanis meglehetősen hadilábon áll. Akik azonban szeretik az ötletes elgondolásokat, és nem hagyják magukat a fenti kiforratlanságoktól zavartatni, azoknak nyugodtan ajánlom.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr78569577

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.