Olvass!

KönyvesBlog

Boldogtalanul élt, míg meg nem halt

2008. szeptember 07. Tweek

B+
A tigris és a nyúl. Koreai mesék és történetek. Ráció Kiadó, 2007, 128 oldal, 1890 Ft.

Nem ez az első gyűjtemény, amely koreai mesék magyar fordításait tartalmazza, mert a Népek meséi sorozatban már jelent meg ilyen (A három özvegy miniszter címmel), ennek darabjai azonban elég nehezen szerezhetők meg, akiket pedig érdekel, milyenek a népmesék, mesék, mondák "cenzúrázatlan", nem leegyszerűsített változatban, azok örülhetnek A tigris és a nyúl című válogatásnak.

Rövidke előszó világosít fel minket a koreai kultúráról, a kínai hatásról, a vallási háttér sokféleségéről; ennyi elég is, bár jobb lett volna a mítosz−mese−monda fogalmakat nem összemosni, vagy legalább egy kicsit kitérni arra, miért nem választják el ezeket egymástól, amikor a könyv szövegeire utalnak. A gyűjtemény első darabjai ugyanis eredetmítoszok (a nap, a hold, a csillagképek, az egyes természeti jelenségek keletkezéséről szólnak; engem roppantul szórakoztat az ilyen típusú történetekben, hogy osztályokra tagolódó emberi társadalom már van, míg a bolygók és a csillagok rendszere hiányos), majd következnek a varázs- és állatmesék, amelyek nincsenek műfaji csoportokba sorolva, de ezt nem a szerkesztés hibájául rovom fel: a kiadványt nem kimondottan szakkönyvnek, hanem élvezetes olvasmánynak szánták. Valóban az: a mesék érdekesek, változatosak, és a történetek logikája, a szereplők típusai, a motívumok meglepően emlékeztetnek az általunk ismert európai mesékre (például a hálás állat motívuma, a jószívű, szegény öcs és a tapló, irigy, gazdag báty figurái, vagy bizonyos próbák kiállásához kötött jutalom, legyen az a királylány keze vagy egy rakás pénz); a környezet persze más, vagy a fantázia szüleményei (nálunk a farkas falná fel a kismalacokat vagy kecskéket, itt a tigris a gyerekeket; a kínai mesék alakváltó rókalánya a koreai folklórban is felbukkan, de a tigrisek is ölthetnek emberalakot). A legszembetűnőbb különbség számomra a koreai mesék morális vonatkozása; míg az európai népmesékben a rosszfiúk szinte kivétel nélkül megszívják, itt a pozitív figurák megkönyörülnek rajtuk, és ennek hatására megjavulnak (például a Hung-bu és Nol-bu című mese gonosz fivére), vagy belátják tévedésüket, hibáikat (A csigamenyasszony bírója); a jellemábrázolás árnyaltabb, mi több, a karakterek fejlődőképesek. Üdítő, hogy a ravaszságban egyenrangú partnerek csapnak össze a nyúlról és a teknősről szóló mesében, nem az ostobasággal kombinált nyers erő kontra kis termet, ám magas intelligenciahányados kismilliomodik variációját olvashatjuk (ha valaki annyi népmesegyűjteményen rágta át magát, mint én, az megért).

Zárásként pedig kapunk egy gyönyörű, nem egyértelműen happy enddel végződő mesét, amely szerintem sem szerkezeti felépítésében, sem a figurák motivációiban nem hasonlít az ismert, könnyűszerrel kategorizálható mesékre. A tigrislány, aki mit sem törődik a hiedelem- vagy fantáziavilág azon törvényével, hogy ha emberbe szeret, nem sokkal azután meghal, inkább feláldozza magát azért a kevés örömért, túlmutat a mesebeli szorgalmas, alázatos szolgálólány vagy a passzív, üresfejű királylány prototípusain; a történet iróniája, hogy az utóbbi elnyeréséhez segíti szerelmét azért a néhány együtt töltött éjszakáért cserébe. A férfi így jut el a varázsmesék proppi értelemben vett csúcsára: házasságot köt egy királylánnyal, de ezért azt a szörnyeteget kell megölnie, akit szeret. Lefogadom, nem élt boldogan, míg meg nem halt.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr39634353

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.