Olvass!

KönyvesBlog

A személyiség felfedezésének nagy kalandja

2008. november 10. .:nlp:.

Mai zaklatott korunkban szükségünk van mesékre, mondja Albert Zoltán, aki a nemrég megjelent Az Alkimista-kódex című regényében lényegében arról akart beszélni, hogyan mentheti meg magát a szó szerint rászakadó valóságtól az ember. A szerző elmondása szerint szétrobbant a kezében a tányér, amikor hangosan kimondta, hogy megírja ezt a történetet. Albert Zoltánnal többek között az alkímiáról, a személyiség felfedézésnek nagy kalandjáról, valamnt a Da Vinci-kód és Az Alkimista-kódex közötti hasonlóságokról beszélgettünk.

„A legtöbb, amit magamért tehetek, pontosan annyi, amennyit másért tehetek. Ha megmentem magam, akkor csupán a példa erejével a lehető legtöbbet adom a másiknak. Ha hagyom magam, akkor éppen a példa erejével igazolom, hogy nincsen más, mint ez a lelketlen, szellemtelen kaotikus őrület, ahol a test az oka, a célja, s az egyetlen eszköze a létezésnek.” – Ez az idézet a honlapjáról származik. Hogyan magyarázná el az olvasóknak? Mennyiben kapcsolható össze ez az idézet Az alkimista-kódexszel?

„Hagyom magam” kifejezés azt jelenti nálam, hogy nem tudok éber lenni, nem figyelek, sem magamra, sem másokra. Hagyom magamat elveszni vagyis nem vagyok egyensúlyban. Az alkimista kódex története lényegében arról szól, hogyan menti, mentheti meg magát a szó szerint rászakadó valóságtól az ember. Mindenkinek vannak terhei, mindenki cipeli magával azt, amit reá mért a sors, a létezés. Ez igaz egyénileg, és igaz társadalmi, vagy nemzeti szinten is. Ha valaki képes túlélni, talpon maradni, fejlődni, akkor nagyon sokat tett. Példát mutatott. Vagyis létrehozott egy képet arról, hogy ő ezt hogyan oldotta meg. Természetesen azzal, hogy nem mások kárán, nem másokat szándékosan letaposva éri el azt, amit elér. Azonban ez a legnehezebb. Indulatba jövünk, amint terheinket, állapotunkat megkérdőjelezik. Ezért hálás környezet a történelem, a történelmünk, mert telis tele van szimbolikus üzenetekkel, amelyekből sokat okulhatnánk. Az alkimista-kódexben tettem erre kísérletet, hogy gazdag történelmi forrásainkból mai szemmel is érthető, tanulságos információkat dolgozzak fel.

Igaz, hogy többek szerint ön a Da Vinci-kód egy magyar mutációját írta meg? Zavarja, amikor ezzel jönnek az olvasók? Mennyivel több ez annál? Miben látja a hasonlóságot?

Igaz, mert talán sosem vetemedem erre a műfajra, ha nincs előttem a példa! Nem zavar, ha ez a kérdés felmerül. Annyiban hasonló, hogy hagyományaink nagyon is élő, létező legendáihoz fordultam segítségül (Mátyás király, a magyar Szent Korona, Pálosok) . Annyiban több számomra, hogy reális, hogy magyar, hogy bármikor megtörténhet. A magyar történelem itt él közöttünk, még mindig léteznek ezek az erők csupán az értő fülek, és az ismerő szemek hiányoznak a befogadásukhoz.

Mit kell tudni Albert Zoltánról, mert a Google sem dob ki sokat, ha beütjük a nevét?

Nem csoda. Gazdasági területen dolgoztam, és sokáig hobbinak tekintettem az írást, a festést. Eddig nem volt semmilyen közöm a nyilvánossághoz.

Kik a kedvenc írói?

Kafka és Dosztojevszkij, Böll és Lenz, Jókai és Hamvas Béla.

Hogyan került közel az alkímiához?

A pszichológián keresztül, ugyanis az alkímia a személyiség felfedezésének nagy kalandja. Sokkal több annál, amit korábban gondoltam róla. C. G. Jung írásai tárták fel számomra ennek valódi tartalmát.

Hogyan jött az ötlet, hogy "misztikus krimit" ír, gyilkossággal, alkímiával, évszázados titkokkal?

Számomra benne volt a levegőben. Filmforgatókönyv írást tanultam, és annak mentén dolgoztam ki történeteket, hogy megfeleljenek a mai kor szempontjainak is. Ugyan ezeket a témákat lehet unalmasan és fárasztóan is tárgyalni. Úgy érzem, hogy az ember lényegében semmit sem változott. Szükségünk van mesékre, hősökre és varázslatra, a gonosz elleni erőfeszítéseink ábrázolására. Ugyanezt használta Rowling is a Harry Potter sorozattal. Semmi újat nem talált ki. „Csupán” azt találta el, hogy a meglévő archaikus formákat és típusokat, hogyan tudná mai köntösben tálalni.

Milyen forrásokat használt, milyen kutatásokat folytatott a régebbi korszakok felfedezéséhez?

Olvastam és utaztam. A történelmi helyszínek úgy álltak össze, ahogy ráéreztem egy helyen annak légkörére. Mindennek vannak jelentései, rajtunk múlik, hogy mit és mikor értünk meg belőlük. Az internet persze rendkívüli módon felgyorsítja a konkrét információkhoz való hozzáférést, ellenőrzést, ez is nagyon sokat segített.


A négy elem

Hogyan határozná meg a regény műfaját? Úgy gondolja, hogy a Dan Brown által kitaposott úton könnyebb elindulni?

Így van. Ezt nem is szégyellem. Ha valami működik, akkor használjuk! Ennek a célja az, hogy sikerül-e megszólítani az olvasóban szunnyadó valódi érdeklődést. Az alkimista-kódex műfajára én a kalandregényt használom.

Vágyik a sikerre, ismertségre? Mit gondol, ma Magyarországon milyen közönsége van egy ilyen könyvnek?

A sikerélményre vágyom. Szerintem mindenkinek szüksége van erre. A fodrász is örül, ha tetszik a vendégének a frizura, és a szakács is attól érzi jobban magát, ha ízlett a főztje! Zűrös, zaklatott ez a mai kor, és olyan mesékre mindenkinek szüksége van, amelyek az emberekről és az embereknek szólnak. Aki a figyelmét már annyira sem képes kifelé irányítani, hogy más gondolatait megismerje, befogadja, annak csak egyre nehezebb és nehezebbek lesznek a hétköznapjai. Az olvasás erre hivatott, a kódexek korától máig töretlen a könyv funkciója, és talán a huszonegyedik század sem törli el, csupán a megjelenési formájára gyakorol hatást. Remélem, hogy akinek a kezébe eljut ez a könyv, azt sikerül az olvasás óráira elvarázsolnom!

Ha tehetné, mit változtatna meg a könyvön, és miért?

Ez is olyan, mint egy festmény, befejezni nem lehet, csak abbahagyni. Lenyomat ez, egy adott pontban igaznak vélt állapotról, szemléletről. A történet végének talán más hangulatot adnék most. Hiszen soha sincs vége, valahová elérkeztünk, de a Show-nak folytatódnia kell! Inkább a folytatásba sűríteném, ami még hozzátartozik a témához.

A honlapján olvasható, hogy szétrobbant a tányér, amelybe a levest merte, amikor kimondta hangosan, hogy megírja ezt a történetet. Mint mondja, szétrepültek a szilánkok, "az egyik a vérét is megismerte". Mire gondolt ekkor?

Belefúródott egy szilánk a karomba, vérzett. Elsőre megijedtem, na nem a vértől, csak nem fognak nekem misztikus jeleket küldeni odaátról!? Figyelmeztetésnek is vehettem, de azt gondoltam, hogy a szándékom tiszta. Nem akarok senkinek ártani vele. Ha nem akarja valamilyen erő, hogy ez a könyv megszülessen, akkor nem fog sikerülni, de az én dolgom, hogy mindent megtegyek a megírásáért.


Albert Zoltán: Glória

Milyen hasonlóságok vannak Vas Péter, a főszereplő és az író személyisége között?

Biztosan sok. Magamból merítettem, akár a női főhős személyiségéhez. Talán ez egy személyiség két arca, a női és a férfi oldalé, a Holdé és a Napé. Ezen két pólust szeretnénk egyensúlyba hozni, tartani, gondolom ezt az egyensúlyi állapotot nevezik boldogságnak. A geológus, barlangász valójában azt jelenti, hogy mennyire földhöz, röghöz kötött személyiség vagyok. A mélységgel, a lehúzó erőkkel kell megküzdenem, hogy magasabbra érjek, hogy a saját falaimon átjutva megszabaduljak!

Az irodalomnak van célja ön szerint?

Az irodalom kódolt információ közlése. Mi az információ célja? Minden, ami körülöttünk, és ami bennünk van, lehet információ, az irodalom is képes ezt közölni, továbbítani. A cél nem más, mint az információ megosztása. Az irodalom sok ember információját, életét, tapasztalatát, hitét, érzéseit tartalmazza kódolt formában. Olyan formában, amelyet el lehet olvasni, és fel lehet használni. Kinek-kinek képessége és lelkiismerete szerint. Van, akinek az életét menti meg egy jókor olvasott könyv! Van, akinek a házasságát, és akad, akin semmilyen könyv sem segít.

Mi volt a legmeghatározóbb és egyben legkülönösebb dolog az életében?

Erre lehetetlen válaszolnom! Na jó, az hogy vagyok! A létezéshez nehezen tudok hozzászokni.

A festmények és a könyvek egységes világmodellt építenek fel? Ha igen, hogy írná le azt?

Ha egységes világmodell alatt a mikrokozmosz-makrokozmosz relációt értjük, akkor igen. Ami bennünk van, az van kívül is. A belső és a külső valóság sokkal szorosabb kapcsolatban van, mint hinnénk. Én azon dolgozom, hogy a saját belső harmóniámat növeljem, és ezáltal a törekvés által, kicsit talán a külső világomra jut belőle!
 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr12747363

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.