Olvass!

KönyvesBlog

"A rák nem tesz különlegessé" - Randy Pausch: Az utolsó tanítás

2008. november 18. .:nlp:.

Randy Pauscht a Time magazin 2008 májusában beválasztotta azon száz ember közé, akik az elmúlt években legnagyobb hatást gyakoroltak a világra. Előadását több millió ember látta az interneten. 2007. november 19-ét Pittsburgh önkormányzata Randy Pausch-napnak nyilvánította. Könyve, amely most jelent magyarul is, pillanatok alatt bestseller lett a világon. Nevét szinte az egész világ ismeri. Randy Pausch egy jelenség. De miért?

Ahogy Az utolsó tanítás fülszövegén is olvasható, az amerikai egyetemeken gyakran kérnek fel tanárokat, hogy tartsanak egy úgynevezett "utolsó előadást": képzeljék el, hogy ha ez lenne életük utolsó előadása, mit mondanának a hallgatóságnak, mit hagynának örökül az utókornak. "Amikor Randy Pauscht, a Carnegie Mellon Egyetem informatikus oktatóját felkérték, hogy tartson egy ilyen előadást, nem kellett elképzelnie, hogy ez lesz az utolsó, hiszen éppen azt megelőzően gyógyíthatatlan rákos megbetegedést állapítottak meg nála. Az általa tartott előadás – Hogyan érhetjük el gyermekkori álmainkat? – mégsem a halálról szólt, hanem arról, hogyan győzhetjük le az akadályokat, hogyan segíthetjük mások álmainak beteljesítését, és hogyan használjunk ki minden pillanatot – „hisz csak az időnkkel rendelkezünk, és egy nap ráébredhetünk, hogy kevesebb van belőle, mint képzelnénk”. Így vált Randy Pausch utolsó előadása egy életétől búcsúzó tanár utolsó tanításává."

Randy Pauschnál hasnyálmirigyrákot állapítottak meg. Kemoterápiás kezelések, kisebb sikereket hozó harcok után 2007 augusztásban közölték vele az orvosok, hogy még három-hat hónapot élhet egészségesen. "Utolsó előadását" 2007. szeptember 18-án tartotta a Pennsylvania állambeli Carnegie Mellon Egyetemen (CMU). Ekkor tehát már tudta, hogy meg fog halni. Előadásával három gyerekének, az ötéves Dylannek, a hároméves Logannek és a másféléves Chloénak szerette volna átadni azt, amit ő már személyesen nem lesz képes: azt a végtelen apai szeretetet, amelyet gyerekei tőle nem kaphatnak majd meg, és azt a számára alapvető igazságot, hogy merjenek álmodni, valósítsák meg legféltettebb vágyaikat. Talán patetikusan hangzik ez a sok "tanítás", Randy Pausch ereje és nagysága azonban éppen abban rejlik, hogy nem az. Végtelen alázattal és racionalitással közelíti meg ezt a kérdést, és - ha lehet ezt mondani - praktikusan próbál szembenézni saját halálával. Hogyan adhatja át gyerekeinek azt, ami benne van, ha már csak pár hónapot tölthetnek együtt? Hogyan fogadja el, hogy a két kisebb gyerek, Chloé és Logan valószínűleg egyáltalán nem fognak emlékezni rá? Hogyan készüljenek fel feleségével arra, hogy meg fog halni?

Talán nem véletlen, hogy Randy Pausch az egész világot meghódította. Élete - megintcsak minden pátosztól mentesen - mindannyiunk élete, ami vele történt, bármelyikünkkel megtörténhet. A XXI. század embere, informatikus, aki a kor betegségét, a rákot kapja el. Szakmai pályája hihetetlenül sikeres: tanár lett a Carnegie Mellon Egyetemen, kutatói szabadságát a Walt Disney Imagineeringnél és az Electronic Artsnál (EA) töltötte, megalapította a CMU Szórakoztatástechnológiai Központját (Entertainment Technology Center, ETC), éveken keresztül tartott Virtuális Világok Teremtése nevű kurzust, valamint az Alice szoftver-projekt egyik elindítója, amellyel játékos módon lehet gyerekeknek programozást tanítani. Megvalósította gyerekkori álmait (a súlytalanság állapotában lenni, játszani az amerikaifutball-ligában, megírni egy szócikket a World Book Enciklopédiába, Kirk kapitánnyá válni, plüssállatokat nyerni, Disney-játéktervezőnek lenni...), emellett boldog házasságban élt, és három kisgyerek apja. Aztán egy nem várt diagnózis mindent felborít. Randy Pausch azonban nem adja fel, nem akar meghalni. Amikor viszont bizonyossá válik az elkerülhetetlen, olyan erővel néz szembe saját halálával, amire nem sokan lennének képesek. Minden bizonnyal elkeseredik, sőt talán még dühös is, de könyve (amely az utolsó előadás mellett 52 óra hanganyagot dolgoz fel) nem erről szól, hanem arról a derűről, amellyel visszanéz életére, a józanságról, amellyel utolsó hónapjait éli.

Másképp élnénk életünket, ha hónapra, napra pontosan tudnánk, mikor halunk meg? Felkészülhetünk a halálra? Randy Pausch július 25-én halt meg. De itt van a könyve, amely választ ad ezekre a kérdésekre. Vegyük kézbe, érdemes.

Ehhez kapcsolódóan indítják útjára a Gyerekkori Álmok Klubját Szily Nórával. November 19-én 19:00 órakor pedig Fejős Éva írónővel és Szendi Gábor pszichológussal beszélget Szily Nóra, az estek háziasszonya.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr39773421

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.