Olvass!

KönyvesBlog

Zapatista propaganda

2008. december 18. picidzé

Paco Ignacio Taibo II, Subcomandante Marcos – Fészkelődő holtak
D
208 oldal, 2480 Ft

Mexikó furcsa hely. Tudom, tulok vagyok, de valahogy a fejemben mindig csak úgy élt,mint az USA picike kis szomszédja. Pedig egy olyan országra, melynek közel kétmillió négyzetkilométerén 106 millió ember él, a picike jelző nem igazán illik. Egy ekkora országban pedig simán elfér például egy lázadó hadsereg is, amelyik 1994 óta hadban áll a mexikói állammal. A zapatistákról sem tudtam eddig túl sokat azon kívül, hogy még a mexikói forradalom idejében volt egy Zapata nevű tag, aki Pancho Villával haverkodott, és aki szerint a parasztoknak is vannak jogaik. A Rage Against The Machine vernyogására sosem figyeltem, akkora balhét meg úgy látszik nem csináltak „ezek a komenisták”, ami átlépte volna az ingerküszöbömet.

A Fészkelődő holtak egy négykezes regény, a két szerző Paco Ignacio Taibo, odaát híres történész, újságíró, író és Subcomandante Marcos, odaát híres zapatista nagyfőnök. Ők nem találkoztak egymással a könyv írása közben, egy újságnak küldték el felváltva a fejezeteket, és próbálták összefűzni a szálakat. Talán magyar viszonyokban ahhoz lehetne ezt hasonlítani, mintha Thürmer Gyula – aki már 10 éve a Bakonyból visel hadat a fasiszta magyar kormány ellen – és Moldova György próbálnának összehozni egy közös regényt a Népszava hasábjain.

Háttöö.

Elvileg krimiről van szó, de inkább céltalan katyvasz, mint bármi. Taibo főhőse Hector Belascoarán Shayne, a szerző más regényeiben is feltűnő félszemű, sánta nyomozó. A Shayne-könyvek ugyan krimik, de nem a klasszikus whodunit-vonalat követik, hanem főként a mexikói, mexikóvárosi mindennapokról, társadalmi igazságtalanságokról, korrupcióról, mindenhol burjánzó kis- és nagystílű bűnökről, a kormány és a politikusok lelkiismeretlenségéről és kegyetlenségéről szólnak.

A fészkelődő holtak esetében nem meglepő, hogy ezek a témák még hangsúlyozottabban jelen vannak, hiszen minden második fejezetet egy konkrét forradalmár írt, aki ugyan a krimihez nem ért, de ahhoz igen, hogy jól megmondja nekünk, hogy mi nincs rendben. Agyhúgykövet tudok kapni attól, mikor az író a beszélgetésnek álcázva végeérhetetlenül oktat, magyaráz, filozofál, kifejt. A Subcomandante fejezeteit olvasni teljesen olyan, mint egy politkai pamfletet. Illetve kicsit fárasztóbb, mert az ő főhőse, Elías Contreras hangsúlyozottan iskolázatlan (de nagyon okos), és tájszólásban beszél. Ezt fogalmam sincs, hogy lehetett volna jobban visszaadni magyarul, de szerintem a fordítás kicsit döcög. (Az első kommentelő, aki beírja, hogy „fordíccsájobbatköcsög”, KönyvesBlog-előfizetést nyer.)

Taibo ugyan próbálja menteni a menthetőt, de nem sikerül neki. A könyv nem egyéb, mint egy politológiai-történelmi-nemtoménmilyen érdekesség. Gondolom nem meglepő, hogy szerkezete nincs neki, kusza a sztori, fárasztóak a nagy igazság-megmondós részek. Kínszenvedés olvasni. Ugyanakkor a Fészkelődő holtak – ha másra nem is -, de arra jó volt, hogy csomót olvassak Mexikó történelméről, és jelenlegi problémáiról, így Subcomandante Marcos elérte célját.

Para todos todo, para nosotros nada!
 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr85825959

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.