Olvass!

KönyvesBlog

Büntető mesék - A rendíthetetlen ólomkatona

2008. december 25. suhodminyák

Amikor már rohanni kell, a legtöbbször feledésbe merül a tény, de azért lehet tudni, hogy a gyilkos galócából készült gombapaprikásnál csodálatosabb étel – a maga műfajában persze – alig-alig van a világon. Ez A rendíthetetlen ólomkatona című meséről jutott eszembe. Andersen kis története tanítani valóan egyesít magában mindent, ami egy izgalmas, tanulságos, léleképítő meséhez kell, de a végén van benne valami a gyilkos galóca humorából.

Az emberben azonnal szimpátia ébred a testi fogyatékosságán elszántsággal, állhatatossággal felülemelkedő ólomkatona iránt. Nehéz helyzetből indul – ahogy azt el is várjuk egy fejlődési potenciállal rendelkező mesehőstől –, és meglehetősen kihívó célt, egy balerina meghódítását tűzi maga elé. Igazi, gyereknek való perspektíva. Adódik is a párhuzam: Kis emberekként elindulva az élet rögös útján – nyilván megpróbáltatások, leküzdésre váró akadályok során át –, de végül győzedelmeskedniük kell, el kell érniük, amit  akarnak, amit várnak az élettől. (Érdemes talán a boldogságot megcélozni).

A rendíthetetlen ólomkatona is így tesz. A papírbalerináról álmodozik, és már a fixírozásnál tart, amikor részleteiben tisztázatlan körülmények között kiesik az ablakból, hogy veszélyes kalandokba sodródjon. Ólomsúlyúként egy gyerekek által készített, azaz nem feltétlenül üzembiztos papírhajón kénytelen utazni a csatornában, ahol egy patkány állja az útját. A vele való dacolás során is csak férfias kiállására hagyatkozhat, ugyanis a jelek szerint néma (is). Egy zuhatagon leesve egy hal gyomrában köt ki, majd a halpiacon át csodával határos módon épp ahhoz a családhoz kerül vissza, ahonnan elindult.

Kimosdatják, újra láthatja szerelmét, aki ezúttal már viszonozza forró pillantását, mégis csak érdemes volt szenvedni, küzdeni, hiszen a jó elnyeri jutalmát! Hacsak a szerző be nem dobja a gyilkos galóca effektust, mely szerint a tulajdonosi jogokat gyakorló kisfiú minden különösebb ok nélkül behajítja az ólomkatonát a kályha tüzébe, egy gonosz fuvallat pedig utána libbenti potenciális barátnőjét is. Innentől kezdve nincs több meglepetés: a katona hosszasan elnyújtva, heroikusan pusztul el, a balerina pedig egy szempillantás alatt, nagylángon. Előbbiből ólomszíve, utóbbiból szénné égett (eredetileg aranycsillám) rózsája marad meg.

Ha tehát egy gyerek innen akar példát meríteni, illetve kijelölni a saját útját, akkor a nyugdíj előtti utolsó napon bekövetkezett üzemi baleset, vagy a mozgáshiányos kishivatalnokként, szív- és érrendszeri eredetű betegségben való elpusztulás környékén kell keresgélnie.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr62825208

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.