Olvass!

KönyvesBlog

A disztópiáknál nincs is jobb

2009. január 14. könyvesblog

Cuba Libre nevű olvasónk írt kimerítő recenziót Huxley könyvéről, olvassátok kedvetekre.

B-

Aldous Huxley: Majmok bombája, Cartaphilius Könyvkiadó, 2008. Ford: Totth Benedek, 190 o, 2500Ft

A Cartaphilius kiadó úgy látszik elhatározta, hogy újra kiadja Aldous Huxley életművét, kiegészítve azt olyan művekkel, mint például az először magyarul megjelenő Majmok bombája. A kiadó gyönyörű munkát végzett, az eddigi agyon olvasott Kozmosz és egyéb szedett-vedett kiadások után végre egy igényes sorozatban jelent meg.

Huxley a már ismert disztópiákat/ antiutópiákat írók élvonalába tartozik, természetesen csak George Orwell után. Az életmű főbb regényei közé nem sorollható a Majmok bombája, de egyfajta előkészítésként értelmezhető a későbbi Szigethez, ami a szerzőre nem jellemzően már optimista jövőt fest elénk. Huxleytól eddig még csak a Szép új világ került a kezembe, de úgy voltam vele mint sok más híres regénnyel. Sokkal nagyobb a hírverés körülötte, mint amennyit a regény ér. Hányszor volt olyan, hogy egy könyvön ott virított, hogy „New York Times Bestseller”, közben a regény emit sem ért? Na ugye! De a Majmok bombája nem ilyen.

Elég rövidke a könyv, ami a negyvenes évek, klasszikus Hollywoodjából indul, ahol két filmes elolvas egy megsemmisítésre ítélt forgatókönyvet, aminek a címe meglepő módon megegyezik a kezünkben tartott regényével. A filmeseknek megtetszik és elhatározzák fölkeresik a szerzőjét, de kiderül róla, hogy meghalt. Ennyit adnak bevezetésnek, majd az elbeszélő közli, hogy ennyi, a hátralévő könyvben jöhet maga a forgatókönyv. A regény ezen része ( majdnem az egész ) forgatókönyv stílusában van megírva, tehát a történetet állandóan megszakító snitt, premier plán, alsó kameraállás szavak folyton folyvást megállítják a sztorit, idegenszerűvé téve azt. A dolgunkat még egy mindent tudó Narrátor is megnehezíti, aki folyamatosan közbevág, de a mondanivalója többnyire elvont, költői. De ha sikerül ezeken túltennünk magunkat a történet kifejezetten jó! Az elején ugyan még fölbukkannak A majmok bolygólyára emlékeztető csimpánzok, akik pórázon sétáltatják az embereket, de forgatókönyv hamar beáll a fő vonalra. A történetben a harmadik világháború után új-zélandi újrafelfedező hajó indul Kalifornia felé, ám amikor megérkeznek egy borzalmas társadalommal találják szembe magukat. A romvárosokon ősközösségekre emlékeztető kolóniák élnek, mind alávetve magukat Beliálnak, a Sátánnak, aki minden módon helyettesíti a Jó Istent. A felfedezőktől elszakadó botanikus, dr. Poole szemével fedezhetjük fel ezt a világot, ahol a súlyos mutációval születetteket kivégzik, az embereknek párzási időszakai vannak és az ördög egyháza mindenek felett áll. Huxleyval ellentétben még a befejezés is aránylag pozitívra sikeredett, egy kellemes szerelmi szállal körbefonva.

A történet igen sokrétűen értelmezhető és ez az, ami kiemeli a sima apokalipszistörténetek közül. Huxley rettegett attól, hogy a gyors iramú technikai fejlődés az embereket a pusztulásba hajszolja és ez legtöbb művében tisztán érezhető, a jövőt mindig egy olyan világba helyezi, ahol az embert életképtelen a gépek nélkül, és a szuper modern fegyverek beláthatatlan pusztítást végeznek. Ebben a könyvben a negyvenes évek atomháborútól való félelme adta a talajt, amibe Huxley beleépítette a kor társadalmának, az Egyház és az Állam viszonyát és az ember és állat ellentéteit, valamint elrettentés képpen a történetet egy civilizációs jóslatnak is tekinthetjük. Huxley biológus családból származott, de az írói vénát is örökölte, így a realista gondolkodó ember szerepét ölti magára könyveiben, aki a jelent a jövőn át mutatja meg, tehát, ami ma megtörténik az kihatással lesz a jövőre is, innen ered a társadalomkritika a műveiben. Ugyan a könyv a negyvenes évek szüleménye, amikor a világ túl volt a két nagy háborún és a hidegháború árnya is fenyegette a világot, mégis ma is aktuális, mivel ugyan halványabban, de a mai társadalom tökéletlenségei is ugyanabba az irányba terelhetik a történelem folyását. Huxleynak nagy ereje abban rejlik, hogy amikor az ember leteszi a könyvét és körülnéz a hétköznapokban, és meglátja, hogy az elképzelt jövő bármikor eljöhet, bármilyen borzalmas is. És ha Huxley látná, hogy a technika milyen léptékkel fejlődik az utóbbi időben, biztosan félelemmel töltené el.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr73871778

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.