Olvass!

KönyvesBlog

Tarolnak Berg Judit textilmacskái

2009. február 23. RóbertKatalin

A-
Berg Judit: Cipelő cicák a városban, Pagony Kiadó, 2350 Ft, 56 o., 2008, illusztrátor: Agócs Írisz
A-
Berg Judit: Cipelő cicák a hátizsákban, Pagony Kiadó, 2350 Ft, 56 o., 2008, illusztrátor: Agócs Írisz

A Berg Judit meséit rejtő Cipelő cicák sorozat nincs egy éves, de máris sikeresnek tűnik: nem csak a sikerlistákon foglal el előkelő helyet, de van kereslet az egyes cicák hasonmásaira, és cipelő cicás füzetborító is kapható – mindkettő az ihletet adó, eredeti cicák készítőjének, Várnai Zsuzsa textilművésznek a műve. Érdemes tehát megismerkedni ezzel a három cicával, akik nagyszerűen fel tudják forgatni bármelyik család életét. Cirót, Pepét és Lőrit ugyanis a szülők és egyéb felnőttek egyszerű, textilből készült, tenyérnyi játékcicának látják, holott nagyon is élnek, beszélnek, sőt varázserővel rendelkeznek, s ennek segítségével nagyszerű játékokat kreálnak, de gyakran csintalankodnak is. A három cica, akiket a gyerekek mindig magukkal cipelnek (innen a név, amelyre rájátszanak a cicák nevei, hiszen ezeknek első szótagját összeolvasva is megkapjuk a „cipelő” szót), így tökéletes képzelt barátként működnek: ha a gyerekek bajban vannak, a segítségükre sietnek, játékokat találnak ki, hogy jókedvre derítsék őket, és még a köztudomásúlag kevéssé kedvelt kenyérhéjtól is megszabadítják gazdáikat. Csakhogy sajnálatos módon sokszor a szülők a gyerekeknek tudják be a rosszalkodásaikat, így akkor is ők kapnak fejmosást, ha a cicák dúlták szét a gyerekszobát. Lili, Marci és Dorka azonban ezt a legkevésbé sem bánja, hiszen sokkal több vicces pillanatot köszönhetnek a Cipelőknek, mint amennyi bosszúságot.


A két könyv négy-négy történetet örökít meg a cicák és a gyerekek életéből. A Cipelő cicák a városban meséi a játszótéren, az állatkertben, vásárban játszódnak, míg a Cipelő cicák a hátizsákban végigköveti a négy évszakot, s egy-egy kirándulást mesél el, hol térdig érő avarral, hol hóemberépítéssel, hol piknikkel színezve. A történetek kedvesek, szórakoztatóak, Berg Judit a párbeszédekben kiválóan adja vissza a hét, öt és két éves gyerekek nyelvét, maga az elbeszélés nyelvezete azonban nem gyerekeskedő, csupán érthető és szórakoztató mindhárom korosztály számára. A Cipelő cicák nagyon mai és itteni könyvek, rá lehet ismerni az állatkert bejáratára, tábláinak szövegére, a Túró Rudi papírjára, a mozgólépcsőre – s mindettől még közelebb érezzük magunkhoz a meséket.


Ugyanakkor a történet helyenként kissé didaktikus: az állatkertben például kiemelten sok szó esik arról, hogy tilos az állatokat pereccel etetni, vagy az erdőben – miután főhőseink családja gondosan eltette a szemetet – egy másik család füvön hagyott szemete idegesítő bogarakká, lepkékké, békává változik, hogy addig kövesse a rendetleneket, míg el nem takarítanak maguk után. És, bár a szülők elsősorban az értetlen felnőttek szerepét hivatottak eljátszani, valamint biztos hátteret nyújtanak a gyerekeknek, tehát messze nem a legfontosabb szereplők, zavaró, hogy amikor megjelennek, az általános nemi sztereotípiáknak megfelelően viselkednek: anya főz, míg apa a játszótérre viszi a gyerekeket, apa mesél a csillagokról, magyaráz az állatokról.  Ez azért rossz, mert a könyvek jelentős szerepet játszhatnak a gyerekek szocializációjában, ezeken keresztül (is) tanulják meg a nemi, foglalkozási szerepeket, így hasznos, hogy lássák a világ sokszínűségét, ne mindenütt ugyanabba a sztereotípiába botoljanak. Kicsi szépséghiba tehát ez, amely, még a didaktikusabb részekkel együtt sem zavaró igazán, mégis szembetűnik.

A könyveknek a mesékkel szinte egyenrangú részét alkotják Agócs Írisz illusztrációi. Személy szerint egyre jobban megbarátkozom a munkáival, s itt is nagy hangsúlyt kapnak a színek, a mozgalmasság. Ráadásul a cicák különleges alakja illeszkedik a humoros tartalomhoz. Ugyanakkor van olyan óvodás gyerek, aki – bár a történeteket tökéletesen követte, és nem most látott először illusztrált mesét életében – nehezen tudta beazonosítani, megkülönböztetni Agócs Írisz cicáit, holott elvileg nagyon is karakteresnek készült a három Cipelő. Az biztos, hogy a három cica – amelyeknek külseje sokban hasonlít az eredeti, Várnai Zsuzsa-féle cicákhoz – kevéssé macskaszerű figura: mind színük, mind formájuk különleges, és a kisebb gyerekek számára kevéssé lehet azonosítható, érthető. A gyerekfigurák továbbra is gyerekrajz-szerűek, az érzelmek főként a szájak alakjából olvashatók ki – olyan nyolc évessel is beszéltem, aki éppen ezeket a figurákat tartotta nagyon szépnek a könyvben. A második kötetben egyébként mintha kiteljesednének Agócs Írisz illusztrációi: ragyogó ötlet a Cipelők varázslatait kísérő színes szikrák ábrázolása, amely igazán különlegessé teszi a festett illusztrációkat.


A Cipelő cicák történetei vidám perceket okoznak majd a gyerekeknek és a felnőtteknek egyaránt. Biztosan mindenki kíváncsian várja, hogy a 2009-re tervezett kötetben miféle kalamajkákba keveredik majd a három rosszcsont, kedves cica a Balatonnál – addig pedig hajlunk egy saját Cipelő beszerzésére, hogy legyen kire fogni a galibákat.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr49923671

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.