Olvass!

KönyvesBlog

Spiró György: Drámák - Átiratok II. - részlet

2009. március 03. könyvesblog

Spiró György: Drámák - Átiratok II., Scolar, 2008, 187 oldal

 

l. A KEHELYBEN

(Palivec a pultnál mosogat, az egyik asztalnál Švejk iszogat. Jön Müllerné, a pulthoz megy, kap egy korsó sört. Švejkhez fordul.)
MÜLLERNÉ Hát megölték nekünk ezt a Ferdinándot, Švejk úr!
ŠVEJK Melyik Ferdinándot, Müllerné? Mert én két Ferdinándot ismerek. Az egyik a Pruša drogista szolgája, aki egyszer tévedésből megivott egy üveg hajszeszt. A másik meg a Kokoška Ferdinánd, aki a kutyapiszkot szokta összeszedni a házakból. Egyikért se nagy kár.
MÜLLERNÉ Na de Švejk úr, a Ferdinánd főherceget, azt a kövéret, aki olyan vallásos volt.
ŠVEJK Jézus Mária! Hol történt a baj a Ferdinánd őfelségével?
MÜLLERNÉ Szarajevóban, Švejk úr, lepuffantották egy revolverrel. Mert ott autóztak éppen, ő meg a felséges asszony.
ŠVEJK Na ja, Müllerné, autókáztak! Közben meg nem gondoltak arra, hogy az ilyen autókázásnak rossz vége is lehet. Pláne Szarajevóban! Sokat kínlódott szegény?
MÜLLERNÉ A fenséges úr mindjárt kész volt. Tetszik tudni, a revolver, az nem gyerekjáték.
ŠVEJK Vannak revolverek, Müllerné, amelyek az istennek se akarnak elsülni. De a Ferdinánd őfelségéhez biztos valami jobbat vásároltak, és az illető szépen felöltözött hozzá. Tudja, nagyon nehéz dolog egy fenséges urat agyonlőni. Cilinderben kell odamenni, nehogy előtte a rendőrök lefüleljék. Na és mennyit kapott a fenséges úr, egyet vagy többet?
MÜLLERNÉ Az újság azt írja, hogy olyan lett, mint a szita.
ŠVEJK Na ja. Én egy Browningot vennék az ilyesmihez, Müllerné.
(Jön Bretschneider, leül egy asztalhoz.)
BRETSCHNEIDER Szép nyarunk van az idén.
PALIVEC (Mosogat.) Szart se ér az egész.
BRETSCHNEIDER Most aztán jól megkaptuk Szarajevóban.
PALIVEC Miféle Szarajevóban?
BRETSCHNEIDER Hát ahol agyonlőtték a Ferdinánd őfelségét.
PALIVEC Én az ilyesmibe nem avatkozok bele; aki nekem ezzel jön, csókolja meg a seggemet.
BRETSCHNEIDER (Körülnéz.) Azelőtt a császár őfelségének a képe lógott azon a falon.
PALIVEC Ott lógott, de felraktam a padlásra, mert leszarták a legyek. Még valaki tesz valami megjegyzést, aztán nézhetem.
ŠVEJK Na Palivec úr, egy korsó sötétet, mert máma gyászban áll az egész Bécs is!
(Palivec barna sört visz Švejk asztalához, visszamegy a pult mögé.)
BRETSCHNEIDER (Švejkhez.) Borzasztó veszteség érte Ausztriát, nemde?
ŠVEJK Hát az biztos, hogy veszteség. A Ferdinánd helyébe mégse rakhatnak oda egy akármilyen hülyét. Csak az a kár, hogy nem volt egy kicsit kövérebb.
BRETSCHNEIDER Hogy érti ezt?
ŠVEJK Nagyon egyszerű. Ha kövérebb lett volna, már korábban megüti a guta, és akkor nincs az a nagy szégyen, hogy ő a császár őfelsége unokaöccse, aztán mégis csak lepuffantják.
PALIVEC Kérem, uraim, beszéljenek más témáról. Valami kicsúszik az ember száján, és máris nyakig benne van.
ŠVEJK (Bretschneiderhez.) De nehogy azt higgye ám, hogy a császár őfelsége ezt annyiban hagyja. Muszáj, hogy ebből háború legyen. Uram, én megsúgom magának, ebből akkora háború lesz, hogy világháborúnak fogják nevezni. Bizony. Megöltétek az én drága Ferdinándomat? Majd a pofátokra mászok én! És Szerbia meg Oroszország is minket fog támogatni, annyit mondok.
BRETSCHNEIDER Na akkor én is mondok magának valamit. (Megmutatja a titkosrendőri jelvényét.) Háború lesz? Igen? Világháború lesz? Igen? Na majd meglátjuk.
ŠVEJK (Feláll.) Volt öt söröm és egy kiflim virslivel. Most adjon még egy stampedli sligovicát, aztán dolgom van, mert le vagyok tartóztatva. Müllerné, maga menjen haza, takarítson ki, és adja el a kutyákat.
(Müllerné kezét tördelve el.)
(Rikkancs jön be újságokkal.)
RIKKANCS Szenzáció! Kitört az első világháború! Szenzáció! (El.)
BRETSCHNEIDER (Palivechez.) Nős?
PALIVEC Igen.
BRETSCHNEIDER A felesége el tudja vezetni a boltot, amíg maga távol van?
PALIVEC El.
BRETSCHNEIDER Akkor semmi baj, Palivec úr, maga is velünk jön.
ŠVEJK Egyet se bánkódjon, Palivec úr, engem is visznek, hazaárulásért.
PALIVEC De hát engem miért? Én nem szóltam egy szót se!
BRETSCHNEIDER De hagyta, hogy a császár őfelségét leszarják a legyek. Majd odabent kiverik a fejéből az ilyeneket!
(Mind el.)

2. A RENDŐRKAPITÁNYSÁGON

(A kapitány egy asztal mögött ül, előtte lefogott egyének.)
KERESKEDŐ Én papírkereskedő vagyok, én papírkereskedő vagyok!
KAPITÁNY Az nem mentőkörülmény. (Int, két közrendőr elviszi az ipsét.)
KAPITÁNY (Ahogy előlép a következő, ránéz, és elővesz egy aktát.) Maga itten azt mondta, hogy „minden ilyen merénylet olyan egyszerű és logikus, mint a Kolumbusz tojása”. (Felnéz.) Ezt mondta?
TANÁR Kérem, én történelemtanár vagyok…
KAPITÁNY Igen? És a Kolumbusznak az ő töke, az hogy jön a Ferdinánd őfelségéhez? Most hallgat, mi?
TANÁR Kérem, én történelemtanár vagyok…
KAPITÁNY Na majd most megtanulja a történelmet. (Int, két következő közrendőr elviszi a tanárt; Kapitány a következő aktát veszi elő, előáll egy Illető.) Magáról itt nincsen semmi. Mért nincs itt semmi?
ILLETŐ Kérem, én nem tudom.
KAPITÁNY Nem tudja, mi? Jó kifogás. Olvasta?
ILLETŐ Mit, kérem tisztelettel?
KAPITÁNY Nem is hallott róla?
ILLETŐ Miről, kérem tisztelettel?
KAPITÁNY Nem tudja, miről van szó?
ILLETŐ Nem tudom, és nem is érdekel.
KAPITÁNY Aháá! Szóval magát a szarajevói gyilkosság sem érdekli!
ILLETŐ Nem érdekel, kérem. Különben is, ha valahol meggyilkolnak valakit, úgy kell neki, mért hagyta magát meggyilkolni.
KAPITÁNY Na kérem. Ezzel is megvolnánk. (Int, két előző közrendőr kiviszi Illetőt. Két másik most hozza be Švejket.) Maga is ártatlan, mi?
ŠVEJK Ártatlan vagyok, kérem tisztelettel, de az nem számít semmit, kérem. Krisztus urunk is ártatlan volt, mégis megfeszítették. Senkinek se szokott fájni a feje egy ártatlan ember miatt. Pofa be, és tovább szolgálni, ahogy a katonáéknál mondják, ez a legjobb és a legszebb.
(Kis csönd.)
KAPITÁNY Maga csak ne bámuljon ilyen hülyén, hallja?
ŠVEJK Sajnos, ezen nem tudok segíteni, engem hülyeség miatt már egyszer kiszuperáltak a katonaságtól, én kérem, hivatalos hülye vagyok, erről nekem papírom van.
(Kis csönd.)
KAPITÁNY Nehogy azt higgye, hogy ezzel megússza!
ŠVEJK Dehogy hiszem, kérem, én mindent beismerek, mert fő a szigor, és én tudom, hogy szigor esetén mindent be kell ismerni.
KAPITÁNY Fogja be a száját!
ŠVEJK Igenis, kérem. Amint rám tetszik szólni, hogy fogjam be a számat, én máris befogtam a számat.
KAPITÁNY Fogja be a száját! Kivel szokott érintkezni?
ŠVEJK A takarítónőmmel, nagyságos kapitány úr.
KAPITÁNY Hallja, maga!…
ŠVEJK Nagyon rendes asszony, és jól tudja masszírozni a térdemet, a térdem ugyanis reumás, akkor szereztem a reumát, amikor szolgáltam a katonáéknál, amíg ki nem szuperáltak hülyeség miatt.
KAPITÁNY Maul halten! Schweige!
ŠVEJK Igenis.
KAPITÁNY Schweige! Mi a neve?
ŠVEJK Švejk.
KAPITÁNY Hogyhogy Švejk?
ŠVEJK Hát mert az apukám Švejk volt, az anyukám meg Švejkné, tetszik tudni. És én soha olyan szégyent nem hozok rájuk, hogy megtagadjam a nevüket.
KAPITÁNY (Nyájasan.) Most magát mindjárt megvizsgálják a törvényszéki doktor urak. Tudja, nemrég volt egy esetem, valakinek a földjén kiástak egy csontvázat, a törvényszéki orvosok szerint pontosan negyven éve lett gyilkosság áldozata, és én akkor lecsuktam a föld tulajdonosát, aki éppen harmincnyolc éves volt a keresztlevele szerint, és beleőrült, hogy két évvel a születése előtt kellett gyilkolnia, de a törvényszéki doktor urak azt mondták, hogy épelméjű, és fel is kötötték gyilkosság miatt. Érti, Švejk?
ŠVEJK Értem, kérem tisztelettel. De én nem félek az ilyen vizsgálatoktól. Amikor katona voltam, egy állatorvos vizsgált meg, és az is kitűnően sikerült. A törvényszéki orvosok is emberek, és minden embernek megvannak a maga hibái. Egyszer például Nusléban, éppen a Botič-híd mellett, ahogy a Banzet vendéglőből megyek hazafelé éjszaka, odajön hozzám egy úr, a fejemre húz egy bikacsökkel, és amikor már a földön fekszem, alaposabban szemügyre vesz engem, és azt mondja: „Ejnye, tévedtem, ez nem az.” És úgy dühbe gurult, hogy még egyet rásózott a fejemre. Hiába, már csak ilyen az emberi természet, jó pap is holtig téved…
KAPITÁNY Elvezetni!!!
ŠVEJK (Szalutál.) Kapitány úr, uraim, éljen I. Ferenc József császár!
(Elvezetik.)
KAPITÁNY Lehet, hogy ez tényleg hülye? „Éljen I. Ferenc József császár!…” Ez tényleg hülye… Nahát… ilyen még nem volt a praxisomban… Még ilyet… (Morfondírozva el.)

3. A BOLONDOKHÁZÁBAN

(Kényszerzubbonyos egyének ücsörögnek és ácsorognak. Švejket, szintén kényszerzubbonyban, belökik közéjük. A kényszerzubbonyosok üvöltenek, hörögnek, dalolnak, sírnak, mekegnek, ugrálnak, imádkoznak, bukfenceznek, négykézláb járnak, falra másznak.)
BÁNATOS ÚR (Švejkhez lép.) Eresszenek ki! Eresszenek ki!
ŠVEJK Kérem, kérem, én szorgalmazni fogom.
BÁNATOS ÚR (Üvölt.) Eresszenek ki! Eresszenek ki! (Kis csönd.) Nem eresztenek ki, nem és nem és nem! Én akartam bejönni, és beeresztettek. Most ki akarok menni, és nem eresztenek ki. Hol itt a logika?!
ŠVEJK Kérem, én azt nem tudom.
BÁNATOS ÚR Nincs magánál egy szíj, hogy végezzek magammal?
ŠVEJK Ezer örömmel állnék a rendelkezésére, de mostan széttárnám a karomat, ha tudnám. Engem az ilyesmi igazán érdekelne, még sohasem láttam, hogyan kötik fel magukat az emberek.
BÁNATOS ÚR Nekem kicsinyeim vannak! Engem ide szemérem elleni vétségért hoztak ide, mert ide akartam jönni, de nekem apró kicsinyeim vannak! Engem úgy mardos a lelkifurdalás!
ŠVEJK Szerintem faldossa.
BÁNATOS ÚR Kérem?
ŠVEJK Faldossa. Szerintem a lelkifurdalás nem mardossa, hanem faldossa az embert. Egyszer együtt iszogattam egy igen művelt emberrel, nyelvész volt az istenadta, az mondta nekem, hogy a lelkifurdalás, az faldossa az embert, amíg teljesen meg nem emészti. Ha nem lett volna alkoholista, az a nyelvész, sokra vitte volna. Azt tervezte, hogy felfedezi a világnyelvet, amely nagyon fog hasonlítani a cseh nyelv prágai dialektusához, és hogy azontúl mindenki azon a nyelven fog beszélni. Már majdnem fel is fedezte, amikor elvitte a mája. Most mondja, ilyen egy pechet! Itt maradtunk közös világnyelv nélkül!
(Beront egy csomó ápoló botokkal felfegyverkezve, közöttük Kapitány fehér köpenyben.)
KAPITÁNY Szimuláns csürhe, habt acht! Katonatisztek, két lépés előre!
(Egy csomó bolond előre lép, vigyázzba állnak.)
KAPITÁNY Ezredesek, két lépés előre!
(Öten még előbbre lépnek.)
KAPITÁNY Tábornokok, két lépés előre!
(Ketten még előbbre lépnek.)
KAPITÁNY Császárunk őfelsége hadat üzent az álnok ellenségnek! Soká éljen I. Ferenc József császár! Maguk most tisztjüknek és beosztásuknak megfelelően valamennyien el fognak esni a hazáért és a császárért! Dobogtassa ez a tudat a szívüket! Odakint egyenruhát faszolhatnak. Lelépni!
(Ezredesek és tábornokok elmasíroznak pár ápolóval.)
KAPITÁNY (A többi bolondhoz.) Maguk meg ágyútöltelék lesznek, szimuláns csürhe! Abtreten! Hazamenni, elbúcsúzni, bevonulni, elesni! Kuss!
(Mind el.)


4. A KEHELYBEN

(A söntésben néhány vendéggel szemben Palivecné ücsörög – az a színésznő játssza, aki Müllernét, és az összes többi nőt. Belép Švejk.)
ŠVEJK Na, kedves Palivecné, megjöttem. Adjon egy pohár sört. Merre van Palivec úr, ő is hazajött már?
PALIVECNÉ (Felzokog.) Tíz… évet… kapott… egy… héttel…ezelőtt.
ŠVEJK Nahát, akkor hét napot már letudott belőle.
PALIVECNÉ Pedig milyen óvatos volt! (Zokog.)
ŠVEJK Óvatosság a bölcsesség anyja. (Leül, kezében a sörrel.) Ezek a mai idők direkt óvatosságra kényszerítik az embert, nem igaz?
(A vendég, akihez Švejk fordult, hallgat.)
ŠVEJK Mostanában aztán sok szép temetés lesz. Egy csomó katonai temetés lesz ebben a háborúban.
(A vendég feláll, kisiet.)
ŠVEJK (Másik vendéghez.) Ezt a háborút meg kell nyerni. A véráldozat nem számít. Én életemet és véremet! Remélem, mindenki így érez manapság.
(Másik vendég is távozik, Švejk egyedül marad Palivecnével.)
ŠVEJK Nem hittem volna, hogy tíz évre ítéljenek egy ártatlan embert. Olyat már hallottam, hogy egy ártatlan embert öt évre ítéltek, de hogy tíz évre, az egy kicsit sok.
PALIVECNÉ Engemet beidéztek a tárgyalásra tanúnak, de azt mondták, hogy megtagadhatom a tanúvallomást, mert rokoni kapcsolatban vagyok az urammal. Ettől én úgy megijedtem! Hogy én rokoni kapcsolatban vagyok az urammal! Ez rosszabb, mint a vérfertőzés, nem?
ŠVEJK Hát igen.
PALIVECNÉ Úgyhogy nem tudtam kinyögni semmit, és azt mondták az urak, hogy megtagadtam a vallomást. A szegény uram úgy nézett rám, de úgy! Amíg élek, nem felejtem el a szemét!
ŠVEJK Azt nem is kell, Palivecné, azt ne feledje el soha. Na és Bretschneider úr nem jár ide?
PALIVECNÉ Volt itt egypárszor, és hallgatta, mit beszélnek a vendégek a futballról. Amikor a Bretschneider úr itt van, mindig a futballról beszélnek. Biztosan nagy drukker a Bretschneider úr. Bár ő csak rángatódzik, mikor a futballról beszélnek neki.
ŠVEJK Na akkor adjon nekem egy rumot is, Palivecné.
(Bejön Bretschneider, leül. Csönd.)
ŠVEJK Á, maga az, nem ismertem meg azonnal. Hogy van, hogy van? Ezekben az időkben?
BRETSCHNEIDER Jól, kérem. Ezekben az időkben.
ŠVEJK Na és gyakran jár ide?
BRETSCHNEIDER Máma éppen maga miatt jöttem. A kapitányságon mondták, hogy maga kutyákkal kereskedik. Szükségem lenne egy szép kis rattlerre vagy spiccre vagy valami ilyesmire.
ŠVEJK Kérem. Fajtiszta állatot parancsol, vagy egy akármilyet az utcáról?
BRETSCHNEIDER Lehet keverék is, csak fajtiszta legyen.
ŠVEJK Esetleg egy rendőrkutyát?
BRETSCHNEIDER Én egy spiccet szeretnék, amelyik nem harap.
ŠVEJK Szóval egy fogatlan spiccet. Azt lehet. Egy kocsmárosé Dejvicéből…
BRETSCHNEIDER Akkor inkább egy rattlert.
ŠVEJK Rattlerből van kisebb meg nagyobb. Ismerek öt rattlert, ha megfelelnek…
BRETSCHNEIDER Én csak egyet szeretnék, ha lehet.
ŠVEJK Mármost a rattlernél az a helyzet, hogy minél kevesebb van belőlük, annál többet érnek. Úgyhogy egy rattler többe kerül, mint öt. Ez egy ilyen ritka fajta.
BRETSCHNEIDER Az nekem mindegy, csak meglegyen holnapra.
ŠVEJK Meglesz, Bretschneider úr. Csak hát előre kell fizetni harminc koronát.
BRETSCHNEIDER Harmincat?
ŠVEJK Olyasformán. Tudja, a költségek…
BRETSCHNEIDER Kérem. (Leszámol harminc koronát.) Most pedig igyunk az én kontómra.
(Palivecné egy csomó rumot meg sört hoz, leteszi. Bretschneider azonnal felhajt három rumot, Švejk is. Sört isznak. Megint rumot.)
BRETSCHNEIDER (Dadogva.) Ne sírjon, Palivecné!
PALIVECNÉ (Zokog.) Nem sírok!
BRETSCHNEIDER Három hónap alatt megnyerjük a háborút, akkor amnesztia lesz, és a maga férje is hazajöhet. Vagy nem hiszi, hogy megnyerjük?
ŠVEJK Ne rágódjék ezen, Bretschneider úr, meg köll nyerni, és slussz.
(Egy csomó kutya szalad be az ivóba, Bretschneider megrémül.)
ŠVEJK Megtudták a dögök, hogy kiszabadultam. Ezek rögtön mindent kiszagolnak. Ezeket már egy csomószor elloptam, ismernek, mint a rossz csontot. Eladom őket, aztán jön a megrendelés, és hát nagy hiány van kutyában mostanság, úgyhogy újra beléjük botlok, aztán már nem is köll csábítani őket, csak úgy jönnek az ember után. Melyiket parancsolja? Vagy netalán mindet? Mert akkor még kell fizetni harminc koronát.
BRETSCHNEIDER Mindet akarom… (Leszámolja a pénzt, feláll, Švejk támogatja, a kutyák mennek utánuk.)
ŠVEJK (Az ajtóból.) Én mindjárt jövök, Palivecné, csak először felviszem a kutyákat a Brestschneider úrhoz. Ezeket a kutyákat én idomítottam, ezek nem esznek, csak emberhúst. Úgyhogy én szépen bezárom a kutyusokat a Bretschneider úrhoz, és aztán szép szolgálati temetése lesz neki.
BRETSCHNEIDER (Nevet.) Hogy maga… milyen… jópofa, Švejk úr… hihi.
ŠVEJK Pedig én a tiszta igazat mondom, Bretschneider úr. Hogy aztán hogy fogják magát összerakni az utolsó ítéletkor!…
BRETSCHNEIDER Hihihi… az utolsó… ihitéhélehetkohor!…
(Mindketten el a kutyákkal.)

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr11973966

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.