Olvass!

KönyvesBlog

Ha bejött a Watchmen, ezeket is olvasd el!

2009. március 13. -Szűcs Gyula-

Az io9.com összeszedett néhány képregényt, amit mindenképpen be kell szerezned, ha tetszett a Watchmen. Mármint a képregény, mert oké, örülünk a mozifilmnek is, de Wostry kolléga szerint az olyan, mint mikor "egy káoszmágiában hívő angol zseni korszakalkotó, cinikus mesterművét rágógumi-országban megfilmesítik", és az Index is megírta: "a Watchmen rengeteg szereplőt mozgató, időben sokat ugráló, rendkívül részletgazdag alkotás, aminek a narratívája egyszerűen nem működik filmen úgy, mint papíron." Szóval ha már megemésztetted a 3x140 oldalnyi Őrzőket, rendeld meg az Amazonról vagy a Comics Investről ezeket is:

Ha bejött Alan Moore mítoszromboló stílusa, és tudni akarod, ki ez a képregényzseni és honnan indult: Miracleman

Alan Moore-t már 17 évesen kicsapták az iskolából (LSD-vel seftelt), börtönviselteknek fenntartott alkalmi munkákból élt 24 éves koráig. Ekkor született az első lánya, Amber, így muszáj volt valami jól fizető állást találnia. Angliában a képregénybiznisz szerencsére ilyen, de Moore nem tudott rajzolni, ezért inkább írni kezdett a Marvel UK, a 2000 A.D., és a Warrior magazinoknak. Utóbbinál 1982-ben rábíztak egy 50-es évek óta futó, naftalin- és izzadságszagú sorozatot, a Miraclemant, amiből Moore egy sokkal jobb, darkosabb, befordultabb képregényt készített.

A Metróemblémás pizsamában rohangáló, szöszi Mickey Moran az 50-es években csak egy volt a kor divatos Superman-klónjai közül (az eredetileg Marvelmanként futó sorozatot a konkurens Marvel kiadó nyomására kellett átkersztelni Miracleman-re). Miracleman Alan Moore keze alatt egy migréntől gyötört, megházasodott újságíró lett, aki néha még azt álmodja, hogy repül, de már nem emlékszik a szuperhősmúltjára. Viszont amikor őt küldik ki tudósítani az atomerőműt elfoglaló terroristákról, minden beugrik neki, és helyre teszi a rosszfiúkat. Miracleman tehát visszatért, de már semmi sem olyan, mint régen, a Moore előtti időszakban. A képregényekben kötelező, kiskorú segéderőről, Kid Marvelmanről például kiderül, hogy 13 évesen nem tudott megbirkózni a szupererejével járó hatalom terhével, megőrült, és egy katanón állapotba merevedett, nyáladzó idióta lett belőle.

A Miracleman-sorozat volt Alan Moore gyakorlópályája a későbbi fő művekhez, itt kísérletezett ki olyan "védjegyeket", mint a hatalma béklyóiban vergődő, az ősellenséggel leszámolni képtelen szuperhős (lásd a Gyilkos tréfa Batmanjét), vagy az érthető  és logikus indítékokkal rendelkező, már-már szimpatikus főgonosz, mint amilyen Ozymandias a Watchmenben.

 

Ha bejött a hidegháborús környzetet, a felnőttképregényes hangulat, és a nyugdíjazott szuperhősök ötlete: The Dark Knight Returns

1986 a felnőttképregények éve volt. Alan Moore a Watchmenben bemutatta a  visszavonult szuperhősök utolsó nagy akcióját, Frank Miller pedig megalkotott egy öreg és szenilis Bruce Wayne-t, aki a nem is olyan távoli jövőben megszállotként veti bele magát a bűnözők elleni harcba.

A híradórészletekből megtudjuk, hogy Millernél is tombol a hidegháború, a republikánusok fasisztoid módszerekkel kormányoznak, Reagan a tömegmédiumokon keresztül butítja népét. Gotham sohasem fuldoklott még ennyire a bűntől és a korrupciótól, ezért Batman is radikális módszerekhez nyúl: könyörtelen Megtorló-figura lesz, aki a munkamódszereik gyökeres eltérése miatt még Supermannel is összebalhézik.

 

 

 

 

Ha bejött a sok zakkant szuperhős, és Dr. Manhattan nem evilági hozzáállása: The Invisibles

Időutazás, mágia, törökülésben meditálás, erőszak, vér, vér és vér - nagyjából így lehetne összefoglalni Grant Morrison 94 és 2000 között futó lépregénysorozatát, ami természetesen a DC felnőttképregényekre szakosodott fiókkiadójánál, a Vertigónál jelent meg, mint a legjobb cuccok általában.

Az Arkham Elmegyógyintézetet is jegyző "őrült skót" már a szuperhőscsapat összeállításakor szembehugyozta a politikai korrektséget. Nála egy hermafrodita brazil sámán (Lord Fanny), egy ponyvaíróból lett káoszmágus (King Mob), egy nagycsöcsű, bohócmaszkos telepata (Ragged Robin) egy New York-i exzsaru (Boy), és Buddha következő reinkarnációja, egy liverpooli huligán (Jack Frost) húzzák ki a szarból a világot (ideértve az összes párhuzamos univerzumot is) és rúgják szét az interdimenzionális ET-k seggét. Na majd ha végre rendesen felépül itthon is a szuperhősök kultusza, jöhet az Invisibles lerombolni!

 

 

Ha bejött, hogy a Nixon-kormány a Komédiással nyíratta ki a politikai ellenfeleket: Sleeper

A veterán Batman-író, Ed Brubaker 2003 és 2005 között szállította a Wildstorm kiadónak a Sleeper-sztorikat, és nem végzett rossz munkát, ha a cucc 81. helyen áll a legjobb képregények százas toplistáján. Holden Carver ügynök különleges képességekkel rendelkezik: képes “elraktározni” a fájdalmat, és puszta érintéssel átadni másoknak, így ideális eszköz ahhoz, hogy elvégezze az amerikai titkosszolgálatok helyett a piszkos munkát. Hogy ne unatkozzon, kap maga mellé egy segítőtársat, a dögös vörös Miss Mysery-t. A Sleeperből állítólag Tom Cruise, és a Pókember-trilógiát meg az Evil Dead-et rendező Sam Raimi akar filmet forgatni. Úgy legyen!

 

 

 

 

 

Ha bejött a részletgazdag karakterábrázolás, az alternatív történelem, és a lepukkant, "cyberpunk light" jövőkép: 100%

Paul Pope 2002 és 2004 között egymaga írta és rajzolta a Vertigónak a 100%-ot, ami a végén egy Biblia lett egy 2038-ban lüktető-bűzlő, alternatív amerikai metropolisz szubkultúrájához. Pope Amerikájában  legális a marihuána, Che Guevara szakállas arca mosolyog vissza az 1 dollárosról, és minden sarkon night klubok meg sztriptízbárok vannak. A test kultusza mellett persze az erőszak kultusza is virágzik. A csöcsökre nyálcsorgató, beszívott hippiket állig felvegyverzett zsaruk rendszabályozzák meg, akik itt is olyan antigravitációs járművekkel cirkálnak, mint a Blade Runnerben.

Az orvostudomány MRI-technológiája összefeküdt a szórakoztatóiparral: a sztriptízbárok egy része "bélbár" lett, az illegális bokszmeccseket meg felváltották a sokkal látványosabb "bélbunyók". A táncosnők és a veremharcosok ebben a jövőben olyan passzos ruhákat viselnek, ahol a szövet külső felületén látszódnak a szervezet belső elváltozásai - és akkor most képzeljünk el egy gésagolyós masztizást, meg egy bordarepesztő köríves rúgást...

A sztori főszereplői is egy ilyen futurisztikus sztriptízbárhoz kötődnek: van egy paranoiás tulajdonosnő, aki fegyvert tart, mióta gyilkosság történt a klubban; van a táncoscsajok főnöke, aki gyereket vár; van a kötelező fiatal és naiv új lány, van egy háborús veteránból lett izomhegy bokszoló, van egy teáskannagyűjtő művész, és van a környéken dolgozó a taxis srác, aki össze akar jönni az új táncoscsajjal. Tiszta Beverly Hills 90210, csak több vérrel, belsőséggel, csöccsel és társadalomkritikával.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr73993761

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.