Olvass!

KönyvesBlog

Stephen King terápiás jelleggel ír

2009. május 21. p.e

Stephen King inkább kiírja magából a fóbiáit, mert úgy hiszi, ha papírra kerülnek a félelmei, akkor biztosan nem fognak valóra válni. A '80-as évek nagy részét alkohol- és drogmámorban töltötte, a legjobb könyvei is így születtek, bár saját bevallása szerint erre nagyrészt nem emlékszik. Függőségeit az a félelem tartotta életben, hogy tiszta tudatállapotban nem fog tudni alkotni. Azóta már kigyógyult, és bár szövegei némiképp megváltoztak, az írást még mindig arra használja, hogy félelmeit csillapítsa.

Nekrofóbia, kígyó-, patkány-, pókfóbia, irtózás a repüléstől, a szűkös helyektől, félelem a bohócoktól, a tizenhármas számtól. Csak hogy néhányat említsünk az írót gyötrő félelmekből. King már gyermekkora óta retteg egy halom dologtól, azóta hogy apja elhagyta a családot. Mire felnőtt, meg is találta a módját annak, hogy hogyan küzdjön meg a démonaival. Elkezdett írni, de a siker nem jött rögtön.

A '70-es évek elején, regényeivel sorra kudarcot vallott a kiadóknál, ettől pedig egyre frusztráltabb lett. Ha King ivott, akkor még az a vágy is gyötörte, hogy dühét saját gyerekein töltse ki. Így született meg A ragyogás, egy olyan kisfiú története, akit saját alkoholista apja akar megölni.

Édesanyja halála után, King depresszióba esett, amiből egy teljes évig nem tudott kilábalni, mikor is a Carrie végre meghozta neki a már régóta várt sikert. A sikerrel együtt viszont a betegsége is egyre súlyosabb méreteket öltött. King minden olyan dologért sóvárgott, ami továbbhajthatta az írásban. Továbbra is ivott és szívta a kokaint. Saját bevallása szerint, a drog úgy funkcionált nála, mint valami "ki-bekapcsoló gomb", ami az írást szabályozta. A '80-as évekre a függősége már olyannyira eluralkodott rajta, hogy a szájvizet is aszerint választotta meg, hogy milyen nagy az alkoholtartalma. Mindeközben a karrierje töretlenül ívelt felfelé. "Az" című regénye a '86-os éve bestsellere lett, majd a rákövetkező évben a Tortúra kapott jó kritikákat.

Akkorra már csak napi három óra erejéig volt józan, amely időt is leginkább azzal töltötte, hogy azon gondolkodott, hogyan üsse ki magát. Végül a sok hasztalan ígérgetés után, a felesége segített neki, hogy felhagyjon az ivással és a drogozással. Viszont legnagyobb félelme is valóra vált: nem tudott írni. Tabitha King ráébredt, hogy ez könnyen visszavetheti férje gyógyulását, ezért kezdetben együtt dolgoztak, hogy King újra ráérezzen az írásra. Gyógyulása óta már nem ír a függőségeiről, de a fóbiáit még mindig így tartja sakkban.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr551133167

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.