Olvass!

KönyvesBlog

Zombiróming

2009. szeptember 17. Wostry Ferenc

Stephen King: A mobil

Európa kiadó, 2007, Ford.: Bihari György, 450 oldal

 

King állandó, a kritikusok támadásai ellen bevetett önvédelmi technikája meglehetően egyszerű: a Big Mac irodalmi megfelelőjeként jellemzi saját munkásságát. Persze a szitán mindenki átlát, egyértelműn. A túlzott szerénység megelőzőcsapásként való bevetésének esete forog fenn, hiszen még legmegveszekedettebb ellenségei is elismerik, hogy King könyvei között, (főleg a koraiak közt) van pár eszméletlenül jó is.

Mondom, a koraiak között. A Mobil kései King, pár éve írta, és mint az utolsó húsz évben megjelent munkáiról mind, erről is nehéz elhinni, hogy a Ragyogás, a Holtsáv vagy a Carrie szerzője jegyzi.

A regényt King George Romerónak, a modern zombifilmek atyjának ajánlja, hisz mit is tehetne mást, a párhuzam egyértelmű a MOBIL a zombi-alapvetés parafrázisa, csak éppen ehelyütt nem a halottak tömörülnek bandába, élők húsára éhesen, hanem Motoroláinkból, Szonierikszonjainkból és Nokijájainkból érkezik ismeretlen jel, amely megkeveri az ecceri polgár agyát, és ámokfutó őrültet csinál belőe. És amikor már az emberiség 99%-a efféle elmebeteg, akkor baj van.

A könyvvel egyrészt az a probléma, hogy korábban már ezerszer eljátszott motívumokra épül. Az egész szinte a Végítélet újrája (amit meglepő módon a King rajongók többsége mesterműként könyvel el, pedig csak az első fele nagyszerű, a vége el van baszva), a gyilkos szignál által érintetlen maradt józaneszűek csapata összeáll, hogy szembeszálljon az apokalipszist nyakunkra hozó erőkel. Csakhogy. A Mobil hősei messze nem olyan érdekesek, mint a Végítéletben bárki, s míg utóbbi regény, rendkívüli hosszúsága ellenére ropogós tempót mondhatott magáénak, figurái számára egyértelmű célt teremtett és tele volt váratlan fodulatokkal, addig a Mobil tempója katasztrofális, a legelejétől és néhány későbi csúcsponttól eltekintve dögunalmas.

A másik probléma abból származik, hogy King réges-rég kiírta magát. Mikor valami újjal szeretné megtoldani a mitológiát, valamilyen friss szörnyűséget szeretne bevetni, fájdalmasan-egyértelműn kitüremkedik a tény, hogy nem jár már úgy az agya, mint fiatal korában, a kokós időkben. A maximum, amit hozzá tud tenni a zombi-apokalipszishez, hogy a mobiljel áldozatait, zombipistává vált embertársainkat lebegtetni kezdi. Az út felett levitálva közlekednek. Ennyi telik. Ez meg már orbitális, fárasztó hülyeség. Sőt, összhatását tekintve sajnos az egész könyv az.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr91383570

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.