Olvass!

KönyvesBlog

A Monty Python bibliája

2009. december 04. wolferl

A

Monty Python: Önéletrajz

Cartaphilus Kiadó, Budapest, 2008, 416 oldal, 5300 HUF 

 

 
A Monty Python, azaz John Cleese, Michael Palin, Terry Jones, Eric Idle, Graham Chapman és Terry Gilliam, sokak számára nem csupán egy szórakoztató társulat, hanem meghatározó jelentőségű szellemi élmény. Nekem is az volt és maradt, miután a kilencvenes években több tucatszor megnéztem az 1969 és 74 között készített, 45 epizódból álló televíziós sorozatukat. Ez a csaknem 19 órás anyag nemcsak fergeteges komédia és az angol humor kincsesbányája, hanem a korai posztmodern egyik látványos jelensége, sőt a huszadik század kultúrájának egyik legfontosabb pillanata.

A Monty Python a hatvanas évek kulturális robbanásából fakad. A filmművészet új hullámai, a mozgókép és az irodalom nyelvének átalakulása, a tömegkultúra, a politikai és társadalmi változások, az abszurd dráma és egzisztencialista filozófia egyaránt befolyásolták a csoport pályafutását. Kultuszteremtő működésük mégis azért volt forradalmi újdonság, mert nemcsak felhasználták, hanem szintetizálták ezeket a szellemi tapasztalatokat és képesek voltak a szórakoztatóiparba oltva számottevő közönségsikert is elérni. Mindig érdekelt, vajon honnan indultak ezek a nagyszerű fiúk, hogyan jöttek össze, hogyan készítették a műsoraikat és milyen hatást gyakoroltak a korukra.

A nemrégiben megjelent Monty Python Önéletrajz című kötet lényegében a csoport negyven évre visszatekintő személyes bibliája. Szerkesztője, Bob McCabe, 2003-ban döntött úgy, hogy felkeresi a legendás komikusokat és elbeszélteti velük a társulat történetét. Graham Chapman, 1989-es halála miatt persze kimaradt a vállalkozásból, de közvetve, korábbi riportok és a hozzátartozók, illetve a kollégák visszaemlékezései révén mégis egyenrangú mesélőként szerepel a többiek mellett.

A könyv első felében mindent megtudhatunk a gyermekkorukról, tanulmányaikról és szakmai múltjukról. Kiderül, hogy Chapman és Cleese Cambridge-ben tanultak, míg Jones, Palin és Idle Oxfordban töltötték egyetemi éveiket. Már akkoriban rendszeresen színpadra léptek és ismerték is egymást, később pedig mindannyian belekóstoltak a televízióba. Fontos, hogy a Python előtti két korai sorozatuk is hozzáférhető már hazánkban.

De ami ennél is érdekesebb, a Monty Python megalakulása és a Flying Circus elkészítésének krónikája. Voltak előképeik a brit humorban, ez a sorozat mégis radikálisan szakított minden addigi humorfelfogással. Kezdetben egyébként ők maguk sem tudták, mit akarnak pontosan, csak az ösztöneikre és a megérzéseikre hagyatkoztak. Mivel már volt szakmai tapasztalatuk, a BBC szabadkezet adott számukra és 69 márciusától dolgozni kezdtek. Elképesztően izgalmas, hogy bepillantást nyerhetünk abba a folyamatba, hogyan születtek a Python-szkeccsek. Azt eddig is tudni lehetett, hogy a Cleese-Chapman illetve a Jones-Palin páros külön dolgozott, míg Idle egyedül írt, az amerikai Gilliam pedig szintén magányosan készítette az animációkat. Viszont elég gyakran találkoztak és agyaltak a jeleneteken. Bár a műsor végleges formája azt az érzést kelti, mintha mindez könnyed improvizációk és laza, szerkesztetlen viccelődések gyűjteménye volna, a könyvből kiderül, hogy – mint minden komoly művészi teljesítmény – , rengeteg szellemi energiát igényelt a műsor létrehozása.

Ez a közös munka persze nemcsak megfeszített pillanatokból állt. Inkább egy remek baráti együttlét keretében jöttek létre a jelenetek és az írói feladatok remek szórakozást jelentettek. De az is csak mítosz, hogy sohasem voltak nézeteltéréseik. A kötetből megtudható, hogy számos véleménykülönbség, kemény vita és emberi konfliktus támadt köztük az együtt töltött évek során. A problémák legtöbbjét Chapman alkoholizmusa és pszichés labilitása, illetve Cleese gyakran önfejű szakmai idealizmusa okozta. Általában is elmondható, hogy a Python szellemi motorja elsősorban Palin, Jones és Idle volt, míg Chapman önálló szigetet képezett, Cleese pedig mindvégig sajátos művészi kihívásként tekintett az együttműködésre, amelyet idővel elunt, így az utolsó szériában már nem is vállalt szerepet, hanem a Fawlty Towers megvalósításán dolgozott inkább. De azt is most tudtam meg, hogy kezdetben a brit közönség is idegenkedve fogadta őket és az igazi kultuszképződés lényegében csak az első három széria után indult meg.

A nagy siker végül a mozifilm gondolatát vetette fel és ezt már Cleese is újabb kihívásként értelmezte. A könyv a Flying Circus utáni időszakot is részletesen feleleveníti. Közvetlen beszámolókból követhetjük végig a Holy Grail, a Brian élete valamint Az élet értelme megszületésének és elkészítésének stációit. Temérdek kulisszatitok, lebilincselő információ és sztori sorjázik a lapokon. Aki pedig elolvassa, számíthat arra, hogy ismét ellenállhatatlan vágyat érez a sorozat újranézésére. Én már ezt teszem néhány napja és még mindig ugyanolyan jókat röhögök, mint tizenöt éve, amikor először láttam.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr31510830

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.