Olvass!

KönyvesBlog

Jósolni csak jót szabad

2009. december 05. mesele

Fotó: Valuska Gábor

Karafiáth Orsolya: Cigánykártya – könyvbemutató 2009. 12. 3. 7 óra - Darshan udvar

A Cigánykártya Karafiáth Orsolya harmadik verseskönyve, öt évvel a Café X után jelent meg. Az alkalomnak megfelelően megadták a módját az eseménynek. A Darshan udvar méreteivel alkalmas a nagyobb tömegek befogadására, keleties designjával a megfelelő hangulat felkeltésére, és ha még azt is hozzávesszük, hogy a darshan szó szanszkritül a természetfeletti, avagy rejtett dolgok látását jelenti, egy „jóskönyv” bemutatásához remekül illik. De ennyit az ezotériáról, mert a könyvnek minden ellenkező híreszteléssel szemben nincsenek ilyesfajta ambíciói. Sokkal gyakorlatiasabb, amennyiben ez a szó egy verseskötet kapcsán egyáltalán játékba hozható. Bár jóslásra sajnos nem került sor, Orsi az estére azért húzott a végén egy lapot, méghozzá a virágokat – önmagáért beszél.

Amikor megérkezem 7 előtt 10 perccel, néhányan lézengtek csak a teremben, a csomópont egy nagyobb létszámú Orsi-asztaltársaság. A költő hol itt, hol ott tűnik fel, cigányos stílusban, kendővel a fején és a vállán, két hatalmas, fonott fekete copffal. A zenekar (Tóth Evelin ének, Dés András dob, Darvas Kristóf tangóharmonika, Bartók György billentyű, Lukács Miklós cimbalom) beállás gyanánt az Amélie zenéjére hajazó sanzonokat játszik kellemes félhományban. Alig 20 perc múlva már vadászni kell az ülőhelyet, mert folyamatosan érkeznek még az érdeklődők.

Filó Vera

Negyed 8 körül szólítja színpadra Orsit és Filó Verát, a könyv illusztrátorát, a kártyák rajzolóját Huszti Gergely, az Ulpius-ház kiadó főszerkesztője. Közben elindul a vetítés a háttérben, Orsi felhívja a figyelmet arra, hogy minden képen ő látható – a fotókat Marjai Judit készítette. Már sejthető, hogy a beszélgetés a könyv létrejöttét érintő fontosabb, ha tetszik technikai információk körül forog majd, kevés helyet hagyva a kötetlen csevegés hangulatának és kalandozásainak, melyet Orsi a válaszaival azért próbál becsempészni Huszti Gergely kérdései közé.

Először a könyvborítóról esik szó, amelyen a szerző a kártyák világába, a rajtuk szereplő jelenségek közé illeszkedve maga is egy kártyalapon jelenik meg, igyekezve magát is fogalommá tenni: ezért szerepel a borítón is 5 nyelven a neve: magyar mellett görögül, németül, cigányul és angolul.

A kötet kompozícióját a negyven kártya témája határozza meg, melyről rögtön a Kaland, játék, kockázat -könyvek jutnak eszembe, ahol az olvasó döntheti el, hogy milyen sorrendben essenek meg vele a kalandok. A Cigánykártya a jóskönyvek mintájára született: gondoljunk egy konkrét kérdésre, miközben vetjük a kártyát. A halál időpontján kívül a legtöbb kérdésre választ kapunk, a kártya száma alapján pedig kiválaszthatjuk a hozzá tartozó verset. Mindenki eldöntheti, hogy hány kártyát vet, felhasználhatja egyszerre mind a 40-et is, de a legelterjedtebb vetés 3 lapos: az aktuális lelkiállapotot, az akadályt és a jövőt jelentő lap.

A kártyák közben virtuálisan, a vásznon vetülnek ki, és az illusztrációk kissé Edward Gorey The gashlycrumb tinies-ának képi világát idézik. A fekete-fehér kártyák csak ahhoz képest tűnnek depresszívnek, hogy kivették közülük a negatív lapokat, a halált, a betegséget, a kevés pénzt – mert alapszabály, hogy jósolni csak jót szabad, ahogyan Orsi felhívja rá a figyelmet. Huszti kapcsolatba hozza a rajzokkal Mérei Ferenc pszichológust, de Filó Vera nem akart ennyire, direkt gyermeki világot teremteni, miközben a gyermeklét elválaszthatatlan a játék fogalmától. Közben látom magam körül, hogy egyre többen lapozgatják a könyvet.

A könyv összeállításánál, amikor annak idején a konyhaasztalnál ültek, azokra a témákra koncentráltak, amelyek őket érdekelték, és feltehetően mindannyiunkat foglalkoztatnak: szerelem, pénz, vágy.. – mondja Orsi, majd a csöndes Filó Verával immár egymás kezéből kapkodják ki a mikrofont.

Hogy miért pont negyven lap? Mivel a kártyacsomagok száma egyébként is változó, ők is tetszőlegesen választották ezt a számot, miközben holmi életkorokkal kapcsolatos homályos számítások is helyet kaptak. Amikor nekifogtak a munkának, 20 vers volt kész, a kötet harmadát Orsi idén nyáron írta egy padovai szobába zárva, ettől a bezártságtól inspirálva. Az „ablakon keresztül a világ” egy fontos visszatérő motívum a versekben, ugyanúgy, mint a különböző városok, az álombeli és reális terek, vagy a macska, a tükör és a park képei. A városok a könyvben abc sorrendben követik egymást.

Végül marad a könyven dolgozók felsorolása, majd következik a minikoncert, ahol A feketes macska című CD dalait, a megzenésített Karafiáth-verseket adja elő a zenekar a kihívó vörös estélyibe öltözött Tóth Evelin vezetésével. Közben a szolidan elegáns feketébe átöltözött Orsolya olvas fel verseiből. Előfordulhat, hogy a hagyományos dalokhoz szokott füleknek kissé idegenül csengenek a harsány, improvizatív ízű, neoavantgarde jellegű számok. A koncert közben a közönség tagjai beszélgetni kezdenek, ami Tóth Evelinnek kissé rosszul esik.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr581573724

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.