Olvass!

KönyvesBlog

A jugók már a Halálcsillagon vannak

2010. május 27. -Szűcs Gyula-

"Jó a magyar konyha, még jobb a magyar pálinka, és Budapest a világ legjobb helye, mert a többi európai nagyvárossal ellentétben itt még rá lehet gyújtani az éttermekben" - így összegezték a 6. Magyar Képregényfesztiválon, és az azt követő Roham-kávézós, esti afterpartyn eltöltött hétvégéjüket a Gödörbe hívott, extrém jófej délszláv képregényalkotók: a Freddy Krueger-pulóveres Aleksandar Zograf, a kommandós alkatú Igor Kordej, és a Peter Jackson-hasonmásversenyt bármikor kiütéssel megnyerő Darko Macan. Déli szomszédaink vidámsága érthető: a kommunista táborban is virágzó jugoszláv feketepiac miatt évtizedekkel előttünk járnak képregénykultúrában, és a 90-es évektől olyan amerikai óriáscégeknek dolgoznak be, mint a szuperhősökben tobzódó Marvel és DC, vagy a Star Wars- és Tarzan-képregényeket kiadó Dark Horse.

A három szláv testőr: Zograf, Kordej, Macan (fotó: Nagy Attila & Magyar Képregényszövetség)

A szerbiai születésű Zograf (akinek az igazi neve Sasa Rakezic, és csak a kódexmásoló zografok tiszteletére vette fel egykori underground harcostársával együtt ezt a művésznevet) a magyar Képregényfesztiválok visszatérő veteránja, az ő fura figurái voltak a 2007-es Titanic pólókon visszaköszönő reklámarcai is. A kultstátuszt a Pszichonauta című képregénygyűjteményével, azon belül is az Üdvözlet Szerbiából című fekete-fehér sorozatával vívta ki magának, amiben a NATO-bombázásokat, és a Milosevics-éra átlagemberekre gyakorolt agymosását mutatta be egyfajta "szerb Persepolisként". Zograftól most az Elhasznált világot hozta ki a Nyitott Könyvműhely a fesztiválhoz időzítve, a gyűjteményben olvasható színes képregények korábban a belgrádi Vreme című politikai hetilapban jelentek meg.

Igor Kordej 5 évvel idősebb a 63-as születésű Zografnál. Brutális kinézete ellenére közvetlen és humoros fickó, aki az egykori Jugoszláviában kapható (nálunk tiltott) nyugati képregényeken, és az azok mintájára készített hazai gyártású antológiákon nőtt fel, és kapott kedvet a rajzoláshoz. 86-ban gondolt egyet, és elautózott a legnagyobb olasz képregényfesztiválra, ahol addig ostromolta a vezető európai kiadókat, hogy végül a Les Humanoides Associés szerződést ígért neki, és egy évre rá kijött a La Saga de Vam című fantasy. A szintén horvát Darco Macannal ezután többször is vállaltak a nagy nyugati kiadóknál munkát (író: Macan, rajzoló: Kordej-felállásban). 95-ben jelent meg tőlük a Dark Horse-nál a Tarzan: A Tale of Mugambi, ezt követte 98-ban a Tarzan: Carson of Venus, majd 2000-ben a Chewbacca minisorozat. A Marvelnek 2002 és 2003 között szállították a Soldier X sorozatot, amiben a Cable nevű szuperhős tette helyre a harmadik világ diktátorait. 2004-ben Kordejt sajnos kirúgták a Marveltől, ekkor mentette meg Kopeczky Csaba "képregényügynök", akivel visszatérhetett a francia piacra. Kordej nyers és brutális rajzstílusával már a magyar rajongók is találkozhattak: ő festette az első Star Wars: Mesék borítóját.

Darko Macan, a 44 éves horvát képregényíró/rajzoló szintén a Zágrábban nyomtatott, elképesztő mennyiségű külföldi és jugoszláv antológát bújva döntött úgy, hogy ő is ilyesmivel akar foglalkozni. Sok műfajban kipróbálta magát, a korai horrorsztoriktól a Donald kacsa bérmunkákon át a gyerekképregényekig minden bevállalt, aztán végül a külföldi nagyok közül a Dark Horse igazolta le. Az Igor Kordejjel készített Tarzan-sztorik után a Watchmen rajzolójával, Dave Gibbonsszal is összeált, de bár ne tette volna: a magyarul is kapható Vader's Quest sajnos a leggyengébb Csillagok háborúja-sztorik egyike. Viszont érdekes módon a Star Wars-mesék 3-ban lehozott Szerencse kisasszony (Lando Calrissiannal a főszerpben) az egyik legjobb űrcsempész történet lett.

Macan más horvát képregényesekkel is mindig szívesen kollaborál: Daniel Zezejllel pédául közösen jegyezik a Vertigo kiadó egyik Sandman-spinoffját, A Korinthoszi: Halál velencébent (ő ugye a szemszájú sorozatgyilkos a Babaházból). Macan a Buborékhámozónak adott interjújában erről frappánsan azt nyilatkozta: "Minden horvát képregényrajzolónak vérszerződésben kell elköteleznie magát, hogy minden adandó alkalommal segít a többieknek is munkát szerezni. Mint a maffia." Macant az Edvin Biukovic horvát rajzolóval közösen jegyzett Grendel Tales: Devils and Deaths című akcióképregényével a képregényipar Oscarjára, Eisner-díjra is jelölték.

A fenti három úriember tehát sok országban egyszerre számít underground és mainstream sztárnak, így különösen fájó volt, hogy a Gödörben rendezett beszálgetésükre alig volt valaki kíváncsi. Pedig tényleg tanulságos volt megismerni a volt jugoszláv tagköztársaságok viszonyát a képregényekhez. Míg Magyarországon a kultúrpolitika kizárólag irodalmi klasszikusok adaptációjaként tűrte meg a képregényt, addig déli szomszédainknál nemcsak az underground képregényes mozgalom virágzott, sokan a Converse-cipők meg a másolt kazetták mellett a nyugati képregényeket is az itteni feketepiacról szerezték be.

A 22 milliós Jugoszlávia képregénykultúrája számos olyan rajzolót és írót nevelelt ki, akik a '80-as és a '90-es években (ahogy azt Igor Kordej és Darko Macan története is jól mutatja) nem tököltek, amint lehetőségük adódott, elkezdtek nyomulni külföldön. A  Marvel, a DC/Vertigo és a Dark Horse kiadványai mára tele vannak szláv alkotókkal: Edvin Biuković gyönyörűen végigrajzolta a Timthy Zahn-féle Star Wars-folytatást, az Utolsó parancsot, és az X-Wing: Zsiványkommandót, a korábban már emlegetett Danijel Žeželj a DC-hez igazolt, a szerb Branislav Kerac pedig H.M. Baker álnéven hozta össze a Luke Skywalkert játsszó Mark Hamill-lal közös képregényét, a Black Pearlt. A jugók tehár már évtizedek óta a Halálcsillagon vannak, ehhez képest mi csak egyetlen Futaki Attilát tudunk felmutatni, aki a Villámtolvaj oldalait szállítja a Marvellel összeházasodott Disney-nek.

A beszélgetés képregénytörténelemmel kezdődött: a kétajtós szekrény Igor arról beszélt, hogy azért Jugoszlávia sem volt mindig képregényes Kánaán, a kultúrpolitika Sztálin 53-as haláláig még a nácivadászos partizánképregényeket sem nagyon szívlelte. A 80-as években még virágzott a pánszlávizmus: Zograf például elmesélte, hogy szerbként az Új Négyzet című antológiában megjelenő Kordej-képregényeket olvasott, a háborúk és a tagországok függetlenedése után viszont megkergült az exjugoszláv képregényes élet, és voltak olyan szerb családok, akik csak azért tiltották el a gyereket a Tom&Jerry képregényektől, mert azt korábban egy horvát fickó adta ki.

Zograftól azt is megtudtuk, hogy Szerbiában az utóbbi 10 évben már ismét elég széles skálán mozog a képregénytermés, van minden az undergroundtól a mainstreamig. A szerzők nagy része tudatosan külfödre is eladható képregényeken dolgozik, 15 és 30 között mozog azoknak a száma, akik már betörtek a francia piacra, egy 5-10 fős szerb kemény mag pedig az Egyesült Államokban hódít.

"Én vagyok a pesszimista, Igor a realista, úgyhogy nem ugyanazt fogjuk mondani" - kezdte Draco Macan a kortárs horvát képregényhelyzet bemutatását. Kiderült, hogy most náluk is az a baj, mint Magyarországon: a horvát szerzők képregényei maximum 500 példányban fogynak. - "Kevesen érdeklődnek a hazai gyártású történetek iránt, ezért aki nem a kifejezetten gyerekeknek készülő, iskolákban terjesztett képregényeket csinálja, az mind külföldre dolgozik."

"A háború után felbomlott a 22 milliós jugoszláv piac, így mindössze 6 millió horváthoz szólhatunk - vette át a szót Igor - Így jelenleg az van, hogy illusztrációt csak horvát kiadványokhoz, képregényrajzolást csak külföldre vállalok. Nekem ugyanis az a hitvallásom, hogy nyomot kell hagynunk a világban. Szerencsére a hazai közönség nagyon hálás, így minden populáris cím, amihez közünk van, megjelenhet otthon horvátul." Természetesen szóba került az is, hogy Kordejt minden fórumon anyázzák a hardcore X-Men rajongók, mert elég sajátos stílusban rajzolta meg a New X-Men hét epizódját (nálunk sajnos ezek a részek már pont nem jelentek meg az E, mint Eltörölni kötetben, pedig a Grant Morrison által írt sztori valami elképesztően jó). A drabális alkatú Kordej, aki a zöld ingjében és a kopasz fejével tisztára úgy nézett ki, mint Jesse Ventura a Predátorban, ezen csak vigyorgott: "Tudok róla, de nem érdekel."

Kopecky Csaba képregényügynök a délszláv művészek kerekasztal-beszélgetése előtti blokkban ezzel a kijelentéssel adta meg az alaphangot: "A magyar képregény esélye külföldön nem ugyanaz, mint a magyar képregényrajzolók esélyei külföldön". Itt egyébként a Disney-nek rajzoló Futaki Attila, a francia piacot betámadni készülő, Unicum-reklámokat színező Gáspár Tamás, és a szuperhősös stílusban bruálisan ügyes, de eddig csak kis kiadókkal szerződő Tondora Judit voltak a meghívott vendégek. 

Kopecky egyébként sokszor dolgozott már együtt az Igor Kordej-Darko Macan párossal, és ő fordította le franciára Futaki Spirálját is. Szerinte "a képregény egy profi iparág lett, az már Európában és Amerikában nem műküdik, hogy kocsmázás közben kitalálsz 3 oldalt, és azt 6 hónap alatt megrajzolgatod. A realista stílusú rajzolókat keresi a külföldi piac, akiknél nincs alkotói krízis, hanem csak átveszik a szövegkönyvet és legjobb tudásuk szerint megrajzolják." A kelet-európai képregényírók pedig semmi jóra számítsanak: talán a francia piacra lehet betörni, mivel Kopeczky szerint az "köldöknézegetősebb, mint az amerikai", viszont a mostani magyar műveknek (néhány kivételtől eltekintve) egyértelműen semmi esélye külföldön.

(A tolmácsok Halmos Ádám és Kopeczky Csaba voltak, köszönet nekik ezúton is.)

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr512027549

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.