Olvass!

KönyvesBlog

A férfiak akkor sem tudják, ha istenek

2010. június 09. Tweek

B+
Jun Mi-Kjong: A vízisten menyasszonya 5.

Vad Virágok Könyvműhely, 2010, 188 oldal, 2150 Ft.

 

Kis szárazföldi kitérő után Szoa visszatért a víz alatti birodalomba, hogy újra belegabalyodjon az istenek átláthatatlan viszonyaiba, ami továbbra is kellően összezavarja, és ebben a kötetben is bájosan csetlik-botlik a titokzatos világban, ahol túl sok mindent hallgatnak el előtte. Épp a legjobban alakulnának a dolgok Szoa számára: Mui megkéri a kezét (azaz Habek, akinek már amúgy is a menyasszonya, csak Szoa még mindig nem tudja, hogy a két személy valójában az isten két különböző alakja), amikor felbukkan a rivális, a túl sokat emlegetett, felejthetetlen ex-hitvesre, Nakbinra a megszólalásig – és csak a megszólalásig, de ezt is csupán szegény Szoa tapasztalja meg – hasonlító lány. És nemcsak Muit/Habeket kísértik meg…


Ebben a kötetben nem a halhatatlan isten-halandó ember-párosítással járó konfliktusok kerülnek előtérbe. Az istenek, mint elvben korlátlan hatalommal rendelkező lények, akikre nem feltétlenül érvényes az a morál, ami az emberek világát szabályozza, gyarlósága és gyöngesége annál inkább. A kötet egyik legszebb és legérdekesebb jelenete az ősz öreg alakjában ábrázolt Vol-Ha és Habek párbeszéde. Vol-Ha birtokolja az ún. házasság könyvét, aminek semmi köze a valóságos házassági anyakönyvi kivonatokhoz. Ha Vol-Ha vörös fonala köt össze két embert, azok akkor is összejönnek, ha mindent megtesznek ez ellen, és fordítva, azaz ez az isten a tudója annak, kit rendeltek számunkra társul - ami egyrészt nagyon megnyugtató, másrészt szörnyen idegesítő is lehet, ha jobban belegondolunk. Mint Habeknek, akinek csak annyit válaszol kérdésére: nem az a számára rendelt társ, akire abban a pillanatban gondol – de hogy kire, azt természetesen nem köti az olvasók orrára a mangaka. Habek ellenszegül, mire elhangzik a kegyetlen ítélet Vol-Ha szájából: a végzet ellen az istenek sem tehetnek semmit. Az első két kötet kapcsán ugyebár kiemeltem a történet hasonlóságát Ámor és Psyché mítoszával – a végzet mindenek fölötti hatalma pedig újabb olyan eleme a manhwának, amiben kísértetiesen emlékeztet a görög mitológiára.


Habek alakváltásai nemcsak az görög mítosszal való párhuzam miatt érdekesek. Az, hogy nappal gyerektestben gyötri, éjszaka vonzó, fiatal férfiként csábítja Szoát, a női főhőst, metaforikusan is értelmezhető: Habek annak a férfinak a prototípusa, aki képtelen felnőni egy egyenrangú, érett kapcsolathoz (tovább erősítve az amúgy is fennálló aránytalanságot az egyikük isten, a másikuk ember volta miatt), azaz elkötelezni magát, ennek oka pedig nemcsak a saját éretlensége, hanem egy múltbeli szerelem is, amelyen képtelen túllépni (Nakbin): nem csoda, hogy egyből meginog, amikor megpillantja a régi asszonya tökéletes hasonmását: „Az új szerelmem épp olyan / Mint a régi asszonyom” – akárcsak I Cshong Szarkatündér című, a kötetet bevezető versének soraiban. Ha nem a víz alatt játszódna és a történet mitológiai hőseit átlagemberekkel helyettesítenék, tipikus 21. századi lelkizős romantikus komédiát lehetne forgatni a manhwából - de erre inkább ne kerüljön sor. A vízisten menyasszonya egyik legnagyobb erénye éppen az, hogy jó ízléssel, megfelelő arányban vegyíti a koreai mitológiai elemeket a jellegzetes, nagyon is mai férfi-nő viszonyokkal, konfliktusokkal, a Távol-Kelet világát és mítoszait az európai kultúrára emlékeztető elemekkel, a populárisat a magaskultúrával. Az első oldalakon egyébként a koreai irodalomba is betekintést nyerhetünk: olyan versidézetekkel indít, melyekben a párokat már „az égben” összekötő Vol-Háról szólnak.


Ami a képi világot illeti, a lepkék és tavirózsák mennyisége – ami miatt a puszta ornamentika veszélye fenyegette a hátterek ábrázolását - drasztikusan csökkent az első két kötethez képest,; ez pedig határozottan előnyére válik a képregénynek. Néhány oldalon így is egész lepkeraj libbenti fel a szárnyait, de nem csak azért, hogy valamivel kitöltse a lapot a rajzoló: általában akkor röppennek fel, amikor felbolydulnak valamelyik szereplő érzelmei. Ami nem ritka a történetben, úgyhogy valószínűleg ki kell békülnöm a lepkeáradattal, de ez már tényleg csak kekeckedés a részemről.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr632046531

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.