Olvass!

KönyvesBlog

Ray Bradbury: a Marstól a gyermekkor végéig

2010. augusztus 22. barraban

„A legnagyobb öröm az életemben, mikor felébredve rohanok az írógéphez, mert valamilyen új ötletem támadt. Az érzés még mindig ugyanolyan, mint mikor tizenkettő voltam.” Ray Bradbury 90 éves.

Life on Mars - Marsbéli krónikák (The Martian Chronicles)

Az 1950-ben megjelent, 10 elbeszélést tartalmazó könyv sokat hivatkozott alapmű. Főként arról krónikál, hogyan kolonizálta az emberiség a Marsot, és hogyan fogadták a hódítást a „bennszülöttek”. Bár újraértelmezte és megújította a műfajt, tévedés és leegyszerűsítés is kizárólag sci-fiként definiálni, hiszen Bradbury az emberi drámákhoz gyakran csak ürügyként alkalmazta a műfajt (nem is szereti, ha sci-fi írónak nevezik, a Marsbéli krónikákat egyébként fantasyként határozta meg). Ha merészek vagyunk, akár költőként is aposztrofálhatjuk a szerzőt, hisz a szövegben zakatoló ritmus a lírai műnemhez is közelíti a novellákat, azonkívül társadalomkritikusnak és látnoknak sem utolsó: a Marsbéli krónikákat az ötvenes évek puskaporos hangulatú levegője lengi be. A technika veszélyei, a fenyegető atomháború, a mccarthyzmus fasizmusa legalább annyira jelen van, mint maga az ember, a maga vágyaival, félelmeivel, elidegenedésével.
 

A jövő elkezdődött? - Fahrenheit 451 (Fahrenheit 451)

A papír gyulladáspontjáról elnevezett, 1953-as disztópia egy Gutenberg- galaxis-fóbiás totalitárius diktatúráról szól, ahol a humanista életmodellnek befellegzett, a könyvégetők - a Tűzőrök - nagyra becsült mesterségével a náci múlt idéződik fel. A főhős, Guy Montag, aki előtte tűzoltó volt, és hivatása szinte érzéki gyönyörűséget okoz számára, a regény folyamán átlátja a hatalom manipulációit, a konformizmus gúzsába tekert lélektelen jelent, és a Tűzőrből Könyvemberré lesz: az ő feladatuk, hogy a könyvek által közvetített értékeket átmentsék az utókornak. Bradbury sötét utópiájának beigazolódását egyesek közeli időpontnak vélik, a lángoló emberi szellemet kioltó hatalmat a médiával azonosítva: nem alaptalanul, hiszen az író maga is hangsúlyozta viszolygását a tévéképernyőkből áradó információ-cunamitól. A könyvből készült Truffaut-filmet viszont nem érdemes kihagyni, akkor sem, ha Televíziómumus adja!
 

A gyermekkor vége - Gonosz lélek közeleg (Something Wicked This Way Comes)

Mi történik, ha két tizenéves srác túl kíváncsi? A Tom Sawyer óta tudjuk, hogy nem sok jó. Az éj közepén Jim és Will a kisvárosba érkező vándorcirkuszosok titkai után szaglászik, és ennek következményeként olyan helyzetekbe keveredik, amiről itt és most nem rántanám le a leplet. Legyen elég annyi, hogy Bradbury ezzel az 1962-es regénnyel a horror műfajban próbálta ki magát, misztikus és rémisztő történetet vetett papírra, amely a kamaszregények báját sem nélkülözi. Szerintem az is vicces - de biztos csak nekem-, hogy egy 1968-as Agatha Christie-krimi címe Bradbury ezen művének címével lép párbeszédbe (Balhüvelykem bizsereg - ez a Christie-regény címe, a teljes sor: „Balhüvelykem bizsereg, gonosz lélek közeleg” - Shakespeare: Macbeth). De ez nyilván csak véletlen.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr362238671

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.