Olvass!

KönyvesBlog

A nyugati civilizáció rettegése

2010. szeptember 03. ilweran

A

Ian McEwan: Szombat
Fordította: Lukács Laura

Ulpius-ház Kiadó, 2010, 3499 Ft, 384 oldal

 

 

Mindenki számára ismerős lehet az érzés, amikor egy rendkívüli látvány, egy addig soha nem látott esemény, ne adj’ isten, egy tragédia beleég az emlékezetünkbe, és miután azt hisszük, hogy lezártuk, hogy vége, újra meg újra előjön, a legváratlanabb helyzetekben tör a felszínre, és rányomja a bélyegét tetteinkre. Ian McEwan Szombat című regényének főszereplője, Henry Perowne is azt hiszi, letudta a hajnalban a hálószobája ablakából látott égő szárnyú repülőgép keltette félelmeket, mikor látja, hogy a gép biztonságban földet ért. Ám szembesülnie kell vele, hogy a nyugodt álmába betörő lángoló repülő csak a kezdet és békés, kiszámított középosztálybeli életébe minden óvintézkedése dacára betör a külvilág a maga veszélyeivel.

Londonban járunk, 2003. február 15-én, a történelem legnagyobb angliai háborúellenes megmozdulásának napján. A neves idegsebész Perowne jól megtervezte magának a napját: miután bevásárol, kollégájával fallabdázik és meglátogatja az idősek otthonában az édesanyját, halragut főz és tökéletes családi vacsorát rendez felesége, zenész fia, látogatóba érkező lánya és apósa számára. Csakhogy a véletlen közbeszól: egy lezárt útszakasz, egy piros BMW, egy idegbeteg rosszfiú kell csak és doktor Perowne gondosan tervezett napja kicsúszik az irányítása alól. Ám épp ez a kiszámíthatatlanság, a kézből kicsúszott gyeplő vezeti rá az orvost arra, hogy átértékelje életét, családtagjaihoz és hivatásához fűződő viszonyát.

Olvass el egy részletet a regényből itt!

Ahogy Perowne megy előre a történetben, a nap eseményeivel párhuzamosan bomlik ki előttünk az egész élete, folyamatos visszaemlékezések ismertetik meg velünk az orvos családját, munkáját, küzdelmeit és győzelmeit. Mert mintha csak azok lennének, kudarc alig. Henry Perowne igazi sikerember, kezében tartja az életét, mindent előre megtervez, épp úgy éli életét, ahogy a keze alá kerülő betegeit is operálja. Az idegsebészet milliméterre pontosan kiszámított rendjét azonban nem lehet ráhúzni az életre, azt hiába tervezzük, bármikor történhet valami váratlan, ami felborítja.

Briliáns szerkesztésű könyv ez: a tökéletesen megkomponált történet, az idilli szépségű képek és a cselekmény zaklatottsága közt óriási ellentét feszül. Ez és a McEwan által alkalmazott gondolatfolyam-technika adja a történet sodrását, ennek köszönhető, hogy bár a felszínen „alig történik valami”, csak úgy faljuk a lapokat, és végére akarunk érni ennek a zaklatottságnak.

S miközben egy idegsebész ráébred élete kiszámíthatatlanságára, a nagyon is személyes történet kitágul, és helyet kap benne a nyugati civilizáció rettegése. Azé a civilizációé, amely mindent elért, megszelídítette az elemeket, millióknak adott munkát, élelmet, biztonságos lakóhelyet, aztán belekényelmesedve az elért eredményekbe egyszer csak összeroppant a terror erejétől.

Henry Perowne napja is erről a problémáról szól. Hogy vajon mit jelent embernek lenni, mit jelent élni, mit jelent szeretni. És arról, hogy tetszik vagy sem, a kiszámíthatatlanság és kiismerhetetlenség épp úgy része az életnek, ahogy az elme működésének.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr492187704

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A törpék már jól vannak 2010.09.07. 09:10:05

Magasfokú giccs vs szépérzék, puha pázsit vs macskakő, egymásba boruló fák vs fák-bokrok-virágok-gyep. Anglia versus Magyarország. Az előbbi kertjei burjánzóak, romantikusak, puhák, színesek, az utóbbi ugyan néha próbálkozik, de jószerivel már lemondot...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.