Olvass!

KönyvesBlog

Természetszerűleg - Bodor Ádám az Olvasóligetben

2010. szeptember 11. könyvesblog

Az idei Olvasóligetet Bodor Ádám estje zárta. Alkati szótlanságról, a börtön szagáról, Strömpel Migdálról, a megtréfált házigazdáról, a felesleges időről, a hegyekről és egy üveg mustár kalandos sorsáról Jánossy Lajos beszélgetett az íróval.


Fotó: Valuska Gábor
 

Bodor Ádám hátizsákkal érkezik. Mintha mindig úton lenne a természetes csendben. Valahogyan az, hogy a Margit hídon keresztül sétált be az egykori Casinóba, vagy teszem azt a 26-os busszal zötyögött ide, ugyanannyira irreális, mint, amennyire valóságosnak tűnik hirtelen az, hogy Dobrin Cityből, vagy egyenesen a körzetből érkezett a Holdudvarba. Az őszbe szakadó, nyirkos időjárás, az elmúlás váratlanul felbukkanó érett színei, megannyi sárga, az esőszag, a föld puha anyagszerűsége, mind-mind hangulatilag illik Bodor alkatához és regényeinek titkokkal teli világához.

Az alig megnyilatkozó Bodor Ádám és a verbálisan mozgékony Jánossy Lajos beszélgetése már csak kettejük különböző alkata miatt is érdekesnek ígérkezett. Ezt bizonyítja, hogy ezen az őszi délutánon legalább félszázan látogattak el az idei utolsó Olvasóligetre. (Akkor is, ha a Ligetből gyakorlatilag Tajga lett.) Jánossy is innen indítja a beszélgetést, mondván az alkati szótlanság és rezerváltság mellett a baráti elbeszélésekből egy másik Bodor Ádám figurája is kirajzolódik, a szédületes korhelyé. „Utálom az irodalmi rendezvényeket, és szeretem a barátaimat” - válaszolta, és ezzel gyaníthatóan el is dőlt mindenkinek, hogy Bodor saját megítélése szerint most hol van.

Jánossy, a szokásos spontaneitása mellett, ezúttal segédegyenest is hozott magával. A nagy sikerű interjúregény, A börtön szaga történeteit és Bodor gyerekkorát hozza szóba először. Legelőbb az egyik zseniális anekdotát mondatja el a szerzővel újra, melyben Bodor egy sepsiszentgyörgyi házibuli mélypont-ünnepén elhitette a társasággal, hogy leszúrta a házigazdát, Strömpel Migdált. (Ilyen nevet csak az élet és Bodor találhat ki.) Az elrettentő bizonyíték az a véres kés volt, mellyel egy perccel korábban a levesnek szánt tyúk nyakát nyisszantották el.


TOVÁBB

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr212285473

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.