Olvass!

KönyvesBlog

Szindbád reloaded

2010. október 06. boaz

A

Csabai László: Szindbád, a detektív

Magvető Kiadó, 2010, 380 oldal, 2990 Ft

 

Csabai László könyvéről két recit közlünk, a másikat itt lehet elolvasni.

Abban nem vagyok biztos, hogy Krúdy elégedett lenne Szindbád új személyiségével. Hol van az a mélabús életöröm? És azok az öntudatlan, boldog pillanatok? Az a titokzatos, elbűvölő ember, aki ma is lekívánkozik a lapokról? Ezt ne is keressük Csabai hősében, úgy sem találnánk meg. (Mint ahogy a világirodalom többi Szindbád-alakjától is eltávolodik a szerző, vélhetőleg tudatosan.) Van helyette más, egy detektív, kicsit misztikus gyerekkorral és emlékekkel, súlyos tapasztalatokkal teli, gondterhelt, mosolytalan zsaru, aki rendületlenül tör az igazság felé. (Ha valakihez hasonlítani kellene Csabai Szindbádját, én inkább Maigret-ra szavaznék, a mindenbe beletörődő, empatikus, mégis szigorú, mosolytalan felügyelő alakja időnként óhatatlanul is felvillant előttem olvasás közben.) És van egy kor, a századelő tökéletesen megidézett hangulata, melyben élő, lélegző, hús-vér emberek mindennapi tragédiáit ismerhetjük meg. A novellák legfőbb erénye a tudatos, mégsem erőltetett korrajz, a megfelelő környezetbe helyezett, hihető bűnesetek precíz tálalása. A szöveg teljes mértékben illeszkedik a huszadik század hangulatához, elképesztő, sosem használt szavak, kifejezések, rövid, tömör, lényegre törő mondatok, lenyűgöző narrációs megoldások segítik az olvasót a tökéletes azonosulásban. A társadalom minden rétege megjelenik a novellákban, örömlány, paraszt, tanárnő, nádvágó és üzletember is lehet gyilkos vagy éppen áldozat, válogatás nélkül.

A novellák lazán kapcsolódnak egymáshoz, összességében kerek történetet adnak ki, regényként olvasható egészet, melyben a fiktív térben mozgó hős fejlődéstörténete mellett a valós történelmi események is felvillannak olykor-olykor. A történet másik idősíkja, a gyerekkor bagdadi képei árnyalják, kissé misztikus síkra vezetik néhol a történetet, ezzel egyfajta különös, mesebeli hangulatot kölcsönözve a jeleneteknek. A két helyszín egymás mellé helyezésével meglepő, mégis banális párhuzamok jönnek létre (az arab világba asszimilálódni próbáló kisfiú és a harmincas évekbeli erősödő antiszemitizmus miatti kirekesztődés), melyeken keresztül közelebb kerülhetünk Szindbád alakjához, az őt motiváló erőkhöz.

Csabai művét nem nevezném klasszikus kriminek, olyan magától értetődően jövünk rá, Szindbáddal együtt arra, melyik esetben ki a gyilkos, hogy a meglepetés ereje elveszik. A hangsúly inkább az alakábrázolásokon van, az egyes emberek tragédiáját szívbemarkolóan egyszerű módon bemutató szöveg szenvtelenül hat, mégis mélyen megérinti az olvasót. Azért a végére, a krimi-hagyományoknak megfelelően került egy jól kiszámított csattanó, azt viszont már mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy ez hozzáad-e a kötethez, vagy inkább elvesz belőle. Az azonban biztos, hogy egészen sajátos, egyéni hangvételű kötetről van szó, nálam eddig ez az év könyve.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr822331938

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.