Olvass!

KönyvesBlog

Vargas Llosa a személyben és a személyiségben hisz

2010. október 07. könyvesblog

Mario Vargas Llosa díjazásával régi tartozásának tett eleget a Svéd Akadémia - ez az egyöntetű véleménye M. Nagy Miklósnak, az Európa Kiadó főszerkesztőjének, Tomcsányi Zsuzsannának és Csuday Csabának Vargas Llosa fordítóinak és Széky János irodalomkritikus-fordítónak is. Őket kérdeztük a Vargas Llosa 2010-es Nobel-díja kapcsán. A Litera gyorsan megkérdezett pár szakértőt, az egész cikket itt lehet elolvasni.

Széky János, irodalomkritikus, fordító Vargas Llosa polikai és társadalmi kiállását emelte ki a Literának a díjazás kapcsán:

"Meg kell mondanom, meg vagyok döbbenve Mario Vargas Llosa díjazásán, jobboldali, azaz konkrétan neoliberális és nem unalmas írót nemigen szokott díjazni a Svéd Akadémia. Ha visszagondolok, az utóbbi tizenöt év döntései közül a legtöbb mögött erős politikai érvek is álltak, az akadémia meglehetősen balra tolódott. Harold Pinter díjazásán komolyan fel voltam háborodva, főleg amiatt, hogy számos alpári megnyilatkozása után és nagy, eleven irodalmi erő híján választották pont őt.

Természetesen nagyon régóta kijárt már ez a díj Vargas Llosának és lehet azt mondani, hogy nem karrierje csúcsán kapta meg, de a Nobel-díjat általában nem akkor kapják meg az írók. Hogy csak egy közeli példát mondjak, Le Cléziót sem akkor jutalmazták, amikor a legjobb regényeit írta. Természetesen mindig vannak bizonyos szerzők, akikre valamilyen földrajzi elv miatt esik a választás, és nem reális életműdíjként nyerik el a Nobelt.

Az első könyv, amiket Vargas Llosától olvastam, A város és a kutyák volt, ami szerintem a legnagyobb, az a Háború a világ végén. Azért szeretem, mert általában mindent teljesít, amit egy írótól elvárok, azaz hiányzik belőle az az európai köldöknézés, amit a Svéd Akadémia általában annyira kedvel. Durván politikáról és szexről ír, élő emberekről. Rendkívül empatikus és etikailag tisztánlátó ember, hatalmas életismerettel. A Mayta története című könyvében például egy olyan figurát tud hitelesen bemutatni, akinek világlátásával és elveivel teljesen ellentétesen gondolkozik, mégis igyekszik megérteni, és meg is érti. Az is nagyon lényeges, hogy a politikai világképe megfér az etikus emberismerettel, de ez az emberismeret nem merül ki az együttérzésben. Azzal együtt, hogy például megérti és sajnálja a szegényeket, még nem gondolja és mutatja be úgy őket, hogy mindenben igazuk lenne vagy egyáltalán, élből ők volnának a jók. Vargas Llosa átlát minden politikai képmutatáson, amiből pedig rengeteg van Dél-Amerikában, és nem dől be a színlelten népboldogító hatalmi játszmáknak.

Annak, aki eddig nem olvasot Vargas Llosát, azt ajánlanám, hogy kezdje a megismerését A város és a kutyákkal, ha brutális élményekre vágyik, ha pedig kellemesebb olvasmányra, akkor kezdje a Szeretem a mostohámat és a Don Rigoberto feljegyzései című könyvekkel. A hosszabb, 800-900 oldalas könyvei jó memóriát és agyi erőnlétet követelnek, de én pont emiatt szeretem őket.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr92354930

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mario Vargas Llosa autogramja (Irodalmi Nobel-díj 2010) 2010.10.07. 22:04:40

Két szubkultúra egészen biztosan legalább annyira örült ma délután egy órakor, mint maga Mario Vargas Llosa, amikor Horace Engdahl, a Svéd Királyi Akadémia professzora Stockholmban kilépett a kamerák keresztüzébe és bemondta a perui író nevét. Ez ...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.