Olvass!

KönyvesBlog

Szilasi László kapta a 2010-es Rotary Irodalmi Díjat

2010. október 10. .:wendy:.

A Szentek hárfája mellett a sokrétegű nyelvi igényesség, a cselekmény jól bonyolított szerkezete döntött, amely élvezhető olvasmányként egységbe tudta hozni a valóságos és a regényes elemeket; a különböző korok szociografikus leírását egy rejtélyes gyilkosság nyomozásával és művelődéstörténeti elemekkel.

Az egyedülállóan magas összeggel, 3 millió forinttal járó Rotary Irodalmi Díjat idén harmadszor adták át és mára az egyik legnagyobb presztízsű civil irodalmi elismeréssé vált. Korábban Lator László és Darvasi László vehették át az elismerést. 

A korábban inkább irodalomtörténészként ismert Szilasi László lényegében első szépirodalmi művével talán Szerb Antalt vagy Umberto Ecot juttathatja eszünkbe. Szerb Antal már ismert irodalomtörténészként jelentette meg első regényét, a Pendragon legendát; s a tudós nyelvész professzor Umberto Eco pedig A rózsa nevét. Reméljük, hogy a RID, mint Szilasi László első jelentős irodalmi díja, nagy ívű pályát támogat.

Egy jelentős regény révén új város került föl a magyar irodalom térképére: Békéscsaba – Haragos (Árpádharagos) néven. A város történetének időbeli metszetei egy bűnügyi történet „melléktermékeként” tárulnak fel, de bizonyos értelemben a bűnügy is csak ürügy, forma a haragosi világ gazdag tenyészetének bemutatására. A történet: 1924 karácsonyán a haragosi nagytemplomban a város szemeláttára egy érthetetlen és rendkívül teátrális gyilkosság történik, tetézve azzal, hogy a helyszínről az áldozat is és a gyilkos is rejtélyes módon eltűnik. A több lépcsős nyomozás története a könyv, de a nyomozás csak „sorvezető”, bár logikája, agyafúrtsága nagyon is kielégíti a krimi-olvasót. Az esetet több szemtanú többször is elmeséli azoknak a profi és amatőr detektíveknek, akik időről-időre (1924 után 1928-ban, 1954-56-ban és 1989-ben) igyekeznek megfejteni a gyilkosság okát, körülményeit és értelmezni következményeit. Természetesen ahány idősík, ahány elbeszélő, annyi történet. A befejezés már az irracionalitásba hajlik, azt illusztrálva, hogy a történet idővel, sok elmesélés által végül legendásodik, mitologizálódik, eljutunk oda, ahol már minden lehetséges. 

A Litera kritikája itt, a Könyvesblog kritikája pedig itt olvasható a regényről.

 

Az elmúlt 12 hónapban megjelent több száz műcím közül a 7 tagú zsűri 31 művet elemzett részletesen. A 31 műből – amint ezt már nyilvánosságra hoztuk – egy-egy zsűritag az alábbiakat tartotta a legjobbnak:


Dávidházi Péter: Menj vándor című tanulmánykötetét;

Ferencz Győző: Szakadás című verseskötetét;

Garaczi László: Arc és hátraarc című regényét;

Juhász Ferenc: A gyerekkor csontváza című verseskötetét;

Szilasi László: Szentek hárfája című regényét;

Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerda című esszékötetét és

Vörös István: Ördögszáj című drámakötetét.



A 7 legjobbnak ítélt ötpontos mű mellett minden zsűritag értékelt még 4-4 könyvet, 1-től 4-ig pontozva azokat. Az így kapott segédpontok összeadásával alakult ki a 3 díjra javasolt mű.

Ferencz Győző: Szakadás című verseskötete,

Garaczi László: Arc és hátraarc
címűregénye, és

Szilasi László: Szentek hárfája
című regénye.


Minthogy a három díjra jelölt mű között – az eddig tapasztaltaktól eltérően – minimális különbség volt a zsűri értékelésében, ezért a meggyőző sorrend kialakítása érdekében a Kuratórium tagjainak borítékolt értékelését is figyelembe kellett vennünk. Örömmel tapasztalták, hogy ezek után sem változott az eredeti sorrend; vagyis a kurátorok titkos szavazatai megerősítették a zsűri ítéletét.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr302359752

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.