Olvass!

KönyvesBlog

Wostry tiszteletes 2010-es legjobbjai (csak hazai megjelenések)

2010. december 31. Wostry Ferenc

Clive Barker: Vérkönyvek, első és második kötet (The Books of Blood).

A borítók (így újévkor ne káromkodjunk, úgyhogy visszafogom magam) több mint problematikusak, a fordítás szintén, mégis a tény, hogy majd harminc év késéssel kezembe foghatom Barker újító erejű novelláskötet-sorozatának első két könyvét, olyanfajta megnyugvással tölt el, amelyet az ember legfeljebb egy potenciálisan halálos végkimenetelű baleset túlélése után érez.

Beregi Tamás: Pixelhősök.

Kritika emitt.

J. G. Ballard: Karambol (Crash)

Ballard örök témája, hogy hogyan változtatja meg az egyént a modern élettér. A Karambol klasszikus regény két emberről, akik egy technokrata világban kutatnak érzelmeik után, és ehhez az autó mint katalizátor van segítségükre. Aktuálisabb, mint valaha.

James Ellroy: A nagy sehol (The Big Nowhere)

Ellroy az isten. Egy szexuálisan deviáns, erőszakimádó, gyakran gyerekes isten, és írjon bármit is, én elolvasom. A nagy sehol a híres „L.A.-kvartett” összetartó téglája – talán nem akkora remekmű, mint a Szigorúan bizalmas vagy a hihetetlen, Magyarországon ezidáig ki nem adott White Jazz, de majdnem.

Robert A. Heinlein: A hold börtönében (The Moon Is A Harsh Mistress)

Most őszintén, hogy lehet egy ilyen szenzációs címet félrefordítani? Na mindegy. Heinlein műfaji mérföldköve végre Magyarországon is megjelent, elég ok ez az elégedettsére. Politika, a mesterséges intelligenciához való óvatos hozzáállásra való felhívás és az egyén személyes szabadságának korlátait felmérő-feszegető futurista gondolatrobbanás. A science-fiction egyik legnagyobb klasszikusa.

Don Winslow: Barbár állatok (Savages)

Don Winslow könyve ott van a legtöbb külföldi, 2010-es toplistán, joggal. Eddigi könyveivel izgalmasan-szépen építgette az utat ennek az akciórohamnak, amely szó szerint letehetetlen. Szenzációs, véres, vad ponyva.

Dan Simmons: Hyperion

Az epikus űropera (persze van másmilyen űropera?), vallásfilozófiai eszmefuttatás, a Canterbury mesék és a Sötétség szíve keveredése: Isten és az élet értelmének keresése egy olyan univerzumban, ahol az emberiség szánalmas ambíciói túlnyúlnak lehetőségein. Heinlein könyve mellett az amerikai science-fiction másik megkerülhetetlen mérföldköve. Remélem a folytatás kiadása sem késik soká.

Baráth Katalin: A fekete zongora

Baráth Kati, a kis pikszi, azon kevés magyar krimiíró közé tartozik, aki nem kizárólag műfaji toposzokból építkezik és reménykedik benne, hogy a hangulati elemek majd elviszik hátukon a történetet. A Fekete zongora átgondolt bűnügyi regény, amelyben elsősorban a sztori a lényeg. Hát ilyet Hungáriában!

Charles Willeford: Springer testvér fekete miséje

Willeford Ellroy és Jim Thompson mellett a kedvenc szerzőm, úgyhogy a tény, hogy ez a többé-kevésvé feledésbe merült regénye itthon megjelent, kimondott ajándék. A Springer testér fekete miséjét még nem a fridzsider-mód nihilista Willeford jegyzi (aki majd olyan könyveket tesz le az asztalra, mint a Hoke Mosley-regények), de már ez a fiatalabb verziója is tisztában van vele, hogyan működik a világ: nincsenek illúziói, tudja, hogyan kell fogni a kést.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr472550092

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.