Olvass!

KönyvesBlog

Héraklész képregényben

2011. március 01. NickelADeón

A
Héraklész XII munkája


Készítették: Dudás Győző, Zách Attila

Képes Kiadó & Nero Blanco Comix, 2010, 1000,- Ft

 

Mit lehet egy olyan képregénnyel kezdeni, amibe nem lehet belekötni?
A Héraklész tizenkét munkája bármelyik nagy (és kevésbé sajátos) képregénykultúrában születhetett volna, annyira természetesen kísérleti és hatásos módon képregény.
Hogy a kötet egyelőre nem került be a képregényes köztudatba, ahogy a Három Madár Műhelyre sem sokan emlékeznek, annak maga a szcéna kis volta, másrészt a bizonyos szereplőkre, kiadványokra (hazai limitált vagy/és szerzői kiadások) még ebben a szűk körben is jellemző érdektelenség az oka.
A kiadás szép nagy alakú, „gerinces”, az eredeti közléshez „albumizált” forma. A három „szín”-megoldást (fehér-fekete-homogén (nagyos sűrű raszterű?) szürke) viszonylag ritkán látni, itt nagyszerűen működik. A rajzok szórakoztatóan groteszkek, animációs hatásúak, s bár a képi elemek száma néhol nem sok, ez nem zavaró, harmonikusan töltik ki a síkot, az oldalak játékosan, ötletesen és alaposan komponáltak. A mű ritmusa rendkívül kiegyensúlyozott : eredetileg a Füles közölte – három oldalanként a művet – így az egyes rövidebb epizódok, talán az utolsó pár oldaldal kivételével, egészen kerekek, könnyen olvashatók.


A szövegek a szépirodalmi és a humoros határmezsgyéjén lebegnek, ám sose lépik át a határt, érezni, hogy az író művelt, humora finom, nem mesterkélt vagy vulgáris – a kellemes feszültség a képregény elejétől a végéig fennmarad. Tiszteletben tartja a hagyományokat, és humorral fűszerezi az egyébként is izgalmas kalandokat (melyeket úgyis mindenki ismer gyerekkora óta).
Korosztályfüggetlen olvasni/néznivaló (néhány cici szolidan előbukkan), kiegészítheti a középiskolás mitológiai ismereteket, de a fogékony idősebb korosztály is kiválóan szórakozhat Héraklész egyéni és tíz év után is friss módon interpretált kalandjain.
A kötet kiadása – röviden – eredmény.

Néhány kulisszatitok a Három Madár Műhelyről (nemrég a Képregénykedvelők Klubjában találkozhattak velük), az alkotási folyamatról az egyik tagtól, Dudás Győzőtől:
„Hauck Ferenc, Zách Attila és én. Mi hárman voltunk a HMM. 1991-ben találkoztunk Attilával  a dekoratőr és kirakatrendező iskolában. Már ebben az évben el is kezdtük a közös alkotást. Attila rajzfilmesnek készült, de az akkori technikai feltételek még nem tették lehetővé, hogy egyedül készítsen filmeket. Úgy emlékszem, korábban azért "bedolgozott" stúdióknak. De saját cuccokat akart, erre pedig a stúdiókban nem volt lehetőség. Én mindig is az írás és a rajz között inogtam, aztán rájöttem, hogy a képregény a megfelelő médium nekem. Így írhatok is és rajzolhatok is. Szabadon játszhatok a szöveg és a képek kapcsolatával.
Mivel azonnal egymásra hangolódtunk Attilával (olyan volt, mintha ezer éve barátok lettünk volna), felvetettem, hogy készítsünk együtt képregényeket. Ki is találtuk, hogy egy humoros fantasy történet lesz az első közös munkánk... Kitaláltuk a sztorit.  Attila azt szerette volna, hogy a szövege rímekbe legyen szedve, és azt állította, hogy az ő gyermekkori barátja ezt meg is tudná írni. Ez a barát volt Feri. És meg is tudta írni. Így kezdődött.

Attilával közösen rajzoltunk. Kialakítottuk azt a stílust és eszközöket (aztán persze fejlesztettük is, kísérleteztünk is), amit mindketten éreztünk, amiben mindketten tudtunk rajzolni úgy, hogy ne látszódjék nagyon, hogy ez két ember munkája. Tehát, mindketten vázlatoltunk, kihúztunk és festettünk is. A szövegek beírását képregényenként felváltva végeztük. Úgy osztottunk el mindent, hogy nagyjából ugyanannyit kelljen dolgoznunk...
Először kitaláltuk a sztorit, aztán elkészítettük a lay-outot, aztán jöttek az oldalak ceruzával, tussal, aztán ecolinnal festettük, ha színes volt. A sztorit hol Feri egyedül, hol ketten, hol hárman találtuk ki. A szövegeket vagy Feri, vagy mindannyian együtt írtuk. Nem minden képregényt készítettünk mind a hárman, de ez volt a leggyakoribb. (Héraklészt például én írtam, és ketten rajzoltuk.) Amikor a legtöbb megrendelésünk volt, akkor Feri találta ki a sztorit, ő írta a szövegeket is, mi csak rajzoltunk.

Sok magazinban és sok újságban jelentek meg cuccaink.
Kretén, Cash-flow, Élet és tudomány, Blikk, Kis Füles, Füles, Zsaru Magazin, CKM, Rúna, Kiskegyed, IM ...nem emlékszem mindenre.
De sajnos (és ez már az akkori képregényes helyzet - kérdésedre adott válasz is egyben) majdnem mindenhol tematikus, a főszerkesztő ízlésének megfelelő és ötletén alapuló képregényt kellett készítenünk. És ennek a "művészi érték" látta kárát. Üdítő kivétel volt a Füles, ahol szabad kezet kaptunk, és nagyon szerették a munkáinkat. Ott egyetlen megkötés volt: szedett szöveg kellett bele, nem írhattunk kézzel. Viszont pont a Füles tette be végül a kaput is: egy tulajdonos és főszerkesztő váltást követően (a Héraklészt követő munkánk félig kész volt már) lemondták a megrendelt anyagot. Koncepcióváltás következtében az addigi három képregény helyett, már csak egyet jelentettek meg ezután számonként...
Ezért is hagytuk abba. Ez minden magazinra jellemző fordulat volt. Átrendeződött a piac. Multik vették meg / adták ki addigra a legtöbb lapot, ahol megjelentünk, akiknek minden országban megvolt az adott nyelvű de nagyjából azonos tartalmú lapja. De eredeti anyagokért pedig csak egyszer fizettek, és nem nekünk. Korábbi megrendelőink ekkorra szinte csak Európa más országaiból átvett képeket, rajzokat, írásokat kezdtek használni.
Fogytak a megrendelések, mi pedig öregedtünk. Kellett volna a biztos pénz, és ez akkor már nem volt... Így is tíz évig ebből éltünk. 2000 végén feladtuk.

A mai képregényes helyzet? Nem tudom. Gondolom, most sem valami fényes, nem hiszem, hogy ma be tudnék menni szerkesztőségekbe, és meg tudnám győzni a főszerkesztőt, hogy szorítson helyet egy kis képregénynek, meglátja, milyen remek is lesz...
Viszont annak idején arra vágytunk a legjobban, hogy legalább egy önálló albumunk megjelenjen, de ez nem történt meg. Most, tíz év után Nero Blanco meg pikk-pakk kiadta Héraklészt önálló albumban. Alig akartuk elhinni...
Asszem, most mégis csak könnyebb. Aki nem megélhetési képregényes, hanem szenvedélyből nyomja, annak most több lehetősége van. És ott van az egész nagy internet is... :)”

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr462679295

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.